Magyarság bejegyzései 
médiumi közvetítés szelei magdolna máriával
Szelei Magdolna Mária: Fényüzenet
http://www.ustream.tv/recorded/20661695
Badiny Jós Ferenc: Atilla szent koronája
A szakemberek között élénk vita folyik a Szentkoronánk történetéről. Ma már tudjuk, hogy nem két koronából rakták össze, amint a római egyház tanította, hanem egységesen készített, ötvösi remekmű, az 'ATYA-ANYA-FIÚ' Szentháromság legtökéletesebb ábrázolásával. Érdekesen ír róla dr. Pap Gábor, amint 'Szent Csillagnak' nevezi, mely 'a szkíta ősbölcsességen keresztül jön le a teremtés forrásából... egy üdvtörténeti program, amely csak szkíta-utód királynak szólhat'. (Pap Gábor: 'Angyali Korona, szent csillag' (1996. 21. Oldal.)
Sokszor felmerült bennem az a gondolat, hogy talán Atilla szkíta-hun-magyar nagykirályunknak készült...? Talán akkor akarta fejére illeszteni, amikor Rómát és Bizáncot legyőzve vissza akarta állítani a Jézusban megújult, szkíta ősbölcsesség hitvilágát, Skytianusz és Mani szervezeteinek a felélesztésével. Lehetséges, hogy Aetius is 'beavatottja' volt ennek a tervnek. Ugyanis más indoka nem lehetett Valentius, római császárnak arra, hogy orvul megölesse. (Érdekes itt megjegyezni azt is, hogy Aetius származásáról, családjáról semmit nem közöl Róma.)
Atillára vonatkozólag van még egy fontos adatunk is, melyet IMRE Kálmán munkatársam szívességéből közölhetek, nevezetesen az, hogy:
'Izgató kérdés a krónikás azon megjegyzése, hogy Atilla 'Engadiban nevelkedett', mivelhogy ENGADI csak egy található térképen és ez a Holt-tenger nyugati partján fekszik, azonos távolságra Jeruzsálemtől és Aradtól, nem is messze az esszeusok vagy esszenusok fő fészkétől, Qumrantól'
Itt a Palesztinában lévő 'ARAD'-ról van szó, és azt is tudni kell, hogy Atilla 'királyi cserefiúként' volt a római császárnál, mialatt a római herceg - Aetius - a hun-király udvarában nevelkedett. Így kerültek Atilla és Aetius (Éciusz) szoros barátságba. 'Engadi' tehát Atilla idejében a Római Birodalomhoz tartozó terület és így is mondhatjuk - 'zsidótalanított' terület volt, ahol Péter apostol által alapított ún. 'antiochiai' gyülekezethez tartozók éltek. Vagyis ezek is a Saul-Pál-féle zsidó-kereszténység visszautasítói voltak, tehát az ortodoxia 'eretnekei'.
Ha Atilla itt nevelkedett, akkor kétszeresen volt 'Jézushitű'. Születésénél fogva, mint hun-királyfi és a mai 'kopt-kereszténység' őseinél is a saját vallását élhette Engadiban. De valószínűleg a kaukázusi hun-testvéreit is meglátogatta, és Edessaban is járt, hiszen útjába esett és azért küldte királyi apja a rómaiakhoz, hogy a római és a velük szomszédos 'hun' területeket és népeiket megismerje.
Ezek az adatok váltották ki belőlem azt az elgondolást, hogy a mi Szentkoronánk Atillának készült. De tovább is megyek a feltételezésben. Mondom: Atillának és a Szentkoronánk készítőinek ismerniük kellett a mi Ószövetségünket, a 'Fokos Teremtését' és 'En-Lil szentkoronájának az EM-BAR fejére való helyezését' úgy, amint azt a káldeus bölcsek leírták. Ugyanis ez a Pap Gábor által említett 'szkíta ősbölcsesség, mely a teremtés forrásából jön'. Jobban mondva: csakis ez, mert NINCS más ős-okmányunk a ma sumírnak nevezett szkíta bölcsességről. Így lett a Szentkoronánk az ősi 'SI-hagyomány' üdvtörténeti bizonylata a szkíta-pártus vérrel testet öltött Üdvözítőnk akarata és tőrvénye szerint örökítve meg a Tudást és az Igazságot.
A zsidó-kereszténység Rómája talán tud valamit erről és azért hever MA Szentkoronánk egy múzeumban/jelenleg egy hasonló helyen a Parlament épületében elzárva!/, mert a római egyház egyáltalában nem tartja 'szentnek' és még ma is fél a 'szkíta ősbölcsességet' megújító nem zsidó Jézustól - a Pártus Hercegtől, aki feltámadt és 'Fény Fiaként' itt hagyta örök valóságát a Turini Leplen.
Tudáskincsünkként tehát be kell sorolnunk a 'SI-hagyományunkba' Szentkoronánkat és a Turini Lepel Jézus Képét is, mert ezek az élő bizonyítékai a káld, vagy szkíta ősbölcsességünk létezésének és Jézus Urunk általi megújításának.
Hatalmas kincs és erő birtokosai vagyunk így, mint az isteni üdvterv beavatottjai... és így válik a Nemzetszolgálatunk Istendicséretté, Mindenhatónk és Szentfia akarata szerint.
'Én és az Atya EGY VAGYUNK'!!!
* * *
Elmélkedjetek, Testvérek, és e szavak alapján vegyétek számba a Magyar Múltat.
Ebben a Pártus Birodalom története őstörténetünk legérdekesebb szakaszát képezi éppen azért, mert a Jézusi magvetésnek itt volt a legbővebb aratása. Miután innen szakadtunk ki mindnyájan és Dentu-mahgaria népe is, akik a Pártus Birodalmi államvallást, a Jézusi hitet vallották és hitték az Úr Jézus, mint Mah-Gar-Ember-Fia - Népének történelmétől el nem választható.
Ő nem 'csak' vallási tartalom, hanem Istenfiának lelkével Mah-Gar testet öltött valóságos ember, aki életével, beszédével, tanításával és Törvényével Népe történelmében a legfontosabb fejezeteket alkotta meg.
Ne felejtsétek el, hogy a júdai-kereszténység azzal okolta meg a júdai népnek más népek felett való uralmát és 'kiválasztottságát', hogy a vérünkből lett Isten fiát zsidó-fajúnak tanította és hirdette. Mivel Jézus nem volt zsidó, evidens, hogy a zsidók nem kiválasztottak !!!
Csakis Jézus Urunkkal sikerült annak a népnek részére, melyet az Úr 'hazugnak és hamisnak' nevezett, a világ összes júdai-keresztény népei felett uralkodó 'nemzetségi ideológiát' kialakítani.
De az Úr Jézus nem volt júdai. Ő a Mah-Gar népből született, a mah-gar nép vérével és testével járt emberként a földön, így hamisítás ez a judai ideológia.
Ö a miénk és akkor a Magyar Nemzetséghivatásra való rendelése nem lehet kétséges.
Minket - a Magyar Nemzetcsaládot - az Úr munkára választott ki. Magyar történelemmé tette azt a feladatot, amit adott nekünk és ez az Ő Törvényének hirdetése, tanítása és alkalmazása. Ezért nem hagyott minket elpusztulni annak ellenére, hogy megérdemeltük volna, hisz csatlakoztunk azokhoz, akik az Isten-Fiából, a Magyarok Istenéből 'bűnbakot' csináltak és egyszerű 'bűnbocsánati alanyként' használtuk Őt is és emlékét is.
Kezdjünk hát a munkához! A Magyar Nemzetcsalád Istenszolgálatának Szent Öntudatával tömörüljünk az Ő követésében. Fogjunk össze és Tudásunk hatalma majd megadja a Magyar Nemzetcsalád részére a SI-Hagyomány diadalát, - a 'láthatatlan korona ékesítését', amely nekünk az Úr áldása, magunkra ébredésünk, Nemzetcsaládi erőnk, tudásunk és igazságunk glóriája és majdan az Ország is - a mi Földünk - a Kárpát-medence, amelyet Ő nekünk ígért és adott.
* * *
A Magyar Hitben való összeállásunkban vegyétek hát így át és tudatosítsátok magatokban a PA-IDEOLÓGIA szent kötelességét, a TE-HAGYOMÁNY igazságának iszonyú erejét és a SI-HAGYOMÁNY tudáskincsének uralkodó hatalmát.
Ha ez a három összetevő a Magyar Népben tudatosul, akkor a Magyar Nemzetcsalád el van készítve hivatásának betöltésére, amit el kell végeznie. Ezzel a tökéletességgel pedig hivatásában visszanyeri ősi vezető szerepét korunk felfogása szerint. Tehát most nem a 'szkíták királyi törzseként' vezet, hanem mint a Jézushitű nemzetcsaládok PA-TE-SI-je, az Úr Jézus által megerősített 5000 éves írás rendelkezése szerint indul az új ezer évre, az 5000 éves szentírást betöltve így:
'ÚR OLTÁRA VAGY TE - EMELD FEL A FEJED!'
* * *
Eddig az írás és ez nem egyszerű üzenet. Nem felhívás és nem tudományos felvilágosítás.
Ez a Magyarság SZENTÍRÁSA.
Magyar egyház
A kozmikus úton haladók mindegyike szükségesnek tartja egy MAGYAR Egyház létesítését... Magyarországon. Hivatkoznak sokan arra, hogy a jelenlegi magyar törvények szerint:
'Száz ember minden érdemi kontroll nélkül, jogi szempontból azonos egyházat alapíthat, mint a katolikus vagy református egyház.'
Tehát 'száz' aláírásos kérvényt kell az illetékes 'vallásügyi' minisztériumhoz benyújtani, az előírt egyéb formaságok betartásával. Ez meg is lenne könnyen. Az egyetlen nehézsége a mi ügyünknek a jelző szónk: 'MAGYAR'. Ugyanis rögtön visszavágnak a mai hatalmasok azzal a kérdéssel, hogy: 'Akkor a jelenleg Magyarországon működő egyházak nem 'magyarok'...? Azt nem mondhatjuk a kérvényben, hogy azok 'júdai-keresztények' és mi 'mások' vagyunk.
Tehát a hivatalos létesítésnél feltétlen el kell hagyni a 'magyar' szót. Igen, de akkor hogyan lesz mégis 'Magyar Egyház'? E sorok írója javasolja egy bölcs fedőnév használatát és a 'Boldogasszony Gyülekezete' elnevezés alatti tömörülést. A 'bölcseknek', akik az indulást végrehajtják, biztosan indokolást kell adni a kérvényben arra vonatkozólag, hogy valójában mi is az a 'tartalom' mely indokolja egy új 'szekta' (mert szerintük csak az lesz) létrehozását.
Itt javasolnám az 'ATYA-ANYA-FIÚ' Szentháromság bevezetésének szükségességét hangsúlyozni és a jelenlegi 'kereszténység' hiányának feltüntetni, mert már az ún. 'pogány' magyarok ősvallásában is szerepelt az ősvallás Istenasszonya, akit azonosnak vélünk a Magyarok Boldogasszonyával.
Azonban ezt az elhatározást meg kell előznie a kozmikus úton haladó 'bölcseink' tanácskozásának.
Vagyis okosainkat kell összehívni egy 'zsinat-féleségre', ahol a hivatalosítása ügyek mellett rögzítve lesznek ennek a 'Magyar Vallású' Boldogasszony Gyülekezete nevet viselő 'EGYHÁZ'-nak az alaptételei. Vagyis ebben a könyvben felsorakoztatott adatok kiegészítendők lennének egy 'Kozmikusteológiai Bölcsész Kutatócsoport' megállapításaival. Ez a 'kutató-csoport' azután átalakulna 'Kozmikus Teológiai Bölcsész' Tanszékké azzal a céllal, hogy kiképezze a Gyülekezet Tanítóit.
Ugyanis meg kell találni azt a Jézusi módszert, mely szerint NEM püspökök vagy főpapok 'rendelkezése' szerint működtetjük az egyházba tömörült fényben-állók közös vallását, hanem a 'tudás' tudós-bölcsei vezetik a hívőket az 'Úton, az Igazság és Élet' Ura felé.
De a létesítés és az előrejutás a fejlődés anyagi részét is valahogyan meg kell oldani. Ezért szükséges a 'történelmi honossághoz' kötöttség bizonyítása, valamint annak bizonyítása is, hogy a megalapított 'Boldogasszony Gyülekezete' közfeladatot vállal át és akkor az államtól megkapja az elismert, az egyházaknak járó költségvetési illetményt.
Nehéz dolog tehát ebben a megcsontosodott júdai-keresztény világban kinyitni a nemzsidó Jézus Urunkhoz vezető kaput, mert bizony oly bátor 'prédikátorokra' van szükség, mint az a bizonyos 'negyven' volt, akit gályarabnak adtak el az akkori jezsuiták. Ezért nagyon meggondolandó az indulás formája.
Van másik módszer is. Egyik: a '2 x 2 = 5'. Vagyis mindenki magához kapcsol 'két' hívőt. A hozzám kapcsolt 'kettő' mindegyike ugyancsak 'kettőt' köt magához és ez a tanítás útja is, valamint a híradás is.
A 'titkos társaságok' módszere is használható. Ugyanis ők ezt az 'eretnekként üldözött' gnosztikusoktól vették át, ahol a tudás és az igazság, a Jézusi Igazság közlése és megtartása volt a cél és csak a 'beavatottak' (a minden titkot ismerők) írtak le mindent és vezették a hűségeseket az 'ahogy lehet' helyzeti alkalmak szerint.
Most lenne szükség egy prófétára, talán olyanra, mint Mohamed volt, hogy ő is leírjon mindent, mert nehéz az átállás a zsidó-kereszténység 'szentírásának' hiedelméből. A keleti ortodox egyházak megoldották a 'nemzeti' vallás problémáját, hiszen eddig nem ismerték el a római pápa fennhatóságát. Minden 'szláv' nemzetnek meg van a saját 'pópája'. Az oroszoknak - orosz, a szerbnek - szerb és az oláhnak - oláh, akik a 'szentírás' magyarázata előtt, a nemzeti öntudatra nevelik népüket. Mindezt pedig a zsidóság felmagasztalása nélkül.
Ezzel teljesen ellentétesek a magyarok egyházai, mert akár katolikus, akár protestáns legyen az, mindegyik 'teológiája' az 'ó-szövetségnek' nevezett zsidó történeteket és legendákat illeszti be a 'hitébe', és a papok minden erőlködéssel akarják ezeket a szövegeket drága Üdvözítőnkkel, Jézus Urunk tanításaival összehangolni. Vannak sokan, akik ezeket a történelmileg nem ellenőrizhető és legkevésbé bizonyítható bibliai történéseket, legendákat stb. csak 'zsidó mitológiának' nevezik és így hozzák a köztudatba annak érdekében, hogy megmaradjon. Nem 'szentírás', hanem csak mitológia, amit el is lehet hinni, hogy valóság. A cél tehát mindenképpen az, hogy ezek a zsidóféleségek megmaradjanak.
A mitológia síkján pedig mennyivel előnyösebb helyzetben van a Magyarság, hiszen a NIMRUD-ig érő mitológiánk évezredekkel előzi meg a biblikus leírásokat, és ezek egyenes vonalban viszonylanak Jézusunkhoz és drága Édesanyjához, a mi Boldogasszonyunkhoz. Le is írom ezt a 'mitológiát', mert majd kiderül róla, hogy őstörténelmi valóságunk.
Urunk-Istenünk rendelése szerint a káldeusok Istene - ÉN-LIL - nevezte fiának 'NIB-ÚR'-t, kinek nevét a biblikus sémi-népek írták így: 'NIMRUD'. Ez a neve maradt meg a zsidó mitológiában is, miként az ő 'szentírásuk' mond,~ a: 'Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimrud... a Sineár földjén'. (Móz. I. 10., 9-10.)
NIMRUD, nemzeti ősünk nevével ismeri a mitológiánk az Orion csillagképet. Mitológiai értelmezés szerint tehát:
'Isten (ÉN-LIL) az Orionban lakó Fiát leküldte a Földre, aki uralkodott a 'SINEÁR' földjén.' Azóta bizonyítást nyert, hogy ez a 'Sineár' azonos Káldeával, vagyis a ma Sumeriának nevezett területtel.
A mitológiánkban ez volt az Isten-Fiának az 'első' leküldése Földünkre. És NIMRUD uralkodott a Földön és feleségül vette a tündérszép 'EN-É(h)'-t. Ez ékírással van leírva az ún. sumír-mitológiában 'INNANA leszállása' címmel közreadva.
Lényege az, hogy ez a NIMRUD, akit a mindent kisajátító sémita népek GILGAMES-nek neveztek el, nagyon megtetszik a NAPISTEN leányának - INNANA-nak-, akit 'IL-AMA'-nak is neveznek az ékiratok. (Itt találjuk meg a későbbi magyar mondavilág 'Tündér IL-ONÁ'-ját.)
INNANA megszereti Nimrudot és kéri Apját, hogy leszállhasson Nimrudhoz a Földre. A NAPISTEN azt feleli: 'Akkor a Földnek a törvénye szerint kell élned és holtoddal az alvilágba kerülsz, ahová az én fényem nem ér le. Így segíteni nem tudok rajtad.' INNANA mégis leszáll a Földre. Feleségül megy Nimrudhoz és két gyermeket is szül neki. Itt kapcsolódik össze ezzel a mitológiával a magyar mondai-hiedelem, mert Innana két gyermeke: 'HUN-ÁR' és 'MAG-ÁR'.
Amikor INNANA meghal, vagyis 'leszáll az alvilágba', két fiának szeretete emeli ki át onnan és újraéledve GÍMSZARVAS-ként vezeti két fiát a 'boldogság földjére.
Mi a lényege a mitológiának?
1. Az 'Isten-Fia 'embertestet ölt a 'KUS'-i nép vérével. Miután elvégezte azt, amit Istenünk-Urunk, a TE-RAM-TU reá bízott, visszatér égi honába.
2. A Napisten leánya, I NNANA, akit a későbbi ékiratok 'BAU-DUGASAN' néven ismernek, leszáll a földre, embertestet ölt és megszüli a HUNOK és a MAGYAROK ősfiát (nemzetségét). Az isteni üdv-terv szerint Hazát is ad nekik, a boldogság honába vezetve őket.
Amikor a gonoszság legnagyobb lett a földön, ez a 'mitológiai' történés megismétlődik. Az 'ISTEN-FIA' embertestet ölt a hun-magyar-pártus nép vérével. Ugyanúgy, mint NIMRUD-ról írja a héber mitológia, mert NIMRUD 'KUS-fia' lett emberként és a káldok-hunok-magyarok-pártusok is mind 'kusok'. A változatlan isteni üdv-terv szerint az ősi 'Anya-Istennő' - BAU-DUGASAN - mint 'BOLDOGASSZONY' is testet ölt ADIABANI-Mária pártus hercegnőben, aki emberi Édesanyjává válik a vérével embertestet öltött IstenFiának, 'Jézus Királynak - a Pártus Hercegnek'.
Az 'isteni üdv-terv' ezen második szakasza pedig mitológiának nem nevezhető, mert Jézus Urunk és Édesanyja élete valóság.
Elmélkedjünk azon, hogy milyen szépen tudnák az elmondottakat egy igaz 'szentírásba' foglalni a Magyar Lelkületű teológusok. Olyanok, akik a tudás és az igazság szolgálói. És milyen más ez a 'mitológiának' nevezett és szeretettel telített ősiség annál,
mint amit a mostani zsidó-kereszténység 'ó-szövetségében' lévő népgyilkolások, öldöklésre szólító 'Isteni rendelések' tartalmaznak.
Hiába mondta a scyhopolisi főpap - BASILIDES - és utána ORIGENES azt, hogy: 'Jézus igehirdetését és tanítását nem lehet és nem szabad a zsidó szellemmel összekeverni.' (Lásd: Igaz Történelmünk Vezérfonala Árpádig 391. oldal.)
Összemosták a kettőt azokban az írásokban, amit 'evangéliumnak' nevez a zsidó-kereszténységünk és minden egyháza 'szentírásnak', vagyis 'ISTEN IGÉJÉNEK' hirdet. Ma is ebben a szellemben oktatják a népet a papok és bizony ebből a környezetből kell új életre támadni a Magyarságnak - ha MAGYAR VALLÁS-t akarunk követni, és Jézus Urunk által hirdetett 'IGAZSÁG'-ot átvenni, hogy - miként Ő mondta - általa, az Igazság által szabadok legyünk.
De itt is van egy kiindulási támaszunk. A római pápa önmagát Péter apostol utódjának nevezi, és arra hivatkozik, hogy a római Szent Péter-katedrálisban és a római egyházban folytatódik a Péter Apostoli Tanok hirdetése. De mindnyájan jól tudjuk, hogy ez nem igaz, mert az egész zsidó-kereszténység ún. 'szkolasztikus filozófiája' Saul rabbi, alias Pál apostol által kitalált ideológián alapszik.
Itt az ideje, hogy betekintsünk - ismét együtt - abba, hogy milyenek is voltak valójában: Péter apostol tanai.
Péter Apostol Tanai
Így mondta Péter:
'NEKÜNK AZ IGE ÉS A TÖRVÉNY - JÉZUS! '
A Jézusi Igazság Megtalálásának kegyelmes áhítatával fogunk hozzá e tanok közléséhez, melyek valóságban az Úr Jézus által alapított Egyház fundamentumai... vagyis a MAGYAR HIT ALAPJAI.
A Péter Tanok megértéséhez szükséges az elnevezések helyes értelmezése. Szaknyelven mondva - ennek a tanításnak is meg van a maga 'vocabulario'-ja. Így:
1. Az Úr Jézus is és Péter is különbséget tesz 'izraelita' és 'júdai' között, minek következtében: Jézus idejében izraelita elnevezés alatt nem értendő júdai - azaz zsidó. (L.: KIG. III. 297. oldal.)
2. Amikor Péter a 'TÖRVÉNY'-ről beszél - magát az Úr Jézust és az Ő tanítását érti és sohasem a mózesi törvényt, vagyis a zsidókét.
Péter Apostol 'KÜLDETÉSI KIJELENTÉSÉNEK' töredékei
(Az alábbiakban közölt Péteri Tanításokat valóban Péter szájából elhangzottnak ismeri el a Kr.u. 180-ból származó Gnosztikus Herakleon és maga Origenes is.)
'Az Úr szól feltámadása után nemzettestvéreihez:
Tizenkét tanítványt választottam számotokra, mivel méltóknak találtam őket, hogy világgá küldetésetekkel a földkerekségen hirdessétek az embereknek az igazságot, azért, hogy van egy Isten, azáltal, hogy a belém (Jézusba) vetett hit által kinyilatkoztassátok a jövendőt azért, hogy akik meghallják és hisznek, megmentessenek.
* * *
Ismerjétek be tehát, hogy Egy Isten van, aki mindennek kezdetét alkotta és aki a Vég felett rendelkezik. Aki láthatatlan, de mindent lát. Aki megfoghatatlan, de mindent átfog. Aki igénytelen, de mindenkinek szüksége van Rá. Akinek akaratából létezik a felismerhetetlen, a mindig létező, az elmúlhatatlan, a más által nem teremtett, aki hatalmával mindent teremtett.
Ezt az Istent ne tiszteljétek görög módra. Mert (a görögök) tudatlanságba sodródva az Isten ismerete nélkül anyagból, amelyek használata felett nekik teljhatalmat adott: fából és kőből, ércből és vasból, aranyból és ezüstből, a használatukra szolgáló anyagokból - alkottak; abból, ami létüket szolgálja, készítettek és ezt tisztelik. Azt is, amit Isten eledelül adott nekik; a levegő szárnyasait, a tengerben úszót és a földón csúszót. A földműves négylábú barmán kívül a vadat, ürgét és egeret, macskát és kutyát és majmot és ezeket tisztelik. Azután élelmüket áldozzák, halottat a halottnak, miként isteneknek és ezzel hálátlanok lesznek Istennel szemben, mert ezek által megtagadják létét.
De ne tiszteljétek az Istent zsidó (júdai) módra sem. Mert ezek is - azon csalárd kábulatukban, hogy csak egyedül ők ismerik az Istent - tudatlanok. Mert angyaloknak és arkangyaloknak szolgálnak, meg a hónapnak és a Holdnak. És ha a Hold nem világít, nem ünnepelik az ún. első szombatot (Sabbath).'
(A felsoroltakból kivehető, hogy Péter úgy bírálja a zsidók hitének 'tudatlanságát', hogy az Istent dicsérni nem az Újhold tiszteletével, sem a kovásztalan kenyerek napjával, sem a sátoros ünneppel, sem a 'nagy engesztelő nappal', hanem szeretettel és imádsággal kell.)
* * *
'Ezért tanuljátok és őrizzétek meg tisztán és szent-tanként mindazt, amit átadunk Nektek. Ezzel Istent tisztelitek az új módon - a Jézus által. Mert a görögök és zsidók bölcselete elavult. Azért hát Ti vagytok a 'harmadik nemzetség' - az Urat tudással tisztelő Jézus-hitűek. AZ ÚR JÉZUS MAGA A TUDÁS ÉS Ő A TÖRVÉNY IS!'
* * *
'Az olyan lélek, aki törekszik, közel van Istenhez.
Gazdag az, aki sokakon könyörül meg és Isten követésében ad abból, amije van. Mert Isten mindenkinek mindent megadott abból, amit teremtett. Ezért gondoljátok meg ti gazdagok, hogy szolgálnotok (adnotok) kell, mert többet kaptatok, mint amire szükségetek van. Lássátok be, hogy mások hiányában vannak annak, amiben fölöslegetek van. Szégyelljétek magatokat, ha idegen javakat tartotok meg. Kövessétek Isten nagylelkűségét, akkor nem lesz senki sem szegény.'
* * *
Az Egyházalapítás
Nyilvánvaló, hogy a Péteri-Egyház alapítója az Úr Jézus (Mt. 16, 18.) és Ő nevezi ki Pétert Egyháza főnökévé. A tizenegy tanítvány részére utolsó utasításait és rendelkezéseit valahol Galileában a 'hegyen' adja (Mt. 28. 16.), ahol tanítványai utoljára látták Őt a feltámadás után.
Kövessük most Péter útját!
Galileából Jeruzsálembe tér, de a nagy synhedrium többször bebörtönzi és Péter eltűnik Jeruzsálemből. Több mint tíz évig nem tudunk róla semmit, de Kr.u. 40-ben Szíria fővárosában, Antiókiában alakul meg az első egyházközösség, amelyik mentes a zsidóságtól. Zsidókat nem neveznek rómaiak pogánykeresztényeknek és a 'názári' vagy 'galileai' elnevezés helyett ezekre használják először a 'christiani' nevet, és ezzel különböztetik meg az ide tartozó Jézus-követőket a Jeruzsálemi központ zsidó-keresztényeitől.
Ahogyan Jeruzsálem lett a központja az evangélium zsidók között való terjesztésének, úgy Antiókia a kiindulási pontja a nemzsidók Jézus-hitének és innen indult ki - Péter vezetésével - az a törekvés, hogy a Jézus-hit teljesen megszabaduljon a szűkkeblű zsidóság bilincseitől . Már erős az Antiókiai gyülekezet az első apostoli gyűlés összehívásának idején - Kr.u. 47-ben - és ennek a zsidómentes gyülekezetnek a hatalmára támaszkodik Péter Apostol, amikor szembehelyezkedik Saul-Pál által követelt állásponttal, és a nemzsidó Jézushitűeket mentesíti a mózesi törvények elismerése és követése alól ezekkel a szavakkal: 'Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk...?' (Ap. Csel. 15, 10.)
Az evangélium szerint Péter itt elhangzott szavai: 'Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak a beszédjét és higgyenek.' (Ap. Csel. 15, 7.) nyilvánvalóan megerősítik azt, hogy Péter az Antiókiai Egyház feje, és helyes az a történelmi megállapítás, hogy a jeruzsálemi központ első vezetője a zsidó Saul rabbi és utána a zsidó Jakab volt.
Érdekes véletlennek nem mondható az a hasonló eset, hogy a római egyház okmánytárából éppen úgy eltűntek a Péter-Tan iratai, és Péter apostolra vonatkozó minden történelmi adat, miképpen az I. István korabeli, és erre a 'nyugatbahelyezésre' alapított római térítés fosztotta meg a Magyarságot ugyancsak minden történelmi adatától és okmányától, amelyik Honfoglaló és Honalapító NAGY ÁRPÁD utódainak uralkodására vonatkozik. A rovásfáktól is!
Miután azonban az evangéliumi iratok között szereplő 'két' levelet Péter Apostol a 'Poptusban, Galatziában, Kappadociában, Ázsiában és Bithiniában elszéledteknek' írja, és ez a terület magába foglalja Kis-Ázsiát, a Káspi-tenger déli részét és az egész Pártus Birodalmat az Indus völgyéig - biztosan állíthatjuk, hogy Péter Apostol tökéletesen elvégezte a Jézusi megbízatás küldetésének munkáját és hirdette az Úr Igéjét a saját Népe között, akiket akkor 'scytháknak' neveztek görögösen és akiknek nyelvét beszélte is.
Mert nem a zsidóknak, hanem a nagy Mah-Gar Népnek mondja így:
'Ti pedig választott Nemzetség, királyi papság, Szent Nemzet, megtartásra való Nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, ki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el Titeket.' (Péter I. lev. 2, 9.)
De már nem Antiokiából köszönti őket, hanem azzal búcsúzik: 'Köszönt benneteket a Veletek együtt választott babiloni gyülekezet'. (Péter I. lev. 5, 13.)
A Pártus Birodalom nagy Babilonja lett így a zsidóktól mentes Péteri Egyház Eufráteszen inneni központja, és Antiókia maradt a római megszállás területén az egyházi székhely.
Igen fontos ennek az Egyháznak Péteri-Tanaiból hangsúlyozni azt a felfogást, hogy az Úr Jézus nem Megváltó, tehát nem azért jött, hogy minket a 'bűntől megváltson'.
Péter mindenkor MEGTARTÓ-nak nevezi az Urat. (Péter II. 1,11. és 3,2.) - aki megtartotta az Ő Népét.
Péter nem értett egyet Saul-Pál zsidó-kereszténységével és - mi úgy véljük - hogy azért tűntek el a Péteri írások, hogy a római módra kifejlődött kereszténység 'Páli módon' alakulhasson.
Péter 11. levelében inti híveit a Pál-féle 'nehezen érthető dolgok' (3,16.) ügyében, hogy 'ki ne essenek saját erősségükből' (3,17.)
Az Új-Szövetségbe foglalt iratokból - különösen az Apostolok Cselekedeteiből - azt látjuk, hogy a kereszténység terjesztésében azokra a feljegyzésekre esik a hangsúly, melyek a zsidóság, a görög és római területek lakosaira vonatkoznak. Viszont - a Szentlélek kitöltetésének tanúságtételében a számbeli fölény és túlsúly a 'Pártusok és Médek, Elamiták és azok, kik lakoznak Mezopotámiában... Kappadociában, Pontusban és Ázsiában' (Ap. Csel. 2,9.) oldalán van.
Ez tehát azt bizonyítja, hogy a 'Péteri Egyház'-nak sokkal több híve volt, mint a Saul alapítású júdai-kereszténynek.
Miután a 'Bibliát' e júdai-keresztény saulizmus szerkesztette és kanonizálta, teljesen érthető, hogy az Evangéliumi írásokban hiányoznak azok az adatok, melyek Péter Egyházára és a 'szkíta' népre vonatkoznak. De mindannak ellenére így is megállapítható az apokrifus iratokból és a 'gnosztikus' evangéliumokból, hogy a 'scythák és pártusok' között Péter és öccse András, valamint Tamás Apostolok voltak 'otthon'. Nagyszerűen leírja ezt Tamás Evangéliuma, hogy 'Párthia fejedelmei hogyan ragaszkodtak Tamás Párthiába való visszatéréséhez'.
Ezek mind beletartoznak abba a 'Nagy Népbe', amit a Biblia HGR héber jellel írt 'népnév' fordításaként 'hagarénus'-nak ír, akik ellen harcol Saul király, (I. Krónika 5, 10. 20.) Dávid is kapcsolatban van velük (I. Krónika 27, 31.) és akik a Júdea elleni népszövetség tagjai (Zsolt. 83, 7.). Nem véletlen, hogy a középkori és újkori zsidó írók HGR alatt Magyarországot értik és a héber írásokban a 'magyart' úgy írják... 'hagri'.
Így vezeti le a zsidó vallásos irodalom a zsidómentes babiloni Jézus-Hitet Péter apostol alapításától az Árpádokon át - a mai magyarokig. Ezért írja Izsák Ben Tróky: 'A magyarok a Názáreti Jézus vallásának egyetlen követői.'
Ugyanis a Pártus Birodalom babiloni Jézus-hitű központjának ellensúlyozására az a jeruzsálemi nagy szynhedrium, amelyiket a rómaiak Kr.u. 70-ben elhamvasztották és kiűzték onnan a zsidóságot, Babilonba települt át, ahol már 500 éve megerősödött zsidó kolónia élt azoknak a leszármazottaiból, akik Nabukodonozor babiloni fogságából nem tértek vissza Júdeába. Amikor Traján (Kr.u. 98-117.) és Hadrián (117-138) római császárok üldözték a zsidókat, csak szaporodott ezeknek a Babilonba települteknek a száma.
Ezek a babiloni zsidók voltak tulajdonképpen a szellemi vezetői és finanszírozói az ún. Bar Kochba féle jeruzsálemi zsidó lázadásnak, amelynek következménye a zsidóságnak Palesztinából való kiszórása lett (Kr.u. 135.) Így ezek a zsidók - nagyrészben - Babilonba vándoroltak. A Pártus Birodalom békés uralkodói Jézus szeretetből beengedték ezeket a bevándorlókat és támogatták a római hatalom (a Pártusok egyetlen ellensége) elleni politikai szervezettségüket is. A Babiloni Talmud tanúsága szerint vallásilag teljesen függetlenek voltak a Pártus Birodalomban. (Valahogy úgy, amint Magyarországon is voltak.) Ezeknek a babiloni zsidóknak a feje az 'exilarcha' - vagyis 'a száműzöttség feje' nevet viselte és Kr.u. 299-ben már 'három tudományos intézetük' van Párthiában, az Eufrátesz partján.
A Pártus Birodalom bukását és a perzsa-szaszanida dinasztia fellépését ők támogatják a Pártus kereszténység ellen és a perzsák alatt államot alkotnak az államban. A pártus Jézus-hitűek ellen azonban Ardasir, az új szaszanida király nem lép fel, hanem visszaállítja a régi perzsa zoroasztriánizmust és a két 'jó vallás' - a Jézus-hit és Zoroaszter mágus-tana - megfér egymás mellett, sőt kölcsönös hatást is gyakorolnak egymásra.
Amikor azonban a Római Birodalomban Nagy Konstantin államvallásé teszi a kereszténységet, perzsa kortársa, II. Sapor hadjáratot vezet a keresztények ellen. Érthető, hogy innen települnek át a Kaukázus fölé a Jézus-hitűek, a Dantu-magharia népe is, Árpád népének őselejei. A babiloni zsidó 'akadémiák' tehát pontosan tudták, hogy a Jézushitű és Péter Tanain alapuló Pártus Birodalom-beli 'mágus papok' merre vitték az Igét és a Népet is.
Így lett a 'babiloni Péteri gyülekezet' örököse a Kárpát-medencei Magyarság, mert [b]NAGY ÁRPÁD isteni küldetéssel mentette át a Hitet és a Népet is a júdai-kereszénység és az iszlámmal szövetkezett zsidóság pusztításából.
[/b]
És így maradt meg a Mah-Gar nép 'HAGRI' neve is azzal a 'bosszúállási' tradícióval, hogy 'ez is az a nép, amelyiket el kell pusztítani'.
Mi az igazság Péter Apostolról...?
Ott kell kezdenünk, hogy a két személy - Péter és Pál - valóban léteztek. PÉTER - galileai volt, aki a galileai nemzsidó-fajú lakosság nyelvét beszélte. A görögöt hibásan bírta, mert az evangéliumi írásokban hivatkozás van arra, hogy a beszédjéből vették észre, hogy 'galileai' - vagyis 'gojim'. Pál éppen fordítottja volt ennek. Tiszta zsidófajú, neve SAUL, foglalkozása rabbi, vagyis júdai-pap, héberül és görögül beszélt, - Jézus anyanyelvét nem ismerte.
Péter úgy van beállítva a római teológiában, hogy a 'tanult, művelt, teológiai képzettségű hivatásos pap - Saul-Pál mellett' csak egyszerű 'halászféle', aki talán írni sem tudott. És itt a 'teológia' elhallgatja azt a legfontosabbat, hogy:
Péter az Úr Jézus tanítványa volt, aki kb. 10 évig 'tanult' a Világ Világosságától, a Mesterek Mesterétől, akivel együtt élt, akit követett, s akit nem hagyott el soha. Tehát Péter e hosszú idő alatt 'legalábbis' olyan tudásra kellett szert tegyen a Jézus-hitben, mint aminővel rendelkezett Saul a júdaiságban, de a két hitvilág merőben különbözött egymástól. Tekintetbe kell azt is venni, hogy:
Péter csak és kizárólag az Úrtól tanulta azt, amit tudott, ezzel szemben Saul sohasem látta az Urat, és sohasem beszélt vele.
A 'pálfordulás' a júdai 'huncutság' egyik módszere, amivel kisajátította az Úr alakját kizárólagos, júdai használatra'.
Itt kell keresnünk tulajdonképpen annak a felfogásnak a különbözőségét is, ami Péter és Saul között - éppen az Úr Jézus alakjának és feladat-betöltésének és magának a 'Jézusi Tanításnak' magyarázatában - mutatkozik.
A Jézus-hit és Péter hirdeti az Isteni Univerzalitást - vagyis az Édesatya mindenkire ható gondoskodását és az Ő szeretetén alapuló szeretetet, míg a judaizmus és Saul - csak a júdaiak Jehováját szolgálja, aki csak a júdaiakról gondoskodik és a többi népeket a júdaiak szolgájának rendelte. Itt tehát egy zárt, elkülönített nép részére sajátítódik ki minden isteni gondoskodás és ez az 'istentan' a júdaiakkal kihasználtatja és gyűlölteti a többi népeket. Szeretet helyett a gyűlölet és a bosszú az uralkodó.
Péter és Saul környezete, nevelése, irányítása és tanultságának tartalma tehát teljesen ellentétes pólusok indítéka. Ez a magyarázata annak, hogy sohasem tudták egymást megérteni, jobban mondva - nem is keresték a megértés lehetőségét, hiszen az evangéliumi történéseket kiértékelve, egymást két ízben látták. Ez azt jelenti, hogy nem is keresték a kapcsolatot. Nyilván azért nem, mert az Úr Jézus szolgálatában, illetőleg az Úri Tanítás folytatásában közöttük áthidalhatatlan szakadék tátongott.
Péter bizalmatlanul nézte Saul váratlan elhatározását, aki a Jézus-követők üldözését hirtelen 'messianizmussá' változtatta. Péter sohasem hirdette azt, hogy az Úr Jézus a zsidók messiása, mert 'mashijas' héber politikai cím, olyan 'ember' neve, aki a júdaizmus ideológiájában a más népek feletti uralomra juttatja a júdaiakat. Ez nem egy 'istenfiúi' hivatás, hanem egy önző, emberi, gyűlöletre alapozott politikai uralom, mely semmiképpen sem lehetett az Úr Jézus feladata. (Itt van a júdai-kereszténység legnagyobb tévedése, hogy ezt a Sauli messianizmust 'vallássá' tette.)
Péter nem úgy látta Sault, mint a mai biblikusok, mert az Ő idejében az a 'damaszkuszi ( Damaszkusz - Dámaszék - Dómaszék) útkanyarban történt Jézus jelenés' még ismeretlen volt. Péter észrevette, hogy Saul az Úr Jézust nem Isten Fiaként hirdeti. Tehát nem mint az ősi sumír hitvilág újraélesztőjét, megtisztítóját és megtartóját, hanem őt a júdaizmus hamistanának legalizálására sajátítja ki, mondva:
'Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a zsidóknak...' (Róm. 15. 8.)
Ugyanis ezzel a kijelentéssel Saul az Ábrahámi 'szövetség' szolgálatába állítja az Urat, hiszen emlékezzünk csak vissza erre, hogy mi is tulajdonképpen az 'ó-szövetség'...? Így van leírva:
'Annak felette mondta Isten Ábrahámnak: ...ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én köztem és ti közöttetek és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok.' (Mózes I. 17, 10.)
Az Urat tehát Saul legelőször ennek a júdai tannak szolgájává teszi, s aztán - mint nem zsidót - a talmudi és biblikus felfogás szerint - egyszerű áldozati állatként veszi, amint az írva vagyon a nem zsidókról:
'kiknek teste olyan, mint a szamarak teste. (Ezékiel 23, 20.) és így Péter nagyon jól látta, hogy Saul az Úr Jézust egyszerű 'áldozati állatnak' hirdeti, aki 'eltörli a júdai nép bűneit' éppen úgy, mint az évenként erre a célra áldozott valóságos 'bűnbak', hisz Saul így tanította:
'Mert amely állatoknak vérét a főpap beviszi a szentélybe a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. Annak okáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vérével a népet, a kapun kívül) szenvedett. (Isid. 13, 11-12.)
Tehát az Úr olyan, mint az 'állatok, melyek vérét a főpap beviszi' és Saul a 'nép' kifejezés alatt csakis a zsidó népet érti, hiszen hozzájuk intézi e levelet. De még nem elégszik meg ennyivel, hanem azt a zsidó áldozati rítust és júdai-ideológiát, ami ellen az Úr a keresztre feszítéséig küzdött, csak fokozza, mondva:
'és csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.' (Isid. 9,22.)
Ez pedig nem más, mint a Jézusi Igehirdetés teljes kiforgatása és a júdai ideológiával való behelyettesítése, mert azt a Mózesi Törvényt, amire itt Saul hivatkozik, az Úr sohasem ismerte el és az 'öldöklő áldozatokat' az Úr megvetette mondva:
'...jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik' (Ján. 16, 2.) ...nyilvánvalóan a vérontás júdai rítusát értve ez alatt. Péter azt is nagyon jól tudta, hogy az Úr nem 'bűnbocsánat szerzésre' és a 'júdai nép' megmentésére jött, hiszen még élénken emlékében voltak azok a súlyos szavak, amiket az Úr a zsidóknak mondott - elítélve őket, így:
'Ti az ördög atyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és a hazugság atyja. (Ján. 8,44.)
Péter állásfoglalása Saullal szemben
Feltételezheti-e egy logikusan gondolkodó ember Péterről azt, hogy 'bizalommal' viseltetett Saul rabbi iránt akkor, amikor az Úr 'istenfiúi' tanítása valóban 'sziklakővé' vált benne...? Ugye, nem.
De nézzük csak a többi körülményt is. Péter koronatanúja volt Jézus Urunk ellen elkövetett fondorlatos bűnténynek. Látta, hogy a nagy-szynhedrium ügynökei miként kísérték állandóan az Urat, hogy a judai hóhér-törvények szerint át minél hamarább megöljék. Látta az 'iskáriotes'-nek nevezett Júdás - 'beépített júdai ügynök' munkáját, aki igen nagy pénzért tette meg terhelő vallomását hivatalosan és jegyzőkányvileg az Úr Jézus - mint 'hamis próféta és más vallást hirdető prédikátor' ellen. Ugyanis ezek azok a megnevezések, amik meghatározták a 'júdaizmus ellenségeinek' tevékenységét és amennyiben ezek a tevékenységek szavahihető tanúk által lettek tanúsítva, a halálos ítélet meghozható volt a vádlott ellen. Júdás tehát csak kiegészítette a többi hivatalos ügynök vallomását és főleg azt bizonyította, hogy
1. az Úr Jézus olyan Istent hirdet és olyan 'mennyei Atyáról' tanít, aki univerzális, tehát nemcsak a júdaiak istene, hanem - éppen úgy, mint a NAP - mindenkié;
2. azt mondja, hogy ez az Isten mindenkit egyformán szeret, tehát azokra a népekre is kiterjeszti gondoskodását, akik nem júdaiak;
3. ez az isten mindenkinek örök életet ad, tehát az emberi lélek nem hal meg a testtel, hanem ehhez az Istennez, mint szerető mennyei Atyához tér vissza és örökké él.
És itt álljunk meg egy pillanatra, ennél az 'iskáriotes'-nek nevezett Júdásnál. Úgy tanította nekünk a bölcs Aisleitner professzorunk a teológián, hogy a biblikusok először azt hitték, hogy az 'is-kariot' egy helységet jelent. Ilyet azonban eddig nem sikerült találni. Ellenben az arámi nyelvben e szó eredeti gyöke 'kár' és így a 'kártevő, hazug, áruló és gonosz emberek' megjelölésére használták, tehát a héberesített formája az 'iskár' Júdás... annyit jelent magyarul, mint 'kár-os'(is) Júdás', gonosz Júdás.
De mondott még mást is az igazságot hirdető Aisleitner porfesszorunk Júdásra vonatkozóan. Nevezetesen azt, hogy 'az ephipani iratokat megelőző hivatkozások úgy említik Júdást, mint aki a Pállá lett Saul rabbinak a testvére volt'.
Most már megérthetjük Péter Apostol - Saul felé megnyilatkozó - bizalmatlanságát, de Saul tartózkodását is Péter felé.
Péter látta, hogy itt egy zsidó maffia folyik, amelyik először eladta pénzért az Urat, aztán áldozati bárányként a 'júdai népért' feláldozottnak nyilvánította - úgy, mint Kajafás mondta: 'Jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért és az egész nép el ne vesszen.' (Ján. 11, 50.)
Ugyanis, ha az Urat nem szegezik bitófára - Aisleitner szerint - a bosszúállás vallása - a júdaizmus megszűnt volna, s így a júdai papság valóban elvesztette volna a 'népet'.
Amikor mindezeket véghez vitték, szükség volt valakire, aki a szynhedrium azon határozatát teljesíti, mellyel megállapították az Úrra vonatkozóan:
'ha az ő emléke megmarad - az ő népe (a szamariai nép) magára talál' hiszen a szamariaiak fegyveres felkelésben törtek a rómaiakra, amikor Jézust felfeszítették a zsidókkal. Ezt a 'veszedelmes' népet tehát félre kellett vezetni, s mivel az Úr 'emlékét' náluk eltörölni lehetetlen volt, ezt az 'emléket' meg kellett változtatni a 'júdai ideológiához' simulóan. Nos erre a feladatra jelölte ki Sault a zsidó legfelsőbb tanács - a nagy szynhedrium. És - míg a 'zsidó szolgálatba illesztett Jézust' hirdető Saul minden támogatást megkapott a zsidóságtól és Heródestől is, addig Heródes Pétert 'halálra kerestette', tömlöcbe is veti (Ap. Csel. 12, 3-12.) nyilván azért, hogy 'jézusi igehirdetését megakadályozza'. Ugyanis nem tételezhető fel az a zsidóságról, hogy 'tervszerűtlenül' folytatta volna a Jézusi inkvizíciót, azt, amit oly zseniális tervszerűséggel vezetett le a keresztre feszítésig.
Figyelembe kell vennünk azt, hogy az Úr Jézus 'istenalakja' csupán a 'testi halál' bekövetkezése után mutatkozott a zsidó materializmus realitásában, hiszen a 'feltámadás' - zsidó gondolkodás szerinti - 'lehetetlenségének'' bekövetkezését, a Jehovai rendeleteket továbbító júdai papi testületnek - a nagy szynhedriumnak is - el kellett ismernie, mert a szemeik láttára történt meg és tudomásul kellett venni azt is, hogy a halottnak hitt Jézus - a 'hamis próféta' nem halott, hanem feltámadt és emberi testével együtt eltűnt a materializmus világából.
Itt kerül szembe az 'ördög-Atya fiainak' világa a valóságos és univerzális Isteni Akarattal. Viszont ezek a cinikus júdai főpapok nagyon jól tudják azt, hogy a nép azt hiszi, amit neki bebeszélnek.
Kivárják tehát az események lefolyását, és amikor már biztosak abban, hogy nem kell sem az előttük érthetetlen Isteni Akarattal, sem a halált legyőző Jézussal vitázniuk, hanem a 'tanítványok' - azaz emberek hirdetik a szerintük 'más vallás' tanait - akkor indítják Sault a Jézusi ideológia megmásítására.
Teljesen érthető tehát, hogy Péter és a többi 'szkítavérű' tanítvány otthagyja a zsidó környezetet és a 'saját' népük között hirdetik az ősi sumír. vallás Istenfiának igazságát. Így teszi át székhelyét Péter Babilonba, majd Antiokiába.
Itt látjuk Babilon fontosságát, hiszen itt a Péter anyanyelvét beszélő Pártus Birodalom - Róma egyetlen ellenfele - uralkodik és innen Babilonból - azaz egyik városából SIPPÁRBÓL - mentek az ősi sumir hit mágus papjai Jézushoz, amikor megszületett. Ők voltak az egyetlenek, akik a régi sumír iratokból ismerték a jövendölést, hogy az 'isten fia emberi testet ölt'. (Lásd: Werner Keller: 'Der Bibel hat doch Recht'.)
Nézzük csak meg, mit ír erről Eusebius egyházatya (1. Vita Constantini 4,3,): 'Korán jelentek meg az igehirdetők Párthiában és terjesztették Jézus tanait. Ugyanis az itt uralkodó Pártus Dinasztia - az ARSZÁK - türelmessége folytán - akik a perzsák régi vallását, Zoroaszter tanát megvetették - a Jézushit nemcsak háborítatlanul terjedt el, hanem oly gyors virágzásnak indult, hogy a 2. század elején 360 kőtemploma volt.'
Azóta már tudjuk, hogy ezt a 'gyors terjedést' az segítette elő, hogy a Jézus-hit lett a Pártus Birodalom államvallása. Ennek az államvallásnak központja Babilon volt és feje Péter Apostol, akinek segítői voltak itt testvére András és Tamás, aki itt is halt meg és nem Indiában 'vértanúhalált'. (Tamás párfiai működését nagyon sok apokrif irat említi.) De az Apostolok Cselekedetei is tanúsítja ezt a Pártus Birodalmi Péteri Egyház létezését, hisz azon a bizonyos pünkösdi napon a pártusok népe volt túlsúlyban a Jeruzsálemi összejövetelen - mint 'pártusok, médek, elamiták' - vagyis az egész Pártus Birodalom népeinek képviselete. (Ap. Csel. 2, 9.) Így indokolt Péter azon írása, melyben híveit így üdvözli:
'Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet.' (I. Péter, 5,13.)
Egy 'péteri' igehirdető cifraszűrben, Antiokia kórnyékéről
Még egy dologra szeretném felhívni a Magyar Lelki Megújhodás Péterhitű kedveseinek a figyelmét. Megint csak a bölcs Aisleitner professzoromhoz kell visszamennem, aki szintén 'péterhitü' volt, és mindig azt mondta, hogy Péter úgy gondolkodott, mint a székelyek. [Ö még nem ismerte azokat a palesztinai legújabb ásatási eredményeket, melyek azt állapították meg, hogy a PLST-i (filiszteus) nép hozta mozgásba a kánóni őslakosokat, a 'SCL - sicul' népet, (akiknek nyelve ismeretlen).] Ha ezt ismerte volna, akkor biztosan azt mondta volna, hogy Péter 'sicul - azaz székely' volt. Péter gondolkodásmódja ezt tökéletesen igazolja is. Ugyanis sohasem nyugodott bele a 'rossz helyzetbe' és furfangos (székely) módon keresett és talált is mindig kiutat. Aisleitner igen mérgesen cáfolta azt a biblikus kitételt, hogy 'Péter megtagadta' az Urat és ezt szeretném éppen úgy megmagyarázni az igazhitűeknek, miképpen azt ez a bölcs teológiai tanár a mi értésünkre adta.
Péternek az Úr rendeli, hogy őt 'megtagadja'
Vegyük elő az evangéliumot, János 13. rész 37. versét. Itt látjuk, hogy Péter a végső kitartásig menő hűségét jelenti ki az Úrnak 'életemet adom éretted' kijelentéssel. Feltételezhető-e az Úr Jézusról, aki Péter hűségét annyira komolyan vette, hogy reá bízta az Anyaszentegyházát és őt 'kősziklának' nevezte - e g y ü t t élt vele - hogy az 'életének felajánlásáért' az Úr Jézus Pétert kifigurázza és hazugságnak minősíti mondását... miként az a 38. versben magyarázva van...? Ugye nem feltételezhető az Úrról ily gúnyos cinizmus. Tehát itt a magyarázat is és a fordítás is helytelen.
Jézus és Péter egymás között a 'szamariai' nyelven beszéltek, amit egyesek aráminak, mások szkíta nyelvnek mondanak. Sir Rawlinson az ékiratok nyelvét nevezi szkíta nyelvnek. Az ő nyelvük tehát nem semita nyelv, hanem aglutináló. Az ősnyelvek majdnem mindegyikének meg van az a sajátossága - a ragozó nyelveknél pedig azonnal bizonyítható - mely szerint a parancsoló módot rendszerint a ,jövő idő' segítségével fejezi ki.
Mindjárt vegyünk egy példát a magyarból. Azt mondom pl.: 'te el fogsz oda menni, mert én így akarom'. Ez ugyan jövő időben van mondva, de parancsoló hangsúllyal, tehát a parancsoló mód kifejezése. Ugyanígy mondhatjuk: 'te meg fogsz engem, tagadni'... tehát kötelezlek arra, hogy tagadj meg... és hogy az Úr ezt így mondta Péternek, azt bizonyítja az ő tisztánlátó képessége. Tehát tudta, ha Péter becsületesen felfedi személyazonosságát a zsidóknak, talán őt ott, azonnal a helyszínen megölik és ezt az Úr nem akarta. Viszont ismerte Pétert, tudta, hogy utána megy azzal a szándékkal, hogy kiszabadítsa, hát inkább arra kötelezte, hogy ki ne adja magát. Mondja azt, hogy nem ismeri az Urat. Ez logikus és érthető a Jézusi jóság és gondoskodás szempontjából is. Megerősíti ezt a fordítás bizonytalansága, mert a septuaginta görög szövege nem mondja 'bizony bizony' és latin fordítása sem, hanem így kezdi: 'Amen...! Amen...! azaz 'úgy legyen - úgy legyen!'... Tehát az Úr Jézus azon kívá nsága van ebbe belefordítva, mellyel Péternek azt a rendelést adta, hogy azon az éjszakán fel ne fedje a hozzá tartozását, és az Úr nagyon jól tudta miért teszi, hisz Péter nélkül talán semmiféle Jézusi 'kereszténység' nem maradt volna. A júdaiak mindent kiirtottak volna.
Az evangéliumi szöveg már a Saul-páli teológia szüleménye, mely másfélezer év alatt iszonyú változtatásokat szenvedett - mindig Péter hátrányára és Saul-Pál előnyére.
Az Úr Jézus és Galilea-i nemzettestvérei által alapított 'Péteri Anya-Szent-Egyház' Szimbóluma, ahol:
a HÁRMAS HALOM: ősi mah-gar (sumír) írásjel, Kur, mada, mád, jelentése: ország.
A KETTŐS KERESZT szintén az ősi képírás jele: PA = pásztor. A 'PA-TE-SI' hagyományban a 'PA'ideológiát jelent.
Péter Rómában...?
Végezetül pedig összesíteni szeretném az ész-okokat arra vonatkozólag, hogy miért nem tartózkodhatott Péter Rómában.
1. Az apokrif írások szerint Péter is és öccse is családjuk szkíta nyelvét beszélték, ami a pártusok nyelve volt. A logika szerint tehát oda ment 'igét hirdetni', ahol megértették.
Ez pedig a Pártus Birodalom volt és a Pontus-i szkíták Antiokiája, ahol szintén ez a nyelv uralkodott. Így alapította az egynyelvű Babiloni Gyülekezetet Babilon és Antiokia központokkal. Az ortodox egyház még ma is ünnepli február 6-án az Antiokiai Egyházalapítás ünnepét.
2 . Péter Rómába nem juthatott be, mert nem volt római állampolgár, viszont Rómába jutási útlevelet szerezni nem tudott, hiszen a rómaiak kegyence - Heródes - halálra kerestette.
3. Nem szabad összetévesztenünk Péter helyzetét Saul-Pál adottságaival, aki római állampolgár és zsidó farizeusként jutott el Rómába, és ott nem 'kereszténységet', hanem egy messianizmusra alapított zsidó szektát hoz létre, mely 'áldozatra és a vérontási rítus folytatására' épül. A római teológusok állandóan a Saul-Pál Róma-beliekhez írt levelét emlegetik bizonyításul arra, hogy Péter már Rómában hirdet, s Pál is odament... pedig ilyen ott írva nincs, a 15. rész 21. versében éppen azt olvassuk, hogy 'Rómában még nem hirdetik az igét és Saul éppen azért megy oda'... és a 16. részben Saul mindenkit üdvözöl, aki Rómában van. Feltételezhető, hogy Pétert - a Jézusi Egyház fejét - ne üdvözölné, ha ott lenne...? De nincs ott, és sohasem tette lábát a római földre az Úr Babiloni Anyaszentegyházát alapító Főpásztor - Péter Apostol.
Péter egyháza tehát NEM A RÓMAI.
Hiába tesz a Vatikán a Szent Péterről elnevezett katedrálisába egy Péterszobrot. Hiába hívja magát a pápa 'Péter utódjának'... nem az igazi Péter utódja ő, hanem Saul rabbié, akinek teológiai alakja behelyettesíti a péteri hagyatékot, s ami az Úri hitben 'fehér' volt, - azt a júdaiság feketeségébe öltözteti. Így válik a Szent Péter-bazilikában kiállított 'Fekete Péter' szobor a Péter helyén működé Saul-páti ideológia szimbólumává, s így lett Saul rabbi a római júdai-kereszténység FEKETE PÉTERE.
(Megjegyzés: nem ismerős?
'Fekete Péter öcsém te kis ügyefogyott,
Ki a szerencsemalac fülit sose fogod,
akinek a jobb keze bal,
jót sose hall,
él, mint a parton a hal.')
A Magyar Egyház az ősi Péter Tanokra építi feltámadását és kizárja hittudományából a Saul-páli judaizmust.
A júdai-kereszténység mai helyzete nagyon hasonlít a Péter korabeli induláshoz. A Magyar Egyháznak követnie kell abban is Pétert tehát, ahogy Ő az első jeruzsálemi zsinaton felemelte szavát a júdaizmus ellen, amikor azt ordította azok fülébe, akik a Jézus-hitűekre ki akarták terjeszteni a mózesi törvények erejét: 'Most mit kísértetitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, se mi el nem hordozhattunk...' (Ap. Csel. 15.10.)
A MAGYAR EGYHÁZ is ezt hirdeti. Vagyis minden júdaiságtól mentes tiszta Jézus-hitet.
A MAGYAR EGYHÁZ A MAGYAR NÉPNEK HITET ÉS ORSZÁGOT AD!
A MAGYAR EGYHÁZ jelképe és jelvénye az ősi Káld-babiloni szimbólum:
a HÁRMAS HALOM - KETTŐS KERESZTTEL.
* * *
Az ' IDŐK TELJESSÉGE' közeleg és ez nem más, mint az Úr Jézus viszszajövetele.
De ne várjátok Őt megint emberi testben. Ő visszatér az Ő Igéjének erejében...Az Úr Igéjét és Szeretet-Törvényét az Ő népénél hagyta és most az Ő Népe - a Mah-Gar Nép - lelki megújhodásában látta meg az Úri Igazságot. Azok a megvilágosodottak és új életre keltek, akik a Mah-Gar Nép vérével testet öltött Isten-Fiát az Ő valóságos alakjában felismerték, felsorakoznak az Úr mögé. Az Ő útján, az Ő rendelkezése szerinti módon, a Péter Apostol által ezerkilencszáz-egynéhány évvel előttünk megalapított és most a megvilágosodottak által újra életre hívott MAGYAR EGYHÁZBAN.
A MAGYAR EGYHÁZ tehát nem új alakulás és nem új alapítás, hanem az Úr Jézus és Péter által alapított és elindított szeretet-közösség felújítása.
A Magyar Egyháznak semmi köze nincs a júdai-kereszténységhez... és Istenszemlélete, valamint ideologikus tartalma - a MAGYAR HIT - attól lényegben és igazságban különbözik.
A júdai teológia Jézus nemzetségét 'KUTAI' vagy 'KUTEUS' néven említi, amit 'szamaritánusnak vagy nazarénusnak' neveznek a magyarázatok. (Mimé Tóra, Holkót: Rocéach 2.11.) A rabbinizmus iratai Kr.u. 1340-ben még mindig használják a KUTAI vagy NAZARÉNUS elnevezést, de kizárólag a magyarokat hívják így - megkülönböztetve őket a római-hitű 'keresztényektől'.
Vannak utalások a júdai teológia középkori irataiban arra vonatkozólag, hogy Jézus Nemzetségét, amelyiket subar-sabar-samar elnevezéséből júdaiak 'szamaritánusnak' azaz 'kuta fiainak' mondtak és írtak, a vallásfilozófiai beállítódottságuk és istenszemléleti rítusuk után 'oroszlántisztelőknek' neveztek, akiknek - a magaslatokon épített templomaikban - oroszlános jelképek voltak a falakra festve... Szamárfában és Galileában. Ők voltak a megtartói az oroszlán- vagy párductestű emberszobroknak, amiben nagy ősüket - NIMRUDOT - tisztelték vallásos kegyelettel.
A mai kutatások azt bizonyítják, hogy az OROSZLÁN is a NIMRUD Nemzetség EMBER-FIÁT - a názári-pártus Jézus Urunkat jelképezte FELTÁMADÁSA UTÁN.
Ilyen 'oroszlános' jelképeket tettek a Pártus Birodalomból Hazánkba visszatérö kangár-avarok az Ister-Gami szentélyük falaira díszítésül és 'törvényként' is. (Lásd a Lánchíd oroszlánjait! -szerk.)
Már XXIII. János pápa is kimondta, hogy a hivatalos római 'kereszténység' nem az igazi, főleg, mert az un. Ószövetséggel nyomták telibe!
Íme egy részlet a beszédéből, amit a II. Vatikáni Zsinaton mondott el:
' Senki nem érti, ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, amit nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hanyománynak és népeknek (sumír, akkád, kád, babiloni) megmásított történelme. Szóval, kötve vagyunk valami ósdi judaizmuzssal, és nekünk nem elég Krisztus, az Isten fia!'
Ezt a beszédét 1962. július 1-jén mondta el.
Érdekes, hogy XXIII. János pápa 'hirtelen' meghalt, s utána az a pápa jött, akit Montini néven is ismertek, s VI. Pál lett ismerté. S állandóan azt hangsúlyozták nála, hogy zsidó családban született.
Akkor hogyan is lehet a hivatalos egyház 'zsidóellenes'?
Badiny Jós Ferenc
Magyarnak lenni jó !
A világ folyamatosan változik.
Az igazság, az emberi lélek az, ami nem változik: ugyanaz marad.
Kilencven éve Kós Károly a Kiáltó szóban megírta az országát, hazáját vesztett erdélyi magyarság kiáltványát. Minden szava igaz volt – akkor.
Minden szava igaz ma is – de a világ mégiscsak változik.
Mert igaz ugyan, hogy a Kárpát-medencei magyarság kétszer is elveszítette a Hazát, az is igaz, hogy a hiú remények sokszor öngyilkos illúziókba kergettek bennünket: mindazonáltal van még ország, ahol „az adjonistent magyarul viszonozzák”, és él még egy erős, egyre erősödő magyar közösség, amelyik így vagy úgy, de legalább ezerszáz esztendeje építi az emberiség közös jövőjét.
Ennél rosszabb idők is voltak. Sokkal rosszabbak ennél. A nemzethalál a tatárjárás, a törökdúlás, a labancvilág, a kommunizmus és számtalan más vész és veszedelem formájában sokszor megkörnyékezett bennünket.
És nézhettünk nyugat felé, amíg könnyes lett a szemünk. És néztünk kelet felé, amíg össze nem szűkült a szemünk.
Az igazi újulást mindig az hozta, amikor magunkba néztünk. És felfedeztük, újra, hogy magyarok vagyunk, bárhol, bármilyen felségjel alatt. Újulást magunktól kell várnunk, és magunknak kell hoznunk: szorgalommal, önfeláldozással, hittel.
Miként tettük ezt 1848-ban, 1956-ban és 1989 decemberében.
Mert mindig van feltámadás, hogyha hittel hisszük.
Magyar feltámadás is van. Nem lesz, hanem van. Egy ideje újra, az új idők új jegyeiben megújul, erősödik, gyarapodik, egységesül a magyarság. Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, Erdély, a magyar diaszpóra és az Anyaország ezernyi hajszálere egyesül most a honosítás útján, és hozza újra közelebb szívünkhöz a 15 milliós magyarság teljességét.
Nekünk, magyaroknak, legyünk bár székelyek, kunok, csángók, jászok, bármelyik hímzés a nemzet köpenyén: egyetlen Hazánk van. A Hazára kell tekintenünk, amíg az a „Haza” névre érdemes: és most ismét érdemes.
A világnak ebben a sarkában, ahol élünk, megtanultunk egymással élni, néha egymás ellenében is. De megtanultuk azt is, hogy együtt könnyebb és hasznosabb, mint egymás ellen. A románságnak nem vagyunk ellenségei Erdélyben, ahogyan a románság sem nekünk. Nem vagyunk többek, de kevesebbek sem: és ezt meg kell értenie mindenkinek, hogy jogunk, célunk és saját jövőnk van Erdélyben. Nem mások ellenében – hanem önmagunkért.
A legsoványabb békesség is jobb, mint a legkövérebb veszekedés: és egy székely közmondás szerint a jó szomszédság titka az erős sövény. Ezért hát építsük fel magunk köré újra magyarságunkat, intézményeinket, anyagi lehetőségeinket. Legyünk szelídek, mint a galambok, és okosak, mint a kígyók.
Erdély közös bennvalónk: de csak a mi nyelvünkön Erdély, mindazzal, amit ez magyarként jelent. Hinnünk kell abban, hogy ez a jelentés nemcsak hogy nem vész el, de kibővül dédunokáink számára is – és újra lesz magyar Erdély, és lesz Székelyföld: ahogyan most is van a felszín alatt. Nem valakik ellen: hanem önmagáért, mert létezik.
És hogy létezik, ez az örök hitnek köszönhető, és az áldozatnak is. A lófőként hadba induló székelyeknek, az adót fizető polgároknak, az ágyúöntő iparosoknak, a jövőteremtő igékkel élőknek.
A mi feladatunk sem kevesebb. Tisztességgel, munkával, és legfőképpen: hittel kell újraépítenünk Erdélyországot, Székelyföldet. Helyben cselekedve, de összefüggésekben gondolkodva – mert most ilyen idők járnak.
Ebben a fáradozásunkban nem vagyunk egyedül. Ismét együtt vagyunk, az egész Kárpát-medence magyar népe, szemben a balsorssal: mert amíg van egységes nemzettudat, addig jövőnk is van.
Hogy meddig, az legfőképpen rajtunk múlik. És az is, hogy ez a jövő milyen lészen.
A tatárjárás után kevesen hitték, hogy lesz még Magyarország, és mégis eljött Mátyás tündöklő országlása. A világosi fegyverletételnél minden elveszett – és mégis „fölébredt a szolga népek Bábele”! És ’56 világosságot gyújtott a kommunizmus sötét ködében, és ’89 decemberében kiderült, még reménytelen helyeken is születhet új élet.
Ezért születik hát újra magyar világ, magyar jövő, székely világ, székely autonómia, és minden, amivel nemcsak őseinknek, hanem magunknak is tartozunk.
Kilencven éve Kós Károly írta:
„Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.
De kiáltom mégegyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar, az nem közénk való; mert az a mi igazi ellenségünk: a mi árulónk.”
A világ folyamatosan változik. De a lényeg örök érvényű: és ez a mi megtartó erőnk. Higgyünk benne!
Magyarnak lenni jó.
2011. március 15.
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Honvágy Erdély
A Káld-Pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása
részlet Badinyi Jós Ferenc azonos c. tanulmányából
Atilla szent koronája
A szakemberek között élénk vita folyik a Szentkoronánk történetéről.
Ma már tudjuk, hogy nem két koronából rakták össze, amint a római egyház tanította, hanem egységesen készített, ötvösi remekmű, az „ATYA-ANYA-FIÚ" Szentháromság legtökéletesebb ábrázolásával. Érdekesen ír róla dr. Pap Gábor, amint „Szent Csillagnak" nevezi, mely „a szkíta ősbölcsességen keresztül jön le a teremtés forrásából... egy üdvtörténeti program, amely csak szkíta-utód királynak szólhat". (Pap Gábor: „Angyali Korona, szent csillag" (1996. 21. Oldal.)
Sokszor felmerült bennem az a gondolat, hogy talán Atilla szkíta-hun nagykirályunknak készült...? Talán akkor akarta fejére illeszteni, amikor Rómát és Bizáncot legyőzve vissza akarta állítani a Jézusban megújult, szkíta ősbölcsesség hitvilágát, Skytianusz és Mani szervezeteinek a felélesztésével. Lehetséges, hogy Aetius is „beavatottja" volt ennek a tervnek. Ugyanis más indoka nem lehetett Valentius, római császárnak arra, hogy orvul megölesse. (Érdekes itt megjegyezni azt is, hogy Aetius származásáról, családjáról semmit nem közöl Róma.)
Atillára vonatkozólag van még egy fontos adatunk is, melyet IMRE Kálmán munkatársam szívességéből közölhetek, nevezetesen az, hogy:
„Izgató kérdés a krónikás azon megjegyzése, hogy Atilla „Engadiban nevelkedett", mivelhogy ENGADI csak egy található térképen és ez a Holt-tenger nyugati partján fekszik, azonos távolságra Jeruzsálemtől és Aradtól, nem is messze az esszeusok vagy esszenusok fő fészkétől, Qumrantól”
Itt a Palesztinában lévő „ARAD"-ról van szó, és azt is tudni kell, hogy Atilla „királyi cserefiúként" volt a római császárnál, mialatt a római herceg - Aetius - a hun-király udvarában nevelkedett. Így kerültek Atilla és Aetius (Éciusz) szoros barátságba. „Engadi" tehát Atilla idejében a Római Birodalomhoz tartozó terület és így is mondhatjuk - „zsidótalanított" terület volt, ahol Péter apostol által alapított ún. „antiochiai" gyülekezethez tartozók éltek. Vagyis ezek is a Saul-Pál-féle zsidó-kereszténység visszautasítói voltak, tehát az ortodoxia „eretnekei". Ha Atilla itt nevelkedett, akkor kétszeresen volt „Jézushitű". Születésénél fogva, mint hun-királyfi és a mai „kopt-kereszténység" őseinél is a saját vallását élhette Engadiban. De valószínűleg a kaukázusi hun-testvéreit is meglátogatta, és Edessaban is járt, hiszen útjába esett és azért küldte királyi apja a rómaiakhoz, hogy a római és a velük szomszédos „hun" területeket és népeiket megismerje.
Ezek az adatok váltották ki belőlem azt az elgondolást, hogy a mi Szentkoronánk Atillának készült. De tovább is megyek a feltételezésben. Mondom: Atillának és a Szentkoronánk készítőinek ismerniük kellett a mi Ószövetségünket, a „Fokos Teremtését" és „En-Lil szentkoronájának az EM-BAR fejére való helyezését" úgy, amint azt a káldeus bölcsek leírták. Ugyanis ez a Pap Gábor által említett „szkíta ősbölcsesség, mely a teremtés forrásából jön". Jobban mondva: csakis ez, mert NINCS más ős-okmányunk a ma sumírnak nevezett szkíta bölcsességről. Így lett a Szentkoronánk az ősi „SI-hagyomány" üdvtörténeti bizonylata a szkíta-pártus vérrel testet öltött Üdvözítőnk akarata és tőrvénye szerint örökítve meg a Tudást és az Igazságot.
A zsidó-kereszténység Rómája talán tud valamit erről és azért hever MA Szentkoronánk egy múzeumban, mert a római egyház egyáltalában nem tartja „szentnek" és még ma is fél a „szkíta ősbölcsességet" megújító nem zsidó Jézustól - a Pártus Hercegtől, aki feltámadt és „Fény Fiaként" itt hagyta örök valóságát a Turini Leplen.
Tudáskincsünkként tehát be kell sorolnunk a „SI-hagyományunkba" Szentkoronánkat és a Turini Lepel Jézus Képét is, mert ezek az élő bizonyítékai a káld, vagy szkíta ősbölcsességünk létezésének és Jézus Urunk általi megújításának.
Hatalmas kincs és erő birtokosai vagyunk így, mint az isteni üdvterv beavatottjai... és így válik a Nemzetszolgálatunk Istendicséretté, Mindenhatónk és Szentfia akarata szerint.
„Én és az Atya EGY VAGYUNK"!!!
* * *
Elmélkedjetek, Testvérek, és e szavak alapján vegyétek számba a Magyar Múltat.
Ebben a Pártus Birodalom története őstörténetünk legérdekesebb szakaszát képezi éppen azért, mert a Jézusi magvetésnek itt volt a legbővebb aratása. Miután innen szakadtunk ki mindnyájan és Dentu-mahgaria népe is, akik a Pártus Birodalmi államvallást, a Jézusi hitet vallották és hitték az Úr Jézus, mint Mah-Gar-Ember-Fia - Népének történelmétől el nem választható.
Ő nem „csak" vallási tartalom, hanem Istenfiának lelkével Mah-Gar testet öltött valóságos ember, aki életével, beszédével, tanításával és Törvényével Népe történelmében a legfontosabb fejezeteket alkotta meg.
Ne felejtsétek el, hogy a júdai-kereszténység azzal okolta meg a júdai népnek más népek felett való uralmát és „kiválasztottságát", hogy a vérünkből lett Isten fiát zsidó-fajúnak tanította és hirdette.
Csakis Jézus Urunkkal sikerült annak a népnek részére, melyet az Úr „hazugnak és hamisnak" nevezett, a világ összes júdai-keresztény népei felett uralkodó „nemzetségi ideológiát" kialakítani.
De az Úr Jézus nem volt júdai. Ő a Mah-Gar népből született, a mah-gar nép vérével és testével járt emberként a földön, így hamisítás ez a judai ideológia.
Ö a miénk és akkor a Magyar Nemzetséghivatásra való rendelése nem lehet kétséges.
Minket - a Magyar Nemzetcsaládot - az Úr munkára választott ki. Magyar történelemmé tette azt a feladatot, amit adott nekünk és ez az Ő Törvényének hirdetése, tanítása és alkalmazása. Ezért nem hagyott minket elpusztulni annak ellenére, hogy megérdemeltük volna, hisz csatlakoztunk azokhoz, akik az Isten-Fiából, a Magyarok Istenéből „bűnbakot" csináltak és egyszerű „bűnbocsánati alanyként" használtuk Őt is és emlékét is.
Kezdjünk hát a munkához! A Magyar Nemzetcsalád Istenszolgálatának Szent Öntudatával tömörüljünk az Ő követésében. Fogjunk össze és Tudásunk hatalma majd megadja a Magyar Nemzetcsalád részére a SI-Hagyomány diadalát, - a „láthatatlan korona ékesítését", amely nekünk az Úr áldása, magunkra ébredésünk, Nemzetcsaládi erőnk, tudásunk és igazságunk glóriája és majdan az Ország is - a mi Földünk - a Kárpát-medence, amelyet Ő nekünk ígért és adott.
* * *
A Magyar Hitben való összeállásunkban vegyétek hát így át és tudatosítsátok magatokban a
PA-IDEOLÓGIA szent kötelességét,
a TE-HAGYOMÁNY igazságának iszonyú erejét
és a SI-HAGYOMÁNY tudáskincsének uralkodó hatalmát.
Ha ez a három összetevő a Magyar Népben tudatosul, akkor a Magyar Nemzetcsalád el van készítve hivatásának betöltésére, amit el kell végeznie. Ezzel a tökéletességgel pedig hivatásában visszanyeri ősi vezető szerepét korunk felfogása szerint. Tehát most nem a „szkíták királyi törzseként" vezet, hanem mint a Jézushitű nemzetcsaládok PA-TE-SI-je, az Úr Jézus által megerősített 5000 éves írás rendelkezése szerint indul az új ezer évre, az 5000 éves szentírást betöltve így:
„ÚR OLTÁRA VAGY TE - EMELD FEL A FEJED!"
* * *
Eddig az írás és ez nem egyszerű üzenet. Nem felhívás és nem tudományos felvilágosítás.
Ez a Magyarság SZENTÍRÁSA.
Magyar egyház
A kozmikus úton haladók mindegyike szükségesnek tartja egy MAGYAR Egyház létesítését... Magyarországon. Hivatkoznak sokan arra, hogy a jelenlegi magyar törvények szerint:
„Száz ember minden érdemi kontroll nélkül, jogi szempontból azonos egyházat alapíthat, mint a katolikus vagy református egyház."
Tehát „száz" aláírásos kérvényt kell az illetékes „vallásügyi" minisztériumhoz benyújtani, az előírt egyéb formaságok betartásával. Ez meg is lenne könnyen. Az egyetlen nehézsége a mi ügyünknek a jelző szónk: „MAGYAR". Ugyanis rögtön visszavágnak a mai hatalmasok azzal a kérdéssel, hogy: „Akkor a jelenleg Magyarországon működő egyházak nem „magyarok"...? Azt nem mondhatjuk a kérvényben, hogy azok „júdai-keresztények" és mi „mások" vagyunk. Tehát a hivatalos létesítésnél feltétlen el kell hagyni a „magyar" szót. Igen, de akkor hogyan lesz mégis „Magyar Egyház"? E sorok írója javasolja egy bölcs fedőnév használatát és a „Boldogasszony Gyülekezete" elnevezés alatti tömörülést. A „bölcseknek", akik az indulást végrehajtják, biztosan indokolást kell adni a kérvényben arra vonatkozólag, hogy valójában mi is az a „tartalom" mely indokolja egy új „szekta" (mert szerintük csak az lesz) létrehozását. Itt javasolnám az „ATYA-ANYA-FIÚ" Szentháromság bevezetésének szükségességét hangsúlyozni és a jelenlegi „kereszténység" hiányának feltüntetni, mert már az ún. „pogány" magyarok ősvallásában is szerepelt az ősvallás Istenasszonya, akit azonosnak vélünk a Magyarok Boldogasszonyával.
Azonban ezt az elhatározást meg kell előznie a kozmikus úton haladó „bölcseink" tanácskozásának.
Vagyis okosainkat kell összehívni egy „zsinat-féleségre", ahol a hivatalosítása ügyek mellett rögzítve lesznek ennek a „Magyar Vallású" Boldogasszony Gyülekezete nevet viselő „EGYHÁZ"-nak az alaptételei. Vagyis ebben a könyvben felsorakoztatott adatok kiegészítendők lennének egy „Kozmikusteológiai Bölcsész Kutatócsoport" megállapításaival. Ez a „kutató-csoport" azután átalakulna „Kozmikus Teológiai Bölcsész" Tanszékké azzal a céllal, hogy kiképezze a Gyülekezet Tanítóit.
Ugyanis meg kell találni azt a Jézusi módszert, mely szerint NEM püspökök vagy főpapok „rendelkezése" szerint működtetjük az egyházba tömörült fényben-állók közös vallását, hanem a „tudás" tudós-bölcsei vezetik a hívőket az „Úton, az Igazság és Élet" Ura felé.
De a létesítés és az előrejutás a fejlődés anyagi részét is valahogyan meg kell oldani. Ezért szükséges a „történelmi honossághoz" kötöttség bizonyítása, valamint annak bizonyítása is, hogy a megalapított „Boldogasszony Gyülekezete" közfeladatot vállal át és akkor az államtól megkapja az elismert, az egyházaknak járó költségvetési illetményt.
Nehéz dolog tehát ebben a megcsontosodott júdai-keresztény világban kinyitni a nemzsidó Jézus Urunkhoz vezető kaput, mert bizony oly bátor „prédikátorokra" van szükség, mint az a bizonyos „negyven" volt, akit gályarabnak adtak el az akkori jezsuiták. Ezért nagyon meggondolandó az indulás formája.
Van másik módszer is. Egyik: a „2 x 2 = 5". Vagyis mindenki magához kapcsol „két" hívőt. A hozzám kapcsolt „kettő" mindegyike ugyancsak „kettőt" köt magához és ez a tanítás útja is, valamint a híradás is.
A „titkos társaságok" módszere is használható. Ugyanis ők ezt az „eretnekként üldözött" gnosztikusoktól vették át, ahol a tudás és az igazság, a Jézusi Igazság közlése és megtartása volt a cél és csak a „beavatottak" (a minden titkot ismerők) írtak le mindent és vezették a hűségeseket az „ahogy lehet" helyzeti alkalmak szerint.
Most lenne szükség egy prófétára, talán olyanra, mint Mohamed volt, hogy ő is leírjon mindent, mert nehéz az átállás a zsidó-kereszténység „szentírásának" hiedelméből. A keleti ortodox egyházak megoldották a „nemzeti" vallás problémáját, hiszen eddig nem ismerték el a római pápa fennhatóságát. Minden „szláv" nemzetnek meg van a saját „pópája". Az oroszoknak - orosz, a szerbnek - szerb és az oláhnak - oláh, akik a „szentírás" magyarázata előtt, a nemzeti öntudatra nevelik népüket. Mindezt pedig a zsidóság felmagasztalása nélkül.
Ezzel teljesen ellentétesek a magyarok egyházai, mert akár katolikus, akár protestáns legyen az, mindegyik „teológiája" az „ó-szövetségnek" nevezett zsidó történeteket és legendákat illeszti be a „hitébe", és a papok minden erőlködéssel akarják ezeket a szövegeket drága Üdvözítőnkkel, Jézus Urunk tanításaival összehangolni. Vannak sokan, akik ezeket a történelmileg nem ellenőrizhető és legkevésbé bizonyítható bibliai történéseket, legendákat stb. csak „zsidó mitológiának" nevezik és így hozzák a köztudatba annak érdekében, hogy megmaradjon. Nem „szentírás", hanem csak mitológia, amit el is lehet hinni, hogy valóság. A cél tehát mindenképpen az, hogy ezek a zsidóféleségek megmaradjanak.
A mitológia síkján pedig mennyivel előnyösebb helyzetben van a Magyarság, hiszen a NIMRUD-ig érő mitológiánk évezredekkel előzi meg a biblikus leírásokat, és ezek egyenes vonalban viszonylanak Jézusunkhoz és drága Édesanyjához, a mi Boldogasszonyunkhoz. Le is írom ezt a „mitológiát", mert majd kiderül róla, hogy őstörténelmi valóságunk.
Urunk-Istenünk rendelése szerint a káldeusok Istene - ÉN-LIL - nevezte fiának „NIB-ÚR"-t, kinek nevét a biblikus sémi-népek írták így: „NIMRUD". Ez a neve maradt meg a zsidó mitológiában is, miként az ő „szentírásuk" mond,~ a: „Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimrud... a Sineár földjén". (Móz. I. 10., 9-10.)
NIMRUD, nemzeti ősünk nevével ismeri a mitológiánk az Orion csillagképet. Mitológiai értelmezés szerint tehát:
„Isten (ÉN-LIL) az Orionban lakó Fiát leküldte a Földre, aki uralkodott a „SINEÁR" földjén.” Azóta bizonyítást nyert, hogy ez a „Sineár" azonos Káldeával, vagyis a ma Sumeriának nevezett területtel.
A mitológiánkban ez volt az Isten-Fiának az „első" leküldése Földünkre. És NIMRUD uralkodott a Földön és feleségül vette a tündérszép „EN-É(h)"-t. Ez ékírással van leírva az ún. sumír-mitológiában „INNANA leszállása" címmel közreadva. Lényege az, hogy ez a NIMRUD, akit a mindent kisajátító sémita népek GILGAMES-nek neveztek el, nagyon megtetszik a NAPISTEN leányának - INNANA-nak-, akit „IL-AMA"-nak is neveznek az ékiratok. (Itt találjuk meg a későbbi magyar mondavilág „Tündér IL-ONÁ"-ját.)
INNANA megszereti Nimrudot és kéri Apját, hogy leszállhasson Nimrudhoz a Földre. A NAPISTEN azt feleli: „Akkor a Földnek a törvénye szerint kell élned és holtoddal az alvilágba kerülsz, ahová az én fényem nem ér le. Így segíteni nem tudok rajtad." INNANA mégis leszáll a Földre. Feleségül megy Nimrudhoz és két gyermeket is szül neki. Itt kapcsolódik össze ezzel a mitológiával a magyar mondai-hiedelem, mert Innana két gyermeke: „HUN-ÁR" és „MAG-ÁR". Amikor INNANA meghal, vagyis „leszáll az alvilágba", két fiának szeretete emeli ki át onnan és újraéledve GÍMSZARVAS-ként vezeti két fiát a „boldogság földjére.
Mi a lényege a mitológiának?
1. Az „Isten-Fia „embertestet ölt a „KUS"-i nép vérével. Miután elvégezte azt, amit Istenünk-Urunk, a TE-RAM-TU reá bízott, visszatér égi honába.
2. A Napisten leánya, INNANA, akit a későbbi ékiratok „BAU-DUGASAN" néven ismernek, leszáll a földre, embertestet ölt és megszüli a HUNOK és a MAGYAROK ősfiát (nemzetségét). Az isteni üdv-terv szerint Hazát is ad nekik, a boldogság honába vezetve őket.
Amikor a gonoszság legnagyobb lett a földön, ez a „mitológiai" történés megismétlődik. Az „ISTEN-FIA" embertestet ölt a hun-magyar-pártus nép vérével. Ugyanúgy, mint NIMRUD-ról írja a héber mitológia, mert NIMRUD „KUS-fia" lett emberként és a káldok-hunok-magyarok-pártusok is mind „kusok". A változatlan isteni üdv-terv szerint az ősi „Anya-Istennő" - BAU-DUGASAN - mint „BOLDOGASSZONY" is testet ölt ADIABANI-Mária pártus hercegnőben, aki emberi Édesanyjává válik a vérével embertestet öltött IstenFiának, „Jézus Királynak - a Pártus Hercegnek".
Az „isteni üdv-terv" ezen második szakasza pedig mitológiának nem nevezhető, mert Jézus Urunk és Édesanyja élete valóság.
Elmélkedjünk azon, hogy milyen szépen tudnák az elmondottakat egy igaz „szentírásba" foglalni a Magyar Lelkületű teológusok. Olyanok, akik a tudás és az igazság szolgálói. És milyen más ez a „mitológiának" nevezett és szeretettel telített ősiség annál, mint amit a mostani zsidó-kereszténység „ó-szövetségében" lévő népgyilkolások, öldöklésre szólító „Isteni rendelések" tartalmaznak.
Hiába mondta a scyhopolisi főpap - BASILIDES - és utána ORIGENES azt, hogy: „Jézus igehirdetését és tanítását nem lehet és nem szabad a zsidó szellemmel összekeverni." (Lásd: Igaz Történelmünk Vezérfonala Árpádig 391. oldal.)
Összemosták a kettőt azokban az írásokban, amit „evangéliumnak" nevez a zsidó-kereszténységünk és minden egyháza „szentírásnak", vagyis „ISTEN IGÉJÉNEK" hirdet. Ma is ebben a szellemben oktatják a népet a papok és bizony ebből a környezetből kell új életre támadni a Magyarságnak - ha MAGYAR VALLÁS-t akarunk követni, és Jézus Urunk által hirdetett „IGAZSÁG"-ot átvenni, hogy - miként Ő mondta - általa, az Igazság által szabadok legyünk.
De itt is van egy kiindulási támaszunk. A római pápa önmagát Péter apostol utódjának nevezi, és arra hivatkozik, hogy a római Szent Péter-katedrálisban és a római egyházban folytatódik a Péter Apostoli Tanok hirdetése. De mindnyájan jól tudjuk, hogy ez nem igaz, mert az egész zsidó-kereszténység ún. „szkolasztikus filozófiája" Saul rabbi, alias Pál apostol által kitalált ideológián alapszik.
Itt az ideje, hogy betekintsünk - ismét együtt - abba, hogy milyenek is voltak valójában: Péter apostol tanai.
Péter Apostol Tanai
Így mondta Péter:
„NEKÜNK AZ IGE ÉS A TÖRVÉNY - JÉZUS! "
A Jézusi Igazság Megtalálásának kegyelmes áhítatával fogunk hozzá e tanok közléséhez, melyek valóságban az Úr Jézus által alapított Egyház fundamentumai... vagyis a MAGYAR HIT ALAPJAI.
A Péter Tanok megértéséhez szükséges az elnevezések helyes értelmezése. Szaknyelven mondva - ennek a tanításnak is meg van a maga „vocabulario"-ja. Így:
1. Az Úr Jézus is és Péter is különbséget tesz „izraelita" és „júdai" között, minek következtében: Jézus idejében izraelita elnevezés alatt nem értendő júdai - azaz zsidó. (L.: KIG. III. 297. oldal.)
2. Amikor Péter a „TÖRVÉNY"-ről beszél - magát az Úr Jézust és az Ő tanítását érti és sohasem a mózesi törvényt, vagyis a zsidókét.
Péter Apostol „KÜLDETÉSI KIJELENTÉSÉNEK" töredékei
(Az alábbiakban közölt Péteri Tanításokat valóban Péter szájából elhangzottnak ismeri el a Kr.u. 180-ból származó Gnosztikus Herakleon és maga Origenes is.)
„Az Úr szól feltámadása után nemzettestvéreihez:
Tizenkét tanítványt választottam számotokra, mivel méltóknak találtam őket, hogy világgá küldetésetekkel a földkerekségen hirdessétek az embereknek az igazságot, azért, hogy van egy Isten, azáltal, hogy a belém (Jézusba) vetett hit által kinyilatkoztassátok a jövendőt azért, hogy akik meghallják és hisznek, megmentessenek.
* * *
Ismerjétek be tehát, hogy Egy Isten van, aki mindennek kezdetét alkotta és aki a Vég felett rendelkezik. Aki láthatatlan, de mindent lát. Aki megfoghatatlan, de mindent átfog. Aki igénytelen, de mindenkinek szüksége van Rá. Akinek akaratából létezik a felismerhetetlen, a mindig létező, az elmúlhatatlan, a más által nem teremtett, aki hatalmával mindent teremtett.
Ezt az Istent ne tiszteljétek görög módra. Mert (a görögök) tudatlanságba sodródva az Isten ismerete nélkül anyagból, amelyek használata felett nekik teljhatalmat adott: fából és kőből, ércből és vasból, aranyból és ezüstből, a használatukra szolgáló anyagokból - alkottak; abból, ami létüket szolgálja, készítettek és ezt tisztelik. Azt is, amit Isten eledelül adott nekik; a levegő szárnyasait, a tengerben úszót és a földón csúszót. A földműves négylábú barmán kívül a vadat, ürgét és egeret, macskát és kutyát és majmot és ezeket tisztelik. Azután élelmüket áldozzák, halottat a halottnak, miként isteneknek és ezzel hálátlanok lesznek Istennel szemben, mert ezek által megtagadják létét.
De ne tiszteljétek az Istent zsidó (júdai) módra sem. Mert ezek is - azon csalárd kábulatukban, hogy csak egyedül ők ismerik az Istent - tudatlanok. Mert angyaloknak és arkangyaloknak szolgálnak, meg a hónapnak és a Holdnak. És ha a Hold nem világít, nem ünnepelik az ún. első szombatot (Sabbath)."
(A felsoroltakból kivehető, hogy Péter úgy bírálja a zsidók hitének „tudatlanságát", hogy az Istent dicsérni nem az Újhold tiszteletével, sem a kovásztalan kenyerek napjával, sem a sátoros ünneppel, sem a „nagy engesztelő nappal", hanem szeretettel és imádsággal kell.)
* * *
„Ezért tanuljátok és őrizzétek meg tisztán és szent-tanként mindazt, amit átadunk Nektek.
Ezzel Istent tisztelitek az új módon - a Jézus által.
Mert a görögök és zsidók bölcselete elavult. Azért hát Ti vagytok a „harmadik nemzetség" - az Urat tudással tisztelő Jézus-hitűek.
AZ ÚR JÉZUS MAGA A TUDÁS ÉS Ő A TÖRVÉNY IS!"
* * *
„Az olyan lélek, aki törekszik, közel van Istenhez.
Gazdag az, aki sokakon könyörül meg és Isten követésében ad abból, amije van. Mert Isten mindenkinek mindent megadott abból, amit teremtett. Ezért gondoljátok meg ti gazdagok, hogy szolgálnotok (adnotok) kell, mert többet kaptatok, mint amire szükségetek van. Lássátok be, hogy mások hiányában vannak annak, amiben fölöslegetek van. Szégyelljétek magatokat, ha idegen javakat tartotok meg. Kövessétek Isten nagylelkűségét, akkor nem lesz senki sem szegény."
* * *
Az Egyházalapítás
Nyilvánvaló, hogy a Péteri-Egyház alapítója az Úr Jézus (Mt. 16, 18.) és Ő nevezi ki Pétert Egyháza főnökévé. A tizenegy tanítvány részére utolsó utasításait és rendelkezéseit valahol Galileában a „hegyen" adja (Mt. 28. 16.), ahol tanítványai utoljára látták Őt a feltámadás után.
Kövessük most Péter útját!
Galileából Jeruzsálembe tér, de a nagy synhedrium többször bebörtönzi és Péter eltűnik Jeruzsálemből. Több mint tíz évig nem tudunk róla semmit, de Kr.u. 40-ben Szíria fővárosában, Antiókiában alakul meg az első egyházközösség, amelyik mentes a zsidóságtól. Zsidókat nem nevezik a rómaiak pogánykeresztényeknek és a „názári" vagy „galileai" elnevezés helyett ezekre használják először a „christiani" nevet, és ezzel különböztetik meg az ide tartozó Jézus-követőket a Jeruzsálemi központ zsidó-keresztényeitől.
Ahogyan Jeruzsálem lett a központja az evangélium zsidók között való terjesztésének, úgy Antiókia a kiindulási pontja a nemzsidók Jézus-hitének és innen indult ki - Péter vezetésével - az a törekvés, hogy a Jézus-hit teljesen megszabaduljon a szűkkeblű zsidóság bilincseitől. Már erős az Antiókiai gyülekezet az első apostoli gyűlés összehívásának idején - Kr.u. 47-ben - és ennek a zsidómentes gyülekezetnek a hatalmára támaszkodik Péter Apostol, amikor szembehelyezkedik Saul-Pál által követelt állásponttal, és a nemzsidó Jézushitűeket mentesíti a mózesi törvények elismerése és követése alól ezekkel a szavakkal: „Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk...?" (Ap. Csel. 15, 10.)
Az evangélium szerint Péter itt elhangzott szavai: „Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak a beszédjét és higgyenek." (Ap. Csel. 15, 7.) nyilvánvalóan megerősítik azt, hogy Péter az Antiókiai Egyház feje, és helyes az a történelmi megállapítás, hogy a jeruzsálemi központ első vezetője a zsidó Saul rabbi és utána a zsidó Jakab volt.
Érdekes véletlennek nem mondható az a hasonló eset, hogy a római egyház okmánytárából éppen úgy eltűntek a Péter-Tan iratai, és Péter apostolra vonatkozó minden történelmi adat, miképpen az I. István korabeli, és erre a „nyugatbahelyezésre" alapított római térítés fosztotta meg a Magyarságot ugyancsak minden történelmi adatától és okmányától, amelyik Honfoglaló és Honalapító NAGY ÁRPÁD utódainak uralkodására vonatkozik. A rovásfáktól is!
Miután azonban az evangéliumi iratok között szereplő „két" levelet Péter Apostol a „Poptusban, Galatziában, Kappadociában, Ázsiában és Bithiniában elszéledteknek" írja, és ez a terület magába foglalja Kis-Ázsiát, a Káspi-tenger déli részét és az egész Pártus Birodalmat az Indus völgyéig - biztosan állíthatjuk, hogy Péter Apostol tökéletesen elvégezte a Jézusi megbízatás küldetésének munkáját és hirdette az Úr Igéjét a saját Népe között, akiket akkor „scytháknak" neveztek görögösen és akiknek nyelvét beszélte is.
Mert nem a zsidóknak, hanem a nagy Mah-Gar Népnek mondja így:
„Ti pedig választott Nemzetség, királyi papság, Szent Nemzet, megtartásra való Nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, ki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el Titeket." (Péter I. lev. 2, 9.)
De már nem Antiokiából köszönti őket, hanem azzal búcsúzik: „Köszönt benneteket a Veletek együtt választott babiloni gyülekezet". (Péter I. lev. 5, 13.)
A Pártus Birodalom nagy Babilonja lett így a zsidóktól mentes Péteri Egyház Eufráteszen inneni központja, és Antiókia maradt a római megszállás területén az egyházi székhely.
Igen fontos ennek az Egyháznak Péteri-Tanaiból hangsúlyozni azt a felfogást, hogy az Úr Jézus nem Megváltó, tehát nem azért jött, hogy minket a „bűntől megváltson".
Péter mindenkor MEGTARTÓ-nak nevezi az Urat. (Péter II. 1,11. és 3,2.) - aki megtartotta az Ő Népét.
Péter nem értett egyet Saul-Pál zsidó-kereszténységével és - mi úgy véljük - hogy azért tűntek el a Péteri írások, hogy a római módra kifejlődött kereszténység „Páli módon" alakulhasson.
Péter 11. levelében inti híveit a Pál-féle „nehezen érthető dolgok" (3,16.) ügyében, hogy „ki ne essenek saját erősségükből" (3,17.)
Az Új-Szövetségbe foglalt iratokból - különösen az Apostolok Cselekedeteiből - azt látjuk, hogy a kereszténység terjesztésében azokra a feljegyzésekre esik a hangsúly, melyek a zsidóság, a görög és római területek lakosaira vonatkoznak. Viszont - a Szentlélek kitöltetésének tanúságtételében a számbeli fölény és túlsúly a „Pártusok és Médek, Elamiták és azok, kik lakoznak Mezopotámiában... Kappadociában, Pontusban és Ázsiában" (Ap. Csel. 2,9.) oldalán van.
Ez tehát azt bizonyítja, hogy a „Péteri Egyház"-nak sokkal több híve volt, mint a Saul alapítású júdai-kereszténynek.
Miután a „Bibliát" e júdai-keresztény saulizmus szerkesztette és kanonizálta, teljesen érthető, hogy az Evangéliumi írásokban hiányoznak azok az adatok, melyek Péter Egyházára és a „szkíta" népre vonatkoznak. De mindannak ellenére így is megállapítható az apokrifus iratokból és a „gnosztikus" evangéliumokból, hogy a „scythák és pártusok" között Péter és öccse András, valamint Tamás Apostolok voltak „otthon". Nagyszerűen leírja ezt Tamás Evangéliuma, hogy „Párthia fejedelmei hogyan ragaszkodtak Tamás Párthiába való visszatéréséhez".
Ezek mind beletartoznak abba a „Nagy Népbe", amit a Biblia HGR héber jellel írt „népnév" fordításaként „hagarénus"-nak ír, akik ellen harcol Saul király, (I. Krónika 5, 10. 20.) Dávid is kapcsolatban van velük (I. Krónika 27, 31.) és akik a Júdea elleni népszövetség tagjai (Zsolt. 83, 7.). Nem véletlen, hogy a középkori és újkori zsidó írók HGR alatt Magyarországot értik és a héber írásokban a „magyart" úgy írják... „hagri".
Így vezeti le a zsidó vallásos irodalom a zsidómentes babiloni Jézus-Hitet Péter apostol alapításától az Árpádokon át - a mai magyarokig. Ezért írja Izsák Ben Tróky: „A magyarok a Názáreti Jézus vallásának egyetlen követői."
Ugyanis a Pártus Birodalom babiloni Jézus-hitű központjának ellensúlyozására az a jeruzsálemi nagy szynhedrium, amelyiket a rómaiak Kr.u. 70-ben elhamvasztották és kiűzték onnan a zsidóságot, Babilonba települt át, ahol már 500 éve megerősödött zsidó kolónia élt azoknak a leszármazottaiból, akik Nabukodonozor babiloni fogságából nem tértek vissza Júdeába. Amikor Traján (Kr.u. 98-117.) és Hadrián (117-138) római császárok üldözték a zsidókat, csak szaporodott ezeknek a Babilonba települteknek a száma.
Ezek a babiloni zsidók voltak tulajdonképpen a szellemi vezetői és finanszírozói az ún. Bar Kochba féle jeruzsálemi zsidó lázadásnak, amelynek következménye a zsidóságnak Palesztinából való kiszórása lett (Kr.u. 135.) Így ezek a zsidók - nagyrészben - Babilonba vándoroltak. A Pártus Birodalom békés uralkodói Jézus szeretetből beengedték ezeket a bevándorlókat és támogatták a római hatalom (a Pártusok egyetlen ellensége) elleni politikai szervezettségüket is. A Babiloni Talmud tanúsága szerint vallásilag teljesen függetlenek voltak a Pártus Birodalomban. (Valahogy úgy, amint Magyarországon is voltak.) Ezeknek a babiloni zsidóknak a feje az „exilarcha" - vagyis „a száműzöttség feje" nevet viselte és Kr.u. 299-ben már „három tudományos intézetük" van Párthiában, az Eufrátesz partján.
A Pártus Birodalom bukását és a perzsa-szaszanida dinasztia fellépését ők támogatják a Pártus kereszténység ellen és a perzsák alatt államot alkotnak az államban. A pártus Jézus-hitűek ellen azonban Ardasir, az új szaszanida király nem lép fel, hanem visszaállítja a régi perzsa zoroasztriánizmust és a két „jó vallás" - a Jézus-hit és Zoroaszter mágus-tana - megfér egymás mellett, sőt kölcsönös hatást is gyakorolnak egymásra. Amikor azonban a Római Birodalomban Nagy Konstantin államvallásé teszi a kereszténységet, perzsa kortársa, II. Sapor hadjáratot vezet a keresztények ellen. Érthető, hogy innen települnek át a Kaukázus fölé a Jézus-hitűek, a Dantu-magharia népe is, Árpád népének őselejei. A babiloni zsidó „akadémiák" tehát pontosan tudták, hogy a Jézushitű és Péter Tanain alapuló Pártus Birodalom-beli „mágus papok" merre vitték az Igét és a Népet is.
Így lett a „babiloni Péteri gyülekezet" örököse a Kárpát-medencei Magyarság, mert NAGY ÁRPÁD isteni küldetéssel mentette át a Hitet és a Népet is a júdai-kereszénység és az iszlámmal szövetkezett zsidóság pusztításából.
És így maradt meg a Mah-Gar nép „HAGRI" neve is azzal a „bosszúállási" tradícióval, hogy „ez is az a nép, amelyiket el kell pusztítani".
Mi az igazság Péter Apostolról...?
Ott kell kezdenünk, hogy a két személy - Péter és Pál - valóban léteztek. PÉTER - galileai volt, aki a galileai nemzsidó-fajú lakosság nyelvét beszélte. A görögöt hibásan bírta, mert az evangéliumi írásokban hivatkozás van arra, hogy a beszédjéből vették észre, hogy „galileai" - vagyis „gojim". Pál éppen fordítottja volt ennek. Tiszta zsidófajú, neve SAUL, foglalkozása rabbi, vagyis júdai-pap, héberül és görögül beszélt, - Jézus anyanyelvét nem ismerte.
Péter úgy van beállítva a római teológiában, hogy a „tanult, művelt, teológiai képzettségű hivatásos pap - Saul-Pál mellett" csak egyszerű „halászféle", aki talán írni sem tudott. És itt a „teológia" elhallgatja azt a legfontosabbat, hogy:
Péter az Úr Jézus tanítványa volt, aki kb. 10 évig „tanult" a Világ Világosságától, a Mesterek Mesterétől, akivel együtt élt, akit követett, s akit nem hagyott el soha. Tehát Péter e hosszú idő alatt „legalábbis" olyan tudásra kellett szert tegyen a Jézus-hitben, mint aminővel rendelkezett Saul a júdaiságban, de a két hitvilág merőben különbözött egymástól. Tekintetbe kell azt is venni, hogy:
Péter csak és kizárólag az Úrtól tanulta azt, amit tudott, ezzel szemben Saul sohasem látta az Urat, és sohasem beszélt vele. A „pálfordulás" a júdai „huncutság" egyik módszere, amivel kisajátította az Úr alakját kizárólagos , júdai használatra".
Itt kell keresnünk tulajdonképpen annak a felfogásnak a különbözőségét is, ami Péter és Saul között - éppen az Úr Jézus alakjának és feladat-betöltésének és magának a „Jézusi Tanításnak" magyarázatában - mutatkozik.
A Jézus-hit és Péter hirdeti az Isteni Univerzalitást - vagyis az Édesatya mindenkire ható gondoskodását és az Ő szeretetén alapuló szeretetet, míg a judaizmus és Saul - csak a júdaiak Jehováját szolgálja, aki csak a júdaiakról gondoskodik és a többi népeket a júdaiak szolgájának rendelte. Itt tehát egy zárt, elkülönített nép részére sajátítódik ki minden isteni gondoskodás és ez az „istentan" a júdaiakkal kihasználtatja és gyűlölteti a többi népeket. Szeretet helyett a gyűlölet és a bosszú az uralkodó.
Péter és Saul környezete, nevelése, irányítása és tanultságának tartalma tehát teljesen ellentétes pólusok indítéka. Ez a magyarázata annak, hogy sohasem tudták egymást megérteni, jobban mondva - nem is keresték a megértés lehetőségét, hiszen az evangéliumi történéseket kiértékelve, egymást két ízben látták. Ez azt jelenti, hogy nem is keresték a kapcsolatot. Nyilván azért nem, mert az Úr Jézus szolgálatában, illetőleg az Úri Tanítás folytatásában közöttük áthidalhatatlan szakadék tátongott.
Péter bizalmatlanul nézte Saul váratlan elhatározását, aki a Jézus-követők üldözését hirtelen „messianizmussá" változtatta. Péter sohasem hirdette azt, hogy az Úr Jézus a zsidók messiása, mert „mashijas" héber politikai cím, olyan „ember" neve, aki a júdaizmus ideológiájában a más népek feletti uralomra juttatja a júdaiakat. Ez nem egy „istenfiúi" hivatás, hanem egy önző, emberi, gyűlöletre alapozott politikai uralom, mely semmiképpen sem lehetett az Úr Jézus feladata. (Itt van a júdai-kereszténység legnagyobb tévedése, hogy ezt a Sauli messianizmust „vallássá" tette.)
Péter nem úgy látta Sault, mint a mai biblikusok, mert az Ő idejében az a „damaszkuszi (Damaszkusz - Dámaszék - Dómaszék) útkanyarban történt Jézus jelenés" még ismeretlen volt. Péter észrevette, hogy Saul az Úr Jézust nem Isten Fiaként hirdeti. Tehát nem mint az ősi sumír hitvilág újraélesztőjét, megtisztítóját és megtartóját, hanem őt a júdaizmus hamistanának legalizálására sajátítja ki, mondva:
„Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a zsidóknak..." (Róm. 15. 8.)
Ugyanis ezzel a kijelentéssel Saul az Ábrahámi „szövetség" szolgálatába állítja az Urat, hiszen emlékezzünk csak vissza erre, hogy mi is tulajdonképpen az „ó-szövetség"...? Így van leírva:
„Annak felette mondta Isten Ábrahámnak: ...ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én köztem és ti közöttetek és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok." (Mózes I. 17, 10.)
Az Urat tehát Saul legelőször ennek a júdai tannak szolgájává teszi, s aztán - mint nem zsidót - a talmudi és biblikus felfogás szerint - egyszerű áldozati állatként veszi, amint az írva vagyon a nem zsidókról:
„kiknek teste olyan, mint a szamarak teste. (Ezékiel 23, 20.) és így Péter nagyon jól látta, hogy Saul az Úr Jézust egyszerű „áldozati állatnak" hirdeti, aki „eltörli a júdai nép bűneit" éppen úgy, mint az évenként erre a célra áldozott valóságos „bűnbak", hisz Saul így tanította:
„Mert amely állatoknak vérét a főpap beviszi a szentélybe a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. Annak okáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vérével a népet, a kapun kívül) szenvedett. (Isid. 13, 11-12.)
Tehát az Úr olyan, mint az „állatok, melyek vérét a főpap beviszi" és Saul a „nép" kifejezés alatt csakis a zsidó népet érti, hiszen hozzájuk intézi e levelet. De még nem elégszik meg ennyivel, hanem azt a zsidó áldozati rítust és júdai-ideológiát, ami ellen az Úr a keresztre feszítéséig küzdött, csak fokozza, mondva:
„és csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat." (Isid. 9,22.)
Ez pedig nem más, mint a Jézusi Igehirdetés teljes kiforgatása és a júdai ideológiával való behelyettesítése, mert azt a Mózesi Törvényt, amire itt Saul hivatkozik, az Úr sohasem ismerte el és az „öldöklő áldozatokat" az Úr megvetette mondva:
„...jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik" (Ján. 16, 2.) ...nyilvánvalóan a vérontás júdai rítusát értve ez alatt. Péter azt is nagyon jól tudta, hogy az Úr nem „bűnbocsánat szerzésre" és a „júdai nép" megmentésére jött, hiszen még élénken emlékében voltak azok a súlyos szavak, amiket az Úr a zsidóknak mondott - elítélve éket, így:
„Ti az ördög atyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és a hazugság atyja. (Ján. 8,44.)
Péter állásfoglalása Saullal szemben
Feltételezheti-e egy logikusan gondolkodó ember Péterről azt, hogy „bizalommal" viseltetett Saul rabbi iránt akkor, amikor az Úr „istenfiúi" tanítása valóban „sziklakővé" vált benne...? Ugye, nem.
De nézzük csak a többi körülményt is. Péter koronatanúja volt Jézus Urunk ellen elkövetett fondorlatos bűnténynek. Látta, hogy a nagy-szynhedrium ügynökei miként kísérték állandóan az Urat, hogy a judai hóhér-törvények szerint át minél hamarább megöljék. Látta az „iskáriotes"-nek nevezett Júdás - „beépített júdai ügynök" munkáját, aki igen nagy pénzért tette meg terhelő vallomását hivatalosan és jegyzőkányvileg az Úr Jézus - mint „hamis próféta és más vallást hirdető prédikátor" ellen. Ugyanis ezek azok a megnevezések, amik meghatározták a „júdaizmus ellenségeinek" tevékenységét és amennyiben ezek a tevékenységek szavahihető tanúk által lettek tanúsítva, a halálos ítélet meghozható volt a vádlott ellen. Júdás tehát csak kiegészítette a többi hivatalos ügynök vallomását és főleg azt bizonyította, hogy
1. az Úr Jézus olyan Istent hirdet és olyan „mennyei Atyáról" tanít, aki univerzális, tehát nemcsak a júdaiak istene, hanem - éppen úgy, mint a NAP - mindenkié;
2. azt mondja, hogy ez az Isten mindenkit egyformán szeret, tehát azokra a népekre is kiterjeszti gondoskodását, akik nem júdaiak;
3. ez az isten mindenkinek örök életet ad, tehát az emberi lélek nem hal meg a testtel, hanem ehhez az Istennez, mint szerető mennyei Atyához tér vissza és örökké él.
És itt álljunk meg egy pillanatra, ennél az „iskáriotes"-nek nevezett Júdásnál. Úgy tanította nekünk a bölcs Aisleitner professzorunk a teológián, hogy a biblikusok először azt hitték, hogy az „is-kariot" egy helységet jelent. Ilyet azonban eddig nem sikerült találni. Ellenben az arámi nyelvben e szó eredeti gyöke „kár" és így a „kártevő, hazug, áruló és gonosz emberek" megjelölésére használták, tehát a héberesített formája az „iskár" Júdás... annyit jelent magyarul, mint „kár-os"(is) Júdás", gonosz Júdás.
De mondott még mást is az igazságot hirdető Aisleitner porfesszorunk Júdásra vonatkozóan. Nevezetesen azt, hogy „az ephipani iratokat megelőző hivatkozások úgy említik Júdást, mint aki a Pállá lett Saul rabbinak a testvére volt".
Most már megérthetjük Péter Apostol - Saul felé megnyilatkozó - bizalmatlanságát, de Saul tartózkodását is Péter felé.
Péter látta, hogy itt egy zsidó maffia folyik, amelyik először eladta pénzért az Urat, aztán áldozati bárányként a „júdai népért" feláldozottnak nyilvánította - úgy, mint Kajafás mondta: „Jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért és az egész nép el ne vesszen." (Ján. 11, 50.)
Ugyanis, ha az Urat nem szegezik bitófára - Aisleitner szerint - a bosszúállás vallása - a júdaizmus megszűnt volna, s így a júdai papság valóban elvesztette volna a „népet".
Amikor mindezeket véghez vitték, szükség volt valakire, aki a szynhedrium azon határozatát teljesíti, mellyel megállapították az Úrra vonatkozóan:
„ha az ő emléke megmarad - az ő népe (a szamariai nép) magára talál" hiszen a szamariaiak fegyveres felkelésben törtek a rómaiakra, amikor Jézust felfeszítették a zsidókkal. Ezt a „veszedelmes" népet tehát félre kellett vezetni, s mivel az Úr „emlékét" náluk eltörölni lehetetlen volt, ezt az „emléket" meg kellett változtatni a „júdai ideológiához" simulóan. Nos erre a feladatra jelölte ki Sault a zsidó legfelsőbb tanács - a nagy szynhedrium. És - míg a „zsidó szolgálatba illesztett Jézust" hirdető Saul minden támogatást megkapott a zsidóságtól és Heródestől is, addig Heródes Pétert „halálra kerestette", tömlöcbe is veti (Ap. Csel. 12, 3-12.) nyilván azért, hogy „jézusi igehirdetését megakadályozza". Ugyanis nem tételezhető fel az a zsidóságról, hogy „tervszerűtlenül" folytatta volna a Jézusi inkvizíciót, azt, amit oly zseniális tervszerűséggel vezetett le a keresztre feszítésig.
Figyelembe kell vennünk azt, hogy az Úr Jézus „istenalakja" csupán a „testi halál" bekövetkezése után mutatkozott a zsidó materializmus realitásában, hiszen a „feltámadás" - zsidó gondolkodás szerinti - „lehetetlenségének'' bekövetkezését, a Jehovai rendeleteket továbbító júdai papi testületnek - a nagy szynhedriumnak is - el kellett ismernie, mert a szemeik láttára történt meg és tudomásul kellett venni azt is, hogy a halottnak hitt Jézus - a „hamis próféta" nem halott, hanem feltámadt és emberi testével együtt eltűnt a materializmus világából.
Itt kerül szembe az „ördög-Atya fiainak" világa a valóságos és univerzális Isteni Akarattal. Viszont ezek a cinikus júdai főpapok nagyon jól tudják azt, hogy a nép azt hiszi, amit neki bebeszélnek.
Kivárják tehát az események lefolyását, és amikor már biztosak abban, hogy nem kell sem az előttük érthetetlen Isteni Akarattal, sem a halált legyőző Jézussal vitázniuk, hanem a „tanítványok" - azaz emberek hirdetik a szerintük „más vallás" tanait - akkor indítják Sault a Jézusi ideológia megmásítására.
Teljesen érthető tehát, hogy Péter és a többi „szkítavérű" tanítvány otthagyja a zsidó környezetet és a „saját" népük között hirdetik az ősi sumír. vallás Istenfiának igazságát. Így teszi át székhelyét Péter Babilonba, majd Antiokiába.
Itt látjuk Babilon fontosságát, hiszen itt a Péter anyanyelvét beszélő Pártus Birodalom - Róma egyetlen ellenfele - uralkodik és innen Babilonból - azaz egyik városából SIPPÁRBÓL - mentek az ősi sumir hit mágus papjai Jézushoz, amikor megszületett. Ők voltak az egyetlenek, akik a régi sumír iratokból ismerték a jövendölést, hogy az „isten fia emberi testet ölt". (Lásd: Werner Keller: „Der Bibel hat doch Recht".)
Nézzük csak meg, mit ír erről Eusebius egyházatya (1. Vita Constantini 4,3,): „Korán jelentek meg az igehirdetők Párthiában és terjesztették Jézus tanait. Ugyanis az itt uralkodó Pártus Dinasztia - az ARSZÁK - türelmessége folytán - akik a perzsák régi vallását, Zoroaszter tanát megvetették - a Jézushit nemcsak háborítatlanul terjedt el, hanem oly gyors virágzásnak indult, hogy a 2. század elején 360 kőtemploma volt."
Azóta már tudjuk, hogy ezt a „gyors terjedést" az segítette elő, hogy a Jézus-hit lett a Pártus Birodalom államvallása. Ennek az államvallásnak központja Babilon volt és feje Péter Apostol, akinek segítői voltak itt testvére András és Tamás, aki itt is halt meg és nem Indiában „vértanúhalált". (Tamás párfiai működését nagyon sok apokrif irat említi.) De az Apostolok Cselekedetei is tanúsítja ezt a Pártus Birodalmi Péteri Egyház létezését, hisz azon a bizonyos pünkösdi napon a pártusok népe volt túlsúlyban a Jeruzsálemi összejövetelen - mint „pártusok, médek, elamiták" - vagyis az egész Pártus Birodalom népeinek képviselete. (Ap. Csel. 2, 9.) Így indokolt Péter azon írása, melyben híveit így üdvözli:
„Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet." (I. Péter, 5,13.)
Egy „péteri" igehirdető cifraszűrben, Antiokia kórnyékéről
Még egy dologra szeretném felhívni a Magyar Lelki Megújhodás Péterhitű kedveseinek a figyelmét. Megint csak a bölcs Aisleitner professzoromhoz kell visszamennem, aki szintén „péterhitü" volt, és mindig azt mondta, hogy Péter úgy gondolkodott, mint a székelyek. [Ö még nem ismerte azokat a palesztinai legújabb ásatási eredményeket, melyek azt állapították meg, hogy a PLST-i (filiszteus) nép hozta mozgásba a kánóni őslakosokat, a „SCL - sicul" népet, (akiknek nyelve ismeretlen).] Ha ezt ismerte volna, akkor biztosan azt mondta volna, hogy Péter „sicul - azaz székely" volt. Péter gondolkodásmódja ezt tökéletesen igazolja is. Ugyanis sohasem nyugodott bele a „rossz helyzetbe" és furfangos (székely) módon keresett és talált is mindig kiutat. Aisleitner igen mérgesen cáfolta azt a biblikus kitételt, hogy „Péter megtagadta" az Urat és ezt szeretném éppen úgy megmagyarázni az igazhitűeknek, miképpen azt ez a bölcs teológiai tanár a mi értésünkre adta.
Péternek az Úr rendeli, hogy őt „megtagadja"
Vegyük elő az evangéliumot, János 13. rész 37. versét. Itt látjuk, hogy Péter a végső kitartásig menő hűségét jelenti ki az Úrnak „életemet adom éretted" kijelentéssel. Feltételezhető-e az Úr Jézusról, aki Péter hűségét annyira komolyan vette, hogy reá bízta az Anyaszentegyházát és őt „kősziklának" nevezte - e g y ü t t élt vele - hogy az „életének felajánlásáért" az Úr Jézus Pétert kifigurázza és hazugságnak minősíti mondását... miként az a 38. versben magyarázva van...? Ugye nem feltételezhető az Úrról ily gúnyos cinizmus. Tehát itt a magyarázat is és a fordítás is helytelen.
Jézus és Péter egymás között a „szamariai" nyelven beszéltek, amit egyesek aráminak, mások szkíta nyelvnek mondanak. Sir Rawlinson az ékiratok nyelvét nevezi szkíta nyelvnek. Az ő nyelvük tehát nem semita nyelv, hanem aglutináló. Az ősnyelvek majdnem mindegyikének meg van az a sajátossága - a ragozó nyelveknél pedig azonnal bizonyítható - mely szerint a parancsoló módot rendszerint a ,jövő idő" segítségével fejezi ki.
Mindjárt vegyünk egy példát a magyarból. Azt mondom pl.: „te el fogsz oda menni, mert én így akarom". Ez ugyan jövő időben van mondva, de parancsoló hangsúllyal, tehát a parancsoló mód kifejezése. Ugyanígy mondhatjuk: „te meg fogsz engem, tagadni"... tehát kötelezlek arra, hogy tagadj meg... és hogy az Úr ezt így mondta Péternek, azt bizonyítja az ő tisztánlátó képessége. Tehát tudta, ha Péter becsületesen felfedi személyazonosságát a zsidóknak, talán őt ott, azonnal a helyszínen megölik és ezt az Úr nem akarta. Viszont ismerte Pétert, tudta, hogy utána megy azzal a szándékkal, hogy kiszabadítsa, hát inkább arra kötelezte, hogy ki ne adja magát. Mondja azt, hogy nem ismeri az Urat. Ez logikus és érthető a Jézusi jóság és gondoskodás szempontjából is. Megerősíti ezt a fordítás bizonytalansága, mert a septuaginta görög szövege nem mondja „bizony bizony" és latin fordítása sem, hanem így kezdi: „Amen...! Amen...! azaz „úgy legyen - úgy legyen!"... Tehát az Úr Jézus azon kívánsága van ebbe belefordítva, mellyel Péternek azt a rendelést adta, hogy azon az éjszakán fel ne fedje a hozzá tartozását, és az Úr nagyon jól tudta miért teszi, hisz Péter nélkül talán semmiféle Jézusi „kereszténység" nem maradt volna. A júdaiak mindent kiirtottak volna.
Az evangéliumi szöveg már a Saul-páli teológia szüleménye, mely másfélezer év alatt iszonyú változtatásokat szenvedett - mindig Péter hátrányára és Saul-Pál előnyére.
Az Úr Jézus és Galilea-i nemzettestvérei által alapított „Péteri Anya-Szent-Egyház" Szimbóluma, ahol:
a HÁRMAS HALOM: ősi mah-gar (sumír) írásjel, Kur, mada, mád, jelentése: ország.
A KETTŐS KERESZT szintén az ősi képírás jele: PA = pásztor. A „PA-TE-SI" hagyományban a „PA"ideológiát jelent.
Péter Rómában...?
Végezetül pedig összesíteni szeretném az észokokat arra vonatkozólag, hogy miért nem tartózkodhatott Péter Rómában.
1. Az apokrif írások szerint Péter is és öccse is családjuk szkíta nyelvét beszélték, ami a pártusok nyelve volt. A logika szerint tehát oda ment „igét hirdetni", ahol megértették.
1. Ez pedig a Pártus Birodalom volt és a Pontus-i szkíták Antiokiája, ahol szintén ez a nyelv uralkodott. Így alapította az egynyelvű Babiloni Gyülekezetet Babilon és Antiokia központokkal. Az ortodox egyház még ma is ünnepli február 6-án az Antiokiai Egyházalapítás ünnepét.
2. Péter Rómába nem juthatott be, mert nem volt római állampolgár, viszont Rómába jutási útlevelet szerezni nem tudott, hiszen a rómaiak kegyence - Heródes - halálra kerestette.
3. Nem szabad összetévesztenünk Péter helyzetét Saul-Pál adottságaival, aki római állampolgár és zsidó farizeusként jutott el Rómába, és ott nem „kereszténységet", hanem egy messianizmusra alapított zsidó szektát hoz létre, mely „áldozatra és a vérontási rítus folytatására" épül. A római teológusok állandóan a Saul-Pál Róma-beliekhez írt levelét emlegetik bizonyításul arra, hogy Péter már Rómában hirdet, s Pál is odament... pedig ilyen ott írva nincs, a 15. rész 21. versében éppen azt olvassuk, hogy „Rómában még nem hirdetik az igét és Saul éppen azért megy oda"... és a 16. részben Saul mindenkit üdvözöl, aki Rómában van. Feltételezhető, hogy Pétert - a Jézusi Egyház fejét - ne üdvözölné, ha ott lenne...? De nincs ott, és sohasem tette lábát a római földre az Úr Babiloni Anyaszentegyházát alapító Főpásztor - Péter Apostol.
Péter egyháza tehát NEM A RÓMAI.
Hiába tesz a Vatikán a Szent Péterről elnevezett katedrálisába egy Péterszobrot. Hiába hívja magát a pápa „Péter utódjának"... nem az igazi Péter utódja ő, hanem Saul rabbié, akinek teológiai alakja behelyettesíti a péteri hagyatékot, s ami az Úri hitben „fehér" volt, - azt a júdaiság feketeségébe öltözteti. Így válik a Szent Péter-bazilikában kiállított „Fekete Péter" szobor a Péter helyén működé Saul-páti ideológia szimbólumává, s így lett Saul rabbi a római júdai-kereszténység FEKETE PÉTERE.
A Magyar Lelki Megújhodás alapja a Jézusi igazság.
A Magyar Egyház az ősi Péter Tanokra építi feltámadását és kizárja hittudományából a Saul-páli judaizmust.
A júdai-kereszténység mai helyzete nagyon hasonlít a Péter korabeli induláshoz. A Magyar Egyháznak követnie kell abban is Pétert tehát, ahogy Ő az első jeruzsálemi zsinaton felemelte szavát a júdaizmus ellen, amikor azt ordította azok fülébe, akik a Jézus-hitűekre ki akarták terjeszteni a mózesi törvények erejét: „Most mit kísértetitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, se mi el nem hordozhattunk..." (Ap. Csel. 15.10.)
* * *
A MAGYAR EGYHÁZ is ezt hirdeti. Vagyis minden júdaiságtól mentes tiszta Jézus-hitet.
* * *
A MAGYAR EGYHÁZ A MAGYAR NÉPNEK HITET ÉS ORSZÁGOT AD!
* * *
A MAGYAR EGYHÁZ jelképe és jelvénye az ősi Káld-babiloni szimbólum:
a HÁRMAS HALOM - KETTŐS KERESZTTEL.
* * *
Az „IDŐK TELJESSÉGE" közeleg és ez nem más, mint az Úr Jézus viszszajövetele.
De ne várjátok Őt megint emberi testben. Ő visszatér az Ő Igéjének erejében...Az Úr Igéjét és Szeretet-Tárvényét az Ő népénél hagyta és most az Ő Népe - a Mah-Gar Nép - lelki megújhodásában látta meg az Úri Igazságot. Azok a megvilágosodottak és új életre keltek, akik a Mah-Gar Nép vérével testet öltött Isten-Fiát az Ő valóságos alakjában felismerték, felsorakoznak az Úr mögé. Az Ő útján, az Ő rendelkezése szerinti módon, a Péter Apostol által ezerkilencszáz-egynéhány évvel előttünk megalapított és most a megvilágosodottak által újra életre hívott MAGYAR EGYHÁZBAN.
A MAGYAR EGYHÁZ tehát nem új alakulás és nem új alapítás, hanem az Úr Jézus és Péter által alapított és elindított szeretet-közösség felújítása.
A Magyar Egyháznak semmi köze nincs a júdai-kereszténységhez... és Istenszemlélete, valamint ideologikus tartalma - a MAGYAR HIT - attól lényegben és igazságban különbözik.
A júdai teológia Jézus nemzetségét „KUTAI" vagy „KUTEUS" néven említi, amit „szamaritánusnak vagy nazarénusnak" neveznek a magyarázatok. (Mimé Tóra, Holkót: Rocéach 2.11.) A rabbinizmus iratai Kr.u. 1340-ben még mindig használják a KUTAI vagy NAZARÉNUS elnevezést, de kizárólag a magyarokat hívják így - megkülönböztetve őket a római-hitű „keresztényektől".
Vannak utalások a júdai teológia középkori irataiban arra vonatkozólag, hogy Jézus Nemzetségét, amelyiket subar-sabar-samar elnevezéséből júdaiak „szamaritánusnak" azaz „kuta fiainak" mondtak és írtak, a vallásfilozófiai beállítódottságuk és istenszemléleti rítusuk után „oroszlántisztelőknek" neveztek, akiknek - a magaslatokon épített templomaikban - oroszlános jelképek voltak a falakra festve... Szamárfában és Galileában. Ők voltak a megtartói az oroszlán- vagy párductestű emberszobroknak, amiben nagy ősüket - NIMRUDOT - tisztelték vallásos kegyelettel.
A mai kutatások azt bizonyítják, hogy az OROSZLÁN is a NIMRUD Nemzetség EMBER-FIÁT - a názári-pártus Jézus Urunkat jelképezte FELTÁMADÁSA UTÁN.
Ilyen „oroszlános" jelképeket tettek a Pártus Birodalomból Hazánkba visszatérö kangár-avarok az Ister-Gami szentélyük falaira díszítésül és „törvényként" is.
Nagy Constantinus
Martin Lunn: A da Vinci-kód megfejtése - részlet
Nagy Constantinust a mai keresztények a sötét, pogány és eretnek múlt, illetve a felvilágosult, civilizált keresztény kor közötti közvetítőnek tartják. A hivatalos történelemben hemzsegnek a tévedések. Egy dolog biztos: Constantinus jóindulattal fordult a keresztények felé, akárcsak apja.
Amellett, hogy elsőként vitte el a kereszténységet Rómába, Constantinus a római államvallás, a Sol Invictus (a győzhetetlen napisten) vallás főpapja volt. A Sol Invictus-vallás napimádó volt, ahogyan azt Dan Brown is elbeszéli A Da Vincikódban. Akkoriban létezett egy másik napimádó vallás is, ami népszerű volt Rómában - a Mithrász-hit. Ez a vallás is hitt a lélek halhatatlanságában, az ítélet napjának eljövetelében és a holtak feltámadásában. A Sol Invictus-vallás és a Mithrász-hit a kereszténységhez hasonlóan csak egyetlen istent imádott. A Sol Invictus-vallás Szíriából származott, és körülbelül száz ével korábban jutott el Rómába. Constantinus meglátta a tökéletes alkalmat a három vallás egyesítésére és annak a politikai és vallási egységnek a megteremtésére, melyre véleménye szerint saját sikeréhez is szüksége volt. A Sol Invictus-vallás, a Mithrász-hit és a kereszténység ráadásul több szempontból is eléggé hasonlított egymásra ahhoz, hogy eggyé válhasson.
Constantinus korában a politikai siker a vallásos odaadás függvénye volt, így annak ellenére, hogy kétségtelenül odaadó híve volt a kereszténységnek, pragmatikus okok is közrejátszottak abban, hogy Constantinus kiemelt figyelmet szentelt a vallásnak. Rómában egyre nőtt a keresztények száma, és Constantinus úgy vélte, erős támogatókra lelhet bennük sógorával, Maxentiusszal szemben a birodalom trónjáért vívott küzdelemben. Amikor Constantinus 312-ben Róma előtt, a Milvius-hídi csatában legyőzte Maxentiust, megoldódott a probléma. Caesarea-i Euszébiosz IV. századi püspök és történetíró szerint Constantinusnak látomása volt a csata előtt, melyben egy fénylő keresztet látott az égen, az In Hoc Signo Vinces (E jelben győzni fogsz) felirat kezdőbetűivel. Constantinus ekkor elrendelte, hogy katonái a görög khi és rhó betűket, azaz Krisztus monogramját viseljék pajzsaikon. A látomás miatt győzelmét a kereszténység által a pogányság fölött aratott győzelemnek tekintették. Constantinus tehát a nyugat császára lett, miközben keleten Licinius uralkodott. Egyik első intézkedése az volt, hogy elhozatta Krisztus szögeinek egyikét, és belefoglaltatta koronájába. Nem sokkal a Maxentius felett aratott győzelem után találkozott Liciniusszal, s a találkozó nyomán elfogadott „Milánói ediktumban" közösen engedélyezték a keresztény vallást, illetve elrendelték a korábban a keresztényektől elkobzott javak visszaszolgáltatását. Constantinus a későbbiekben legyőzte Liciniust, Büzantiumot pedig elnevezte „Constantinople"-nak - ez a város Konstantinápoly, azaz a mai Isztambul. 313-ban nekiadta a lateráni palotát a római püspöknek, s itt egy új katedrálist építettek, a Basilica Constantinianát, a mai lateráni Szent György-templomot.
Ettől kezdve a kereszténység elfogadott vallás volt. A hagyománnyal ellentétben egyik társát, Sylvestert jelölte ki pápának, s ezzel megteremtette azt a szokást, hogy a pápát a császárok nevezik ki. Véget ért a keresztények üldözése immár szabadon élhettek és nyíltan vállalhatták hitüket. Ugyanakkor sokan úgy érezték, hogy a fényes külsőségek ellentétben állnak Krisztus tanaival, és az egyház letért a számára kijelölt pályáról. Egyes keresztények úgy vélték, hogy a kereszténységet feláldozták Constantinus sikerének érdekében. Mintha csak kétségeiket akarta volna igazolni, Constantinus megerősítette szent státusát, kihirdetve, hogy a keresztény Isten őt támogatja. A kereszténység, a Sol Invictus-vallás, a Mithrász-hit és bizonyos szír és perzsa elemek elegyítésével Constantinus valóban egyetemes („katolikus") és hibrid vallást teremtett.
A látomása valójában egy pogány templomban történt, és Sol Invictus napistent jelenítette meg előtte. Constantinust nem sokkal korábban fogadták be a Sol Invictus-kultuszba. A Milvius-hídi csata után Constantinus diadalívet emelt Rómában, mely kijelentette, hogy a győzelmet az Istenség beavatkozásának köszönhetően nyerte el - de ez az Istenség nem a keresztény Isten, hanem Sol Invictus volt.
Euszébiosz szerint a Deszposzüni - ha nem is Jézusnak magának, de Jézus családjának a leszármazottai - 318-ban küldöttséget menesztettek Szilveszter pápához. Kijelentették, hogy számos püspökséget nekik kell adni, hogy az Anyaszentegyházat Jeruzsálemben saját Deszposzüni egyházuknak kell tekinteni, és hogy a római egyháznak pénzügyi támogatást kell nyújtania számukra. Szilveszter pápa elutasította követeléseiket, mondván, hogy a megváltás Constantinusra tartozik, nem pedig Jézus Krisztusra. Úgy tűnik, ez a meglehetősen fagyos találkozás volt az utolsó olyan alkalom, amikor a korábbi nazarénus hagyomány bármilyen módon kommunikált a római egyházzal, ami ekkorra már elkötelezte magát a páli hagyomány mellett.
321-ben Constantinus elrendelte, hogy a bíróságok ezután ne a zsidó sabbat napján, hanem „a nap tiszteletre méltó napján", azaz vasárnap legyenek zárva. Így a kereszténység pihenőnapja szombatról átkerült vasárnapra, s ezzel tovább nőtt a távolság a júdaizmus és a kereszténység között. Ezenkívül Krisztus születésének napját eddig január 6-án ünnepelték. Ez a dátum még ma is fontos Európa egyes részein a „királyok napja"-ként. A kereszténység azonban átvette a december 25-i Sol Invictus- és Mithrász-ünnepet Jézus Krisztus hagyományos születésnapja helyett. Ez az ünnep a nap újjászületését dicsőítette - ekkor kezdtek ismét hosszabbodni a nappalok, ekkor lett ismét a napé a világ. Ezért minden szekta ugyanazon a napon tartotta az ünnepet. A Mithrász-hit szintén sok olyan tanítást vallott, amit a kereszténység is, például a halál utáni életet és a lélek halhatatlanságát. Időszerű volt, hogy Jézus Krisztus immár Sol Tnvictust is képviselje, s ugyanakkor keresztény templomokat kezdtek építeni. Sol Invictus-szobrok is készültek, meglehetős hasonlóságot mutatva Constantinusszal. Constantinus saját maga előtérbe helyezésével gyakorlatilag lefokozta Jézust.
A karácsony ügyét tehát elrendezték. A húsvét dátumának meghatározására szolgáló rendszert azonban csak 325-ben, a niceai zsinaton fogadták el. A szavazás eredményeként húsvét napját a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő első telehold utáni első vasárnapban határozták meg - mivel egy adott dátumban nem tudtak megállapodni. A keresztény ünnep egy régi pogány fesztivál, az Eastre helyét vette át. Eastre (Eszter - Aranyi) volt a neve a tavasz istennőjének, s innen származik a női nemi hormon, az ösztrogén elnevezése is.
A niceai zsinat a keresztény egyház első ökumenikus tanácskozása volt az ókori Niceában, azaz a mai törökországi Imikben. Dan Brown nem tesz említést a zsinat összehívásának fő okáról: annak a problémának a megoldásáról, amit az ariánus eretnekség megjelenése okozott a keleti egyházban. Az ariánusok szerint Krisztus nem isteni, hanem emberi lény volt. A zsinat egyetlen szavazattöbbséggel úgy döntött, hogy Jézus Krisztus isten volt, nem pedig ember. Ez különösen a folyamatosan az egységre törekvő Constantinus számára volt fontos döntés, mivel az isten Jézus Krisztust közvetlen kapcsolatba lehetett hozni Sol Invictusszal. Az új elrendezésben Jézus Krisztus lett volna Sol Invictus falandó megtestesülése - ha bárki kényelmetlen kérdéseket kezdett volna feltenni. Szilveszter pápa nem vett részt a zsinaton, csak képviselőit küldte el. Constantinus saját maga száműzte Ariust, ezzel is kihangsúlyozva elsőbbségét az egyházi ügyekben.
A páli keresztények még mindig Messiásuk második eljövetelét várták, s Constantinusnak erre a problémára is megoldást kellett találnia. Arra a tényre építve, hogy Jézus Krisztusnak nem sikerült kiűznie a rómaiakat Jeruzsálemből, Constantinus elkezdte elhinteni a kétség magvait azzal kapcsolatban, hogy Jézus Krisztus lett volna a Messiás. Rámutatott, hogy ő, Constantinus valósította meg a kereszténység elfogadását, nem pedig Jézus. Biztos hát, hogy Jézus volt a Messiás? Azokat a keresztényeket, akik ragaszkodtak hozzá, hogy Jézus Krisztus volt a Messiás, eretneknek nyilvánították.
Tudnunk kell, hogy Jézus hithű zsidóként soha nem alapított volna egy a júdaizmustól elkülönülő, új vallást, sőt eretnekségnek tekintette volna azt. (Tehát nem volt zsidó! - vajon miért nem meri kimondani a szerző?.... - Aranyi) Amint azt a Jézus Krisztussal kapcsolatos tényeket és tévedéseket tárgyaló Hetedik fejezetben látni fogjuk, körülbelül 25 évvel Krisztus halála után szakadás következett be a keresztény egyházban Jakab, Krisztus testvére és Szent Pál között. (Merthogy Pál sohasem fogadta el magára nézve követendőnek a jézusi tanításokat - Aranyi.)
A status quo fenntartása érdekében Constantinus elrendelte minden olyan mű megsemmisítését, ami ellentmondásban állt az új vallással, köztük a pogány írók Jézus Krisztusról szóló írásaival, sőt azoknak a keresztény íróknak a műveivel is, akik „nem látták előre", hogyan kerül majd átírásra a történelem. A rendeletet hatékonyan és buzgón végrehajtották, s ennek következtében szinte az összes keresztény irat eltűnt, különösen a Rómában találhatók, helyet adva az őket felváltó új írásoknak. 331-ben Constantinus megragadta a lehetőséget a történelemhamisítás kiteljesítésére, és megparancsolta, hogy írják át az Újszövetséget. Az írók bármit mondhattak, amit akartak, amennyiben keresztény uraik elfogadhatónak találták szavaikat.
Mindez azt jelenti, hogy a ma általunk ismert Újszövetség a IV. században keletkezett, kifejezetten Constantinus politikai érdekeinek figyelembevételével. Olyan ez, mintha az Egyesült Államok elnöke átíratná Shakespeare műveit, hogy azok illeszkedjenek politikai propagandájához.
Ám Constantinusnak még ez sem volt elég. A Messiás várása fontos eleme volt a júdaizmus vallási hagyományának, az uralkodók istenné nyilvánítása pedig más civilizációkban, például az egyiptomiban és a rómaiban is előfordult. Az isteni uralkodó gyógyító képességekkel rendelkezett és helyrehozta a világ hibáit. Ez természetesen nemcsak az általunk ismert Krisztusra, hanem a Merovingokra is vonatkozik. Ugyanakkor Constantinus számára a keresztény isten nem volt más, mint a jól ismert Sol Invictus egy másik szemszögből. Saját magára a Messiás szerepét osztotta. Úgy vélte, Krisztus az próbált lenni - és abban vallott kudarcot - amit tőle is elvártak: hogy harcos legyen, spirituális vezető, egyesítse a politikát, a vallást és a birodalmat. Más szóval olyasvalakinek kellett volna lennie, mint aki maga Constantinus volt. És Constantinus úgy vélte, hogy sokkal alkalmasabb a feladatra.
Meglepő módon a római egyház nem tiltakozott ez ellen az elképzelés ellen. Talán tisztában volt azzal, hogy Constantinus anyja, Helena, a camulodi Elaine brit hercegnő, II. Coel király lánya Arimatheai Józseftől származott, s így a Grál vérvonalához tartozott. Constantinus így a Meroving-vérvonal révén jogot formálhatott magas pozíciójára. Az egyház azt is készségesen elismerte, hogy a Messiás küldetése nem az, hogy az emberek jóindulatú megváltója legyen, hanem az, hogy erős, határozott, harcias vezetőjükké váljon. Ettől kezdve az általunk ismert kereszténység alapítója nem az I. századi Jézus Krisztus, hanem a IV. századi Nagy Constantinus. Euszébiosz szintén hitt Constantinus félisteni mivoltában, és abban, hogy gyakorlatilag a császár volt a tizenharmadik apostol.
Ugyanakkor ez a füstfüggöny semmi Constantinus adományozásához, illetve annak a „felfedezése" óta a keresztény és nem keresztény nyugati világra gyakorolt hatásaihoz képest.
Constantinus egészen 337-ben bekövetkezett haláláig nem vette fel a keresztséget. A Jordán folyóban akart megkeresztelkedni, de a körülmények meggátolták ebben. A kereszteléshez levetette bíborszínű császári tógáját, és a neofiták fehérébe öltözött.
A Constantinus adományozása
Miután Constantinus római császár lett, a szó minden értelmében a lábai előtt hevert a világ. A VIII. században felbukkant egy dokumentum Constantinus adományozása címmel azaz megtalálása előtt elméletileg négyszáz évig ismeretlen helyen rejlett. Tekintettel következményeire, furcsa, hogy nem került elő hamarabb. A dokumentum célja annak alátámasztása volt, hogy a pápák Isten földi képviselői. Ám ez még nem minden.
A római egyház azt állította, hogy a dokumentum a IV. században, feltehetőleg még Constantinus 337-ben bekövetkezett halála előtt keletkezett, hálából, amiért Szilveszter pápa kigyógyította a császárt a leprából. Köszönete kifejezéseképpen a császár a Szent Római Birodalom teljes hatalmát átruházta az egyházra. Ebbe beletartozott az uralkodók kijelölésének és visszahívásának joga is.
A római egyház azonnal munkához látott és 751-ben élve az állítólag rá ruházott hatalommal Franciaország első királyává emelte Pipint. Ekkor taszította le az egyház első alkalommal a Meroving-királyokat a trónról, hogy szolgáikkal, a háznagyokkal váltsa fel őket. Az egyház felajánlotta támogatását az egymást követő római katolikus bábkirályoknak, a Karolingoknak. Nem sok kétség fér ahhoz, hogy a Merovingok gyanakvással fogadták volna a dokumentumot. Constantinus végül is ugyanahhoz a vérvonalhoz tartozott, mint ők, és csak ámulattal vegyes értetlenkedéssel fogadták volna ostoba döntését, mellyel elajándékozta születési előjogaikat. Azt is feltételeznünk kell, hogy az adomány kiterjedt Constantinus császári palástjára és uralkodói jelvényeire is, de a pápa úriember lévén ezeket nem fogadta el.
Így bitorolta el az egyház a törvényes királyi vérvonalat saját maga számára. A nép szempontjából a jogok a Constantinuséi voltak, azt csinált velük, amit akart.
Ettől kezdve elsöprő erővel emelkedett a római egyház. Minden európai uralkodó az egyház képviselői által levezetett koronázási ceremóniák révén került hatalomba. A királyságok összes törvénye ezen a dokumentumon alapulva született meg. Az egyház tehát abszolút hatalomra tett szert.
A gond csak az, hogy a Constantinus adományozása hamisítvány volt, és az egyháznak törvényesen soha nem állt hatalmában ezeknek a jogoknak a bitorlása. Ezt azóta tudjuk, amióta Lorenzo Valla még a reneszánsz időkben megvizsgálta a dokumentum hitelességét. Megállapította, hogy az Adományozásban szereplő újszövetségi idézetek a Biblia Vulgátafordításából származnak, ami viszont nem létezett az irat állítólagos keletkezésekor. A Vulgátát Szent Jeromos állította össze, aki csak húsz évvel azután született meg, hogy Constantinus állítólag aláírta az Adományozást.
Emellett a szöveg latinsága csak a VIII. század körül alakult ki. A IV. században még a klasszikus latint használták. Constantinus idejében a dokumentumban említett szertartások egy része sem létezett még. Ám mindez nem vetett véget a történelem talán legnagyobb hamisításának - az Adományozásra mind a mai napig hivatkoznak!
Az egyház a középkorban nem tétovázott erre a hazugságra támaszkodva kinyilvánítani hatalmát. IX. Gergely pápa II. Frigyes császárhoz írt, „Si Memorium . Beneficiorum" című, 1236. október 23-án kelt levele kimondja:
...ahogy az Apostolok fejedelmének vikáriusa (a római pápa) kormányozza a papság és a lelkek birodalmát az egész világon, úgy uralkodik minden egyéb dolgokon és személyeken is az egész világban; tekintettel arra, hogy az igazságosság gyeplőjét kezében tartva kell uralkodnia a világi dolgokban azok fölött, akiket - amint tudjuk - Isten jelölt ki, hogy a spirituális dolgokban döntsenek a földön. Constantinus császár megalázkodott esküvésében, és a birodalmat a római pontifex örök gondoskodására bízta, a császári pecséttel, a jogarral és Róma városával és dukátusával egyetemben...
Nagy-Britanniában az Adományozás alkalmazása révén a koronázásokat az angol egyház érsekei végezték el. Amikor VIII. Henrik házassági problémái miatt szakított a római egyházzal, megőrizte az érsekek jogát arra, hogy a koronázással királyokat kreáljanak, és ezzel biztosította, hogy a csalás mindmáig tovább éljen minden brit uralkodóban. Persze Henriknek nem is lett volna szabad hatalomra kerülnie. Amint azt IV. Edward kapcsán a Harmadik fejezetből megtudtuk, a Tudoroknak soha még csak egy pillantást sem lett volna szabad a trónra vetniük.
Ha eljutunk a probléma logikus végkövetkeztetéséig, akkor láthatjuk, hogy a csalás következményei óriási jelentőségűek: minden olyan törvény, amit Nagy-Britanniában elfogadtak és olyan uralkodók szentesítettek, akit Constantinus adományozása alapján az érsekek koronáztak meg, érvénytelen.
Forrás: http://aranylaci.freeweb.hu/
Magyar történelem
Isten választott népe a MAGYAR
Nimród nyomában
| Írta: ismeretlen |
|
I. rész. |
Bilincsben angyal:- Budaházy György rabságáért
Budaházy György rabságáért.pps
Bilincsben angyal
Budaházy György rabságáért
Bilincsben angyal! Hol hagytad most szárnyaid?
Tollatlanul és vasban hogyan repülsz így?
Olyan üres ma a csillaggal telt égbolt,
Mint szolgai szív, ha idegen parancsol.
Mutatják, hazudják láncon vergődésed!
Hamis minden szavuk, hazugok a tettek!
Mond, angyal! Te ezt a földön így képzelted?
Hogy berácsozzák szentebbnél szentebb ested?
Mit szól most a gyermek? Mond meg nekem, angyal!
Kit apja nem karolhat, nem éltet jó szóval?
Angyal! Milyen csodásan nagy a te hited!
Semmiért kínáltad a bírónak fényed!!!
Hosszú napokból láncra fűzött reménység
Omlik szerte. Bilincs maradt az ajándék.
Hogyan is imádkozzon, egy ártatlan rab,
Ki a SZABADSÁGért nálunk életet ad?
Tégy egy csodát közöttünk, égből az angyal,
Hol gyermeklelket álnokul megtaposnak!
Már nem számít semmi ebben a hazában,
Csak hatalmuk vasalt legyen, míg aláznak.
Kihez is jöhetnél köztünk kedves angyal?
Nézz körül! Halomra fogynak régi bátrak!
Dobra perdül talpunk alól utolsó rög!
Volt hóhér és segéde rendelve röhög.
Menj innen, angyal! Még kinőhet a tollad!
Szórtál közénk számolatlan fénysugarat.
Kifizetnek kéretlen harminc ezüsttel
Csak hallgass majd rabságunkról fent az égben.
Elviseled véres súlyát ezüstödnek?
Hörgésük elkísér, szárnyad is megremeg!
Mit jelentesz az Úrnak a magyarokról?
Nem mondhatom! Akkor elvész a karácsony.
Jó angyal! Tégy egy végső, hatalmas csodát!
Bilincsben mosolyogd át ezt az éjszakát!
A holnap, az majd törődik a holnappal.
Csak tedd! Ne gondolj hóhércsonkolt szárnyaddal!
Bilincsben angyal, tégy csodát!
Ferencváros, 2010. december 24.
Lengyel Károly
JELEK - egy folyamat végigtekintése
BÖLCS, akik Jézus születését hozták hírül. Itt ismét született valaki...A kisded szájából és a fej felső részéből csak úgy árad ki a FÉNY.
Megtermékenyítés.
Megtermékenyítés.
És az érzés és az energia, ami érkezik, könnyeket csal a szemembe.
Azt mondom István királyunknak, hogy „nem haragszom, megbocsátok és elengedem a neheztelésemet, mert tudom, hogy nehéz jól dönteni emberi testben és hogy azt tetted, ami akkor és ott számodra a legjobbnak tűnt.
És hogy halálod előtt megpróbáltad helyrehozni azt, amit lehetett.” És ott és akkor már tudom, hogy ezt egy sérült lélekrész mondatta velem, hogy ezek után ő is tudjon újra csatlakozni hozzám/hozzánk.
Pál vagyok, a thébai Pál, örömmel és szívem teljes szeretetével köszöntelek benneteket. A végtelen szeretet üzenetét hozom most el nektek, a feltétel nélküli és mindent elfogadó szeretet erejét és energiáját. Mindannyian szívetekben hordozzátok e kincset, melyet képesek vagytok magatokból kibontva kiárasztani mindenkire, akivel csak találkoztok, akit megérintetek. Mert e feltételek nélküli szeretet a minden, ez a legnagyobb tudás, feltételek nélkül szeretni és elfogadni. És igen, itt vannak most a pálosok is velem, mindannyian itt vagyunk, hogy ezt a tudást és energiát ma átadjuk nektek végtelen szeretetünkkel együtt. Áldottak vagytok.
A szavakat és az energiákat, amik érkeztek, visszaadni visszaemlékezés formájában nem könnyű, de talán így is átjön valami az üzenet erejéből.
Az utolsó állomás Mátyás királyunk emlékoszlopa, ahol szintén érkezik üzenet kedves társamnak, hogy összekötöttük az eget a földdel, megtettük, amiért jöttünk.
Örömmel megyünk tovább a kápolnába, ahol dobolunk, énekelünk, meditálunk közösen és megidézzük az ibolya lángot, mely a fotókon és a videón jól láthatóan jelen van. Én egyszer kapok még egy kérést, St. Germaint érzem jelen lenni, aki arra kér, hogy menjek körbe, hogy az energiákat jobban elegyítsük.
A továbbiak már leginkább mesébe illőek, hiszen kilépve a kápolnából azt látjuk, hogy az addig teljesen borús ég lent a völgy felett kitisztulóban van, és mintha nemcsak a Nap sütne, hanem valami különleges fény is vegyülne a Napfénybe, valami, számomra eddig még nem látott minőség.
Köszönöm, hogy jelen lehettem!
Köszönöm, hogy megoszthattam veletek lényemet!
Köszönöm azt a csodálatos szeretetet és elfogadást, amit mindvégig éreztem!
Köszönöm, hogy egybefolyhattunk és kiáradhattunk!
Mindent köszönök kedveseim nektek és magamnak is.
Eljöttem ismét közétek, mert közös feladatunk van itt, ezen a helyen, amit úgy hívtok, Kárpát-medence. Kis közvetítőm tegnap ismét összekapcsolódott velem és általa, rajta keresztül én is veletek. Ezen összekapcsolódás egy szent helyen történt, egy olyan fizikai helyen, melynek energiái nagyon fontosak a közeljövő szempontjából. Itt ezen a helyen, mi tegnap lehorgonyoztuk azokat az energiákat, melyek majd abban segítenek benneteket, hogy tovább tudjatok lépni a múltból, a félelem és a szegénység tudatosságból. Hogy fel tudjátok újra venni magatokba a pálosok által őrzött tudást, a minden egység és lény szeretetét. Erről szóltam hozzátok abban az összekapcsolódott állapotban, és ezt most azért, hogy mindannyian emlékezhessetek majd erre, újra elmondom.
Kedveseim, mi, akik valamikor a pálos rendekben léteztünk és remeteségünkkel őriztük a lángot, a tudást, a szeretet fényét és az igaz krisztusi tudatot, csak arra várunk, hogy e tudásunkat átadhassuk nektek. Nektek, akik újra születtetek ezen a földön, hogy ezt a tudást, a Grál misztériumát újra felidézzétek és életbe hívjátok ezen a földön. Mária energiái veletek vannak, ő mint földanya legtisztább és legelfogadóbb küldötte kék palástját teríti rátok mindig és mindenkor, és teljes elfogadásban van irántatok. Nem okozhat semmi és senki olyan eseményt, hogy e kapcsolat bármikor is meglazulhatna. Mi, akik a pálosok energiáit hordozzuk magunkban, az ő energiáiban vagyunk és katonái vagyunk őnéki, akit úgy hívunk, „a mindent elfogadó szeretet rózsája”.
Kedveseim, sok-sok feladat áll még előttetek, s bár feladatként nem úgy kapjátok meg e tennivalókat, mint egy listát, amit általában írni szoktatok magatoknak, ha vásárolni mentek, hanem e feladatok a szívetek mélyéről, mint szenvedélyes tettek jönnek majd elő szépen sorban. Csak figyeljetek befelé és hallgassatok a szívetekben lakozó hangra, hallgassatok a körülöttetek lévő, bennetek átölelő energiákra, és döntsetek mindig a szívetek közepéből. Ha hajlamot éreztek arra, hogy másokat tanítsatok, akkor tegyétek, ha hajlamot éreztek arra, hogy együtt énekeljetek, táncoljatok, hogy könyvet írjatok, akkor tegyétek. Legyen a szándékotok tiszta és szilárd, mely kezdőpontként meg tudja tartani a néha még ki-kibillenő akaratot, vagy a külvilág támasztotta elvárások miatti kényszereken túlmutatva az irányt.
Csak az tud hajót kormányozni, aki ismeri a széljárást és ismeri az úti célt.
Különben csak céltalanul sodródtok, ami lehet kényelmes és szép utazás, de előbb-utóbb csak a körbe-körbe utazás élményét kelti majd bennetek. Lépjetek előre, merjétek magatokat megmutatni, mert nagyon sokan vannak, akik várnak rátok, pontosan arra várnak, hogy végre valaki előrelépjen és megmutassa az irányt, a szeretet erejével és a tisztaság energiáival tanítson. Mert a világ változik, kedveseim, és benne az emberek is változnak és most már egyre többen vagytok, akik képesek ezeket a változásokat egy magasabb nézőpontból szemlélve segíteni a tiszta szeretet és elfogadás erejéből.
Használjátok a már megtanult képességeiteket, mert már itt a földön tiétek az, amire vártatok, ti vagytok azok, akik megteremtik, együtt a többi ébredező emberrel a mennyországot. Ebből tegnap kaptatok egy kis ízelítőt, megteremtettétek magatokban a mennyország egy kis szeletét.
Áldásom rátok barátaim, Pál voltam, a thébai Pál.
Felemeli lényed fénymagját
Az egység ölelésébe!
Az egység csodás lángolása
átmelegíti szíveinket!
Melyek az egyetlen szívhez hangolódva
Megélik a magasabb létállapotot!
Megtartva a fényt immár!
Csatlakoznak a többiek
Az egyre több szív létrehozza
A szeretet hálóját
Melyben a szabadságunkat éljük meg az ölelésben!
A csoda bennünk van, velünk volt! Őseink útját jártuk, kértük vezetésüket megértésüket, támogatásukat, tudásukat, hogy nyomdokaikon, tiszta szívvel haladhassunk az új felé. Átkódolva a múlt gyökereit, magunkban hordozva, az ős tudás és a megújhodás fényét! Hidat képeztünk a régi és új között, szívünk szeretetével horgonyoztuk le és kötöttük össze a múltat a jövővel!
Megnyitva az energiákat, csatornává válva ég és föld között!
A tiszta feltétel nélküli szent szeretet ajándékát ajánlottuk föl hazánknak, a világnak! A mag népeként vetettük el a magokat, a szeretet magjait, új fényt teremteve, kristályosítottuk ki, kitárt szíveinkben lelkeinkben, hogy mindenkit elérjen!
Lelkeink hívószavára csodálatos égi lények támogatták a szert, miközben feltámadt a bennünk élő krisztusi szeretet! Egy szívként dobogtunk, miközben a csillagösvényen az ég és föld összeért! Lehorgonyoztuk az ahogy fönt úgy lent
csodás energiáját. A felemelkedés, és felmagasztosulás áldását kértük, és kaptuk meg. Miközben folyton emelkedtünk, hihetetlenül erős, és tiszta energiákat kapva a teremtőtől.
A szeretet egysége, szíveink együtt dobogása, létrehozta bennünk az új élet álmodást! Hitünk percről percre erősödött, lelkünk díszbe virágzott, a színek körbefogtak, a bennünk és a többiekben felragyogó lélekmag kisugárzása a szeretet lágy ölelésében felerősödött, hozzánk csatlakozott lelkünk égi templomát felépítve a Teremtő, és megfényesítette a világot! Ragyogása kitisztította a múlt terheit, átkódolta a régi megrögzött mintákat!
Megértettük a feltétel nélküli tiszta szeretet erejét.
aki vagyok, az vagy,
egymásban éljük meg a másik én ragyogását,
a bennünk lévő tündöklés fénye,
szivárványt rajzol az égre!
Lelkünkben béke
Adni akarás!
Szívünkben Isten
És nem kell semmi más!
betakarlak szív szeretéssel,
simogatlak gondolat virággal,
beborítlak a szív szeretet szavával!
Megértettük, hogy szent feladatunk,megengedni a szívből élést, a szeretet tiszta áramlását, rátalálva a benned rejlőre, az erőre! A lelked templomában felragyogó fény, a Teremtő Isten Atya és Isten Anya megnyilvánulása, mely csak a felmagasztosult lelkiállapotban tud ragyogni. Feladatunk megőrizni, a belső békénket, tiszta szándékunkat, örömünket, szeretetünket, fényes gondolatainkat, bölcsességünket. Elménkben szülessenek fényes gondolatok, melyek majd beragyogják a világot, gondoljunk minden embertársunkra áldó szeretettel, még akkor is ha sötétben tapogatózik, mi magunk legyünk a fény, mely világosságot hoz, mely példát mutat, elől jár.
Egységbe kell hoznunk a gondolatainkat, szavainkat, érzelmeinket, cselekedeteinket, az Istenivel!
Mesterré kell válnunk, őseink tiszta tudását és az új fényt egységbe hozva
kell megteremtenünk az élet igenlés, szent testvériségét!
Tisztává tenni gondolatainkat, érzelmeinket. Amikor megérkezünk a földnevű csodálatos bolygóra, tapasztalás gyanánt, az érzelmek arzenálját is megismerjük! Ha felemelkedett érzelmek tartományát már minden körülmények között meg tudjuk tartani, akkor már mesterek vagyunk az élet nagy játékában. De ha beleszállunk az emberi játszmákba, engedjük, hogy saját hangulat...változásinknak és mások ingatag érzelmeinek ki legyünk téve, akkor tanulók vagyunk.
A lelkünk Isteni magasságába érvén megtapasztaljuk a szeretet feltételnélküliségének csodáját, a nyugalmat, belső békét, az örömet, a határtalan boldogságot, bölcsességet és hazaérünk, önön magunk lényegiségébe!
Az érzelmeink jelzések melyekkel tájékozódunk,egységben vagyunk-e az Istenivel, vagy távol tőle!
Mi egységben voltunk egymással, egységben a teremtővel, a szeretettel!Fényöleléssel, és hálával,hogy sorsom lehetett, hogy fogtam kezeteket,
éreztem szíveteket, ragyogó fényeteket!
Kertész Kata (Keke)
Marika beszámolója.
A második megtapasztalás Szt.Özséb emlékművénél történt, ahol egy pálos ruhában ( pasztel sárga és fehér színű volt) álló ősz hajú, de kb. 50-60 éves szikár férfi széttárt karokkal fogadta az embereket, akiből a szeretet, a bölcsesség és a nyugalom sugárzott. A tömeg letérdelt és a férfi megáldotta őket a béke érzésével. Közben egy nagyobb méretű fekete vas keresztet láttam a térben fent lebegni, aminek minden szára egyforma hosszú (kb. 50-50 cm) és minden végén egy-egy gömb alakú bütyök volt.
A harmadik élményemet sajnos már nem tudom személyhez kötni (talán Mátyás, talán László emlékművénél) egy kövekkel kirakott téren vagy palota udvarán kútgyűrűből, (aminek magassága kb. 50-60 cm és átmérője kb. 1 m volt) kristály tiszta víz bugyogott, de a földtől nem túl magas sugárban (kb. a kút magasságától 20-30 cm-re) és áradt szét, majd ez a víz vörös színű lett és lassan kezdett tisztulni, halványodni.
A kápolnában nagyon fáztam és amikor Zsu körbe ment először, igen heves hármom-négy erős szívdobbanást éreztem és picit meg is ijedtem, még Pista fülébe bele is súgtam, hogy furcsán érzem magam) majd amikor visszafelé és simító mozdulattal elhaladt előttem Zsu, ez az erős szívdobbanás lecsitult, ill normalizálódott.
Irénke beszámolója.
Pár napja érkezett számomra egy üzenet arról, hogy 21-én Zebegénybe, a Trianon emlékműhöz menjek/menjünk el, és ott szabadítsuk fel a még meglévő fájdalomrétegeket, engedjük el a tragédia által okozott fájdalmat, haragot és bűntudatot és a teljes megbocsátás és szeretet erejével gyógyítsuk meg a sebeket, melyet a nemzet testén és lelkén ez az esemény okozott.
Tegnap éjjel és ma hajnalban tovább szövődtek e szálak, köszönhetően a http://csillagmag.hu/tudatmag/video-a-karma-eltorlese-december-21/ oldalon fent lévő videónak is, mely megerősítette bennem, hogy valóban ez egy kivételes dátum és kivételes lehetőség.
Jöttek azóta képek is, amik a 12.12-én történtek következtében egyre erősebben írják le azt a folyamatot, aminek most együtt részesei vagyunk. Szombaton visszakötődtünk őseinkhez, őseink legtisztább és legszentebb vérvonalához, a pálosok által őrzött valódi krisztusi tudatossághoz. Ezzel átkötöttük a múltat, úgymond átívelünk a múlt felett egy aranyfonallal, mely aranyfonal jelképesen is, de valójában is egy kör egyik ívét adja, melynek másik fele a múltban gyökerezik. Ahhoz, hogy ez a kör valóban létrejöjjön, hogy valóban bezáruljon és valódi élő kapcsolatot hozhasson létre most már mindannyiunk számára ezzel a tiszta energiával, az így „áthidalt időben” átélt fájdalmakat, sérelmeket, haragot és neheztelést el kell engednünk. Meg kell bocsátanunk mindenkinek, aki látszólag ebben tettleg részt vett és segítenünk kell azon sebzett lelkeknek is, akik ezt még mindig nem tudták megtenni a fizikai vagy a nem-fizikai síkokon, hiszen nem kaptak erre útmutatást, segítséget. Mert a nemzet teste fizikailag ugyan az ország teste, de a valódi test, a szellemtest nem kötődik szorosan az országhatárokhoz, hiszen bennünk él, mindig is élt és élni fog, nem határolhatják be semmilyen formában a fizikai világban szerzett sebek, vagy törések.
Éppen ezért, arra kérem azokat, akiknek szavaim visszhangot keltettek szívükben, hogy találkozzunk december 21-én Zebegényben a Trianon emlékműnél, hogy e múltbéli sebeket és az ezzel felhalmozódott fájdalom és szenvedésenergiát, a bűnbak-keresés negatív mintáit átalakíthassuk a teljes elfogadás és megbocsátás energiáival a feltétel nélküli szeretet pálosi minőségévé. Hogy a fény ebbe a már megtisztított kehelybe, mely a Kárpát-medence maga, végre teljes erejével és örömében beáramolhasson.
Lélekben készüljetek a teljes elengedésre és megbocsátásra, a részletekkel kapcsolatban még jelentkezni fogok.
Szeretettel és áldással
SzaZsu
A pilisszántói temető energetikája ,- A pilisszántói temető energetikája
Aradi Lajos: A pilisszántói temető energetikája
A szántói Kereszteskő előkerülése
Papp Lajos és Jelenczki a kiut-ban 2010 01 23-án
Kárpát-medence a földi paradicsomkert
KÁRPÁT-MEDENCE A FÖLDI PARADICSOMKERT I.
Kárpát-medence a Földi paradicsomkert, az itt élő népek számára menedékhely, a fennmaradás záloga
Gondolatok a Kárpát-medencéről, melyeket elhallgatnak, félremagyaráznak, elferdítve tanítanak.
1. rész
Kárpát-medence (értsd alatta a teljes Kárpát-medencei területet)
Noé bárkája:
Mostantól felejtsd el, hogy hazánk egy semmit nem érő, szegény kis átjáróház. Nem véletlenül sulykolják hosszú idő óta a hivatalos tanrend szerint, a merjünk kicsik lenni ideológiáját. Tisztában kell végre lennünk azzal, hogy milyen terület birtokosai vagyunk, mekkora a felelősségünk őseink hagyatékának kezelésében, a jövő nemzedéknek történő megmentésében. A jégkorszak ideje alatt a Kárpát-medenceOlyan, mint Noé bárkája. A Pilis hegységben található Noé hegye. biztosította a fajok számára a fennmaradást, a túlélést. A Kárpátokon túli területeket vastag jégtakaró borította. Vonulata több ezer évvel ezelőtt is megvédte a belső területeket. A klíma itt elegendően enyhe volt ahhoz, hogy a populáció életben maradjon és a jég felolvadását követően az élet újból elindulhasson.
A mag:
A történelem során eredendően a magot, a középpontot, a kiindulópontot, az emberiség bölcsőjét jelentette és jelenti ma is. A Kárpát-medence a Földnek az a helye, mely emberi számítások szerint a legnagyobb katasztrófák bekövetkezése esetén is védelmet nyújt az itt lakóknak: szélsőségektől mentes éghajlat, jéghegyek olvadása, viszonylagos földrengésmentesség, hurrikánok, tornádók, ciklonoktól való védettség. Rendkívüli adottságokkal rendelkezik.
Teljes területi, földrajzi egység:
Zártsága és védettsége felhívja magára a figyelmet. Kitüntetett a Kárpátoknak az anyaölszerű, biztonságot nyújtó, óvó, védő szerepe. Minden itt élő ember számára menedéket nyújt. A Kárpátok ölelése évszázadokon keresztül védettséget biztosított egy kívülről jövő esetleges támadás ellen. Az ellenségnek nincs lehetősége könnyűszerrel lerohanni az országot.
Történészek által elismerten olyan stabil, állandó országhatár, mely a Föld más országaira nem jellemző. Trianon szakította meg ezt az állandóságot.
Éghajlati, növényzeti, állatvilágbeli területek határain fekszik. A tejességet megidézve mind a 4 évszak gyönyörűségeinek részesei lehetünk. Itt mindenből megvan az élet továbbviteléhez szükséges minimum, a mag. A megélhetéshez minden energiaforrás és nyersanyag rendelkezésre áll. A földi egység jelképeként megtalálható minden tájforma, az ásványok és kőzetek széles skálája, minden gyógyvíz és gyógynövény, ami a világ más részein csak külön-külön, részletekben, hiányosan fordul elő. Természeti kincsekben, nyersanyagokban, erdőkben, vizekben, nemes és drága kövekben gazdag, a növényvilág széles skálájával rendelkezik és bővelkedik.
Trianon előtt:
A Kárpátok erdőségei, bányái ellátták a mélyebben fekvő területeken élő lakosságot a szükséges famennyiséggel, ásványokkal, sóval. Cserébe az alacsonyabban fekvő területek a hegyvidéknek gabonát és élő jószágot szolgáltattak. Erdély sóbányái Európa szükségleteinek 75%-át kielégítették. Az országon belül a megélhetéshez szükséges teljes ellátás megoldott volt. A gazdaság önállóan és önellátóan tudott működni. Nem szorultunk a nyugat és a kelet gyengébb és silány minőségű termékeire.
A globalizáció eredményeként:
Ma az önellátás helyett a drága importra fecséreljük jövedelmünket. Ez szinte kizárólag a szemét behozatalát jelenti anyagi és szellemi síkon egyaránt. A behozott termékek többsége értéktelen, olcsó bóvli. Az éltető ételek helyett génkezelt, betegségeket okozó, vegyszerezett, romlott hulladékot szállítanak. Nem beszélve az illegálisan, tonnaszám bekerülő egyéb hulladékokról és az erkölcsöt, az emberséget, a nemzetiséget porig romboló, liberálisnak kikiáltott téveszmékről. Szintén ez jellemző a járványokra, fertőzésekre is, melyek soha nem a Kárpát-medencéből indultak ki. Ide minden időben kívülről kerültek be a fertőző, járványos betegségek. Lásd pl. az 1347-es európai pestis járványt, mely több millió áldozatot követelt. Magyar földön egyetlen megbetegedést sem regisztráltak.
Geológiai, vízrajzi egység:
A Kárpát-medencében a Földön az összetételében ismert összes gyógyvíz itt egy helyen, együtt, nagy mennyiségben megtalálható. Gyógyvizeink gyógyító hatása világszerte ismert és elismert. Többek között ez is jelzi a magyarság gyógyítási feladatát.
Hő vizeink nagy mennyisége kivételes lehetőséget teremt a hőenergia hasznosítására. A privatizálás eredményeként forrásvizeink külföldi tulajdonban vannak. Egyetlen gondolat eredményeként elzárhatják előlünk saját ivóvízkészletünk összes vízcsapját.
Folyóink egységesen a medence belseje felé folynak, édesvíz készletük hatalmas. Európában hazánk rendelkezik a legnagyobb földalatti tiszta ivóvíz készlettel. Édesvíz készletünk becslések szerint 200 millió ember ellátására alkalmas.
Ny-Európában az elmúlt években több olyan nyár volt, mikor a fejlettnek mondott országoknak heteken keresztül problémát jelentett az ivóvíz ellátás. Az elmúlt években a nyugaton hiányzó esővíz (2007-et megelőzően) a Kárpát-medencében hullott le. Közvetlen negatív hatásként az áradások sok települést pusztítottak, vagy problémát okoztak különösen Erdélyben, a Mátrában. A belvíz szinte az egész ország területét elborította. Hosszú távon viszont előny, hogy a nagy mennyiségű tiszta esővíz megtisztította, kimosta a földekből a korábbi években felhalmozódott műtrágyát és nem utolsó sorban, feltöltötte a medence földalatti vízkészleteit, így számunkra hosszú időre biztosított a vízellátás.
Közel-Kelet:
Ha a térképen keletre nézünk, a vízhiány nagy probléma. Országaiknak nagy az olajkészletük, tiszta ivóvizük elegendő mennyiségben azonban nincs. Kőolajjal lehet fűteni és hatalmas vagyonokra szert tenni, de ivóvíz hiányában az élet csak néhány napig lehetséges. Ezekben az országokban a vízkészlet nagyon szűkös és szennyezett, a hiányt csak tetemes plusz költség árán tudják pótolni. A víz ára az aranyéval vetekszik. Egyes országokban a vízkorlátozás miatt hetente csak egyszer lehet megnyitni a vízcsapot és még így is csak vékony sugárban csordogál a tiszta víz.
A felmelegedés:
Hatására a Földön az elsivatagosodás felgyorsult, a jelenlegi vízkészletek sok helyen kiszáradnak. Vannak olyan területek, ahol néhány év alatt több méterrel csökkent a földalatti készlet szintje. Felszínre hozása egyre nagyobb problémát jelent.
A Föld édesvíz készlete a folyamatos szennyeződés miatt is radikálisan lecsökkent. Az ENSZ becslései szerint az ipari termelés növekedését és a népesség számának emelkedését figyelembe véve a személyenkénti vízfogyasztás 20 évente megduplázódik. 20 év múlva a Közel-Kelet országaiban fele annyi ivóvíz lesz, mint ma. 2050-re a becslések szerint 60 országban 7 milliárdan nélkülöznek majd vizet. A Föld területén megjelenő vízhiány globális népvándorlásokhoz vezethet a jó, vagy jobb adottságokkal rendelkező területek felé. Százmilliók célállomása a "fejlett" világ lesz. A Földön ma 2 milliárd ember él vízhiányos helyeken.
A közeljövőben, sőt már ma is, nem az olaj és a gázkészletek kimerülése, hanem az ivóvíz hiánya okozza majd a legnagyobb problémát. Az olaj és a gáz pótlására új energiaforrások már jelenleg is léteznek. A most használatos energiahordozók lecserélése már évek óta megoldható lenne, de az új energiaforrásokra épülő találmányokat üzleti okokból nem hozzák nyilvánosságra.
Globalizáció:
Eredményeként a felmelegedés közvetlenül hat a jéghegyek, a két sarkkör hótömegének olvadására. Az elmúlt 10 évben 20%-al csökkent a nyári jégtakaró. Naponta több, mint egy Magyarország területnyi hótakaró, ill. jég olvad meg. Az óceánok vízszintje az elkövetkező évtizedekben, sőt években, várhatóan a vártnál és a médiákban nyilvánosságra hozott értéknél gyorsabban fog emelkedni. Amennyiben a természeti erőforrások felhasználása, elégetése a jelenlegi szinten folytatódik, ill. növekszik, abban az esetben már 10-20 éven belül olyan környezeti katasztrófák bekövetkezése várható, melyre ma a földi lakosság túlnyomó többsége még csak nem is gondol. A média által 2007 nyarán először került nyilvánosságra az, hogy a jelenlegi felhasználást és pazarlást folytatva 10 év múlva a felmelegedési folyamat már szinte visszafordíthatatlan. Figyeljünk föl arra, hogy rövid időn belül, 2007 novemberében már arról szólnak a közvetítések, hogy ha már most abbahagynánk a járművek használatát és emellett egyéb intézkedések is megtörténnének, a felmelegedési folyamat már ebben az esetben sem lenne megállítható! A víz emelkedésének másik oka lehet a közeljövőben a Föld esetleges pólusváltása, melynek egyik következménye szintén a jelenlegi jéghegyek olvadása lehet.
Nem kell különösebb számolás ahhoz, hogy 10 év múlva mennyi idősen leszünk kénytelenek szembenézni a tényekkel:
A szárazföldön vízhiány van, miközben a tengerszint rohamosan emelkedik. A tengerparton élő népek lakóhelye sok helyen tengerszint alatt található, vagy minimálisan felette. Túlnyomóan ez jellemző egész Nyugat-Európára. Ezekről a területekről elinduló népvándorlás lehetséges célállomása a Kárpát-medence. Nézz a térképre! Egy emelkedő vízszintet sem észak, sem kelet, sem dél, sem nyugat Európában a Kárpátok óvó és védő ölelésén kívül nem tud feltartóztatni semmilyen természeti képződmény.
Az elhallgatott tudományos becslések szerint mára a Földön a természetes rendszerek kb. 70-80%-a már elpusztult! A maradék kb. 30% működteti a Földet.
Termőföld:
A világ tájain a termőföldek erősen lecsökkentek a benépesítések, a városok, az autópálya építkezések következtében. A Kárpát-medence területe a kiválónak minősített termőföld viszonylatában is kivételesnek mondható. A bolygón az összes megművelhető területet figyelembe véve, arányaiban itt található a legjobb minőségűnek értékelt termőföldek jelentős része. Következésképpen a Föld más területein szétszórva, csak minimálisan fordul elő olyan kiváló minőségű termőföld, mint itt nálunk, egy helyen minőségében és mennyiségében is egyaránt. Az ENSZ Élelmezésügyi Szervezetének nyilatkozata szerint a Földön a termőföldek összességének 3%-a minősíthető kiválónak, vagy jónak. Ez a 3% magában foglalja a magyar termőföldek felét. Ezt a kivételes adottságot használták ki őseink és váltunk ezáltal mezőgazdasági országgá. Az elmúlt évszázadokban többször láttuk el Európát (a jelenlegi EU-t) élelemmel akkor, mikor ott az általunk megtermelt növény és szarvasmarha állomány hiányában éhínség lépett volna föl. Ma a szándékosan tönkretett mezőgazdaság miatt az éltető élelmiszerek helyett a külföldi silány minőségű árukat preferálják. Ide kerül be a nyugat iszonyatos mennyiségű romlott, élelmiszernek nem nevezhető génmanipulált, nem fogyasztható terméke.
A magyar termelők drasztikus megszorítása miatt az éves termelés rohamosan csökken, ami újabb külföldi behozatalt jelent. A jó minőségű és egészséges magyar gabonát, gyümölcsöt és zöldségeket külföldre, idegenek számára magasabb árért, a gazdák megélhetőségük biztosításáért eladják. Így a magyar lakosság és a magyar gyermekek számára marad a külföldi mérgekkel átitatott szemét.
Számunkra ma természetes, hogy ha a Kárpát-medencében eldobunk egy magot, az itt magától kikel és szinte bármerre járunk, folyóvizet, vagy iható friss forrásvizet szinte mindenfelé találunk. A gabonatermesztéshez és az állattartáshoz is elegendő és kiváló minőségű földterület áll a rendelkezésünkre. Az őshonos és erős, ellenálló tönkölybúza génbankként szolgál a világnak az egyéb, gyenge minőségű gabonák helyett. Elhagyva a Kárpátok vonulatát, a Föld más tájain ez közel sem ilyen nyilvánvaló és nincs is így. A legtöbb helyen nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a megélhetéshez szükséges gabona megteremjen és az ivóvíz rendelkezésre álljon.
A Kárpát-medencében nem csak a termőföldek adnak kiváló és bőséges termést. Illetve adnának, ha a kormány a jelenlegi politikával nem fejlesztené azt vissza.
Édesvizeink halállománya:
Jellemző, hogy a korábbi évszázadokban például a Tiszát csak úgy említették, hogy vizében 2/3 rész a hal, 1/3 rész a víz.
Az őshonos szürke marha és a mangalica húsa, az egyéb magyar háztáji állatok bőséges élelmet nyújtottak-nyújtanának a teljes lakosság számára. A szürke marha és a mangalica génbankja biztosítja ma a külföld számára a gyenge külföldi tenyészetekkel szemben az életerős állományt.
A magyar háztáji gazdálkodás, a rideg állattartás erőssé és védetté tette állatainkat. Népünk ennek a termelési módnak és az önellátásnak köszönhette, hogy a középkorban és a további évszázadokban elkerülte az éhínség, mely nyugaton sokszor pusztított.
Jelenleg a madárinfluenza (mesterségesen létrehozott) vírusa alkalmas arra, hogy az állatok indokolatlan lemészárlásával a gazdákat csődbe juttassák, akik ezek után kénytelenek a fennmaradás érdekében az addig állattartást biztosító földjeiktől megválni.
Ma a városi lakosságot vészjóslóan fenyegeti egy esetleges gazdasági válság esetén az éhínség. Az országban a vidéki gazdálkodást, a termelő gazdaságokat felszámolták. A gazdákat különböző fondorlattal kényszerítik földjeik eladására, idegen kezekre juttatásra. A megélhetést biztosító élelmiszertermelést és az ipart leépítették.
Jellemzően az idegen kézben lévő bankok, bankárok, kereskedők, plázák, bevásárló központok és egyéb pénzintézetek zsebeit tömi a lakosság, nem gondolva arra, hogy ezzel elősegíti a megtermelt jövedelem drasztikus kiáramlását az országból.
A Habsburg uralom idején a magyar lakosság összefogott és így kizárólag magyar származású és eredetű termékeket vásároltak. Ma szintén ez lehet fennmaradásunkhoz az egyik megoldás.
A másik az idegen kézben lévő pénzintézetek uzsorakamat elleni összefogásnak kell lennie. Amíg a lakosság uzsorakamatra vesz föl hitelt és vásárol pl. Karácsonyra meggondolatlanul, addig a jelenlegi uralkodói elitet betonozza be jelenlegi székeikbe. Nem kellene hitelt felvenni egy olyan időszakban, mikor a lakosság szándékos eladósítása a cél. Az ország kifosztása után ma a magántulajdon elvételét tűzték ki célul. Ezt könnyűszerrel megtehetik a munkahelyek elvesztése után a jelzálogosítások miatt. Fentiek mellett a hitelek visszafizetésének tömeges megtagadása jelentene előrelépést. Nem arról van szó, hogy fizetés nélkül jusson valaki lakáshoz. A helyzet az, hogy a felső elit valódi munka nélkül, a népesség kizsákmányolásával, őrületes összegű uzsorakamatok milliárdjai által jut ingyen, munka nélküli jövedelemhez.
Kárpát-medence vízrendszerei és termőföldjei:
A világ más, egyéb tájaihoz viszonyítva egyedülállóan képesek a megtisztulásra, a megújulásra. Lásd a Tisza ciánszennyezését. A csodával határos módon a vízből a méreg különösebb átfogó tisztítás nélkül 1-1,5 év alatt eltűnt! Mára a halállomány újra bőséges. Sem a hazai, sem a külföldi kutató tudós csoportok nem tudnak a jelenségre elfogadható magyarázattal szolgálni. A Kárpát-medencében folyóink szabályozásával, az árterek lecsapolásával elindult az elsivatagosodás. Ez a helytelen bánásmód figyelmeztet a gyors váltásra, a mielőbbi intézkedések megtételére.
Magyarázat az elsivatagosodásra:
A medencében lehulló csapadéknak a múltban elég ideje volt a párolgásra. Folyóink széles medre, az elterülő és kanyargó víztömeg párolgása során a nedvesség még itt, a medencében visszahullt, vagy a Kárpátok vonulatának ütközve az erdőségeket öntözte megfelelő mennyiségű tiszta vízzel. A lecsapolások, az árterek megszüntetésével, a folyók szabályozásával, a gátak építésével és megemelésével a víz átrohan a Kárpát-medencén és nincs ideje a párolgásra, így a természetes folyamat felgyorsul, melynek eredménye a kevesebb mennyiségű természetes csapadék visszahullása.
Gondoljunk gyerekkorunkra, a Mezopotámiai gazdálkodásról tanultakra. Az ottani ártéri gazdálkodás bőséges termést biztosított. Így volt ez a Duna-Tisza folyamközének területén is, hiszen Mezopotámia folyamközt jelent. És ez a folyamköz, azaz Mezopotámia és annak összes gazdagsága megegyezik a két nagy folyónk által közrefogott területtel. Akkor hol is van-volt Mezopotámia?
A helyzetet súlyosbítja a Kárpátokban egyre növekvő fakitermelés. Esőzések után a vizet nem fogja meg az erdők, a fák gyökérzete. A víz lezúdul, az Alföldön ezáltal hatalmas áradásokat, belvizet okozva. És mindezt a globalizáció fenntartásanéhány milliárdos miatt milliárdok éheznek és szenvednek. A Föld ennek a maréknyi kisebbségnek a hatalmon maradása érdekében van kitéve a tudatos pusztításnak, veszélyeztetve ezzel mindannyiunk életét, létét és jövőjét.
érdekében tudatosan irányítják és teszik a földi kisebbségben lévő irányító réteg kedvéért. Állítsuk szembe ezt azzal, hogy
Génkezelt élelmiszerek:
Fontos a behozatal és termesztés teljes tilalma . Azokon a területeken, ahol géntechnológiát alkalmaznak, a föld eredeti állapotát nehezebb visszaállítani (10 év), mintha egy lebetonozott területet kellene újra termővé tenni. Ezek a termékek hosszú távon fogyasztva, generációkon keresztül károsítják az egészséget, befolyásolják a hormon rendszert, az idegrendszert és a nemzőképességet. Az új generációk, azaz fiaink, unokáink nagy valószínűséggel torz képleteket hordoznak majd születésükkor. Ezt egyetlen szülő sem akarhatja!
Ténylegesen rajtunk múlik a folytatás! Komolyan kellene végre venni a tényadatokat és tenni valamit a fennmaradásért. Nem elegendő az eddigi rossz magyar szokás szerint legyinteni és mindent elintézni azzal, hogy ugyan, én egymagam mit tegyek, úgy sincs eredménye. Ennek az időnek vége kell, hogy legyen. A magyarság egyik feladata a példamutatás. Most elsődlegesen egymásnak kell jó példával szolgálnunk. Megjegyzendő, hogy múltunkhoz hasonlóan, hosszabb távon a jövőben ez más népek számára is feladatunk!
Hagyományaink és szokásaink:
Egyértelműen jelzik a Kárpát-medence történelmi, kulturális, művészeti, népességi egybetartozását. Mára bizonyítottá vált, hogy területét uralkodóan mindig is magyar génekkel rendelkező emberek lakták. Hazug az állítás, mely szerint őseink a ma tanított honfoglalás idején érkeztek volna ide.
Honfoglalás:
Ezt a szót a nyelvújításkor Kazinczy maga is szabadkőművesként, az ő megbízásuk alapján találta ki. A fellelhető korabeli iratok alapján őseink soha nem használták ezt a szót. Mindig hazatérésről, vagy visszatérésről beszéltek.
Az Egyesült Államokban megjelenő tudományos Science folyóirat 2000. novemberben ismertette a genetikai szakterület nemzetközi élvonalának 17 elismert képviselőjének kutatási eredményét. A vizsgálat kiterjedt az USA-tól Ukrajnáig az európai népek származásának és betelepedési idejének felderítésére. Megállapításuk szerint a magyar fajra jellemző EU19 gén 35-40.000 éve jelen van a Kárpát-medencében.magyar a legrégebbi európai génjelző.
Ez a gén a magyarokban 60%, míg a nyugat-európai népekben legfeljebb alacsony gyakorisággal fordul elő. Ez az időtartam megfelel a Homo sapiens első európai betelepedése óta eltelt időnek, melynek kezdetén a neandervölgyi ember által benépesült Európa. A
A magyarság eredettudata a vízözön korszakáig vezet vissza. A víz okozta pusztulás után újjászülető élet és emberi kultúra forrásának hordozója, közvetítője. Az özönvíz után az elsüllyedt földrész, Atlantisz ősi tudását hoztuk magunkkal a Kárpát-medencébe. Ezért történhetett meg, hogy az özönvíz után az eredendő tudás a víz által el nem borított területről, a Kárpát-medencéből terjedt el a Föld többi tájára.
Xenofon írja: Európában az özönvíz óta szkíták uralkodnak.
Josefus Flavius zsidó krónikás ie. 37-ben írta: Magóg és Gomer népei már a vízözön után itt voltak olyan területen, ahol előtte még senki nem járt. Területük Spanyol-ország déli tájaitól a Don folyóig terjedt. Magóg a róla elnevezett magarokat alapította, a görögök őket szkítáknak nevezik.
Azaz szűzfoglalással, a Vízözön után érkeztünk a Kárpát-medencébe és nem más népektől sajátítottuk ki 1000 évvel ezelőtt a területet! Ez alapján történelmünk sem csupán az elmúlt 1000 évből áll!
Árpád vezetésével a hazajövetel jelentősebb ütközetek nélkül történt, hiszen itt a visszatéréskor magyarul beszélő rokonokat találtak.
A Tarih-i Üngürüsz szerint, amikor Hunor (azaz Árpád népe) Pannónia tartományba érkezett, látta, hogy az ottani népek az ő nyelvükön beszéltek.
Anonymus megemlíti a székelyeket, akik Árpád elé mentek és csatlakoztak is hozzá.
Anonymus és Kézai Simon visszaköltözésnek, Thuróczy János visszatérésnek, Székely István és Heltai Gáspár második bejövetelnek, a Képes Krónika, Ranzano és Bonfini nagy visszaköltözésről ír.
A magyarok egy szétesett Európába érkeztek vissza. A Kárpát-medencében őseink ezek után olyan szilárd jogállamot hoztak létre, mely 1000 éven át a Szent Korona alá tartozó népek között viszonylagos békét és jogokkal biztosított együttélést teremtett.
J.J. Modi indiai professzor szavai:
"Áldottak legyetek magyarok, Attila népének egyetlen örökösei! Félszázados tanulmányaim meggyőztek róla, hogy a hunok feltétlenül a magyarok ősei voltak- s így a mai magyarság az ősi szkíta népek egyedüli leszármazottja Európában, mely magyarságnak a történelme a ma élő összes nemzetek legősibb történelme. Kutatásaim alapján a hunokat olyan nemzetnek ismertem meg, amelynek dicsősége a mai szomorú világot is beragyogja. Attila a világtörténelem egyik legnagyobb hőse, aki mint igaz hős, lovagias és nagylelkű volt."
Makó:
Itt található Európa (kivéve Oroszország területét) legnagyobb, hivatalosan bejelentett földgázmezője, melyet a beleegyezésünk nélkül, titokban a kanadaiaknak privatizáltak.
A hivatalos becslés szerint a makói földgázmező 600 milliárd euró-t ér! Néhány % (12 %) bevételért odaadta a kormány a lehetőségét annak, hogy: a készletből az ország államadósságát könnyedén törleszthessük és a jólét néhány év alatt elérje az ausztriai színvonalat. Ha nem idegen hatalmak érdekeit szolgálná a jelenlegi kormány, akkor nem lenne szükség semmilyen megszorító intézkedésre és akár 100 évig is könnyedén élvezhetnénk ennek a kincsnek a javait. Végre jólétben élhetnénk. Minden magyar számára biztosított lenne a megélhetés.
2007-ben bejelentették, hogy megtalálták a Makóhoz hasonló, sőt nagyobb hozamú gázmezőt, melyet szintén Kanadaiak termelnek majd ki. Az ország egyéb helyein található (legalább 3-4) hasonló nagyságú földgázmezőkről még mindig hallgatnak!
Erdély:
A Kárpátok vonulatában rekord mennyiségű az un. aromás kőolaj, melyből gyógyszer is előállítható. Erről a kincsről sem számoltak még be, elhallgatják. A Duna delta torkolatában a közelmúltban nagy mennyiségű olaj és földgáz készletre derült fény.
Börzsöny:
Itt található a Föld egyik legnagyobb és legjobb minőségű, ma is működő arany bányája, melyet 1992-ben szintén a kanadaiaknak privatizáltak. Ki adta oda vagyonunkat, kincsünket?! Kitől kértek erre engedélyt?!
Mátraderecske
mellett a Lahócza hegy 250 millió tonna aranyércet rejt . A rendkívüli mennyiségű arany mellett itt, Recsken található Európa legnagyobb réztartalmú ércelőfordulása is melynek kitermelését a magas költségek miatt hagyták abba.
A magyar aranybányászat Erdélyt is beleértve évszázadokon keresztül a legjobb minőségű aranyat biztosította. Valóban aranyat ér. A középkorban értékmérőként használták. Európában a magyar királyság rendelkezett a legnagyobb jövedelemmel. Aranytermelésben a középkor idején Magyar-ország állt az első helyen. Az Árpád korban az arany föveny aranyként is előfordult, ami azt jelentette, hogy szinte bányászat nélkül, a felszínről lehetett kitermelni. Az itt található arany mennyisége a mai napig is meghatározó. A Habsburgok a XV. szd-ban rátették kezüket erre az aranykészletre, mely már abban az időben is a legnagyobb mennyiségű és a legjobb minőségű aranynak számított.
A világ ezüst termelésének 1/5-e hazánkból származott.
Könnyű volt így a Habsburgoknak meggazdagodni és ez által Ausztria gazdaságát fellendíteni, Magyarországot pedig leigázva, kifosztva, szabadságharcát vérbe fojtva nyomorban hagyni. Ezért ne akarjon ma senki olyan buzgón a nyugatfelzárkózni! Meggazdagodásuk egyik alapja a tőlünk el-és kirabolt kincsek hatalmas készlete, továbbá a magyarság egyedülálló és kivételes tudásának kihasználása és annak kamatoztatása. És ez nem csak Ausztriára vonatkozik!
Lásd Atilla királyunk több szekér elrabolt avar kincsét, aranyát, melyeket ma úgy mutogatnak a nyugati múzeumokban, mintha az örök időktől az ő tulajdonukban lenne és az ő kultúrájukból származna.
gazdagságához
De nézzünk szét keleten is! Az orosz területeken feltárt szkíta halomsírokbóltöbb ezer arany tárgyat a század legnagyobb régészeti feltárásának tartják. A halomsír (kurgán) 800m hosszú és 30-50m magas. A lelet együttes egyértelműen igazolja a szkíta származást és a korhoz viszonyított magas fokú és páratlan műveltséget. A leletek jelentéstartalma a magyar hagyományokat jellemzi: több ezer aranyból készült ló, csodaszarvas, Turul szobor került elő. A szobrok és ékszerek mindegyikét a finom, gondos, nemes kidolgozás, az élettel teli mozgékonyság jellemzi, ellentétben más népek korabeli leleteivel, melyek képtelenek az életerőt tárgyaikban ábrázolni.
A további ásatásokat a nagy mennyiségű kincs miatt fegyveresen őrzik. És ez szintén a mi örökségünk, melyről hallgatnak.
tömegesen kerültek elő a finom munkával, a korhoz képest a legnagyobb tudással megművelt arany tárgyak, szobrok, ékszerek. A tuvai halomsírból előkerült
A Tuvai halomsírokról:
http://www.dobogommt.hu/dobogo/letoltes.php?dlid=alldownloadshun20050000000022
Irak:
Beszélhetünk továbbá az iraki bombázásokról, a Bagdadi Múzeum kifosztásáról. Sokan nem tudják, hogy a bombázásokkal őseink eddig fennmaradt kultúráját tették tönkre és tüntették el. A bombázások nem csak a föld színéről, hanem a sivatag homokja alatt is lerombolták a több ezer éves kultúrát.
Első hallásra teljesen értelmetlennek tűnt a sivatag homokjának bombázása. Nem véletlenül irányították a rakétákat mélyen a föld alá. A Bagdadi Múzeumból teljesen tudatosan, listával a kezükben vitték el és vitették el a lakossággal származásunk és ősi múltunk dicsőségét igazoló emlékeit. Az iraki háború egyik valós célja ez volt.
A magyarság egy része a jelenlegi Irakból származik Legközelebbi rokonaink a kurdok. Számos felkelés és a nagyhatalmak számos ígérete ellenére ma sem rendelkeznek önálló állammal. Az Iránhoz, Irakhoz és Törökországhoz tartozó területeken élő kurdok a legnagyobb nép a világon, melynek nincs hazája. A szabadságukért harcoló kurdokat a jelenlegi hatalom negatív ítélettel felkelőknek, lázadóknak nevezi.
Erdély:
Verespatakon az Unió 330.000 tonna arany és 1600 tonna ezüst kitermelését
tervezi. 1 km mélyen masszív uránium érc bányászható, melyet szintén titok övez. Az itt található aranyat nem szükséges hónapokig folyóvízben szitán átszűrni ahhoz, hogy néhány grammhoz hozzájussanak. Ezt a bányát ugyancsak kanadaiak termelnék ki. Feltehetjük a kérdést, milyen különleges képességekkel rendelkezik Kanada, hogy a Kárpát-medencében található földgázmezők és az aranybányák kitermelési joga pont az ő kezükbe került?
A program megsemmisít 5 hegyet, a középkori bányászat régészeti maradványait, 10 templomot, 12 temetőt, 98 gazdaságot, 900 lakóépületet és 2150 ember kényszerül lakóhelyét elhagyni. A bányászat évi 13000 tonna cián felhasználásával jár, miközben elpusztít számos növény-és állatfajt. A kitermelés során cián, arzén, kadmium, vas, higany, nikkel vegyületek keletkeznek, melyek tárolóból való kikerülése ökológiai katasztrófájával fenyegeti Makót, Szegedet, Aradot, Tordát, Zentát, stb.
A verespataki program (a pusztítás) terepasztala és a közel Jézus korabeli (1900 éves) aranybánya:
Nem véletlenül volt szükség az ország teljes és tudatos, előre kigondolt legyengítésére és szétszakítására Trianonnal. Az Uniónak Erdélyre (Romániára) elsősorban a magyar föld aranykészlete, olajtartaléka és az erdőségek miatt van szüksége.
Ma már nyilvánosan beszélnek arról, hogy minden valószínűség szerint az I. vh. kirobbantásának tényleges oka a Kárpát-medence feldarabolása és az akkor még "nagy" Magyarország legyengítése volt. Hosszú előkészületek után megtörtént a magyarság szétszakítása. Célul már akkor is a magyar föld megszerzését tűzték ki. Trianonnal az országot "keresztre feszítették" későbbi terveik megvalósításához.
Mecsek:
Nem véletlen az sem, hogy évek óta meg akarják kaparintani a Zengő és a Tubes védett területeit. A kijelölt helyszíneken feltűnően intenzív az energiasugárzás, az energia csomópontok érzékelhetősége. A radarállomás az itt sűrűsödő energiák megszerzésére és felhasználására lett megtervezve. Ennek világuralmi, hadiipari alkalmazására az USA technikailag a Haarp fegyverekkel képes. A telepítésre szánt radart olyan területen akarják elhelyezni, ahol díszesen faragott építőkövek maradványai találhatóak. Az itt található energiák működése alapján egy Stonehedge jellegű felépítményre lehet asszociálni. Szt. István idején itt gyógyító központ működött. Számtalan középkori legenda őrzi a múlt emlékeit. A Földön élő bánáti bazsarózsa 90%-a itt található. A populációt próbálták áttelepíteni, de a kísérlet kudarcba fulladt, más területen nem marad fenn. Az országban már két helyen helyeztek el ilyen lokátort.
Pilis-hegy:
A Pilisben szintén az egyik legjelentősebb szent helyünk, energetikai központunk. Tetején orosz katonai bázis volt, a hivatalos magyarázat szerint Budapest védelmére. Ma az üresen maradt földalatti bunkerben még mindig mérhető a nukleáris sugárzás. A telepítés kiválasztott helye és a környezetszennyezés itt sem a véletlennek köszönhető.
Tudásunk:
A Kárpát-medencében élő népcsoport tudását illetően is kivételes. A Kárpát-medence, ill. a történelmi Magyarország alakja félbevágott agy, mely jelképesen az itt lévő tudást jelzi és jelenti. A földi tudást figyelembe véve a legtehetségesebb emberek bizonyítottan azok, akik a magyarok génjeivel születnek. Genetikailag a világon először a magyarokon vizsgálták, hogy milyen adottságnak köszönhetően magaslanak ki tudásukkal, tehetségükkel más népek közül. Mindig innen kerültek és kerülnek ki ma is a legjobb képességű emberek.
Egész Európában és a bolygó szempontjából is egyedüli és kivételes helyzetben van a magyarság. Az itt található kedvező klíma és éghajlati viszonyok, az élethez szükséges ivóvíz, a termékeny talaj, a Kárpátok védettsége, az energiaforrások széles skálája (kőolaj, földgáz, geotermikus hőenergia), sehol, egyetlen országnak, egyetlen népcsoportnak sem adatott meg ilyen kivételes formában, összetételben és mennyiségben rajtunk kívül. Mondhatjuk, hogy világhatalom vagyunk az életet biztosító tiszta ivóvíz készletben, olajkészletben, földgázban, aranybányákban, drágakő bányákban (szintén titkolják, pl. smaragd, itt voltak a legértékesebb opál bányák egész Európában), gyógyvizekben.
Gyógynövényeink olyan széles skálával rendelkeznek, melyet egyetlen más ország sem mondhat a magáénak. Nincs olyan betegség, melyre ne lenne gyógyszer a Kárpát-medencében. Nemzeti Parkjaink száma és szépsége is rendkívüli.
Őseink pontosan tudták, hogy népünknek miért pont ezt a területet választották élő-és lakóhelyéül. A jelenleginél jobban kellene megbecsülnünk azt a Szent helyet, melyért őseink vére értünk hullt és melynek gazdagsága -születésünk okán- a számunkra ma természetes. Ha eddig még nem tetted meg, mostantól értékeld más szemmel azt a területet, melyet szülőföldedként tisztelhetsz!
Kárpát-medence a Földi paradicsomkert 2.
Kárpát-medence a Földi paradicsomkert, az itt élő népek számára menedékhely, a fennmaradás záloga
Gondolatok a Kárpát-medencéről, melyeket elhallgatnak, félremagyaráznak, elferdítve tanítanak.
2. rész
..............................................
Központi szerep:
A Kárpát-medence földrajzi elhelyezkedése pontosan Európa közepe. Az égtájakat figyelembe véve teljesen mindegy, hogy egy átutazó milyen irányból jön és milyen irányba folytatja útját. Ezt a területet központi helyzetéből adódóan mindenképpen érintenie kell. Vagyis mi jelentjük Európa közepét és nem Brüsszel. Nekünk nincs miért az ún. Európához fölzárkózni. A múlt és a jelenkori történelem azt bizonyítja, hogy mindig idegen népeknek volt és van szüksége erre a területre, az itt lévő tudásra és nem fordítva!
Az energiaközpont:
A Nasa kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy Földünk élőlény, melynek a szív csakrája a Kárpát-medencében található.
A Föld 7 energetikai központja közül a Pilisben található a Föld szívcsakrája.
A kozmoszból ide érkezik az az energia, melyet a szívcsakra (valóban szív formájú) továbbít és pumpál szét a Föld egész területére. Így tudja ezt minden ősi, magas kultúrával rendelkező nép is. Központja Dobogókő, mely a szakrális beavatás központja. A középkorban a Pilis olyan védett és zárt területi rendszert alkotott, melybe idegen be nem hatolhatott, a bejárás tiltott volt.
A dalai Láma 22 évvel ezelőtt kinyilatkozta, hogy a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő szerepük van.
Brezsinszki nemzetbiztonsági tanácsadó a 70-es években leírta:
Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak.
Murád szultán kijelentette, hogy aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak.
Vagyis, akié az energetikai központ, az a világ ura.
Bonfini, Galeotto és IV. Béla leírják, hogy Európa népei mind irigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe.
A középkorban úgy emlegették Magyarországot, hogy itt a leggazdagabb a föld, bő a hal áldás, nagymennyiségű a kenyérgabona, a bor pedig kiváló.
A hazánkat örök idők óta jellemző gazdagság ma is fenn áll. A bőséget jelenleg nem mi, hanem egy megszálló, idegen csoport élvezi. 2006 tavaszán a médiában bejelentették, hogy Magyarország a Föld 25 leggazdagabb országa közé tartozik!jövedelmet mi nem az olaj kitermelésének búsás hasznából értük el. Ez az előkelő hely a magyarság kemény munkájának eredménye.
Ezt a hatalmas mértékű
A hazánkra jellemző kedvező adottságok miatt nem véletlen, hogy a történelem során folyamatosan a Kárpát-medence volt mások számára a megszerzendő és vonzó földterület.
Nagy Sándor hódító hadjáratának célja valószínűleg a Kárpát-medence és ezen belül a Pilis elfoglalása volt. A Pilisben akarta felépíteni a Nap palotáját. Tudta, hogy a Kárpát-medence megszerzésével a világ legnagyobb uralkodójává válhat. Szerencsénkre nem ért célba, útközben meghalt.
A tatárok, a törökök, a Habsburgok, a németek, az oroszok mind ugyanezzel az irigységgel és sokszor gyűlölettel gondolkodtak és cselekedtek földünk megszerzéseÉs ez ma sincs másképp, a helyzet semmit nem változott.
érdekében.
Trianon átkaként megszüntették a királyságot, az ősi földeket a nemességtől elkobozták, majd államosították. A parasztság földön futóvá vált. Az egy kézbe került állami földeket ezt követően könnyű volt (az elaltatott és elvakított néptől) privatizálni, kiárulni.
Privatizálás:
A jelenlegi kiárusítással végleg ki akarják húzni lábunk alól a talajt, a magyar anyaföldet. Az idegenek folyamatosan megkaparintják földjeinket és minden fontos, központi intézményünk irányítását.
Ma a magyar föld megszerzése, kiárusítása idegen népek számára potom áron történik. Ami nem kerül a privatizáció kalapácsa alá, azt az idegen tulajdonban lévő bankok szerzik meg a föld jelzálog terhelésével. Olyan helyzetet teremtenek, melyben minél többen kényszerülnek hitelfelvételre, majd a minél nagyobb munkanélküliség és elszegényedés miatt egyre többen kénytelenek megválni földjüktől és azt az idegenek kezébe átadni.
A gazdák fizetésképtelenségük esetén elveszítik földjeiket, melyet őseink vérükkel védtek és arról soha, semmilyen körülmények között nem mondtak volna le.
2006 őszén a gazdákkal megkötött szerződések ellenére nem vették át a megtermelt kiváló minőségű gabonát. Ez azt jelenti, hogy a termelők elestek az éves árbevételtől és csődbe, vagy csőd szélére jutottak. Csődhelyzetben pedig a jelzálogterhelés miatt az idegen kézben lévő bankok kaparintják meg földjeiket. Feltételezhető, hogy szándékosan történt szerződésszegés.
A szőlősgazdákat arra buzdítják, hogy vágják ki ősi szőlőültetvényeiket és adják el földjeiket. A termelőket olyan megélhetési nehézségek gyötrik, hogy végső kétségbe esésükben a pénzt választhatják. Ha így döntenek, ezek a földterületek is idegen kezekbe kerülnek.
Az őszi szüret idején, folyamatosan helikopterek köröztek az ültetvények fölött. A gazdát és a segítő rokonságot, a barátokat azzal a felkiáltással büntetik meg, hogy ők munkavállalóknak minősülnek és ezért kötelesek adót fizetni. Ez egy újabb olyan trauma a földtulajdonosoknak, mely a földtől való megváláshoz vezethet.
A parlagfűről elterjesztették, hogy minden allergiás megbetegedés fő okozója, holott valójában "teljesen ártatlan". Helyette bármelyik más mezei növényt is kikiálthatták volna főbűnösnek. Aki földdel rendelkezik, az tudja, hogy bármelyik nap bármikor és bárhol kidughatja fejét a növény a föld alól. Képtelenség egy nagyobb területen folyamatosan ellenőrizni feltűnésüket. Akinél parlagfüvet találnak, az akár több milliós pénzbírságra is számíthat. Ezzel újra elérték céljukat: a gazdák nem bírják a büntetést kifizetni, nem érdemes a földet a nevükön tartani, így megválnak tőle.
Nem, vagy keveset beszélnek az allergia valódi okairól: pl. a vegyszerezett élelmiszerekről (70 %-ban felelős az emberi szervezetben lerakódott mérgekért, ami az allergiás megbetegedések fő oka!), a génkezelt szójáról, a rákkeltő levegőjű városokról, arról a hatalmas mennyiségű kemikáliáról, melyet naponta használ és magára ken az emberiség, ideértve a bőrön keresztül felszívódó ruhaöblítőket, a vegyi parfümöket, dezodorokat, különféle kozmetikai szereket, stb...Ez utóbbi mérgeket naponta, folyamatosan, hatalmas összegeket áldozva reklámozzák, kínálják a kereskedő hálózatok.
Becslések szerint, amennyiben a kiárusítás, a földtől történő el-és megválás, a kényszerűségből történő eladások üteme a közeljövőben a jelenlegi tempóban folytatódik, ill. nő, abban az esetben a megmaradt magyarországi földek többsége rövid időn belül, akár néhány év alatt idegen kézbe kerülhet! A felvásárlások gőzerővel történnek. A magyar lakosság túlnyomó része még ma sem gondolta végig ennek katasztrofális következményeit! Holnap-holnapután a térképek idegen földtulajdont jelezhetnek.
A térképeken a Magyarország feliratot szándékoznak eltörölni!
Ne adjuk oda őseink földjét! Hatalmas árat kell fizetnünk érte!
Népirtás:
Ahhoz, hogy ma idegen népek letelepedéséhez alkalmassá váljon ez a terület, az őslakosság számát különböző megszorító intézkedésekkel, konvergencia programmal, a gazdaság, az egészségügy teljes romba döntésével csökkenteni kell. A hiányt a betelepítendő idegenek fiatal generációjával szándékoznak feltölteni. Horn Gyula és a jelenlegi kormány is nyilvánosan kijelentette, hogy a Kárpát-medencében túl sok a 10 millió magyar. Senki ne ringassa magát abban a tévhitben, hogy az Unió majd megvéd minket. Akinek még nem tűnt föl, az gondolkodjon el azon, hogy az uniós zászlóban található sárga csillagok kiket jelöltek a II. világháború során. És jelen esetben tekintsünk el attól, hogy 5, vagy 6 ágú csillagról van szó. Ma az Uniós zászló jelképeként sárga csillagok egész sora körvonalazódik ki.
A történelem során a vörös csillag a származásuk szerinti zsidó vezetők jelképe volt: Sztálinnak, Leninnek....Rákosinak, Kádárnak.... Az általuk képviselt és irányított szocializmus szerény becslések szerint is, az eddigi legnagyobb népirtás a világon, mely legalább 100-150.000 millió áldozatot követelt!
Magyarország ma a külföldiek számára még mindig a legjobb befektetési lehetőség. A Kárpát-medencében más államokban befektetett tőkéikhez viszonyítva, szinte minden ágazatban a legnagyobb hasznot, bevételt, jövedelmet termeljük mi, a legtöbbet dolgozó és a legtöbb adót fizető magyarok.
A privatizálás eredményeként a külföldiek zsebét "tömjük zsírosra", míg mi nyomorgunk saját kínunkban. Kereskedelmi, pénzügyi központtá váltunk.... Több bank van ma Magyarországon, mint a lakosság létszámához viszonyítva bárhol a világon. Ezzel nem a jobb kiszolgálást teszik a részünkre elérhetővé, hanem a maguk számára, saját hasznukra a hatalmas mértékű uzsora kamattal a minél nagyobb "népnyúzást" valósítják meg.
Egy utunk lehet , mely előre visz. Ez a jobb, vagy bal oldal teljes kizárásával, kizárólag a magyarság érdekeinek szem előtt tartásával történhet.
Magyarellenesség:
Tisztában kell lennünk azzal, hogy a lecsatolt területeken folyó és az utóbbi időben felerősödő magyarellenesség nem a véletlen, hanem szándékos uszítás eredménye.
A jelenlegi kormánnyal rokonlelkű osztrák vezetés még mindig nem mondott le a magyar területekről. (Lásd a Habsburgok származását.)
A szlovákok maguknak követelik csonka hazánk északi, hegyvidéki tájait. 2006-ban szlovák vezető nyíltan hangoztatta, hogy tankokkal kell bemenni Budapestre, és porig kell azt rombolni. A magyarverések rendszeresek.
A románok iskoláikban azt tanítják, hogy a Tisza vonaláig Romániáé a keleti országrész. Csaucseszku nyíltan hangoztatta területi igényét. Birtoklási igényüket ma sem titkolják. Az erdélyi magyarság életszínvonala a létminimumon, vagy alatta van.
Délen a magyar lakta falvakba a legsötétebb bőrű, bűnöző réteg betelepítése történik. A magyarok elhagyják házaikat, szülőfalujukból menekülnek.
Itthon a Kádár korszaktól kezdve folyamatos a roma betelepítés. Szándékosan uszítják őket a magyarság ellen. 2006-ban programot hirdettek, mellyel romákat toboroznak kedvező feltételekkel a rendőrségbe. Azaz felfegyverzésük és a magyarok elleni bevetés a valós cél. Az elmúlt évben egy sem jelentkezett, mivel itt a rend és fegyelem elsődleges követelmény. 2007-ben újra meghirdetésre került a pályázat. A magyarverések hazánkban is elszaporodtak, ezeket egy-két kipattanó esettől eltekintve eltusolják.
Nemzetgyilkosság és népirtás:
A lakosság csökkentésére bevezetett néhány módszer példaként:
"Védő"oltások alkalmazása már kicsi, csecsemőkortól kezdve. Ma már több tanulmány foglalkozik azzal, hogy az oltások milyen mértékben károsítják a kisgyermek immunrendszerét és csökkentik saját védekező rendszerének energiaszintjét. Olyan betegségek ellen adják, melyek ma már nem léteznek, vagy előfordulásuk a világ távoli helyein igen ritka. Vagyis a népesség túlnyomó többsége soha életében nem lesz veszélyeztetett, de szervezetét már életének kezdeti szakaszán legyengítik.
Elterjesztették az ingyenes védőoltásokat a megfázásos megbetegedések ellen. Ezeket ingyen adják a gyermekek és a nyugdíjasok részére. A lakosság nincs tudatában annak, hogy a szervezetet ezek az anyagok is nagy mértékben mérgezik és gyengítik. Ha kevesebben élik meg egészségesen a felnőttkort, az kedvező a világuralmi helyzetben lévőknek, az egészségügyi maffiát működtetőknek. A népszerűsítésre a média rendszeresen "szárnyai alá vesz" 1-2 megfázásos esetet, és erre a néhány példára hivatkozva, rémhírként ijesztget azzal, hogy az influenza valamelyik vírusa rövid időn belül megtámadja a teljes ország népességét. Hosszú évekre visszamenően bizonyított, hogy nagy, esetleg néhány áldozattal járó járványok kb. 37 évenként fordulnak elő. De ebben az esetben sem a lakosság kihalásáról van szó! A lábon kihordott, kezeletlen megfázásnak lehetnek szövődményei. Ezek az előfordulások mégis, csak töredékei azoknak a tragikus eseteknek, melyek az oltások mellékhatásai miatt rendszeresen előfordulnak. Lebénulás, egyéb idegrendszeri, vagy más megbetegedés több esetben is előfordult. Azt is világosan lehet látni, hogy a beadott injekciók ellenére minden évben vannak járványos időszakok és megbetegedések. Ezek az oltóanyagok csak 1-2 vírus ellen hatnak, a többi megszámlálhatatlan korokozó ellen nem, tehát alkalmazásuk fölösleges. Az újonnan megjelenő vírusok ellen pedig senkit nem véd meg semmilyen vegyi anyag sem.
A lényeg: az immunrendszer legyengítésére szolgáló vakcinákat az állam ingyen, térítésmentesen biztosítja, az életmentő és valóban gyógyító szerekhez pedig magas, vagy elérhetetlenül drága áron lehet hozzájutni.
Ez az aránytalan árkülönbség jellemzi az élelmiszerek árát is. Minél olcsóbb és minél többet reklámozott egy étel, annál biztosabb, hogy nem emberi tápláléknak való és minél egészségesebb, annál drágább, pl. bio élelmiszerek előállítása.
(Az ingyenesen osztogatott újságokat sem jótékonyságból kínálják. Céljuk a tömeges félretájékoztatás.)
A jelenlegi kormány tudatosan, terveiknek megfelelően, a népesség további csökkentése érdekében 2007-ben jóváhagyta a 18 évet betöltött nők esetén a teljes meddővé tételt. Életük későbbi szakaszában hiába gondolják meg magukat, az már késő lesz.
Divattá tették a csípőnadrágot. Hordása miatt ideje korán olyan nőgyógyászati gyulladások, felfázások keletkezhetnek, melynek eredménye meddőséghez vezethet.
Homoszexuális kapcsolatok előtérbe állítása. Ebből biztosan nem születnek majd gyerekek.
A műtrágyák, különböző ételadalékok nagymértékben rontják a nemző-és fogamzóképességet.
Európában nem véletlenül, hazánkban engedélyezték először az abortuszt. Az utolsó 50 évben 6-7 millió magyart saját magyar anyáink és a társadalom ítélete alapján a nemzet ölt meg. Anyaméhen belül mi magunk irtottuk a magyarságot !!!
Ha ez nem így történik, ma legalább 20 millió magyar élhetne a Kárpát-medencében. Kizárólag az abortuszokra nincs várólista! A gyermekgyilkosságot azonnal engedélyezik, míg az életmentő, pl. szívműtétekre akár több hónapot is várni kell!
Ma az abortuszra a karriert sokszor hozzák föl indokként. Vagyis a pénz, az öncélú siker fontosabbá vált, mint a családépítés. El kellene gondolkozni azon, hogy az esetleg elért anyagi haszontól még soha nem lettek boldogabbak a magyar családok. A minél több pénz megteremtése egyre több időt vesz el a már megszületett gyerekektől. Eredmény a családok tömeges szétesése, felbomlása, a gyerekek depressziója, elzüllése. Ma sajnos, már az alapvető megélhetés biztosításához is lényegesen több, mint 8 órát kell dolgozni, ami a családok felbomlásához vezethet.
Megfelelő tájékoztatással még nem késő a folyamatot megállítani! Kivétel nélkül, minden magyar felelős a fiatalság, az új generáció felvilágosításáért és a nemzet megmentéséért!
A magyarok nem az anyagi gazdagság elérésétől lesznek boldogok! Génjeink nem az anyagi siker elérésére vannak programozva! A magyarságnak más feladatot szánt a Teremtő! Ezért nem érdemes és fölösleges másokon átgázolva, mindenáron az anyagi siker elérésére törekedni.
"Mag"unkra számíthatunk:
És szinte "büntetésként" ?! újból magunk vagyunk, mint a történelem során eddig sokszor és megint csak magunkra számíthatunk. Saját, ütközetképes hadseregre már nem, mivel azt korábban szándékosan leépítették.
A történelem nagyjaitól idézve:
Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal.
Talleyrand válasza:
"Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét."
A Székelyek már Attila halálakor tudták, hogy az ország felbomlott egysége kizárólag egy módon menthető meg:
" A nemzet fennmaradásának egyetlen módja, ha nem szakadozunk el egymástól! A jövő csak erős nemzettudattal tartható és valósítható meg."
Zrínyi Miklós: "A magyar, ha mástól vár segítséget, elpusztul!"
József Attila:
" Adj magyarságot a magyarnak!"
Gróf Széchenyi István:
"Minden nemzetnek olyan kormánya van, minőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas, vagy műveletlen."
Viktor Hugo:
"Magyarország a hősök nemzete. Magyarország az a hősiesség megtestesülése."
A nepáli papok:
2005-ben kijelentették, hogy mindennap imátkoztak a Földért.
Most "vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövőt."
A nepáli Fehér Királyi Kolostor vezetője magyarországi tartózkodása idején így szólt a magyarokhoz:
"Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhódása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhódás már megindult Önöknél!"
A Dalai Láma üzenete a magyarokhoz: http://www.freevlog.hu/play?v=u453950f7058fd
A XIV. Dalai Lámával Izing Róbert és Janzsó Viktor 2006. 10. 11-én készítettek interjút. " Magyarok! Bár népük nagy múltra tekint vissza, a szabadság és a demokrácia terén még fiatalnak számítanak. A lehetőség mindazon által eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményező képességüket. Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk! Egy tibeti mondás úgy tartja: 9 kudarc 9 próbálkozást jelent. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövő előtt áll. Kérem, dolgozzanak továbbra is keményen és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem előtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. Az emberek sokszor - és ez a politikusokra különösen igaz- elvesznek az apró részletekben. Ez nem helyes. Gondolkodjanak távlatokban! Ez az én tanácsom. Köszönöm."
A magyarságnak újra kell értékelnie önmagát és önmagára kell találni. Akkor majd a múlthoz hasonlóan mások igyekeznek felzárkózni ahhoz a kivételes tudáshoz, melyet mi képviselünk.
A fentiek miatt a jelenlegi helyzetből nem a további sopánkodás és nem is a gyűlölet a kivezető út. A nemzetnek változni, alakulni és fejlődni kell. Meg kell találni a helyes, Fényhez vezető utat. Mi, magyarok legyünk a Fény az éjszakában. Fényként világítsuk be a világot, s így teremtsünk új, boldog Magyar Hazát a Kárpátok alatt. Mutassunk utat az emberiségnek!
Szarvasi emléktábla:
Bízzunk magunkban és abban, hogy "megtáltosodni" kizárólag táltos nemzet tud. Táltos nemzetről pedig csak a magyarság beszélhet. Merjünk végre nagyok lenni, büszke fővel őseink kitaposott útját járni! Lelkiségünkkel, hitünkkel, igaz magyarságunkkal feltámadni!
"Aki kér, annak adatik, aki zörget, annak megnyittatik,
aki keres, az talál!"
Itt az ideje az ébredésnek !!!
"Mária Országa"
Választás Földön és Égen
Margarita-Zoé:Választás Földön és Égen
Mi a jelentősége a mostani országgyűlési választásoknak Magyarországon (2010.04.11.)?
Az emberek összeadott döntései, választásai.
Ez a leképeződése a szellemi működésnek, de torz módon.
Itt a szabad akaratra rátelepszik a manipuláció, a befolyásolás, amely a szellemi térben ismeretlen.
A befolyásolásnak, manipulációnak, torzulásnak azonban nincs. Ez egy mód, ahogyan a földön megnyilvánul az idea. Egy sajátos torzulás. Ez a torzulás nem egy önálló modell, hanem egy megnyilvánulási mód, következmény, melyet a poláris anyagi sík megosztott tudat-állapota eredményez.
Ez az anyag törvénye. Amikor egy idea az anyagba száll, annak tulajdonságai szerint módosul, az hat rá.
Amikor az anyag nem a szellem által uralt, akkor saját ön-törvényei torzítják a végeredményt az eredeti idea-képhez képest.
Ez történik egy anyag-vezérelt, anyagelvű tömegtudat esetében, amikor választania kell. Az illúziók, a megosztottság polaritás-csapdájába esik, harcolni, versenyezni kezd. Küzdőtérré alakítja a teret maga körül, célokat tűz ki, programbeszédeket tart. A hazugság nem szándékos. A hazugság az illúzió természete, amelynek fogságában az anyag-ember vergődik. Ezért az ő nézőpontjából képtelen felismerni a hazugság-hálót, aminek foglya, és amelyet harcos, küzdelmes életével ő is tovább épít.
Az anyag átszellemítésének épp az a célja, hogy ezek a torzulások kikerüljenek a rendszerből. Ez azonban csak az egységre felébredt tudat számára lehetséges. Ebben a szellem által átvilágított anyagi térben már nem hatnak a manipulációk, mert az alapjuk hiányzik: a fél-elem.
Amikor a felébredt tudatú emberek hoznak döntéseket, azt nevezhetjük a szellemi idea-képpel megegyező szabad akarat gyakorlásának.
Amikor a tömegtudat által vezérelt anyag-emberek hoznak döntéseket, azt nem hívhatod – befolyásoltsága, korlátozottsága miatt – szabad akaratú vélemény nyilvánításnak.
Mi történik, ha ez a kettő egy térben, és időben van jelen? Hiszen mindig voltak felébredt lelkek, akik szabadon döntöttek, és mellettük a tömeg sodródott a félelmek, és vágyak diktálta trend szerint.
Két külön élettér.
A demokráciának hívott tömegtudat-uralmi rendszerben természetes, hogy a deformált minta az általános: a számos alvó, manipulált ember hozza a többségi elv alapján a törvényeket, a szabályokat. Ezek természetüknél fogva őt magát teszik tönkre, mozgásterét szűkítik, azonban ennek belátására az alvó képtelen, mert programozott elméjével automatikusan ismétli az elvárt véleményt, cselekvést. Az önálló vélemény, és cselekvés elől önmagát hermetikusan lezárta azzal, hogy a tömeghez csatlakozott, és ezáltal annak irányítói hatalma alá került. Ez a valódi szolgaság.
Az ilyen ember tudata az ösztönszintet éri el, amely a napi testi létfenntartását, a magasabb szinten pedig a mesterségesen gerjesztett vágyai beteljesítését, és a félelmei elleni biztosítékrendszert tartja szem előtt.
A gondolkodási sémákat a társadalom tálcán kínálja. Ettől eltérni „szélsőséget” jelent, illetve veszélyt az önjáró hatalmi rendszerre.
A másként gondolkozó ezért a kiközösítést kockáztatja.
Ez maga a kihívás, a próba.
Ha ezt az ember nem vállalja fel, benne ragad a tömeg-anyag rendszerben.
Aki felvállalja, kilép, és összeköttetést nyer saját felsőbb énjével. A tömegtudati hatalom helyett ennek uralma alá kerül. Ez ön-uralmat eredményez, és olyan képességeket, megértést, belátást, és átélést, amellyel korábban letompított, lefojtott rendszerében nem találkozott.
Az élet mélységet nyer, dimenziót, és kiterjedtséget.
A tömeg-hipnózis már nem vesz rajta erőt, az rajta kívül működik. Ő azonban az életével mintát mutat, és ez befolyásolja a környezetét. A helyzet megfordul. Szolgából követésre méltó példává, szabaddá válik.
Ez a rajta keresztül megtestesülő szabadság-élmény visszahat a közös tömeg-tudatra, aki tudni fogja, hogy elveszített egy szolgát, ezért dühödten reagál, de már nem talál fogást a megszabadulton, aki eloldotta magát a kötelező fél-elem-programoktól. Ugyanakkor a labilisabb részeiben a tömegtudat felbolydul, megmozdul ennek hatására, mert ez a szabadsághang eléri a már a szabadulás határán állókat, és nekik is segít leszakadni a hipnózis-hálóról.
A hatás, az ébredés exponenciális.
A határponton pedig az eddigi anyag-vezérelt tömegtudat kisebbségben marad. Ekkor a saját rendszere: a manipulált demokrácia is összeomlik, és azt felváltja az új tudatnak megfelelő szabad-rend. Ez mentes lesz a torzulásoktól, az erőszaktól, a túlszabályozottságtól, mivel egy félelem-nélküli, átszellemített térben tud működni. Organikus lesz, amely az életet támogatja, mint maguk az emberek.
Működőképessége csak egy anyagba szorult elme számára túl-idealizált, és nevetséges. Egy megtisztított, tudatosított térben az lesz a természetes. Ez az új REND összhangban lesz (van) az égi (szellemi) renddel, az ideaképpel, a kozmikus modellel. Így a szellemi törvények közvetlenül, torzulásoktól mentesen megjelenhetnek a felébredtek társadalmán keresztül az anyagban.
HUMANOGRÁCIA
Az ember-központú társadalom, ahol minden ember önmaga központjával is kapcsolatot tart. Csak ekkor kerülhet az ember valóban középre.
Milyen messze vagyunk ettől az eszmény-képtől?
Amilyen messze vagytok önmagatoktól, a középpontotoktól.
Aki a középpontjával egyesült, az ebbe a szellemi alapú rendbe belépett. Ők a kiválasztottak, ők öröklik a Földet. Nem egy népcsoport tagjai, nem különíthetők el bőrszín, társadalmi-, földrajzi helyzet, nem, kor szerint.
Nem is egy titkos társaság tagjai, hiszen nyílt, és bárkit a szívcsakráján keresztül befogadó erőtér ez.
Ez egy nemzeteken felül álló közös(s)ég. Amely REND azonban tiszteletben tartja a nemzeti, faji, nyelvi... hovatartozást is, és nincs köze a ma globalizációnak hívott tömeg-formációhoz.
A különbségek ebben a térben a sokszínűséget biztosítják, nem jelentenek alapot a megkülönböztetésre, mesterséges hierarchia kialakítására, miközben egyéni színét, hangját minden csatlakozó tudat megtartja, gazdagítva azzal a közösséget.
Sem Káin, sem Ábel. Ők Széth gyermekei.
Láthatatlanok a Káini emberiség számára.
2010. 04. 03.
Z
O
É
Hamvas Béla így ír erről:
A logosz-faj
(részlet a Scientia Sacra 1. második kötetéből)
forrás:http://hamvasbela.org/szavak/logos.html
„....Amit a modern pszichológia nem tud s ami fölött nem uralkodik, amit az őskor mesterei ellenben nagyon is tudtak: a vákuum pillanatában az iniciáltban nem a tudatalatti, hanem a tudatfölötti Ént kell szóhoz juttatni. Az extramundális pontra azért van szükség, hogy amikor az emberben a vákuum megnyílik s amikor maga alól a talajt elveszti, ez a világon kívül fekvő abszolút pont magához rántsa. Ilyen pont híján a tudat folytonosságának megszakadása beláthatatlan veszély lenne. Az őskori mester mágikus technikája tudja ezt; ismeri a módszert, amellyel az emberben a tudatfölötti, a szubjektív Ént, a felsőbbrendű Ént, a pratjagatmát, az „isten”-t fel lehet ébreszteni. Ha a tudatalatti Én tör elő ez a legtöbb esetben végzetes; ha a tudatfölötti Én tör elő: ez az újjászületés. A tudatfölötti Én pedig a szubjektív szellem. Mert amit az iniciáció céloz, az, hogy az emberi lelket az anyagi természet zárt kötelékéből, a szamszárából, a szükségből kiszabadítsa és az egyetemes létet számára megnyissa. Ez a kaivaljam, az ős Egy realizálása, a világegyetem egységébe való beleolvadás.
Az egyetemes létbe csak a szubjektív tudatfölötti Én léphet. Ez az Én az univerzális szellem hordozója, a mindentudó, az éber, a világosság – az „isteni”. Ez az Én nem tapad az anyag sötét képeihez és az ismétlés emlékeihez, a tévelygéshez, mint a tudatalatti. A hindu hagyomány megkülönböztetése ezen a helyen a következő: a bheda-buddhi a sokaságban él és a sokaságot látja; az abheda-buddhi a sokaságon túl az Egyben él és az Egységet látja. Ez az intellektuális intuíció két fajtája. Az abheda-buddhi az elsődleges. Ez az őslátás. Hen panta einai, mondja Hérakleitosz. Ez a beavatott látása, ez az isteni látás, a természetfölötti, a valóságos, az abszolút, az igaz, az örök, az éber, a szakrális látás. Ezt a szakrális abszolút látást hívja az archaikus görög nyelv teóriának. Ez a bölcsesség, a tisztánlátás, az istenlátás. Az ember látja és elolvassa a titkot, amit Hermész Triszmegisztosz az éterbe írt. Ez a ta-va, a misztikus mélylátás, amint a tibetiek mondják.
Az Én a világon kívüli pontra való koncentráció útján az anyagi természetből kirepül és a világon kívül fekvő ponton megnyugszik. Innen, erről a pontról a léleknek most már világos és kigyulladt betekintése van önmagába és a világba. Megszabadult. Mindazt, ami történik, megjelenik, van, ellenőrizni tudja. Van mértéke. Van logosza. – Mert a logosz az archaikus görög nyelvén mértéket is jelent. A világon kívül áll és nincs érdekelve többé. Független távlata van, és biztos mértéke. Ezt jelenti a tao, a Közép, a logosz, a víz, az apeiron. A lélek önmagáról az anyagi természetet lefejtette s az anyagból önmagát kiemelte.
4. Befelé és kifelé
Nemcsak Hermész Triszmegisztosz értekezése, hanem a hagyomány minden irata, amikor emberről szól és az ember szót kiejti, soha; egyetlenegyszer sem beszél az individuális Énről. Az ember mindig az ember, éspedig nem az általános ember, a mindenki, hanem az egyetemes ember, a homo aeternus, akinek az individuális Én csak részleges megjelenése éppen úgy, ahogy megjelenése ennek a történeti korok emberisége, a sok nemzet, nép és faj. Ezt a tényt nem szabad elfelejteni. Az ember szó nem azt jelenti, hogy ez általában és kivétel nélkül mindenkire, hanem azt, hogy az örök emberre vonatkozik. Az őskori antropológia nem az adott és a történeti időben élő embert (dzsiva) látja, hanem a homo aeternust.
A második megjegyzés szintén fontos. A befelé fordulás nem azt jelenti, hogy a kifelével ellenkező irányba. Az extramundális pontról szóló kép a megértést megkönnyíti. A lélek az érzéki természettől elfordul: elkezd azon túl látni – úgy, ahogy az értelem túllát az egyes dolgokon és összefüggéseket tud megállapítani – úgy, ahogy az intuíció, amely villámszerűen világösszefüggéseket lát meg. Elkezd alá és fölé és belélátni. Mert az emberfölötti Én, az örök Ember, a halhatatlan lélek; az emberben élő isteni Én nem belül van, hanem belül, felül, kívül. Ez a mag, a rejtett lény. A belső nem a külső tükörkonstrukciója, hanem az érzék- és természetfölötti világ.
Ha most valaki a lélek elfordulásával az örök embert, az univerzális Ént magában fölfedezi és önmagában realizálni kezdi, a kozmikus tudat benne földereng. Ez a tudat nem a tudatalatti és tudatfölötti, hanem az „isteni ember”, vagy a „felsőbbrendű ember” lappangó lehetősége. A tudat földerengése nemcsak szemléletet jelent, hanem magatartást is, példát is, ideát is, ösztönzést is, világosságot is. A kozmikus tudat az emberi élet színvonalát fölemeli úgy, hogy az anyagi természetből kitépi és a létbe átviszi. Az autonóm anyagi ember a természetben, az életben egocentrikus; a beavatás után az ember a szellemi világban teocentrikus; ez a teonóm, az örök ember.
Így jut el az ember a nagy lépéshez, amit a hermetikus értekezések müsztérion megának neveznek. A beavatás első foka a tanulás; a második fok: a látomás, az örök ember víziója; a harmadik fok: a részesedés. Az individuális Én az örök emberrel egybeolvad. Ez a vákuum negatív megrázkódtatása után a pléróma – a lét teltségének pozitív élménye. Csak akiben a kozmikus tudat éberen él, jut el ide, ahol a sors megoldódik és feloldódik – lüszisz tész heimarmenész. Ez a beavatás nagy eredménye.
A tanítványnak első lépésekor választania kellett a földi gyönyörök útja (pravritti-marga) és a szent út (nivritti-marga) között. A szent utat választotta. A gyönyörről le kellett mondania. A földi Énnek az aszkézis tüzében, a tapaszban, az önmegtagadásban el kellett égnie. Most a szent út megnyílt. Az anyagi természethez ragadt sors róla leolvadt. Ez az élmény olyan intenzív, hogy minden utána következő mozzanat ebből indul ki. Ez az újjászületés. Ez a müsztérion mega, a misztériumok legnagyobbika. Ez a szellemi ember életének kezdete. Ez a megrázkódtatás, amiről Platón azt mondja, hogy a filozófia kezdete: mert a thaumadzein szó ezt a megrendült felébredést jelenti, nem pedig, mint az újkori tudomány hiszi, az egyszerű „csodálkozást”.
A beavatott előtt végül megnyílik az anyagi természet zűrzavaros és felületes, nyelveken, fajokon, nemzeteken nyugvó közössége fölött az új egyetemes emberi közösség. A hermetikus hagyomány ezt az új, „az isteni szellemben találkozó” közösséget logosz-fajnak nevezi. A logosz-faj emberei Tothok és Hermészek és Bodhiszattvák és tulkuk – Szet utódai. Számukra a közösség alapja nem faj, nyelv, nemzet, vér, hanem mind ennél mélyebb és elsődlegesebb: együtt vannak kezdettől fogva az isteni szellemben, összekötve az örök szálaival, megszentelve a logosz misztériumában. Az emberi közösségek felbomlanak, nemcsak a halálban, hanem az időben is. Mulandó közösségek ezek, nem valódi egységek, csak az Egy tökéletlen másolatai. A nagy közösség, a logosz-faj közössége: az egység az örök szellemben. Ez az abszolút, a valóságos, a meg- és feloldhatatlan: az ekklészia."
Forrás:
IMA MAGYARORSZÁGÉRT
IMA MAGYARORSZÁGÉRT
IMA A MAGYAR LELKEKÉRT, ÁLDÁS KÉRÉSE A NEMZETÉRT
Istenünk, Hazánkat oltalmazó Boldogasszonyunk,
tarts meg minket őseink szent hitében és erényében!
Hívjuk, várjuk szeretettel
a Kárpát-medencében élő minden honfitársunkat
2010. március 28-én, délelőtt 11 órától kezdődő fohászunkra,
amelyet a fővárosban, a Hősök terén tartunk meg.
Közös Istenóhajtásunk,
a Kárpát-Haza lakóinak Keresztalja gyülekezése
11 órakor kezdődik a Hősök terén, a millenniumi emlékmű előtt.
A magyar kulturális és szellemi hagyományt megjelenítő műsor 11 órakor kezdődik,
ősi dobokkal, lélekcsendesítő regöléssel, és várhatóan 16 óráig tart.
A műsorban felkért előadók, művészek:
Molnár V. József néplélek-kutató,
Papp Lajos gyógyító,
Vukics Ferenc,
a Kárpátaljai CREDO együttes, Kolti Helga, Maczkó Mária,
Pilisi Aranykapu együttes, Takács Bence.
Kérjük erre a közös óhajtásra kizárólagosan hitét, lelki-testi békéjét,
a Haza iránti szeretetét és odaadó hűségét hozza el.
Jelenlétét kísérje kereszt, nemzeti, egyházi zászló.
Kérjük, minden mást hagyjon otthon.
Kérjük a Kárpát-Hazában és a diaszpórában élő honfitársainkat, hogy akik nem tudnak jelen lenni, a fővárosban a Hősök terén, azok is szervezzék meg saját közösségeikben, azonos időben, március 28-én, déli 12-tól a közös imádságot. A szervezők felajánlják, és igény szerint elküldik a forgatókönyvet, valamint a versekből, imádságos énekekből összeállított szövegkönyvet.
Aki egyedül van, gyújtson meg egy gyertyát: a fényláng teremtsen lélekhidat.
Kérjünk együtt áldást Hazánk sorsának jobbrafordulásáért!
Magyarország a Szent Korona és Mária országa.
Papp Lajos szervező és Jelenczki István rendező
Közös imádságunk szervezői: a Kárpát-Haza Nemzetőrség,
a Baranta Szövetség, a Magyarok Szövetsége és a Történelmi Vitézi Rend.
KÁRPÁT-HAZA NEMZETŐRSÉG www.karpathazanemzetorseg.hu ,
BARANTA SZÖVETSÉG barantaszovetseg@gmail.com
MAGYAROK SZÖVETSÉGE www.magyarokszovetsege.hu
TÖRTÉNELMI VITÉZI REND www.vitezirend.hu
Gondolatok az egészségügyi központokat építgető izraeliekről
Nem riogatás csak sajnálatos tény...
Talán, ha többen tudunk róla, még lehet esélyünk a kivédésére.
Tehát küldjük tovább!
Gondolatok
az egészségügyi központokat építgető izraeliekről
Állami népirtás formái a XXI. században –
a liberális egészségügy és az Izraeli érdekek véletlen egybeesése Magyarországon
A globális éghajlatváltozás miatt a világon, így Európában is egyre kevesebb az élelmiszer és az ivóvíz. Magyarország geopolitikai szerepe emiatt felértékelődött, bár mi erről nem tudunk idehaza. Csak mi nem tudjuk magunkról, de minden külföldi befektető tisztában van ezzel a ténnyel, és ezt titkolják előlünk!
Az ásványvizeink aranyérmesek a világbajnokságokon, a gyógyvízben lubickolunk, mialatt Görögországban, Spanyolországban és Izraelben (!) tanker hajókkal importálják az ivóvizet!
Nem gyógyvizet, közönséges ivóvizet, tankerokkal, akár az olajat! Érdekes, nem? Olaj helyett van ezer alternatív energiaforrás, de ivóvíz nélkül nincs se emberi, sem más élet a Föld nevű bolygón...
Trianon után hazánk teljesen agrár országgá vált, ez sajnálatos tény.
Vessük össze a két dolgot! Egy agrár ország termékeit egy globális éghajlati változás közepette nem akarják megvásárolni, vagy, ha megveszik, önköltségi ár alatt teszik meg?! Nem logikus, ugye? Dehogynem... Ebben az évben ez kezdődött a meggyel, folytatódott a gabonákkal, most folyik az almával! Szép lassan mindenki rájön, hogy az élet minden területén a magyar nemzet megsemmisítése zajlik. Nem tíz, húsz, vagy száz év múlva, hanem napjainkban. A folyamat egy előre megírt forgatókönyv alapján zajlik. ...és kik a végrehajtók? A mostani kormány már nem primitív kubikosokból, esztergályosokból áll, hanem főiskolát, egyetemet végzett janicsárokból. Mi egyre többször, egyre többen ellenállunk, mire ők hangosan méltatlankodnak, gyaláznak bennünket!
Ők már nagyon jönnének, de a Kárpát-medence lakott!
Nekik sürgős a kiirtásunk, belaknák már végre az üresen tátongó lakóparkokat, kellene a magyarok élettere!
Miért írok ebben a témában?
Az élet minden terén folyik ez a "nemzetellenes hidegháború, illetve állami népirtás. A gazdák csodálkozva mennek tönkre, azt hiszik, csak velük történik mindez!
Tévednek.
Vegyünk sorra néhány közismert tényt.
A Magyar Orvosi Kamara néhány éve élesen tiltakozott az újfajta receptek bevezetése ellen. Azért voltak újak a receptek, mert a BNO-kódot fel kell rajtuk tüntetni.
A BNO- kód nem más, mint a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának jelölése, ami az Orvosi Kamara szerint stratégiai fontosságú nemzetbiztonsági adat - mondták ők - !
Így van. Azóta pár év eltelt, gyakorlatilag Magyarország egészségügyi állapota feltérképezésre és feldolgozásra került, valakik pontosan tudják a magyar népességre jellemző betegségeket.
Többször emelték a gáz , az élelmiszer és általában a megélhetés feltételeit.
Borzasztóan elgondolkodtató az is, hogy folyamatosan emelik a gáz árát, és azon töpreng a kormány, melyik vezetéken jöjjön a drága gáz: a Nabuccón, vagy a Kék Áramlaton.
Közben csak a makói árokban, több mint száz évre elég gázt termelnek ki a lábunk alól - a kanadai befektetők!
De, nem csak ezek drágultak. A tipikusan magyar betegségek gyógyszereit több alkalommal 2-3x-ra emelték!
Ezen gyógyszerek hiánya veszélyezteti az életet, mivel a magyar populáció tipikus betegségeiről van szó, ezért logikusan a magyarok életeit veszélyeztetik...
Csak egy dolog, a magas koleszterinszint, vagyis a csendes halál gyógyszere igen érdekes dráguláson esett át többször, a támogatásuk lecsökkent. Furcsa? Minden recept közepén rajta van a BNO-kód helye, kötelező kitölteni, és az adat feldolgozásra kerül...
(Aki nem hiszi, nézze meg!)
Most teszik tönkre a gazdákat végleg, de van egy ördögi csel nálunk, az egészségügyben is.
Egyre több munkáért egyre kevesebb pénzt kapunk. Kesztyűs kézzel teszik mindezt! ...és hogyan? A rendelőben, az alapellátásban teljesítményfinanszírozás van. Több munka, több beavatkozás - egy pontrendszer alapján - több pénzt jelent. Logikus. Mégis egyre több orvos megy külföldre dolgozni, elegük van. Aki marad, az túlterhelt, fásulttá válik!
De miért? A magyarázat egyszerű!
Meg van határozva, hogy egy adott rendelés alatt hány beteget láthatunk el! Kevés az orvos, sok beteget kell ellátnunk, de a finanszírozó meghatározza, egy emberre mennyi időt KELL fordítanunk! Jó sok időt, természetesen! Tehát hiába lát el az ember 25-30 beteget egy nap alatt, a finanszírozó nem veszi figyelembe, csak a töredékét, és természetesen NEM fizeti ki a kezelést. Teljesítményfinanszírozás van, de csak néhány beteg ellátását fizetik ki, ami nem fedezi a rendelő fenntartási költségeit!
Döbbenetes?
A rákbetegek várólistán várnak, a szívbetegekkel és a többi halálraítélttel. (Olyan ez, mintha a vízben fuldoklóhoz odaeveznének és rászólnának, hogy majd holnap kimentünk a vízből, addig maradj csendben!)
Ez az állami népirtás egyik formája. Csak egy módja a sok alkalmazott közül!
A súlyos betegek belepusztulnak a liberális reformba, mi, alapellátók „csak” tönkremegyünk.
De! A csőd szélén álló alapellátást végző településeket befektetők járják. Rendkívül kedvező az ajánlatuk. Egészségügyi központot építenének minden nagyobb településen, a költségeket ők állják! Micsoda tőkeerősek lehetnek ezek a befektetők, ugye? Semmi mást nem kérnek, csak azt, hogy egy patikát is működtethessenek a központ mellett és az orvosi praxis jog ne lehessen az orvosé, hanem a befektetőé. Az orvosok így egyszerű alkalmazottakká válnak.
Mi ebben az érdekes? A „tőkeerős” befektető egy izraeli cég, természetesen.
Viszont van egy apróság. Az egészségügyi központok létesítését az állam támogatja!!
Az állam ad 90% tőkét a MI pénzünkből, a befektetőnek csupán 10% önerőt kell biztosítani. Az egészségügyi központok építéséhez szükséges 90%-os állami támogatást csak egy pályázó nyerheti meg. Olyan, mintha a pályázatot testre szabták volna…!
Ugye nem kell elmondanom, kire van szabva az egész. Itt a kirakós játék utolsó mozaikja is összeáll! Ez a gépezet, ami ellenünk működik, janicsárokat alkalmaz. Ha egy janicsár tudatosan épített hamis varázsa megkopott, teletömik a zsebét a MI pénzünkkel, és az röhögve félreáll. Jön a következő végrehajtó janicsár, az újabb hamis illúziókkal. Nem a janicsárt kell kiütni, mert azok sohasem fogynak el, hanem azt, aki küldetéstudattal ellátja és ellenünk beveti azokat!
Mivel a másik fél szervezetten működik, mi is csak szervezetten, egymással összefogva vehetjük fel a harcot, nincs más megoldás.
A tönkretétel szép lassan mindenkit elér, társadalmi, gazdasági helyzettől függetlenül - kivéve a politikusokat és azokat, akik végrehajtják a népirtást!!
Mert egy harchoz két fél kell: a támadó és a védő! A harc kimenetelét valamelyik fél gyengesége dönti el!
A magyar sohasem állt gyenge hírében.
Akkor mi a gond??!
Dr. Nagy Levente
Kunhegyes
Lajdi Péter Isten malmai
Lajdi Péter
Isten malmai
A Magyar Birodalom utódállamai, a Kisantant útonálló, tolvaj országai sem kerülhetik ki az isteni igazságszolgáltatás számonkérését. A közelmúlt eseményei is ezt látszanak igazolni.
Lássuk csak, mi történt, történik a hajdani Jugoszlávia megálmodóinak és ezen az államalakulaton belül hegemóniára törekvő részének, Szerbia sorsának alakulásában. Miután szertefoszlottak a nagy-szerb álmok, és akárcsak mi magyarok Erdélyt, szkíta őseink kultúrájának ősi központját, elvesztették a szerb történelem nemzeti önazonosságával egyenlő tartományt, Koszovót, magyarul Rigómezőt. Ha egyikük-másikukban még maradt valami a más népek sorsával együttérezni tudás képességéből, most alkalmuk lehetne átérezni kicsiben, mit jelentett nekünk, magyaroknak nagyban Trianon.
A szlovákok azzal, hogy különváltak a nagy pánszláv testvértől és szláv háttértámogatójuktól, Csehországtól, magától a szláv összetartozás és sorsközösség romantikus lázálmától vettek búcsút. Mivel saját történelemmel egyáltalán nem rendelkezik ez a néhány évre visszatekinteni tudó, csecsemőkorú államalakulat, melynek vezetői a tudatlan és elfogult kisgyermek felelőtlen bohóságainak szintjén politizálnak, és melyet ma a Magyar Felvidék helyett a világ jobb híján Szlovákiának nevez, kénytelenek a tót atyafiak kései, elgonoszodott leszármazottai lépten-nyomon történelemhamisításokkal tákolni maguknak egy sosemvolt, hazug álhistóriát. Pedig mindenkori nemzeti létük mindig is szorosan összefonódott a magyar államisággal, s történetiségük a Magyar Szent Korona oltalma alatt formálódott. Ezzel mindannyian tisztában is vannak mind a mai napig, ám ennek számukra megalázó tudata szolgáltatja az olajat arra a tűzre, melyben a valódi kárpát-medencei együttélés hiteles történetét s vele együtt az egyetemes igazságot is hamuvá égetik a tolvaj szlovák sovinizmus kohóiban.
Így lett Thúróczy Jánosból szlovák nemes, csak mert krónikaírónk a Magyar Felvidéken született, s mert a hajdani Túróc vármegye területe is ott található. Ennek köszönhető, hogy II. Rákóczi Ferenc Rakoczovszki néven szlovák szabadsághősként szerepel jónéhány magyarellenes szlovák propagandairatban, hogy a címertolvajlásról (kettős kereszt a hármashalommal) bővebben ne is szóljunk. Emiatt a történelemhamisítás miatt hirdetik Szent István királyunkról, hogy azért hívott be idegen fegyvereseket és papokat az országba, mert meg akarta ezzel védeni Európát a vérszomjas és barbár magyaroktól. Ezért vedlett át a szlovákok elhomályosodott tudatában Csák Máté szlovák szabadsághőssé. Ezért keringenek szlovák forrásból a Magyar Szent Koronáról a világhálón német nyelven olyan hazug információk, hogy a XVI. században készült. Stb. Az ebből könnyen kikövetkeztethető, következő hazugság nyilvánvalóan az lesz, hogy a legfőbb magyar szakrális ereklye szlovák műhelyben, szlovák ötvösök remekműveként a szent methód-i szlovák hagyomány (?!) szellemében készült.
Jugoszlávia és Csehszlovákia szétesése és az ebből következően átrajzolt és módosított határoknak köszönhetően újra fölismerhetővé váltak, újra kirajzolódtak a térképen hajdani, látens módon még mindig létező és jövendő hazánk, a történelmi Nagy-Magyarország körvonalai.
Románia, legádázabb, legaljasabb és legveszélyesebb ellenségünk, akikhez a hasonló módszerekkel próbálkozó szlovákok beállhatnának kezdő inasnak, egyelőre még látszólag tartja magát, területileg látszólag még nincs szétesőben, de meggyőződésem, hogy a párjátritkító történelemhamisítás és a legpimaszabb módon, művileg gyártott irodalmi nyelvfércelgetés (latinizálás) cégéres hamiskártyásainak hazájára vár az Isteni Igazságszolgáltatás legkeményebb büntetése.
Szaniszló Ferenc hívta föl arra a figyelmet, hogy ma már millió számra jól bevált, régi oláh pásztor módjára a kövérebb legelő hívó szavára elözönlötték az olaszországi, spanyolországi nagyvárosok peremkerületeit. Bárcsak kiürülne tőlük Erdély! S bárcsak erdélyi magyarjaink zöme otthon maradva megtalálhatná egy emberibb, élhetőbb élet körülményeit ősi honukban! Mert a víz szalad, de a kő marad! (Wass Albert)
Beállnánk azonban a valótlant állítók sorába azzal, ha hallgatnánk az erdélyi románság köreiben is elég széles körben megfogalmazódó azon véleményről és törekvésről, melyet egy szóval transzszilvánizmusnak nevezhetünk, és melynek tartalma a Bukaresttől elszakadt, független Erdély megteremtésében ölt testet, mely Svájc mintájára egy két-három nemzetiségű, kantonokra tagolódó szövetségi államalakulat formáját öltené magára.
Az utódállamok vezetősége a hazugság, a csalás és a gyűlölet szellemének rabságában, démoni erők szolgálatában sínylődik. Sokkal inkább méltóak szánalomra, mint irígységre. Ez az irántunk, az általuk meglopott és megalázott magyarság iránt bennük tomboló gyűlölet előbb-utóbb fölemészti őket, mert a hosszantartó negatív erők a rombolás, a pusztulás és a halál ördögi szellemét idézik meg a világban.
Hogy nehogy eluralkodjon a magyarok között a bénító csüggedés és borúlátás, minél szélesebb körben tudnunk kellene azokról az égi üzenetekről, melyeket az elmúlt évszázad során magyar és külföldi látnokokon keresztül intézett hozzánk Jézus és Boldogasszony Mária. Ezekben többek között nemzetünk megmaradásáról és a Teremtő által népünre ruházott, kitüntetetten fontos üdvtörténeti kulcsszerepről kaptunk híradásokat. (Szent Pió atya üzenetei is ezek közé tartoznak, ám ezek széles körben oly nagy mértékben ismertek, hogy ezúttal nem térnék ki rájuk részletesen.)
Ezek közül hadd említsek néhányat: "Ez a kicsi ország lesz az egész világ engesztelése.""Nagy jövő vár Anyám országára, s általa az egész világ kegyelmet nyer." - mondta Jézus a Bács-Kiskun megyei Sükösdön Takács Zoltánné, Rogács Mária látnoknőnek, aki a Magyar Szent Korona működéséről és üdvtörténeti szerepéről is kapott tanításokat. Ugyancsak neki üzente Jézus a következőket:
Egy olasz pap, Don Gobbi a Szűzanyától kapott Magyarországgal kapcsolatos üzeneteket. Ez azért is döntő jelentőségű, mert eleinte fogalma sem volt, mely népről, mely országról van szó, tehát nem találhatta ki az üzeneteket. "Isten tervében különlegesen fontos helyet foglal el egy nép." Majd másutt: "Én vagyok a Szeretet Királynője. Ezért hívlak benneteket, papokat, és rajtatok keresztül minden hívőt, hogy szentelje magát az én Szeplőtelen Szívemnek. Így valóban birtokomba tudom venni életeteket és Szeplőtelen Szívem egész világon való győzelmének eszközévé tudlak tenni benneteket. Ti vagytok a fénysugár, amely Szeplőtelen Szívemből sugárzik Magyarországra, amely oly sok próbát kiállt." És ismét máshelyütt: Az Úr Jézus előre megmondta, hogy "a változások Magyarországról fognak elindulni. Nekem ezzel az országgal terveim vannak. Papok és hívek engeszteljenek, ennek illata áradjon el az egész világon." Hogy Isten mennyire nem személyválogató, annak az is egyértelmű jele, hogy mindezekkel tartalmilag egybecseng egy másik nagy vallás, a buddhizmus nepáli képviselőinek nemzetünkhöz intézett üzenete, melyet a nepáli Királyi Fehér Kolostor perjele eképpen fogalmazott meg, nyilván szintén égi forrásból: "Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél! ... Most vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövőt."
Natália nővérhez, született Kovácsics Máriához Jézus eképpen szólt egy alkalommal: "Ahogy a megváltás a betlehemi istállóban kezdődött, úgy az én nagy művem, a bűn eltörlése, a lelkek megszentelődése, a sátán leverése és győzelmem Magyarországról indul el." "Más országok is felajánlották magukat nekem, de örökségem csak ez az egy ország. Történelmében megjárta keresztútját, de soha el nem pusztul." Szintén Natália nővér kapta e bíztató tartalmú, buzdító üzenetet: "Szeretném minden magyar ház kapujára arany betűkkel írni ezen szavakat: Magyarország tisztul, de nem pusztul el."
Sükösdön a következő üzenetet kapta Rogács Mária: "Ne félj, gyermekem! Megmentem országotokat a nagy borzalmaktól. Ez a kis ország egy kis sziget lesz a világ tengerén. Megvédelmezem népemet. Ráborítom védő palástomat egész országotokra, mert ez az én országom." Lourdes-i zarándoklata során így szólt hozzá a Szent Szűz: "Kislányom, már többször megígértem neked, hogy Magyarország különleges védelmem alatt áll annak ellenére, hogy nem érdemlitek meg. Az Atya nekem adta országotokat. ... Ne nyugtalankodj, gyermekem, megvédelmezlek titeket a pusztulástól. Jövőtök és szenvedéstek mértéke azonban tőletek függ, a ti engesztelésetektől." Ez az üzenet kiemelkedő fontosságú, ugyanis felszólít mindannyiunkat arra, hogy nincs itt az elernyedt végtagokkal, karbatett kézzel való csodáravárás ideje. Isten csak a mi tevékeny közreműködésünk és áldozataink árán képes segíteni rajtunk mind egyéni életünkben, mind nemzeti dimenziókban!!
E röpke írást kettő, a minap kezem ügyébe került értékes dolgozatból (Dr. Balogh Sándor egy tanulmányának 3. fejezete: A magyar nép küldetése) kölcsönzött idézettel zárnám, melyek igen tanulságosak nemzeti sorskérdéseink megítélésében.
"Tóth János ´Nyerésre állunk´ című könyvének ´Ne bántsd a magyart, mert ráfizetsz´ című fejezetében vizsgálja ezt a jelenséget. Így foglalja össze tapasztalatát: ´ ... valamennyi velünk összefüggésbe hozható nagyhatalmi törekvés hanyatlás-kudarca akkor következik be, mikor az a magyarságot megkísérli leigázni, vagy ezt már meg is teszi.´ Például felsorolja III. Henrik és a magyarok közti konfliktust, a tatárjárást, a török hódoltságot, a Habsburg uralmat, Anglia és Franciaország gyarmatbirodalmainak elvesztését Trianon után, a náci Németországot, a szovjet megszállást, a kis Entente országokat, és hazánk, ha megcsonkítva is, de mindezt átélte. A Trianonban megjutalmazott országok közül csupán Románia nem bomlott még fel, de Tóth János szerint, és a történelem tanulsága alapján, jó lesz, ha ők sem provokálják a magyarokat. Még az EU-ra, a Valutaalpra és a Világbankra is lehet vonatkoztatni ezt a szabályt, és a szerző szerint jó lesz, ha ezek az intézmények is vigyáznak, mielőtt kikezdenek Magyarországgal."
Íme a második idézet: "A természetes és természetfeletti rend misztikus viszonyából kifolyólag az engesztelés, illetve a szenvedés engesztelésül való felajánlásának a természetes rendben is lehetnek következményei. Nem csak élettani és lélektani, de természetfeletti tényezők is befolyásolhatják az ember fájdalomérzetét. Így pl. előfordulhat, hogy a sátán megsokszorozza a lyukas fogban kiálló ideg által okozott fájdalmat, remélve, hogy ezáltal majd kiprovokálja, hogy ezért a fájdalomért az Istent káromoljuk. Na, most ha a fájdalmat felajánljuk engesztelésül Isten dicsőségére, a sátán ezt nyilván nem akarja, tehát a fájdalom csökken.
Ugyanez állhat Trianonra is. Mikor Isten megengedte, hogy Trianonban a pokol erői összefogjanak nemzetünk ellen, és ezzel mérhetetlen szenvedést okozzanak egy ősi keresztény nemzetnek és azt a megsemmisülés szélére taszítsák, a sátán elvárja, hogy ezért Istent káromoljuk. Képzeljük el, ha mindezt nemcsak Jób-i türelemmel vesszük, hanem felajánlanánk engesztelésül, egyrészt mekkora kegyelem-áradatot eredményezne ez hazánknak, másrészt mekkora csalódás lene a sátánnak."
E mély, igaz és magvas gondolatok szellemében ezúton fölhívást intézek az igen nemes és nagyságos Magyar Nemzet minden hazájáért aggódó tagjához, hogy mindazt a temérdek lelki - és az elszakadt nemzettestekben élő magyar testvéreink esetében a szűnni nem akaró üldöztetések miatti - testi szenvedést és gyötrelmet, melyeket a trianoni országcsonkolás következtében elszenvedni vagyunk és voltunk kénytelenek, tiszta szívvel, ünnepélyesen ajánlják, ajánljuk föl a Mindenható Úristennek dicsőségére és a sátánt káromolva, hogy mielőbb begyógyuljanak a Nemzet testén-lelkén ejtett sebek, s helyre álljon régi fényében Mária Királysága, a Regnum Marianum! Úgy legyen!
Mert az Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. - ahogyan a régi magyar bölcsesség hirdeti. S a magyar történelem folyamának lassú vize előbb-utóbb tisztára mossa a partokat.
Egy Ősi megváltásmitosz
hungar.gportal.hu/gindex.php
Egy õsi megváltásmítosz
A honfoglaló magyarok hitvilágában valószínûleg nagy szerepe volt a manicheizmusnak. Ez az iráni eredetû, gnosztikus Fény-vallás sok rokon vonást mutat a kereszténységgel, de annak ortodox változatával ellentétben nem a Jahve-hitet, hanem a zoroasztrizmust és a buddhizmust választotta szellemi elõzményének.
Mivel a középkor európai eretnek mozgalmait jórészt a manicheizmus ihlette, ma már nem könnyû ilyen szövegeket találni. Kíváncsi iranisták azonban idõnként mégis rábukkannak egy-egy rejtett kincsre. Ez történt Mary Boyce -szal is az ötvenes évek elején, aki ki is adta a párthus nyelvû manicheus himnuszokat.
A ritka gyöngyszemekre eredetileg egy német régészeti expedíció lelt rá Kínai Turkesztánban, az anyag feldolgozását azonban nehezítette annak töredékessége. A szaktudósok körében azonban ismert tény volt, hogy létezett egy megváltásmisztérium az iráni zoroasztriánusok körében, amelyet azután a manicheusok megörököltek, és nyugati vallási közösségeknek közvetítettek. Az Angad Rošnan (Nyolcadik Bugyor) címet viselõ ciklus halottas és világvégi himnuszokból áll, és szoros kapcsolatban van gnosztikus szekták gyászirodalmával. Az iráni szövegek ugyanis a titokzatos Elsõ Ember haláláról és üdvözülésérõl, a Fény és az egyes lelkek felszabadításáról szólnak - vagyis a manicheus vallás központi kérdésérõl! Ennek a szent halálnak tehát az életszentséget megvalósított életpálya az elõfeltétele. A párthus nyelvû himnuszokat élet iránti közöny és a halál miatti aggodalom jellemzi.
Az értelmezés kulcsát egy Ibn an-Nadim nevû szerzõ adja meg a maga Fihrist címû munkájában. Mikor a halál egy igaz emberhez közelít, bölcs vezetõ alakjában egy fényisten érkezik hozzá s vele három istenség, és utóbbiak vizesedényt, köntöst, hajpántot, koronát és fénykoszorút hoznak a haldoklónak. Ugyanakkor az ördög is megjelenik elõtte bírvágy és bujaság képében, más ördögökkel együtt. Mikor az igaz ember mindezeket megpillantja, hívja a Bölcsesség alakjába öltözött fényistent (vagy fényistennõt), és ez körbe is fogja õt a másik három segítõ istenséggel (arkangyallal). Ezt látva az ördögök meghátrálnak és elszállnak.
Más himnuszok szerzõi is vállalkoztak ugyanannak a pillanatnak az ábrázolására: hõsük a testbõl frissen kiszabadult, sorsára várakozó lélek. Ilyen helyzeteket a kopt Zsoltároskönyv is megörökít. Jézus és Hérakleidész zsoltárai ban a lelket szintén ellenségei veszik körül a halál bekövetkezte után: kegyetlenek, akár a dögkeselyûk. A hét démon (hét bolygó) rágalmazza õt, vadállatokat uszít rá, csapdákat állít neki. Ám az Üdvözítõ meghallja a lélek segélykiáltásait: vigaszt és védelmet hozva siet hozzá. A hét iszonyú démon ekkor lemond a lélekrõl, aki, miután megkapta a maga már ismert gyõzelmi szimbólumait, a Paradicsomba emelkedik, hogy visszaszerzett istenségének örvendjen.
A kopt zsoltárok és a párthus nyelvû halottas himnuszok közti szemléleti rokonság nyilvánvaló. Valószínûleg volt egy közös õsmintájuk a manicheizmus születésének idején. A lélek halál utáni felszállása a korábbi gnosztikus vallásokban is kiemelten fontos motívum. Utóbbiakban a hét gonosz bolygó elállja a lélek útját, és az csak a megfelelõ varázsszavak elmondása révén tudja megfosztani õket hatalmuktól. Ha a lélek átment a tudás próbáján, az erény próbája következik, ám az erény mit sem ér önmagában, ezoterikus tudás nélkül.
A manicheus gyászirodalom más szemléletet tükröz: eszerint a tudásnak (a gnózisnak) már a földi életben meg kell hoznia a maga gyümölcseit. Máni azt tanította, hogy az erény a Fény és a Sötétség elvének megértésétõl függ. Ez azonban nem ellensúlyozhatja az elkövetett bûnöket: a mennyek kapuját ugyanis nem a szavak, hanem a jó cselekedetek nyitják meg a lélek számára. Ilyen értelemben a manicheizmus a gnózis korrekciója.
A halottas zsoltárok többségében a lelkek erkölcsi "entitások", akik tisztán rálátnak befejezett életükre, és még nem vágták el teljesen az ahhoz fûzõdõ érzelmi szálaikat. A párthus nyelvû szövegekben viszont a lélek a számûzött Fény része, ezért az emberséggel szemben túlteng benne a személytelen nagyság. A lélek kívül áll földi körein, és egyedül fejezi be utazását, miközben világok omlanak össze, és természeti törvények változnak meg körülötte. Van azonban egy kopt zsoltár, amely szemléletében rokon a párthus nyelvû szövegekkel, s amely nyersfordításban így szól:
Jer hozzám, én vérem, én Fényem, vezérem.
…támadj fel, én lelkem: Megváltódhoz siess:
menedéked, Krisztus vár rád Királyságában.
Mivel sötétségben haladtam, vizet itattak velem, ami
…engem. Teher alatt roskadozom, ami nem enyém.
Ellenségeim gyûrûjében vagyok, körülöttem vadállatok,
erõk és hatalmasságok terhével küszködöm.
Lidércként ijesztgetnek, támadnak ellenem, tüstént
fel... engem, pásztor nélküli bárányt.
Az Anyag s fiai felosztottak egymás közt, tüzükben
sütögettek, mig megkeseritettek.
Ám az idegenek, akik közé kerültem, nem ismertek
engem: édességem kóstolgatták, mind birtokolni
akartak.
Az élet voltam nékik, de õk nékem a halál
voltak: roskadoztam alattuk, s õk engem
köntösként viseltek.
Mindenben én lakom, tartom az egeket. Én vagyok a szegletkõ, én támasztom
a földet, én vagyok a sugárzó Fény, amely gyönyörûség
a lelkeknek.
Én vagyok a világ élete: én vagyok a fák vénáiban keringõ
tej: én vagyok az édesviz az Anyag fiainak
talpa alatt.
Elmentem a ... ig
...az eónok...elküldtek engem a...hez
Addig viseltem mindezeket, mig Atyám akaratát teljesitettem:
atyám az Elsõ Ember, kinek akaratát szolgáltam.
Ím legyõztem a Sötétséget: ím eloltottam a szökõkutak
tüzét, ahogy a Szférák körbeforognak, ahogy a Nap
uralja
az élet jobb felét.
Ó lélek, emeld pillantásodat a magasba, tekintsd köteléked...
...te már elérted: ime, Atyáid hivnak.
Szállj fel a Fény Hajóira, vedd dicsõséged
koszorúját, térj meg királyságodba, örvendj együtt
az eónokkal.
Dicsõség s tisztelet Máni Urunknak s az '
Szent Választottjának, s az áldott Mária lelkének!
(246-ik zsoltár)
Ezt a zsoltárt valószínûleg egy választott lélek halálára költötték, más hasonló szövegek hagyományát követve. Ám a zsoltár nem a halott életével és erényeivel foglalkozik; annak kis léte fokozatosan beleolvad a Fénybe. A lelket alkotó Fényt a világ kezdetén számûzték otthonából, s az anyagban kellett szenvednie, de holta után visszatérhet fény-honába. A zsoltár írója nem együttérzést akar kelteni az olvasóban: inkább tiszteletét fejezi ki a gigászi isteni mû elõtt.
A zsoltár kulcs a párthus nyelvû himnuszok megértéséhez is, amelyek ugyanígy tekintenek a lélekre. Ez a szemlélet teljes mértékben megfelel a "megváltott Megváltó" elképzelésének, miszerint Isten egyszerre tekint a lélekre úgy, mint megmentendõre és úgy, mint megmentõjére. A kopt zsoltárban Krisztus a Fény, s a lélek az [[Otilde]] királyságába tart. Megtudjuk továbbá, hogy a halandó lelke földi életeiben pásztor nélkül maradt juhéhoz hasonlít; hogy a lélek számára az Anyag másféleképpen fogant fiai idegenek és ellenségesek; hogy a halál után a lélek felismerheti tulajdon isteni természetét, és tudata kozmikussá tágulhat; hogy a léleknek, inkarnációs sora végén, le kell gyõznie a sötétséget, s csak ekkor térhet vissza a királyságba; hogy megdicsõülése kezdetekor mindenekelõtt Máni prófétának és Máriának, az Istenanyának kell lerónia a háláját.
A manicheizmusban az egyéni megváltás célja tehát az Örök Fénybirodalomba való (vissza)érkezés, míg az Új Fénybirodalom a "kozmogonikus istenek" lakhelye Egy szogd nyelvû töredék arról vall, hogy a lelket a Nagy Király, Krisztus teremti újra tökéletesnek, s azután vagy az Örök Paradicsomba, vagy az Új Paradicsomba viszi. Az Új Paradicsom a megváltó istenek lakhelye, akik ki vannak tiltva az Örök Paradicsomból, míg csak az utolsó Fényt is viszsza nem szerzik a gonosztól. Ez a "kitiltás" biztosítja a Fény Világának háborítatlan békéjét. Az idõk végén a megváltó istenek(égi mesterek) királyukkal, az Elsõ Emberrel együtt az Új Paradicsomba vonulnak, s addig maradnak ott, amíg a Fényt minden részecskéjében vissza nem szerzik. Akkor együttesen megtérnek az Örök Paradicsomba, ahol ismét láthatják a Nagyság Atyját.
Több himnusz is állítja, hogy a világ végéig bebörtönzött Fény az Utolsó Emberrel fog felszállni az Új Paradicsomba, onnan pedig az az Elsõ Ember társaságában fog bemenni az Atya jelenlétébe - így lesz az utolsóból elsõ. Ráadásul sisakot, koszorút és diadémot kap az Atyától, valamint nem múló örömöt és tartós dicsõséget.
Ha az Elsõ Emberen Krisztust kell érteni, ami valószínû, akkor ez az Utolsó Ember - akibõl a Krisztus oldalán ülõ elsõ lesz -, minden bizonnyal a megváltott sátánnal azonos. Az ezoterikus tanítások szerint valaha õ volt a legfényesebb arkangyal, a Zoroaszter-vallás mitológiája pedig mint a Szaosjant ra, a Megváltó gonosz ikertestvérére emlékezik rá, aki lázadása után a mélybe vettetett. Ohrmuzd ezek szerint olyan irgalmas isten, aki még a gonoszt is üdvözíteni akarja.
A kopt szövegekben kevés utalás van az Új Paradicsomra, a lélek azonban ott is megpillanthatja az Elsõ Embert. A "Hérakleidész zsoltárai" szerzõje párhuzamot von a lélek Paradicsomba való visszatérése és az Elsõ Ember végsõ, a Sötétségen aratott gyõzelme között. Elõzõleg azonban az Elsõ Lélek (Szentlélek) követségbe megy az Elsõ Emberhez, hogy az idõk végének teendõire figyelmeztesse õt. A szendergésébõl ébredõ megkérdi tõle:
Mit csinál Jóatyám, a Fény-Atya?…
rajta kivûl. Mondd el a hireket!
Mit csinál a két Aión, akik távoztamkor
körülfogták Atyámat? Mondd el a hireket!
A követ beszámol arról, hogy a Paradicsomban az istenek már a gyõzelem fölött örvendeznek, és felszólítja az Elsõ Embert, hogy most már térjen oda vissza, mégpedig az üdvözült lelkekkel együtt. Ezek a lelkek az õ zsákmánya, akiket elragadott a Sötétség hatalmából. Hosszú évszázadokon át addig gyûjtötte az Új Paradicsomban a megváltott lelkeket, amíg valamennyi megszabadult. Most ezek a Krisztus jobbján ülhetnek, mint királyságának örökösei.
A közvetlen megváltást (új ég és föld teremtése) az Atyával való együttélés követi a Fény Paradicsomában. Egy kopt halottas zsoltárban a kétfajta paradicsom színhelye a Hold és a Nap. A már hivatkozott Ibn an-Nadim úgy magyarázza a manicheus tanítást, hogy a lelkek a Dicsõség Oszlopán át a Holdra szállnak fel, az a Napnak adja át õket, utóbbi pedig a Dicsõítés Világába röpíti ezeket - vagyis a legmagasabb rendû, legtisztább Fénybe.
A szöveg szerint a Hold szféráját egy olyan istennõ uralja, akit a szerzõ Minden Élõ Anyjának nevez - vagyis az Istenanya. Mind neki, mind Fiának, az Elsõ Embernek saját trónja van - bár néhány változatban a Fiú trónja a Napban van. Ám õk ketten mindenképpen az Új Paradicsom társuralkodói; a birodalmat az Elsõ Ember kormányozza, az Anya pedig természetes segítõje. Utóbbit a középperzsában Ohrmuzd isten anyjának hívják, mindamellett õ az Új Paradicsomban lakó megváltó istenségek anyja is. És [[Otilde]] a XX. század végi kereszténység Társmegváltója!
Helyzete azt az õsi szellemtudományi tanítást értelmezi, hogy a megváltás akkor következik be, amikor a Napszellem leszáll a Holdkehelybe. Helye olyan természetes az Elsõ Ember mellett az Új Paradicsomban, mint a Lélek helye az Atya mellett az örök Királyságban.
A párthus nyelvû himnuszok úgy írják le az égi királyságot, hogy az hatalmas és magas erõdítmény - akár Milton látomásos, elveszett Paradicsomában. A kopt zsoltár is erõsen õrzött kapukkal megerõsített toronyról beszél. Ám a János jelenései ben leírt Új Jeruzsálem is masszív és zárt építmény, jóllehet díszesebb, mint ahogy az a többi leírásban szerepel. Ám ott ragyog a királyi szék, és ott folyik az élet vize a trónus alól, a "nagy és magas kõfal" mögött.
Szántai Lajos PÁLOSOK
Képekkel megtekinthető: http://www.kincseslada.hu/pilis/content.php?article.85
Szántai Lajos
PÁLOSOK
(előadás jegyzet)
A pálosok életútját nem lehet teljesen és biztosan végigjárni, viszont vannak nagyon fontos történelmi csomópontok és sorsfordulók, amiket jobban meg lehet vizsgálni, hogy közelebb juthassunk hozzájuk. A pálos az egyetlen magyar alapítású, hivatalosan is elismert magyar szerzetesrend. Az Árpád-korban számtalan királyi alapítású szerzetesrendünk élt és működött, viszont ezeket a rendeket soha nem jelentették be Rómába, és nem kérték Róma jóváhagyását sem működésükhöz.
Ez az egyetlenség tehát nem azt jelenti, hogy valóban az egyetlenek voltak, hanem a hivatalosság útját egyedül ők vállalták fel és járták végig.
Ha valaki a pálos renddel foglalkozik, akkor már az ismerkedés kezdetén különféle nehézségekbe ütközik. Mivel remete rendről van szó, Remete Szent Pál első remete rendje jelenik meg az ő vallásos tevékenységükben és életükben. A Pálos rend valódi, szerzetesi kötelékektől független remeteségből indult ki.
Érdekes az, hogy egy Török József nevezetű vallástörténész, aki Rómában végzett, arra figyelmeztetett, hogy a pálosok őseit nem lehet a szó hagyományos értelmében remetének nevezni. Ő hívta fel arra a figyelmet, hogy azok a remeték, akik a pilisi hegység barlangjaiból indultak el a renddé válás útján, lépten-nyomon bejártak Esztergomba, és bevitték a maguk készítette kosaraikat. Ezeket ott kenyérre, élelmiszerre váltották, és közben az esztergomi érsekkel és Magyarország zászlós uraival, több napon keresztül elbeszélgettek.
Erre az ellentmondásra tehát egy Rómában végzett egyháztörténész hívta fel a figyelmet és hozzátette, hogy akkor ezek a szerzetesek, a szokásos értelemben nem is nevezhetők remetéknek. A remetékről azt kell elsősorban tudnunk, hogy a nagy egyház vonulataiban azért nevezik őket remetéknek, mert olyan helyekre mentek lakni, amely helyek az emberközösségektől nagy távolságban voltak és magányban élték az életüket. Hosszú éveken, évtizedeken keresztül emberekkel nem találkoztak, és nem érintkeztek. De a pálos atyák ősei nem törődve ezzel a meghatározott tétellel, kijártak a barlangokból, a völgyekből és bementek Esztergomba.
A Pálos rend élettörténete kivonatos, és másolt formában maradt fenn. Gyöngyösi Gergely pálos atya, aki a pálos rend generálisa volt, 1520-tól 1522-ig, két éven keresztül irányította Magyarországon a pálos rendet. Ő írt a régi atyákról egy nagyon szép és olvasmányos művet. Ezt a művet mi nem ismerjük teljességében, mert nem maradt fenn. Egy másolatot ismerünk, az pedig töredékes, mert a leglényegesebb részeknél lehet érezni, hogy a másolók véletlenül, vagy szándékosan kihagytak mondatrészeket, sőt hosszú oldalakat, de még így sem tudták annyira megkurtítani Gyöngyösi művét annyira, hogy néhány nagyon lényeges vonatkozás ne szerepeljen benne.
Gyöngyösi Gergely leírja, hogy a pálosokat miért nevezték remetéknek: „azért, mert magányos barlangokban laktak.” De elmondja, hogy amikor a pálosok fő monostora felépült a Hármas-forrás tövében a Szent Kereszt tiszteletére, a templom bejárata fölött Varsányi István nevezetű pálos atya gyönyörű szép rímekben szedett verse volt olvasható. Ebben a versben fogalmazódik meg igazából az a tétel, hogy miért is nevezzük a pálosokat remetéknek.
Két meghatározást találunk: azért voltak a pálos ősök, a régi atyák remeték, mert úttalan, régen nem járt utakat fedeztek fel a sűrű erdőkben, s ez arra figyelmeztet, hogy nem menekültek az emberek elől, hanem olyan utakon jártak, amely ösvényeken a közönséges, halandó ember nem jár, és nem lehet vele találkozni.
A másik fontos meghatározás: a pálos atyák azért voltak remeték, mert a hegyoldalakban szétszórtan található barlangok mélyeit jól felkutatták. Azért remeték, mert az útjuk az emberlakta világtól jóval messzebbre vezet. Népmesei fordulattal élve, olyan utakon jártak, ahol még madár sem jár, tehát az ő útjuk ebből a közönséges, halandó világból kivezet.
Vajon miért lényeges ennyire az, hogy ők a barlangok mélyeit kikutatják, és a felkutatott barlangok mélyéből indulnak el? Első pillanatban úgy tűnhet, hogy ez egy teljesen jelentéktelen mozzanat, nyilván egy remete, egy magányt kereső ember megkeresi a védett helyeket, visszavonul egy barlang mélyére, és ott próbál meg éldegélni, de próbáljuk meg, és vonuljunk vissza 8-10 fokos hőmérsékletbe és próbáljunk ott élni. Ez túl hosszú ideig nem fog sikerülni. Viszont a pálosok azt mondták, hogy a régi remeték nem egyszerűen meghúzták magukat a barlang mélyén, hanem a titkos, elhagyatott barlangokat feltárták, felkutatták.
Ez azt jelenti, hogy azokban a barlangokban, valamit őriztek, ezek a barlangok valamiért fontosak voltak számukra. Itt lehet érezni, hogy a pálos rend a magyarság történelmében miért játszott olyan fontos szerepet. Amikor azt mondják a pálosokról, hogy ők „az örök bölcsesség útjain jártak”, akkor tudnunk kell, hogy ennek a bölcsességnek van egy helyszíne, ahonnan ez a bölcsesség származik. Ha egy barlangot találunk a bölcsesség útjának kezdetén, akkor ez arra figyelmeztet bennünket, hogy itt olyan tudásról van szó, amit nemzedékek örökítenek és adnak tovább, vagy válságos esetben kultúrák továbbítják egymásnak, ami egy adott világ-időszakban, - ha nem rejtenék el, - elpusztulna. Ezért kellett a Pilis területén ezeket a barlangokat felkutatni. Innen érzékelhető, hogy az összes krónikánk és a pálos hagyomány is a pálos rend indulását nem Özsébhez, IV. Béla kortársához köti, hanem sokkal távolabbi múltból indítanak.
Az első lényeges állomáshely Szent László király idejében érhető tetten, egy Vác nevezetű remete a főszereplő. Ez a Vác nevű remete elhagyja a világi dolgokat, magányba vonul, és hatalmas tudása van. I. Géza királyunk az ő tiszteletére alapítja meg Vác városát. Itt templomot építenek Boldogasszony tiszteletére, és aki ismeri a legendákat, tudhatja, hogy ennek a templomnak a helyét egy csodaszarvas jelöli ki. Innen indul Vác, és mivel látja, hogy az ő tartózkodási helyén templom, város épül, tovább vonul és bevonul a Pilis védett helyeire és ott él tovább.
Vannak sokkal régebbi szálak is, amelyek a honfoglalás időszakára nyúlnak vissza. Amikor a honfoglalók beérkeznek a Kárpát-medencébe, és birtokukba veszik azt a területet, amit Anonymus Atilla király városának nevez, vagyis a Pilis szívéről van szó, akkor ezek az ős szerzetesek, a régóta nem működtetett barlang-szentélyeket felkeresik, és a titkaikat felkutatják. Egy elhagyatott és elfeledett bölcsesség nyomában indulnak el, és ez a pálos küldetésnek a legfontosabb vonulata: a mélység. Ez egy olyan mélység, ami nincsen a szó szoros értelmében az időhöz hozzákötve, olyan hagyomány, amely az örökkévalósághoz kötődik hozzá. Ahogy a régi atyák mondták: az örökkévaló tudás útjain jártak.
Miért voltak ezek a barlangok ennyire jelentősek? Amikor a pálosok kiléptek a világ elé, és lehet tudni, hogy egyre inkább olyan életet éltek, amely bizonyos kötöttségek mellett a nagynyilvánosság előtt történik, a barlang továbbra is megmarad. Minden pálos kolostor mellett, minden pálos templom mellett ott találjuk a barlangokat. A barlangok mellől, amikor már renddé szerveződik a régi atyák vallása, nem tágítanak a pálosok, mert éppen a pálos rendbe való belépéshez tartozik nagyon szorosan hozzá. Ez azt jelenti, hogy amikor régen valaki a felvételét kérte a rendbe, azt mondták az ifjú jelentkezőnek, hogy egy év próbaidőt el kell töltenie. Tehát egy évig lehetett azon gondolkodni, hogy a pálosok kötelékébe az illető be akar-e lépni, vagy nem. És amikor eltelt az egy esztendő, és felvették őt a pálosok rendjébe, akkor kerül megint előtérbe a barlangok jelentősége. A pálos beavatás egy kőből készült koporsóhoz tartozott hozzá. A pálos rendbe való felvétel nyitó szertartása úgy történt, hogy a jelöltet, aki az egy év próbaidőt letöltötte, ami egy eléggé szigorú szabályzat betartásán alapult, akkor ebbe a kőből készült koporsóba befektették.
|
|
|
A budaszentlőrinci pálos kolostor romjai |
Az igazi nagy kérdésünk úgy hangzik, hogy hol található ez a kőágy? Vannak források, amelyek úgy írják, hogy a kolostor udvarán volt látható. Ezt azonban teljesen biztosan kihagyhatjuk, mert azért létesítenek egy kolostorba udvart, hogy ott közösségi életet éljenek és az a vallás kötelékein belül, viszonylag szabadabb helyet képviseljen. Nyilvánvaló módon nem kötik az olvasó orrára, hogy hol volt ez a kőkoporsó, de ha az ember tudja, hogy ezek a barlangok minden kolostor mellett fellelhetőek – gondoljunk a Mecsekre, a Bakonyra, a Zemplénre és a Pilisre – akkor érezhető a szoros kapcsolat.
Vannak közelebbi példák, mint Budaszentlőrinc, itt is pálos romokat lehet látni, és ott van mellette a Bátori barlang. A néphagyomány szerint a pálos atyák oda menekítették a török elől a kincseket. Kincseket a Bátori barlangban soha, senki nem talált, mert nem ez volt a szerepe.
|
|
|
A bátori barlang bejárata a Kaán Károly kilátóval |
Az ifjú jelentkezőt tehát levitték a barlang mélyére, és ez volt a lényeg. Ugyanis amióta világ a világ a barlangoknak kettős szerepük volt. Egyfelől minden barlang az emberiség hajnalától kezdve menedékhelyül szolgált és ezzel egyenértékű szerepe, hogy kultuszhely is volt. Kultikus tereket építettek ki barlangok mélyén. A pálos hagyomány szerint, amikor elérkezett a beavatás ideje, akkor ez a ceremónia a régóta felfedezett barlangok mélyén történt meg, tehát látszólag úttalan utakon levonultak a barlangok mélyébe, a belső termekbe, és a belső főteremben semmi más nincs, mint egy hatalmas nagy kőkoporsó. Ezen a szertartáson csak néhány ember volt jelen, és itt érzékelhető, hogy a pálosok miért kedvelték a magányosságot. Ezek a szertartások ugyanis a magányossághoz kötődtek. Levonultak a barlangba és ott a jelölt belefeküdt a kőkoporsóba.
|
A gizeh-i Nagy Piramis dél-nyugati oldalról és a Király Kamra kőkoporsója |
Amikor ezt halljuk, akkor az az érzésünk támad, hogy ez egy nagyon ismert beavatási mód, csak éppen a magyar hagyományban eddig még nem találkoztunk vele, de ha ugyanezt a hagyományos beavatási módot Egyiptomba helyezzük át, és azt mondjuk, hogy a fáraót bevezették egy hegy belsejébe, ami akár épített, akár természetes hegy lehetett, akkor mindenki tudja, hogy ennek a beavatásnak mi a tétje. Tehát nagyon fontos, hogy a magyar hagyományban ez már szerzetesi szinten megjelenik, nem kell hozzá fáraónak vagy uralkodónak lenni, viszont észrevesszük, hogy a pálos atyák élete végig a magyar királyok életével párhuzamosan fejlődik és alakul. Együtt futnak végig a történelem mezején.
Arra gondolhatunk, hogy a barlangok mélyén történik valami beavatásos dolog, aminek keretében felveszik a jelölt embert a pálosok kötelékébe. Biztosan elmondanak a kőkoporsó mellett néhány imát, a gyertyákkal esetleg keresztet vetnek a homlokára, és ezután a már pálossá lett atya kimehet, könnyű fehér ruhában a közösségbe. Egészen biztos azonban, hogy nem ez történt és erre maga Gyöngyösi Gergely figyelmeztet bennünket, aki a pálos rend generálisa volt.
Gyöngyösi a következőket mondja: „Ezek az atyák egész életük folyamán azt próbálták megvalósítani, amit odafönn az égben, az angyalok szférájában láttak”.
Tehát nincs félreértés, van egy közvetlen kapcsolat, egy beavatás után és ezt nem lehet másképpen megnevezni. (Pontosan tudjuk, hogy ezzel a kifejezéssel visszaéltek, és folyamatosan visszaélnek, de ez valóban beavatás.)
Ebben a kőkoporsóban valami tényleg megnyílik. Megnyílik az ég, a pálos atya lelke felszáll, áttöri a kőboltozatot, a föld szféráit, – és a barlangban történő beavatásnál ez a lényeg – hiszen ha nem tudott kilépni a barlang mélyéből, a bezárt világból, akkor a jelöltet nem vették fel a rend kötelékébe.
Ez egy hatalmas nagy próbatétel volt, és amit ott fenn látott az égben – ezt maga Gyöngyösi írja le – azt valósítja meg a földön. Egy szellemi élményről, egy látásról van szó, egy igazi tapasztalatról.
Vajon hogyan történhetett ez a beavatási út? Ha valaki ismeri a magyar kereszténység archaikus népi imádságait, akkor könnyen megvonhatja a párhuzamot, hiszen ezekben az imádságokban a leggyakoribb indító kép úgy hangzik: „Én lefekszem én ágyamba, mint Úr Jézus Krisztus a koporsóba.” Tehát a pálos atya beszáll a koporsóba, az álomvilágba. A hagyományok tovább folytatják a leírást, Krisztus fejénél, vagy annak a fejénél, akit beavatnak, megjelenik a ragyogó fényes Nap, a lábánál pedig a ragyogó Hold, tehát ez a fajta belemerítkezés a kőkoporsóba, a Fény közegébe való jutást jelenti. Arra gondolhatunk, hogy ennek a beavatási útnak nincsen folytatása, itt véget ér, de szó sincs erről, mert az a jelölt, aki átélte ezt a hatalmas élményt, amikor halála után ténylegesen és valóságosan elhagyja az emberi világot, akkor soha nem hagy maga után bomló holttestet.
A pálosokat arról lehetett felismerni a középkorban, hogy haláluk esetén nem hagytak maguk után olyan holttestet, amit az enyészet ki tudott volna kezdeni, mert a barlangok mélyén valódi beavatás történt. A pálos valóban megismerte a halált, szembenézett a halállal, felrepült a lelke az égbe, ami azt jelenti, hogy égi erőkkel felvértezve jött vissza a földre, az égi testet visszahozza a földi testébe és ezért a holtteste romlatlan maradt. A középkorban ez annyira közismert volt és annyira lehetett róla tudni, hogy még a néphagyomány útján is megmaradt. Gyöngyösi Gergely azt írta, hogy ő erről nem akar sok mindent mondani, mert úgy tűnne, hogy csak dicsekedni akar, mert a nép ajkán éppen elég csodatételről esik szó, és aki többre kíváncsi, forduljon a néphez. Ennek érdemes lenne utánajárni, mert a néphagyomány útján egy nagyon szívós emlékezőképességgel szembesülhetünk, és egészen biztosan meg lehet találni a nyomokat.
A pálosoknak három nagyon jelentős kolostora volt. Ezek pedig - a márianosztrai, a budaszentlőrinci és a máriavölgyi kolostorok - arról voltak nevezetesek, hogy nem volt temetőjük (pedig mindegyikről tudjuk, hogy több száz pálos élt bennük). Azért nem, mert egyetlen egy esetben sem kellett az elhunyt pálos testvért elhantolni, mert a testük egy megfelelő helyen romlatlanul várta a testi feltámadás idejét. Azon kellene eltűnődnünk, hogy ezzel a magyar nemesség és a főpapság soha, de soha nem dicsekedett.
Amikor Kapisztrán Szent János, elvetődött Márianosztrára és ott felkereste a pálosokat, akkor egészen egyszerűen felkiáltott: „hogyha élő szenteket akartok látni, menjetek Nosztrára!”
Gyöngyösi Gergely ehhez hozzáteszi: hogy nemcsak élő szentek vannak itt, hanem mind a mai napig látható, hogy őseink ott fekszenek fedetlen kőkoporsóikban, romlatlan holttesttel.
Ez egy idő után feltűnővé vált és sok pálos atya kezdeményezte, hogy a szentté avatási eljárásokat el kellene indítani, hiszen Rómában tized ekkora teljesítményért már az egész püspöki kart kirendelték.
De a pálosok végül soha nem indítottak szentté avatási eljárásokat, és amikor elérkezett a törökdúlások ideje, - ahogy a későbbi pálosok írják – akkor már reménytelenné is vált, mert eltűntek azok az akták, melyben minden egyes szent életű pálos testvér életrajza olvasható, ahol napnál is világosabban lehet látni, hogy életükben milyen csodákat tettek.
Figyeljünk fel arra, hogy Magyarországon tehát létezett egy olyan szerzetesi rend, amit mi nagyvonalúan elkönyvelünk, hogy ebből is csak egy volt, de azt nem tudjuk, hogy milyen volt ez a szerzetesrend. Hol találunk a kereszténységen belül, akár a domonkosoknál, akár a Benedek-rendieknél olyan kolostorokat, ahol az elhunyt szerzetesek romlatlanul alusszák örök álmukat? Egészen egyszerűen nincsen, viszont Magyarországon lehet érzékelni azt, hogy ez a romlatlan holttest valami miatt nagyon lényeges és fontos dolog.
A pálos liturgiában végig az évszázadok során egyetlen egy nem bomló, nem romló holttest játszotta a vallásos tisztelet központját és szerepét. A pálosok fő tisztelete, a liturgia fő iránya egy olyan holttest felé vezet bennünket, akiről nem lehet tudni, hogy ki volt, hogy mikor élt, de nagyon lényeges, mert nagyobb ünnepeken körmenetek szereplője, és vannak olyan ünnepek, amikor Magyarországról, a legtávolabbi tartományokból is ennek a holttestnek a látására érkeznek országunk fiai. Tehát rendkívül lényeges, és ebből érthető meg, hogy a pálosok milyen szerepet töltöttek be a középkori Magyarország életében.
Erre jó példa, hogy amikor 1490-ben, Hunyadi Mátyás halála után megkoronázzák Ulászló királyt, aki idegen házból származik, az első dolga, hogy Budaszentlőrincre elmenjen a pálosokhoz, és kérje e titokzatos holttest látását.
Ulászló először azt mondja: látni akarom az ereklyéket, erre a pálos atyák bólintanak, elmennek egy kápolnába, és kihoznak egy olyan köntöst, ami pálmalevélből készült, Ulászló erre azt mondja, hogy ő nem erre kíváncsi, az igazi relikviát akarja látni. Megint visszamegy egy atya és kihoz egy övet, amit pálmalevélből fontak. Ekkor Ulászló nagyon ideges lesz, elveszíti a türelmét, és azt mondja, hogy a holttestet akarom látni, s ekkor az történik, hogy kizavarják a templomból! Itt kell feltennünk a fő kérdést, hogy vajon kinek a holttestét akarta látni Ulászló király, mert úgy tűnik, hogy ez tényleg jelentős esemény, mert a koronázása után megy el oda, és úgy tűnik, hogy ez a király méltatlan a test látására. Nem bíztak meg benne a pálos atyák, és nem mutatták meg neki. A holttest tehát nagyon jelentős szerepet játszik és ahogy látni fogjuk, végig vonul a pálosok egész történetén.
A pálos rend megalapítója, Özséb volt, aki a pálosokat, a régi atyákat összegyűjtötte és renddé formálta. Ő IV. Béla király kortársa volt, és nagyon szoros barátságban éltek. Özséb Esztergomban született, előkelő szülők gyermeke volt, ez az ő életében nagyon hangsúlyos, mert ez azt jelenti, hogy az Árpád-házi királyok családjával oldalágon rokonságban állt. Még az anyatejtől el sem választották, már elkezdte a tanulást és a bölcsesség szeretetét. Ez azt jelenti, hogy még anyatejen élt, máris „megkezdte tanulmányait”, és el lehet tűnődni, hogy milyen bölcsesség adódik a tej útján. Ez nem akármilyen tudás, ez az a fajta tudás, ami népmeséinkben Fehérlófiára jellemző, aki azért növekszik és gyarapodik erőben, mert az édesanyja több éven keresztül szoptatja őt. Tehát Özséb bölcsessége és tudása egy égi minőséghez, a Tej Útjához kötődik. Elmondják róla, hogyan gyarapszik, növekszik erényben, bölcsességben, és hogy a bölcsességet élete folyamán tanította, és továbbadta. A hagyományok szerint Özsébhez Esztergomba bejártak a Pilis remetéi eszmét cserélni. Ezen találkozások alkalmával Özsébnek egyre jobban megtetszik a remete életmód, egyre kedvesebbé válik. Valójában nem az életmód, hanem az a tudás, amit a remeték a barlangok mélyéről magukkal hoznak.
Egy alkalommal, amikor Özséb a Pilis mélyén imádkozott, és mély imádságos állapotba került, csoda történt vele. Imádkozás közben a lelke kirepült a testéből, elhagyta a testét és a felhők járásának magasságában elkezdett nagy köröket leírni. Felülről látta az egész ősi királyi központot, és miközben nagy magasságokban, mint egy sólyommadár keringett és rótta az égi köröket, látta, hogy a Pilis rejtett zugaiban az erdők, a barlangok mélyén apró, kis lobogó lángok égnek. És miközben szemléli a Pilis területén szétszórva lobogó lángokat, csodálkozik, hogy az apró lángok beborítják az egész Pilist, mintha virágok lennének. A látomás következő pillanatában ezek az apró lángok elkezdenek egymás felé közelíteni. Először csak két lángocska egyesül, aztán kettő egyesül egy harmadikkal, majd az összes láng igyekszik egy közös középpont felé. A következő pillanatban azt látja Özséb, hogy a Pilis kellős közepén egy hatalmas nagy tűzgömb jelenik meg, ami beborítja a hegyeket. (A látomás itt még nem ér véget, de a folytatást gyakran kihagyják Özséb élettörténetéből.) A következő pillanatban ez a hatalmas tűzgömb szétterül, és az egész Pilist beborítja, és mindent, ami a Pilis felszínén van, ez a hatalmas láng elpusztít.
Ezt látta Özséb a felhők magasságából, és a következő pillanatban már újra ott térdelt egy hegy tetején és akkor már pontosan tudta, hogy a látomásának mi volt az értelme, mit jelentett. Ha mi magunk kerülnénk ilyen helyzetbe, ezt a látomássorozatot nem igazán tudnánk értelmezni, tehát valószínű, hogy Özséb még valami mást is láthatott, ugyanis számára teljesen egyértelmű volt, hogy az egész Pilist beborító apró, lobogó lángok a Pilisben szétszórtan élő remeték lelkei, majd ezek a lelkek egyesülnek egy tűzgömbbé, és ez lesz az egyesült remeték rendje. Tehát a majdan megalakuló szerzetesrendre következtetett Özséb ebből a képből, de vajon utána mit csinálnak ezek a renddé alakult szerzetesek, mi a következő állomás?
Vége van a tűzgömb fényes időszakának, és szétterül a tűz a Pilis területén, és mindent feléget, felperzsel. Ez a látomás is a pálosokhoz tartozik hozzá, de vajon miért és hogyan? A látomást követően Özséb 1205 körül, miután összegyűjtötte a remetéket, a Pilis térségében – nem lehet pontosan tudni, hogy hol, – felépíttet egy templomot a Szent Kereszt tiszteletére. Tehát a pálosok őstemplomát nem Thébai Remete Szent Pál, a névadó tiszteletére, hanem a Szent Kereszt tiszteletére építik fel.
A pálosok életében nyilvánvaló, és hivatalos módon is megjelenik a „párosság”, a pálos egyik hangalaki megfelelője a páros, ehhez még különösebb nyelvi érzék sem kell. Tehát a pálosok nem egy, hanem páros életutat futnak végig. Már az indulásnál ott van egy olyan Rend, amit nem pálosoknak, hanem a Szent Kereszt remetéinek hívnak. Úgy tűnik, hogy küldetésüknek ez a gyújtópontja, ez a leglényegesebb kiindulási pont és a Pilis oldalában felépítik a templomot. De vajon hol épülhetett fel? Bármilyen különös, egyet lehet tudni: nem völgyben és nem hegyoldalon. Tudjuk, hogy a Pilis térségében számtalan régi templomromot fedeztek fel. A leghíresebb Klastrompuszta, Kesztölctől néhány km-re, a Pilis hegység DNY-i, NY-i falánál, a Pilis fehér szirtjei, hatalmas fehér mészkősziklák tövében találhatók a templomromok. Pálos templom volt, egészen biztos, de nem a főtemplom. A Pilis túloldalán, a mai Szentkereszt községtől nyugatra, a Pilis tömbjének K-i oldalában találjuk a másik templomot, és tulajdonképpen lehet érezni, hogy a Pilist körbeveszik a templomok. Tehát a szó legszorosabb értelmében ez a Szent Hegy, aminek lábainál pedig működő templomokat találunk. De a főtemplom, - maga Gyöngyösi írja le, - nagy magasságban van, elég fáradalmas feljutni, mert hegyek orma fölé épült. Ez alapvetően fontos, és azért fontos, mert nem Remete Szent Pál tiszteletére épült, hanem a Szent Kereszt feltalálásának tiszteletére és ezért nevezik a pálosokat a Szent Kereszt Remetéinek is.
Miért ilyen fontos a Szent Kereszt tisztelete, és miért olyan fontos ünnep a Szent Kereszt feltalálása? Az Árpád-kori templomokban, tehát most nem pálos templomokról van szó, hanem, az 1200-as években épülő keresztény templomokban Magyarországon a templomok falain látványosan megjelenik egy olyan esemény megörökítése, amit Szent Kereszt feltalálásának neveznek. Valami miatt egész Magyarország területén fontossá válik ez az esemény. Vajon mit is értettek ezen az ünnepen az Árpád- és az Anjou-korban?
Az egyházi hagyomány szerint a Szent Keresztet Nagy Konstantin császár édesanyja, Ilona, bizánci császárnő találta meg. Ezt az eseményt a római katolikus vallásban, és a bizánci kereszténységben is számtalanszor ábrázolják. Ezekben az ábrázolásokban egy visszatérő típus jelenik meg, a Kereszt egyik oldalán áll Nagy Konstantin bizánci császár, és a másik oldalon áll Ilona, az édesanyja. Magyarországon viszont egyetlenegy ilyen jelenetet nem örökítettek meg.
A tornaszentandrási templom falképén a Szent Kereszt feltalálásának jelenetében egy nőalakot lehet látni, akit Ilonának neveznek. Mellette áll egy másik alak, aki művészettörténészeink szerint Konstantin, bizánci császár lenne, de ő nem lehet Konstantin császár, hiszen még azt sem lehet eldönteni róla, hogy férfi vagy nő, tehát a nemisége sem eldönthető, nemhogy a földi hierarchiában betöltött rangja, méltósága. A másik oldalon három alakot jelenik meg. Az első főszereplő egy kis emberke, ezt nem lehet máshogy értelmezni, ő a „kisember”. Ott áll a Keresztnél fehér színű felsőrészben, fekete harisnyában, a bal kezét csípőre teszi, a jobb kezét pedig látványosan felemeli. Az ujjait szétnyitja, és ha valaki nem látná, hogy miről van szó, még figyelmeztet is, hogy látni kellene! Ha ez a kicsi ember tud látni, akkor a templomban a hívek is látják és értik, hogy itt miről van szó.
A Szent Kereszt feltalálását örökítik meg, tehát ennek az eseménynek a tényleges nyomon követése a szemhez kötődik, vagyis a fény látásának szervéhez, ami azt jelenti, hogyha ez egy kereszthez kötődik, akkor ez nem ácsolt mivoltában játssza a főszerepet, nem az a lényeg, hogy cédrusból vagy fenyőfából ácsolták, hanem mivel a „belső látáshoz” kötődik, a kereszt belső tulajdonságai lesznek a fontosak.
Ez a kereszt Fényből van, ez a Fénykereszt, ezért a hozzá vezető út a saját kicsinységünkön keresztül vezet, és csak akkor jutunk el a célunkhoz, ha „látóvá” válunk ebben a világban.
Itt kell eltűnődnünk azon, hogy miért épp egy Ilona nevű nő tartja a Fénykeresztet? Az Ilona a magyar nyelvben nagyon sokféleképpen értelmezhető, de az egyik jelentése: ÉLŐ NŐ. Az örök nőiség, ami az életen keresztül tapasztalható meg, és Ilona tartja, mert a folyamatban lévő életből nő elő, vagyis amíg ez a kereszt, ez a minőség a világban jelen van, állandóan felnő, állandóan megjelenik, és állandóan jelen van. És ekkor lehet elgondolkodnunk azon, hogy milyen Ilona, ha nem görög Ilona, ha nem bizánci Ilona, akkor ez Magyar Ilona, a meséinkben Tündér Ilona. Ezt a nevet pontosabban meghatározni egész biztosan nem lehetne, ez az ő szerepének az „Ilonaságnak” lényege.
A Szent Kereszt feltalálása, bármily különös, a magyar nemzet sorsában egy mérföldkövet jelent, ez a nemzet keresztje és a nemzet istenasszonya, hogyha egy kicsit keresztényi köntösbe akarjuk átültetni, akkor azt mondjuk róla, hogy Nagyboldogasszony. Ilona mellett, úgy tűnik női ruhában áll egy másik alak. Amikor az ember ott van a templomban, és élőben nézi a képet, az első élménye, hogy nem tudja eldönteni, kit lát a képen, mert egyből azt mondjuk a hosszú sújtásos ruhája miatt, hogy női alak, de ha megnézzük a vállát, és az álla körül a kicsit elmosódott, szakállszerű árnyalatot, akkor elbizonytalanodunk. Nyilván valamiféle jelentéshez kötődik ez a kétneműség, ez a lebegtetett nemiség. Ez az alak valamit tart a kezében, egy pálcát, és a pálca körül két kígyó tekereg, aminek jelentését mindig egyetlen bolygó-minőséghez kötik hozzá, Hermészhez, vagyis a Merkúrhoz, ez az ő tulajdonsága, jelzője, ez egy értelmi képességet jelöl.
A kereszt mögött álló vitézeknek érdekes a megjelenése, - ez a kép már az Anjou-korszak elejéről származik - az öltözet feltűnő, jól látható, de gondjaink lehetnek a megfejtésével. Ha az eredet típusát meg akarjuk találni, akkor nyugatra nem indulhatunk, de ha egy kicsit keletre, vagy délkeletre vesszük az irányt, akkor megtaláljuk azokat a kultúrákat, ahol éppen a papoknak van ilyen öltözéke. Gondolhatnánk arra, hogy ez kun süveg, de nem az. Ez mitrász süveg, annyira jellegzetes ábrázolásról van szó, hogy a római kori emlékeken ez a különös sapka, az előre hajló élével, kőfaragványokban lépten-nyomon előkerül, nem a mitrász vallásról van szó, de valami viselkedésmintára mégis következtetni lehet belőle. Amikor Mitrászt megörökítik, akkor többnyire egy fáklya van a kezében, amit azért tart a kezében, mert vagy a barlangból jön ki, vagy a barlangba megy vissza, ugyanis ez a beavatási út, szintén barlangok mélyéhez kötődik. Ezen a képen nem erről van szó, bár lehet kapcsolat. Ha megnézzük a süvegeket, az egyik vitéznek nem a fejére, hanem a feje fölé került a süveg. Ennek az a jelentése, hogy ez a süveg felülről, az égből száll alá, és ha tudjuk, hogy ez a süveg egy valláshoz kötődik, egy papi viselet, egy bölcsességhez kötődik. Ha felülről érkezik, akkor nagy magasságból száll alá a bölcsesség, és ezt azért érdemes ennyire körülírva megfogalmazni, mert amikor Magyarország kellős közepén a Szent Kereszt tiszteletére Özséb templomot épít, ott egy nagyon sajátos útvonal jelenik meg, és ez az útvonal ezekhez a tulajdonságokhoz tartozik hozzá.
Valamit tudatosítanunk kell, hogy érezzük, Remete Szent Pál is jelen van. Amikor az Árpád-ház kihal, vagyis elérkezünk ahhoz az időszakhoz, hogy pontosan lehet tudni az előjelekből, hogy a Turul nemzetség földi útjának végéhez elérkezik, akkor egy bizonyos tudást, mintegy stafétabotot, tovább kell adni, és a Pilisen belül elindítják a Pálosokat. Mintha azt tapasztalnánk, hogy egy láng kihunyófélben van, és mégis ezt a lángot valakiknek majd tovább kell vinni. Ezért, amikor a Pilisi Központból elindul ez a rend, a királyokat találjuk ott indítónak és támogatónak, de más is történik.
Amikor Özséb 1270-ben meghal, éppen ebben az évben hal meg IV. Béla királyunk is, a Szent Kereszt feltalálásának a napján. Tehát az első rend-alapító éppen akkor hal meg, amikor IV. Béla királyunk, abban az esztendőben. Özsébet a generálisi székben Benedek követi, aki 1290-ben hal meg. Ebben az évben pedig IV. László királyunk is meghal. Tehát az együtt élünk, együtt halunk életforma szintjén vagyunk. A magyar királyok és a pálosok így is összekötődnek.
III. András 1301-ben hal meg. Mondani sem kell már ezek után, hogy a pálos generális, István is ugyanakkor hal meg. Lehet érzékelni, hogy hatalmas tudásról van szó, és nemcsak a földi utakat kell egyengetni, hanem az égen is van közös dolgunk.
Az Anjouk bejövetelével, 1304-ben a pálos főkolostor megszűnik működni. A Szent Kereszt tiszteletére épített kolostorban olyan tudás jelent meg, amit egy idegenből behívott királyi család, még akkor is, ha oldalágon a Turul nemzetséggel álltak rokonságban, már nem tud működtetni. Ezért létesíteni kellett egy könnyebben működtethető központot, s ezt Buda fölött, Budaszentlőrincen létesítették, és itt őrizték Thébai Remete Szent Pál holttestét.
Az Anjou legendáriumban megörökítik Remete Szent Pál életét 4 miniatúrában. Az egyik azt ábrázolja, amikor Remete Szent Pált Remete Szent Antal fölkeresi, és együtt vannak. Itt lehet igazán megérteni, hogy ha a pálosokról beszélünk, akkor mindig párosokkal fogunk találkozni. Ez nagyon-nagyon fontos dolog.
Mit tudhatunk Thébai Szent Pálról, akire a pálosok lépten-nyomon hivatkoznak? Ő ténylegesen remete volt, a thébai sivatagban remetéskedett 60 teljes éven keresztül, és ez idő alatt emberrel sem találkozott. Ez lett a nyugati szerzetesi eszmény, úgy elmenni a világból, hogy emberrel se találkozzon.
A magyar népmesék hősei ezzel ellentétben azért vonulnak el, hogy eljussanak nagy-nagy távolságokra, majd visszahozzák az embereknek az összegyűjtött tudást, mert az emberek nem tudnak olyan messzire eljutni.
Pál visszavonul és egy pálmafákból álló ligetben egy sziklabarlang rejtekén éli életét. A ruhája pálmafából készült és étele a pálmafa gyümölcse. Szent Pál lakhelyétől egynapi járóföldre remetéskedik Szent Antal is. Thébában vagyunk, a fáraó sírok helyszínén. Pál egy fáraó sírja mellett lakik, és hogy ez nem feltételezés, azt maga a legenda is elmondja. Amikor felfedezi a barlangot és bemegy oda, akkor régi szobrokat, falfestményeket, pénzverőműhelyt talált, és ezeket nem pusztítja el, mert ebből az ősi világból valaminek tovább kell mennie.
Szent Antal tehát nem messze tőle remetéskedik, és büszkén arra gondol, hogy ő a világ legnagyobb remetéje, de álmában egyszer a Teremtő meginti, és azt mondja: Antal, nem te vagy a legnagyobb remete a földkerekségen. Menj el, itt van tőled nem messze Pál, ő a legnagyobb remete, keresd őt fel, mert meg fog halni!
Tehát azért kell felkeresnie, mert Pál meg fog halni. De ebből az elmúlásból, majd valakinek az életet tovább kell vinni. Találkoznak, és ahogy mondják a legendák, örülnek egymásnak, egész nap imádkoznak és dicsérik a Teremtőt.
Az Anjou legendárium képén egy egészen különleges pillanatot örökítenek meg. Nem az imádkozás pillanatát, nem azt, amikor dicsérik a Teremtőt, hanem azt a pillanatot, amikor felülről, az égből egy fekete holló hoz egy fényes égi testet. Ez a mennyei kenyér. Ez a legfontosabb pillanat, a remeték szinte rajta ülnek a fák tetején, és mindkettejük kezében van egy-egy könyv. Gondolhatnánk, hogy könyvet olvasnak, de ők kifelé mutatják a könyveket, tehát olyan könyveket lapoztak fel, amiket nem számukra fontos, hanem nekünk szól.
Ez a „pálság” lényege, felnyitódnak a könyvek és felénk fordulnak, s lehet érzékelni, hogy innentől kezdve az a fontos, hogy ismerjük-e ezeket a könyveket és a sorait tudjuk-e olvasni?
A felnyitott könyv az évkörön belül a vízöntő téridő egység megidézője, tehát kétfelé indulnak el a sorok és a hullámok, és a vízöntő holdháza a holló. Ebből tehát érezhető, hogy a remete Szent Pál-ság és Szent Antal-ság az évkörön belül egy nagyon kínos pillanathoz van hozzákötve.
A következő kép már Remete Szent Pál halálát mutatja, és Antal egy könyvvel a kezében, már csak magának olvasgat, nem felénk fordul ez a nyitott könyv. Láthatjuk, hogy két oroszlán van a képen. Azonosítani tudtuk a hollóval és a nyitott könyvvel a vízöntő időszakát, az oroszlánnal pedig azonosítani tudjuk a vízöntővel szembeni túloldalt, az oroszlánt. Az asztrál-mítoszi hagyomány szerint az idő múlása és alakulása ebben a tengelyben viselkedik a legkülönösebben. Az oroszlánban, ahol a nap otthon van, az idő felduzzad, ott van az időből fölösleg, a túloldalon pedig az idő, hullámok formájában szétszalad. Ott az időből nincs sok, ott nem lehet időre váltani az életet.
A legenda szerint, miközben Antal imádkozik Pál holtteste felett, a sivatagból előbandukol két oroszlán, gödröt ásnak és Antal a holttestet, az oroszlánok által kapart gödörbe helyezi. Ezen a képen mást látunk, az oroszlánok gödröt nem kaparnak, sőt a túloldali, mint egy nagy cica, nyalogatja Pál kezét. A másik oroszlán szája is nyitva van, és látható a nyelve, ez azt jelenti, hogy nyelvelnek, tehát mondanak valamit.
Itt az oroszlánság beszédére kell odafigyelnünk. Ebben a lényeges és döntő az, hogyha ez az oroszlán Remete Szent Pál kezét nyaldossa, akkor a tettek mezejét jelenti - mert a kéz a tetteket jelenti – és az oroszlánságban fog továbbmenni. Tehát, ami a Pálos renddel indul és, ami a pálos szerzetesi életben megjelenik, az az időhöz kötött szent élet lesz. Ezért hangsúlyozzák a pálos szentek legendáiban, hogy az atyák az élet minden percét kihasználták. Soha egyetlenegy felesleges lépést nem tettek, életük folyamán betöltötték az időt, és ez azért fontos, mert a magyar történelem legkritikusabb időszakában, nem lesz idő, el fog fogyni az idő.
Ezért fontos Thébai Remete Szent Pál, mert van egy olyan párosunk, akiknek romlatlan holttestük van, az egyik Magyarországon van. Ez a fontosabb.
(Ulászló látni akarja a későbbi időkben, de kizavarják a templomból. Ha Thébai Szent Pál holttestét akarja látni, azt bármikor megnézhetné, de van valaki mögötte, akit még látni sem szabad, de ahhoz, hogy az idő meglegyen, teljes legyen és együtt lehessen futtatni a nemzet életének történelmi idejét, ehhez szükség van erre a másik holttestre is.)
És ekkor válik érthetővé az, hogy amikor az Anjouk bekerülnek Magyarországra, és már ténylegesen úgy hívják a pálosokat, hogy Thébai Remete Szent Pál rendje, akkor nagyon lényegessé válik az, hogy hol van ez a holttest. Innentől kezdve, úgy tűnik, mintha egy különös, borzongató történelemmel ismerkednénk meg, mert mindenki Szent Pál testét akarja megszerezni.
Először Bizánc kezébe kerül. Manuel bizánci császár pontosan tudja, hogy ez majd valami miatt majd magyar királyok számára fontos lehet, és megszerzi a holttestet. Bizáncba viteti. Itt pedig, hogy a magyarság soha ne jusson hozzá ehhez az igazán csak egységében ható testhez, levágja a fejét és elküldi Rómába, innen pedig később Prágába kerül.
A következő állomás Nagy Lajos királyunk időszaka. 1381-ben, Lajos király Velencét szinte majdnem a földdel tehetné egyenlővé, olyan hadisikerei vannak. De megkegyelmez neki, és a békefeltételekben szerepel egy kitétel, ami úgy hangzik, hogy: „Remete Szent Pál holttestét – és figyeljünk a fogalmazásra – adják vissza”. (Ez majdnem olyan, mint a Szent Koronának az országba kerülése, hogy visszakérjük.) Egészen egyszerűen nem értjük, hogy miről van szó, Nagy Lajos feltétele, a béke feltétele és záloga, hogy visszakerüljön Remete Szent Pál holtteste, könnyen lehet, hiszen a párja már itt van, tehát éppen ezért használják ezt a különös szófordulatot. A velenceiek pedig, nem akarják visszaadni. Vajon miért olyan fontos ez a holttest? Ragaszkodnak a testhez, és végül a velenceiek minden cselt kitalálnak, holttesteket cserélnek ki, másolatokat készítenek, de a magyar főurakat nem lehet félrevezetni, valamilyen jelről felismerik.
Csak olyan jelről ismerhetik fel, mint egy ikertestvér kapcsolat. Ha ez valóban Remete Szent Pál, akkor az ő párjának testén is megvannak az összetartó azonosító jelek. Végül is Magyarországra hozzák a holttestet, és ekkor példátlan ünnepségsorozat veszi kezdetét, az ország megmozdul, és apraja-nagyja Budára zarándokol. S ezen megint el lehet tűnődni. Nagy Lajos korában az Anjou-kor a csúcsán van, – az Árpád-kori csúcsokat már soha nem lehetett meghaladni, még Hunyadi Mátyás idejében sem – itt más értelemben lehetett eljutni a magaslatokra. Tehát ténylegesen Nagy Lajos sok mindent rendbe hozott, amit apja Károly Róbert galád módon elrontott, és tönkretett. Nagy Lajos szabályosan megújító szerepkörben lép fel, és ebben a menetben kerül haza Remete Szent Pál is, és az egész országban zarándoklatokat tartanak, és menetekben járulnak fel Budára. Vajon miért ekkora ünnep ez? Hallatlanul lényeges, és hallatlanul fontos és lehet érzékelni, hogy a magyarságról van itt szó.
A királyok játsszák a legfontosabb szerepet, ők igazgatják a nemzet életét és sorsát, és mellettük mindig ott vannak a pálosok, és nem azért hozzák Magyarországra, hogy még inkább tudjanak valakit tisztelni, hanem mert valamit meg kell idézni. Egy olyan minőséget, ami megfoghatatlan, de ha testében megragadom, akkor valóra tudom váltani és ez a leglényegesebb és legfontosabb.
Miért fontos ez a Remete Szent Pál, hol van az ő másik párja? A következő képen a Szent Koronán látható Pál képet látjuk, a felső korona részen, legfelül található, tehát lehet érzékelni, hogyha pálosokról beszélünk és van egy olyan szintje a pálosságnak, ami a királyhoz kötődik minden időben, akkor a végső forrás a koronához vezet vissza bennünket, vagyis az amit a király, mondjuk Nagy Lajos Thébai Remete Szent Pál okán fontosnak tart, az a nemzet életében a koronánkon mutatkozik meg.
Nagy léptekkel, így érkezünk el Hunyadi Mátyás királyunk országlásához. Hunyadi Mátyást a pálosok következetesen hollósnak nevezik, Mátyás pedig a pálosokat szintén hollósnak nevezi, itt már nem a pálosság, nem a Szent Kereszt, hanem a holló veszi át a főszerepet. És ha visszaemlékezünk Pál legendájára, hogy ez a holló miért volt fontos, mert az égből jött, a Teremtő küldte és ételt hozott a csőrében, és 60 éven keresztül, amikor Pál ott élt a magányban, akkor a holló minden délben csak egy fél cipót hozott. Amikor Antal megérkezik, megint megjelenik a holló és egy teljes kenyeret hoz az égből. Akkor ezt máshogy nem lehet megnevezni, ez az égi test. És Hunyadi Mátyás idejében megjelenik a nemzet életében a nemzet testének tanítása, s az a fő kérdés, hogy a nemzet testével mi lesz?
Mátyásnál az a probléma, hogy ami elindul a pálosok útján, az idővel való bánásmód, kiélezetté válik. Tehát Mátyás pontosan tudja, hogy mikor fog meghalni, pontosan tudja, hogy ő a teljes értékű Magyar Király, de azt is tudja, hogy még valamit a történelmi helyzeten lehet és kell javítani.
Annyira pontosan lehetett tudni, hogy itt a középkori Magyarország dicsőségének végéhez érkeztünk el, hogy az esztergomi érsek, Vitéz János dolgozószobájában a falakra fel voltak festve egészen a szkíta kortól kezdve a régóta uralkodó magyar királyok. Elmondják a korabeli szemtanuk, hogy ezek a magyar királyok minden esetben a hozzájuk való csillagképekkel és bolygókkal voltak megörökítve. Ebben a rendben érkezünk el Hunyadi Mátyáshoz. Őt is megörökítik, csillagkép és egy bolygó mögötte, tehát a királyaink kozmikus sorsot irányítanak és kormányoznak, és Mátyás után jön még 3 kép (Mátyás idejében vagyunk még), az utána következő 3 uralkodóval. Itt lehet tudni, hogy Magyarországon pontosan ismerték a magyarság tragikus sorsát, jövőjét és pontosan ismerték, hogy bár majdnem lehetetlen, - de mivel tényleg lehetetlen nincsen, - hol lehet a sorsot jóra fordítani. Hunyadi Mátyást egy olyan uralkodó követi a képeken, aki ül a trónszéken, és az igazak álmát alussza. Ő Ulászló (őt zavarták ki a templomból). Aki alszik, aki tunya és lusta, az ne uralkodónak minősítse magát.
Utána jön egy sokkal lényegesebb szereplő, egy fiatal király, aki egy tűztenger kellős közepén áll. Ő II. Lajos. Benne áll a tűzben, és itt emlékezzünk vissza Özséb látomására, elindul egy nagy tűz és elpusztít mindent. De könnyen lehet az is, hogy a pálos útból fakadóan ezen a tűzön át lehet menekíteni az értékeket. Ez alapvető tétel, eljön a nagy tűzözön a nemzet életében és van egy király, akinek a kezébe – bár lehetetlen és tragikus körülmények között, de - mégis adatik hatalom, és itt Hunyadi Mátyás tragédiáját is megérezhetjük.
Amikor ugyanis Bonfini leírja Mátyás halálát, akkor leírja, hogy Mátyást kérlelték a vitézek és a csillagászok, hogy ne menjen el Bécsnek büszke várába, mert meg fog halni, viszont a pálos atyák arra buzdították, menjen el nyugodtan, mert akkor is meg fog halni. Tehát nem a halál a kérdés, mert a halál biztos, a kérdés, hogy hogyan hal meg a király. Ekkor a pálosok generálisát Szombathelyi Tamásnak nevezik, róla elmondják, hogy szent életű és a próféták lelke volt vele. Ez azt jelenti, hogy minden egyes csata előtt megjósolta csalhatatlan pontossággal, hogy Hunyadi Mátyás hogyan fogja az ütközetet végezni. Amikor Mátyás Bécset ostromolja, az egyik vitézét hazaküldi, hogy Szombathelyi Tamás imádságát kérje, és itt jegyzi meg Gyöngyösi Gergely, hogy a magyar zászlósurak soha nem vonultak csatába anélkül, hogy a pálosok atyja ne imádkozott volna értük a hadjárat folyamán.
Ez a Szombathelyi Tamás mondta meg Mátyás királynak, hogy mikor fog meghalni. Érdemes megvizsgálni, hogyan történik meg a halál. Emlékezzünk vissza a pálos hagyományban a címerszerű főszereplőkre: két oroszlán, és egy holló, és ez magának Hunyadinak a címere. A pálosok címere: látunk egy fát és a fa oldalán, két oroszlán feltámaszkodik annak törzsére, a lombok között ott van a holló, de a holló nem kenyeret tart a csőrében, hanem gyűrűt. Itt érezhető, hogy amit a királyok elindítottak a pilisi királyi központból – IV. Béla, IV. László és III. András – itt most ténylegesen ennek a kifutási időszaka érhető tetten. És Hunyadi Mátyás elmegy Bécsbe.
Húsvéti ünnepek vannak, virágvasárnap. Mátyás 1464-ben virágvasárnapon akarta magát megkoronáztatni, de nem lehetett, mert jeges áradás volt, rossz volt az idő és a nemesség a szertartásra nem gyűlt össze. Kizökkentünk az időből, hol lehet visszazökkenni? Megint virágvasárnap van, de ez már nem koronázási szertartás, Mátyás Bécsben van és tudja, hogy miért van ott, egész nap nem vesz magához ételt, (szertartás van). Bonfini leírja, hogy az uralkodó nagy fegyelemmel bonyolítja le a szertartásokat, méltósággal fogadja a vitézeket, lovaggá üti az arra méltó férfiakat, és nem eszik, s ez még egyáltalán nem jelent semmit. A király már lehet, hogy több hete nem evett, a pálosokról írják, hogy a böjt volt az eledelük, Hunyadi Mátyásnak is a böjt az eledele ebben az időben és virágvasárnap délutánján véget ér ez az időszak. Azt mondja: Éhezem – ez a jézusi szomjazom váltó-párja – és a király fügét kér, amikor nincs itt a fügeérés ideje.
Ez a FÜGE lényeges, mert ettől FÜGG a magyarság további sorsa, vagyis a király halálától függ Magyarország további léte. A király pontosan tudja, hogy halálával mit vállal: megváltásból vállalja a nemzet érdekében a halált, és amikor eljön, hihetetlen fájdalmakkal jár. Ilyenkor teljesen mindegy, hogy valakit felbérelnek-e.
Bonfini leírja, hogy a király mindent megtett életében, nem hagyott maga után rendezetlen kérdéseket. Egyetlen egy dolgot nem tudott megvalósítani. Az volt a terve, de korai halála ebben megakadályozta – nem kellett volna még meghalnia, de vállalta a halált – itt az idővel futunk versenyt, a dolgokat nem lehet halogatni. Tehát volt egy terve, a fehérvári királyi központot és temetkezőhelyet akarta megújítani, még életében.
Mi történik akkor, ha Hunyadi Mátyás a fehérvári szakrális központot megújítja? Most nem lenne kérdés, hogy hol volt Fehérvár, és hova járhatunk haza megújulni, amikor nagy baj időszakában élünk – ez kimaradt, tehát a kulcs a fehérvári királyi központ. Ezt a központot a következőképpen nevezik: országunk közepe, országunk köldöke (gondoljunk arra, hogy hol jelenik meg a kis csillagocska a gyermekrajzokon (magcsillag), azon a szinten, ahol az anya méhében hordja a gyermeket és a köldök, a táplálásnak, a létfenntartásnak a köteléke, ha nem lenne, akkor nem születne meg a gyermek) időre vetítve, ez a megújuló idő tengelye. A nemzet életét, történetét a köldökön keresztül lehet megújítani, a harmadik elnevezés: országunk szíve, ha a szív nem dobog, beáll a teljes halál. Hunyadi Mátyásnak ez volt a nagy terve, Fehérvár megújítása, de nem sikerült.
Mátyás fájdalmak között, kínnal hal meg, lehet, hogy kardokkal döfik át, lehet, hogy megmérgezik. Mindegy, a halál szörnyű kínok közepette történik, és a király fájdalmában üvölt. Ez a lényeg, ordít, mint a szenvedő oroszlán. Visszakaptuk az oroszlánt, és itt lehet az oroszlán időszakában az időt megnövelni, fájdalmában ordít és egyetlen egy nevet tud kimondani: Jézus, Jézus, Jézus. Bekövetkezik a halála és ekkor Magyarországon, Budán, a fővárosban a király két oroszlánja, pont akkor mikor Mátyás meghal, kimúlik ebből a világból. Ez félelmetes és hihetetlen, de le van írva. Meghalnak az oroszlánok, majd az összes holló, ami a Kárpát-medencében fellelhető, csapatokba verődik és Magyarország közepére, Fehérvárra szállnak. Következő lépésben Magyarország alsó részein a vizek kiáradnak, kiömölnek – teljességgel működik az oroszlán-vízöntő tengely, az idő-tengelyben vagyunk – és itt hozzáteszi a krónikás, hogy azért áradnak ki a vizek, mert a király még holtában is védi a nemzetet és az országot a török támadások ellen.
Hunyadi Mátyással tehát valami félbe marad, hiába teljesedik ki, egy teljes szakrális védelmi rendszer megmozdul, de Fehérvár fő kérdés marad. És így érkezünk el II. Lajos király idejébe.
1522-ben II. Lajos elmegy Prágába. A pálos atyák megbízzák őt, ha már Prága városában jár, akkor hozza haza Remete Szent Pál fejét. Miért fontos ez? Nagy Lajos hazahozza a testet, utolsó Lajosnak pedig meg kell szerezni a fejet, mert az, ami nem romlik, ami kiállja az idő próbáját, külön van. II. Lajos elmegy Párágba – Ő Cseh király is volt – ott tartózkodásának utolsó napján összegyűlik a cseh főnemesség és II. Lajos felteszi nekik a kérdést: volna egy kívánságom – mondja Lajos király - teljesítenék-e? A cseh főnemesség azt mondja: Teljesítjük, bármit kívánsz. Lajos azt mondja: Adjátok ki Remete Szent Pál fejét. Ekkor fagyossá válik a légkör, fogak csikorognak, s a fejet nem akarják kiadni, de végül, mivel szavukat adták, odaadják, de előbb cselhez folyamodnak. Gyorsan elmennek a Prága melletti várba, és a kápolnában, ahol sok fejereklye van, összecserélik a feliratokat, a fedő kendőkön. De egy lelkiismeretes cseh főpap ott áll az ajtóban és figyelmezteti Lajost, hogy figyeljen oda, mert a Remete Szent Pál feliratú kendő alatt nem a thébai szent feje van, és megmondja, hogy melyik kendő alatt találja meg az igazi fejet. Lajos király magához veszi Remete Szent Pál fejét és hazahozza Budára, ahol megismétlődik az ünnepségsorozat, zarándoklatok, szertartások. A szertartásoknak van egy döntő fázisa, s ezt Gyöngyösi Gergely nagyon pontosan leírja: „a szertartások több napot vesznek igénybe” - és itt jön a drámai pillanat – „a király jelenlétében” - és ez azért drámai, mert neki nem csak jelen kell lenni, hanem a szertartásokat neki kell lebonyolítani. Ő viszont csak jelen van. Egy teljes napig tart, amíg a fejet a törzzsel egyesítik, szertartások közepette. Gyöngyösi hozzáteszi: „Sajnos ez a fej, már a cseh atyafiaknak köszönhetően nagyon sanyarú állapotban került vissza, a haját, a szakállát és az összes szőrzetét kitépték”, hatástalanították. Itt érzékelhető, hogy II. Lajos az Özséb látomásában szereplő nagy tűzön most már egyre kevesebb reménnyel fog átkelni.
Így érkezünk el 1526-hoz. Ekkorra már a török elfoglalja Magyarországon a Királyi Központ területeit, Budát épségben hagyják, a királyi várat a török nem pusztítja el. Amit elpusztít, az a Budaszentlőrinci pálos kolostor. Ezt a földdel teszik egyenlővé. A pilisi pálos kolostorokat a földig rombolják. A török a fő csapást nem is Buda felé méri, hanem Budaszentlőrincre, a Szent Kereszt kolostorra, és a sokat emlegetett Klastrompusztai romegyüttesre.
Azok a régészek, akik 1959-ben Klastrompusztánál ástak, egy Mérei István nevű régész – tudjuk ez nem volt a szellemi tisztánlátás ideje – megdöbben, és leírja, hogy nem az volt a fájdalmas, hogy alig találtak valamit, hanem a pusztítás nyoma, mert senki nem gondolta volna, hogy így pusztították el a középkorban a pálos kolostorokat. Ez azt jelenti, hogy a falaknak csak a csonkjai maradtak meg, és olyan tűzzel pusztították el ezeket a kolostorokat, hogy még a kőszobrok is szétrepedtek és meghasadtak, és ami megolvadhatott, az mind megolvadt. Ugyanígy pusztították el Budaszentlőrincet is, és írják a későbbi források, hogy a Budaszentlőrinci kolostor, akármilyen idő is érkezzék el Magyarországra, már soha nem lehet helyreállítani, de hozzáteszik, hogy - nem kell megijedni, mert - a pálos atyák, az isteni szertartásoknak minden fontos eszközét és tárgyát eldugták és elrejtették a török elől. Tehát valahol megvannak. Ezekre a kincsekre mind a mai napig nem találtak rá, de mind a mai napig folyamatosan keresték. 1827-ből maradtak meg jelentések, hogy a Pilist messzi földről felkeresik kincsásók, és a régi kincseket keresik. Mérei István leírja, hogy elképesztő az, hogy ezeket a romokat a kincsásók hogyan forgatták meg, hatalmas aknákat ástak. (Valamit érdemes volt keresni.)
Visszatérve II. Lajos királyra, elérkezik 1526 és a királynak nem az erőben vannak gyengeségei, vagyis nem a haderőn múlott, hogy gyenge volt a király, hanem személyes vallomása szerint a fő probléma egy szóban foglalható össze: IDŐ.
Vonulnak a seregekkel a török felé, elhagyják Magyarország közepét a Duna vonalán, és várja Lajos király a sereghez csatlakozó részeket. A seregrészek viszont nem csatlakoznak. Küldi a segélykérő leveleket, és a legdrámaibb levelében lehet látni, hogy mennyire kényes kérdés az idő. A főpap megírja a levelet, a király odalép, és saját kezűleg írja oda, hogy gyorsan, gyorsan, gyorsan. De minden csiga-lassúsággal történik.
Nem lehet elővenni azt az időt, amivel az eseményeket jóra lehetne fordítani. Így érkeznek le a mohácsi csatamezőre, és az első nagy figyelmeztető jel is az időhöz kötődik. Megérkeznek hajnalban. Minden magyar királyunk a sorsdöntő csatákat hajnalban indította. II. Lajos ott áll hajnalban, az idő születésének kapujában, ott áll a sereg, kinevezve a fővezér. Egy papot neveznek ki, a keresztneve – nem véletlenül – Pál.
Tomori Pál – tehát ez pálos kérdés a kozmikus idő szerint – s a török nem jön. Délutánra jár már az idő, amikor megjelennek a török seregek. Teljes kizökkenés az időből, ami azt jelenti, hogy nem sikerült valamit helyreállítani.
Elkezdődik a csata, és bármilyen különös, az első elsöprő roham után jönnek vissza a magyar főurak és jelentik Lajos királynak, hogy indíthatja a derékhadat, mert győztünk, a török meg van törve, vonul vissza. (Ez nem kozmetikázás, el kell olvasni a korabeli jelentéseket.) És felemelik a királyi zászlókat, elindulna a királyi hadtest, mennének, de azt látják, hogy a király eltűnt, épp a legkritikusabb időben. Mi veszi át ekkor a főszerepet? A vízfolyások, egy patak, a patak neve pedig Csele-patak. Ez egy nem várt fordulat, nem készültünk fel kellően és a sors kibabrált velünk, kicselezett. És teljesen mindegy, hogy amikor megtalálják a holttestet, akkor egy cseh kard által átütött sebeket találnak rajta, tehát háromélű kard ütötte át a testét, ténylegesen meggyilkolták.
Ami a lényeg az a Csele-patak. A hagyomány szerint a király ezen még átkelt – tehát még itt is van remény, még van lehetőség – egy vitéze lelép a vízbe, feltartja a pajzsot és a király ezen kel át, de erről a patakról valamit mondanak, ez a patak megáradt. De egy megáradt patak nem tud kozmikus katasztrófát előidézni, de egy elrontott Vízöntő program igen. Amikor megáradnak az idők és elsodornak, az már veszélyes lehet.
A történelmi énekek itt veszik át a főszerepet, amikor azt mondják: Lajos király lent van a Csele-patak gyomrában, a szederindákban benne, tehát a Magyarok Királyát egy indarendszer köti gúzsba, nem tud mozdulni. Könyörögnek egy madárhoz – itt azért a holló is végigvonul – „Madár, madár szálljál Csele-patak fölé, szárnyaddal csapd ketté a vizet és hozd fel a Magyarok Királyát, ha lehet!” Tehát itt már nem Lajosról van szó, hanem a Magyarok Királyáról.
Ettől a történelmi pillanattól kezdve nincs a magyaroknak királya.
(Vége)
http://www.kitalaltkozepkor.hu/szl_palosok.htm
Szántai Lajos Mátyás és a Pálosok...
Képekkel megtekintehető: http://www.kincseslada.hu/pilis/content.php?article.86
Szántai Lajos
Mátyás és a Pálosok...
(előadás jegyzet)
A következőkben a Pálos rend és Hunyadi Mátyás kapcsolatát fogjuk megvizsgálni. Arra is választ keresünk, hogy a rend és Mátyás életében mit jelent a holló. Elöljáróban tudni kell, hogy Mátyás pálosokkal való kapcsolata sokkal szorosabb, bensőségesebb és szilárdabb, mint ahogy azt az oknyomozó történelemtudomány vagy akárcsak a vallástörténet érzékelteti.
Mátyás, mielőtt nagy dolgokat cselekedett, egyetlenegy égi közbenjáró segítségéért könyörgött, és ez azért különös, mert a magyar szentek között vannak olyan szentek, mint Szent István vagy Szent László király. Hunyadi Mátyás nyilvánvaló módon az ő égi mennyei pártfogásukat is igénybe vette, de meglepő módon, amikor valami nagyon sorsdöntő lépésre szánta el magát, mindig egy titokzatos Szent Pál közbenjárását kereste. Ez vallástörténeti és történelmi tény. Ez olyan súllyal jelentkezik Mátyás életében, hogy azon lehet csodálkozni, hogy erre a kétségtelen tényre miért nem figyelünk oda. Miért keresi Hunyadi Mátyás király a Szent Pállal való kapcsolatot? Miért keresi mindig élete során azt a pontot, ahol a Szent Pál által képviselt energiákat tudja itt a földön megvalósítani és kibontakoztatni? Ha megnézzük Mátyás első uralkodói oklevelét, akkor egy nagyon érzékletes dátummal fogunk találkozni, hiszen ezt az oklevelet 1458. január 24-én állította ki.
Mitől lényeges ez a január 24-e? És mitől lényeges, hogy éppen ez Mátyás király első uralkodói oklevele? Érzékelhetjük, hogy a legelső uralkodói tett, amikor magát először nevezi választott királynak, egyáltalán nem mindegy, hogy az esztendő körében éppen melyik napra esik. Január 24. Szent Pál ünnepének előnapja, s ebből érezhetjük, hogy a „szent pálság” egy nagyon erős vonulatot fog majd Mátyás életében jelenteni. Azon is el lehet tűnődnünk, hogy milyen köze van „jóraforduló”, apostol szent Pálnak, thébai remete szent Pálhoz, egyáltalán kapcsolódnak-e ők egy vallási szertartásrendben? Úgy tűnik, tudnunk kell, hogy kapcsolódnak, és a két Pál hátterében, mintha ebben a mezőnyben egy harmadik Pál is felbukkanna, egy olyan szent Pál, aki összeköttetést teremt az apostol és a thébai remete között.
Hogy Mátyásnak a pálos renddel milyen a kapcsolata, azt Gyöngyösi Gergely, - aki maga is a pálos rend irányítója és kormányzója volt Hunyadi Mátyás halála után, - nagyon szépen és tanulságosan megírja. Ez azt jelenti, hogy Mátyás király ideje alatt a pálosok legfőbb vezetője mintha Mátyás király lett volna, ugyanakkor pedig mintha az ország legfőbb vezetője Mátyás király mellett mindig az adott pálos generális lett volna. Egyszerűen elválaszthatatlanok egymástól.
Egy nagy lakoma alkalmával, egyszer Mátyás király megragadta az alkalmat, hogy egy kicsit enyhítsen a szorongatott és nehéz pillanatokon. Ezek a nagy lakomák általában szabályos kis ünnepélyes alkalmakkal is felértek. Ez azt jelenti, hogy az ilyen ünnepélyesnek mondható lakomák közepette a magyar király találkozott saját alattvalóival, a főurakkal, a főpapokkal és ilyenkor az étel elfogyasztása közben nem hallgattak, mert sajnos Mátyás király máskor időt szakítani a mély bölcseletre és beszélgetésre nem nagyon tudott és ilyenkor tényleg nagyívű beszélgetések folytak.
Mátyás király az egyik ilyen alkalommal, miközben a főurak hol az egyik hol a másik szerzetesrendet ajánlották az elsőség helyére, Mátyás király egy darabig hallgatta az ajánlásokat, majd a következőket mondta: „én mindannyiótok figyelmébe a pálos rendet ajánlom”. És a főurakat ez különösebben nem lepte meg, de ilyenkor általában egy próbának szokták az állítást alávetni. Mátyás király hívatott 3 futárt és megbízta őket, hogy az összes templomot, amely Budán található, járják végig, és figyeljék meg, hogy a mi zajlik ezeken a helyeken.
Szétszaladtak a futárok és végigjárják a templomokat, majd néhány óra múlva visszajöttek, és a következőket mondták: minden templomban csönd van, mindegyik be van zárva, legyen az ferences, johannita, domonkos, ebben a dologban mind azonosnak tekinthető, mert zárva vannak és a templomokban nem történik semmi. Az utolsónak érkező futár a következőt jelentette: Remete Szent Pál, vagyis a pálos rend templomaiban istentisztelet folyik, áhítat és imádkozás. Erre azt mondta Mátyás király az uraknak: „látjátok, míg más szerzetesrendek az alvással, a pihenéssel törődnek, addig a pálosok szakadatlanul dicsérik az Urat és könyörögnek hozzá Magyarország megmaradásának érdekében”. Ez egy jó példázat, és lehet belőle érzékelni, hogy számos esetben Mátyás király, ha mással nem, akkor példázattal erősítette meg azt az állítását, hogy Magyarországon a legerőteljesebb és leghatalmasabb szerzetesrend a pálos rend.
Egy másik alkalommal, amikor megint ünnepélyes lakoma folyt, Mátyás király Nagy Lajos királyunk egyik régi mondását idézte az ebéd közepette. Ez egy nagyon híres mondás volt a középkorban, amit Nagy Lajos király az általa alapított pálos monostorban, Márianosztrán jelentett ki.
Tudni kell, hogy Márianosztra volt számára a legkedvesebb kolostor. Ebben a kolostorban egyébként Mátyás király idejében volt egy olyan földalatti hatalmas terem, ahol a pálos testvérek romlatlan testtel aludták örök álmukat. Tehát nem akármilyen kolostorról van szó. Itt mondta Nagy Lajos király és ezt ismételte el Mátyás király egy bizonyos alkalommal: „ahogy az erdei vadak prémje sokkal szebb, mint a háziállatoké, úgy azok az emberek is tisztábbak, becsületesebbek és ragyogóbbak, akik a világtól elvonultan különélnek.” És itt megint a pálos rendre gondoltak.
Még egy példa: Mátyás király igen nagy előszeretettel szokta felkeresni a budaszentlőrinci pálos kolostort. Ez valamikor Buda vára felett volt egy olyan hegyen, amelynek beazonosítása mára úgy tűnik teljesen lehetetlenné vált, csakúgy, mint Buda váráé. 1526-ban a mohácsi csatavesztés után, amikor a törökök benyomultak az ország belsejébe, először nem Buda vára alá vonultak fel, és ebből már lehet érzékelni, hogy eszük ágában sem volt Budával bajlódni. Buda egy erődített város volt, a külvárost egy kicsit megrongálták, felperzselték, de a királyi várat érintetlenül hagyták. Mi az, amit mégis elpusztítottak az első hullámban: a budaszentlőrinci pálos kolostort.
Mostanában lehet olyan véleményeket hallani, hogy a pálosok a Pilisben a római katolikus vallás szálláscsinálói voltak. Ez nem igaz! Ezek az emberek vagy nagyon ostobák, vagy hihetetlenül rosszindulatúak, de egyet tudnunk kell, ha ilyen kijelentésre vetemednek, akkor a rádió és a televízió mindig a rendelkezésükre áll. Erre oda kell figyelnünk, mert nem arról van szó, hogy valakit kedvelünk, hanem élet-halálkérdésről van szó, és nem mindegy, hogy a nemzet megújításának vonalát milyen színben állítjuk be. A török, - nem tudva erről, hogy a pálos rend a római katolikus vallás szálláscsinálója, valahogy a szultán erről nem értesült, - nem Buda várával kezd el foglalatoskodni, hanem rögtön az első hullámban, amikor még igazán nagy pusztítást még nem végeztek, megnyertek egy csatát, jöttek be az ország belsejébe, maguk sem tudták egyébként, miért jöttek, de szabad út nyílt előttük. De valamiről a törökök jobban értesültek, mint mi, és Visegrád várával kezdtek el bajlódni, de ott „véletlenül” a pálosok feltartóztatták őket, majd a rendszert megkerülve, hátulról próbálták meg bevenni ezt a hatalmas természetes erődítésrendszert. Így jutottak el Buda fölé, a budaszentlőrinci kolostorhoz. 10 napig tartózkodtak itt, megközelítőleg 20-25 ezer ember. El lehet képzelni, hogy egy külön elit alakulat 10 teljes napon keresztül mit tud pusztítani és rombolni. Ahogy mondani szokták, még az alapokat is kiásták.
Ezért nem lehet jó szívvel fogadni azt a kísérletet, vagy azonosítási helyet, amely a budaszentlőrinci pálos kolostort ide, valahol a mai Buda környékére, a János-hegy lábához helyezi el. Ne felejtsük el, hogy ott még a múlt században is álltak a falak, ott még oltárokat lehetett találni. A budaszentlőrinci kolostorról pedig maguk a pálosok mondják el a pusztítás után, hogy „nincs az az emberi kultúra, és nincs az az emberi tudás, amely ezt a kolostort a rombolás után újra a maga megfelelő fényében vissza tudná állítani”. Ha 20-25 ezer ember, egy zsebkendőnyi területen tíz teljes napon keresztül rombol, akkor érzékelhető, hogy micsoda elementáris pusztítást vittek végbe. S végre el kell azon is gondolkozni, hogy miért ez a hely volt a pusztítás fő célja. Miért egy kolostort pusztítanak el? Miért ezt tekintik a legfőbb rombolási célpontnak Magyarország szívében? Miért volt ennyire fontos a budaszentlőrinci kolostor?
És erre a legjobb példa, maga Mátyás király, ugyanis ő a nemzet sorsát és megújítását ebbe a kolostorba helyezte bele, mint legnagyobb reménységét. A magyarság még egyszeri megújítása, nem kis közösségek, nem országrészek szintjén, hanem a magyar királyság szintjén, a pálos rend kezében volt. Tehát nem véletlen, hogy a török fő támadás éppen feléjük indult el.
Mátyás király nagy előszeretettel, sokszor saját maga, csak egyedül, sokszor pedig néhány jó barátját, tekintélyes főnemest, vagy főurat, vagy becsületes nemes embert magához véve, ment fel a budaszentlőrinci kolostorba. Egy alkalommal, amikor már leszállt az este, bebocsátást kért a kapun. Az egyik pap, beengedte Mátyást, és akarta szétkürtölni a hírt, hogy megjött a király, de Mátyás figyelmeztette: most ne szóljál senkinek. És azok a szerzetesek, akik észrevették, hogy itt van a király, kénytelenek voltak megesküdni, hogy nem árulják el jelenlétét. Ugyanis, ahogy mondani szokták, az uralkodó „gyors lejáratú, rutin ellenőrzésre” érkezett. Valamire nagyon kíváncsi volt, valami olyan titokra, aminek meglátása és tapasztalása eleve kizárta volna, ha a pálosok tudják, hogy ő ott van. Ne gondoljunk nagy titokra. Legalábbis, a leírás, ami ebből az eseményből fennmaradt számunkra, az úgy tűnik elég hiányos és a lényeget természetesen nem mondja el.
Este, az utolsó misemondás után elkezdődött a nagy vezeklések időszaka. Ez azt jelenti, hogy a pálosok összejöttek egy nagy kolostori teremben, és ott egy hatalmas nagy ostorral, amit bátran nevezhetünk a Teremtő Isten ostorának, egymást jól és kegyetlenül elverték. Ez úgy tűnik, egy öncélú aszkézis volt. Azonban ezt el is felejthetjük, mert a pálosok túlnyomó többsége a vitézek közül került ki. Nem árt tudni, hogy ők nem csenevész emberek voltak. Pl. ha egy pálos kolostorban felbukkant egy kis termetű ember, akkor az az egész közösség megrökönyödésére volt, mindenki csodálkozott, hogy egy kis termetű ember hogyan léphetett be a kolostorba. Ezek az emberek ugyanis férfiak, sudár termetűek, délcegek voltak, tartásuk volt, és általában kardforgató férfiak közül kerültek ki. Ilyen közösségben az, hogy öncélú módon elkezdenek vezekelni, egészen egyszerűen nem létezik, mert ez egy olyan szertartás, amikor ténylegesen le kell vezetni a világban működő rosszat. Le kell vezekelni a világmindenségben működő fenyegető sötétséget és rosszat. Ez pedig szenvedés nélkül még soha senkinek nem sikerült.
Ekkor a kolostorban a perjel úr egy Gergely nevezetű rendfőnök volt, akit Mátyás nagyon szeretett. Gergely perjelt Mátyás király annyira szerette, hogy amikor a haláláról értesült, akkor az ebédlőasztalnál sírva fakadt, mert ő pontosan tudta, hogy kit sirat el. A főurak egészen egyszerűen nem értették miért, és ekkor Mátyás a következőket mondta nekik: „meghalt országomban egy főpap és úgy tűnik, hogy erről senki nem tud”. Ezt a mondatot Mátyás ma is elmondhatná, mert úgy tűnik, hogy ezekről a hatalmas férfiakról, akik ténylegesen az életüket áldozták azért, hogy mi itt az ezredvég idején úgy ahogy még, de éldegéljünk, egészen egyszerűen, mintha nem is léteztek volna, arra gondolunk, hogy ez maga a régmúlt és történelem. De ez nem a múlt, mert ez egy olyan jelen, ami most is a jövendő záloga.
Mátyás tehát felment a templomban a karzatra és végignézte azt a félelmetes – és ténylegesen újra és újra hangsúlyozandó – férfias aszkézist, amit a pálos atyák végrehajtottak, teljesen titokban, mert itt ez a lényeg.
Hogyha pl. a ferences testvérek böjtöltek, vezekeltek, ez úgy nézett ki, hogy egész ország-világ tudta. Azt, hogy a pálosok vezekelnek, és sanyargatják magukat, senki nem tudta, ugyanis ennek semmiféle külsődleges jele rajtuk nem volt. Ha mondjuk 40 napos böjtöt tartottak, napi 1 dl vörös boron és egy kis darab kenyéren, akkor ez rajtuk nem látszott. A pálosok nem vízzel és kenyérrel böjtöltek, hanem borral, és itt gondoljunk az utolsó vacsora misztériumára. Ezekre oda kell figyelni!
Gondoljunk arra, amikor egy alkalommal összehasonlítják Mátyás királyt Frigyes, német-római császárral. Maga Zrínyi Miklós is megteszi ezt az összehasonlítást, s a következőket mondja: „amaz fösvény, kapzsi, zsugori és a kincseit ládában gyűjti és vízivó, emez pedig nagyvonalú, adakozó és a kincseit nem ládába gyűjti, mert a magyar király a dicsőséget gyűjti magába és sugározza szerteszét a világba és Mátyás király borivó. Úgy tűnik, hogy ez az apró kis jelentéktelennek tűnő mozzanat, adott esetben eléggé fontos lehet, ugyanis a magyar nyelvben a borivásra van egy vallásos fogalom: ÁLDOMÁS – ez pedig szertartás.
A pálosokon tehát senki nem látta, hogy vezekelnek, és böjtölnek, mert nem lehetett tapasztalni rajtuk a szenvedést, amelyért titokban, az ország megmaradásának érdekében keresztülmentek nap, mint nap. Amikor valaki találkozott velük, akkor egy daliás, ha már öreg, akkor tisztességben megőszült, délceg, fehér ruhás, sugárzó arcú öregembert látott, mintha maga a Teremtő jött volna le közénk. És hihetetlen erő sugárzott belőlük.
Velük ellentétben meg kell nézni a mai pálosokat, mert életpéldát a mai pálos rend is vehetne az elődökről, mert ezek nem titkok. Miért nem állítják helyre az eredeti pálos hagyományokat, miért csak a látszatok látszatáig jutnak el? Az ember elképed, hogy pont azokon a területeken, ahol nagy dolgokat kellene, sőt kötelező lenne ma is végrehajtani, ott van a legnagyobb csönd, tunyaság, és a viszonylatokhoz képest a legnagyobb nemtörődömség.
Mi történt ezen a különös éjszakán, amikor Mátyás király megjelent titokban a kolostorban? Felment a karzatra és azt látta, hogy a pálosok kegyetlenül, vérig verik egymást a hatalmas, fenyegetően erőteljes ostorokkal, és amikor úgy tűnt, hogy már-már vége van a nagy ostorozásnak, Mátyás király megcsóválta a fejét és a következőket mondta: ez így nem jó, a perjel úr kimarad ebből a szertartásból? És akkor figyelmeztették az ott lévő kispapok: Felség, várja ki a végét! És kiderül, hogy a perjel, - ma úgy mondanánk - egy olyan napi adagot kapott ebből a szertartásból, ami sokszorosan meghaladta a kolostor többi lakóinak szenvedését. És Mátyás, amikor ezt látta, a könnyei elkezdtek potyogni. Itt érzékelhető, hogy egy olyan király, akiről elmondták, hogy amikor Szabács ostrománál maga mellé vett egy kis apródot, hogy együtt menjenek a várfalak kifürkészésére. Egy csónakon cserkészték be a várat, de észrevették őket a törökök és odairányították az ágyút. A lövedék a Mátyás mellett ülő kis vitézt találta telibe, Mátyás szeme sem rebbent, pedig ez egy haláleset volt és igenis megsiratta a kis segédjét.
Tudjuk, hogy Mátyást imádták a vitézei, mert mindenkit név szerint ismert, ha kellett ő kötözte be sebeiket, ő bíztatta őket, ha csüggedtek. És itt amikor mellette halt meg a kis vitéz, a szeme sem rebbent, mintha nem történt volna semmi, szépen ment tovább és nézte a falakat.
Budaszentlőrincen pedig elkezdtek potyogni a könnyei, mert ez magának Krisztusnak ostorozása, ez az a szenvedés. Tehát itt a pálosok nem a saját testükben szenvedtek, hanem újra átélték, ahogy Krisztus szenvedett az ostorozástól, és a budaszentlőrinci vikárius, a megostorozott Krisztus szinte összes szenvedését magára vette. Ez azt jelenti, hogy amikor őt verték, akkor már nem, mint perjel volt jelen, hanem mint Krisztus, és Mátyás ezt látta, ez hatotta meg annyira, hogy sírt.
Ekkor így szólt Mátyás a karzaton: „Óh szent férfiak, óh Isten harcosai, akikben semmi hiányosság nincsen, egytől egyig szent férfiak vagytok!”
Ebben a mondatban nagyon sok mindent elmondott: harcosok, szent férfiak, Isten harcosai. Harcolni ugyanis nagyon sok úton-módon lehet ebben a világban. Mátyás ezt követően mondta Gergelynek, hogy oda fogja adományozni nekik a Fehéregyházi templomot. A fehéregyházi templom maga a titok. Tudjuk, hogy Mátyás fennmaradt levelében, - melyben a pápai megerősítést kéri Rómából, - leírja: a hegyek lábánál található az a fehéregyházának nevezett templom, amelyet szent elődeink építettek és most romokban áll. Mátyás a pálosokon keresztül ezt a Fehéregyházát újította meg. És nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a hagyományok szerint Árpád vezér sírja valahol a Fehéregyházi templom körzetében volt. És Mátyás király ezt az egyházat bízta a pálosokra.
Mindezek után már eléggé tisztán lehet érzékelni, hogy Mátyás király és a pálosok kapcsolata nem egyszerűen egyéni szimpátián alapult. Minthogyha maga a pálos rend és maga a király, tényleg tudtak volna egy nagy titkot, amely Magyarország megmaradásának zálogát jelentette. Amikor meghalt Mátyás, a pálos évkönyvekben megjelent a következő bejegyzés 1490. április 5-ével. „Az egyik hollós, siratja a másik hollóst”.
Úgy tűnik, hogy a Hollós, Mátyás neve előtt nagyon sokféle jelentéssel rendelkezett.
A következőkben aztvizsgáljuk meg, hogy ki, vagy mi ez a titokzatos holló. Miért a holló játssza itt most a főszerepet? Ez a miniatúra az Anjou legendáriumból származik, a Remete Szent Pál életét bemutató harmadik képecske, ennek vannak előzményei, és van egy következménye is, ahol már a képmező következő részében Remete Szent Pál halálát látjuk megörökítve.
Most csak a harmadik képet fogjuk megvizsgálni. Azt lehet tudni, hogy a pálos rend, thébai remete Szent Pált tekintette saját hősének. De azt is lehet tudni, hogy ez a thébai remete, minden jel szerint hasonmása, vagy váltótársa annak a Szent Pálnak, aki az események hátterében itt végig jelen van, és ezt maguk a pálos himnuszok árulják el. Amikor a középkori pálos himnuszok elkezdenek beszélni thébai remete szent Pálról, egy darabig ténylegesen a nagy hitvalló élettörténetét olvashatjuk, majd egyszerre jön egy hirtelen fordulat, és kijelentik az első remetéről, hogy ő apostol és próféta, és ez már nem a thébai remete szent Pál, de mégis egy Szent Pálról van szó. Az apostol Szent Pál a jóraforduló Pál, aki Saulusból lett Paulus, őt ismerjük, de itt egészen biztos, hogy nem róla van szó, hiszen thébai Pál élettörténetét mesélik el.
Hogyan került ki ébai remete szent Pál a sivatagi magányba, mert itt úgy tűnik nagyon fontos, hogy egy magányosság mentén haladunk. Tehát a pálos rendben olyan emberek élnek, akik a magány nagy próbáját az életük folyamán már kiállták. Ez egy nagy próba, és nem azonos az egyedüllét időszakával, mert az ember ha már nagyon unja embertársait, akkor nagyon jól érezheti magát egyedül, de ebben még semmi megpróbáltatás nincsen. A magány nagy próbája a pálos rendnél, mindig a halálban megjelenő egyedüllétet jelentette. A pálosoknál ugyanis volt egy szertartás, a felvételi szertartás, amelyet az itt eltöltött első év után végeztek el. Tehát egy évig az ember tulajdonképpen minden kötelezettség nélkül élhetett a pálosok között.
Egy év után viszont döntenie kellet, hogy be akar-e lépni a pálos rendbe vagy sem. Ha úgy döntött, hogy belép, akkor következett el az a nagy próba, ami általában azt jelentette, hogy azokban a barlangokban, melyek általában majdnem minden pálos kolostor körzetében fellelhetők voltak, történt a felvételi szertartás. Ezekben a barlangokban a fő csarnokban volt egy kőből készült kád, egy szarkofág, vagyis koporsó. A jelöltnek ebbe kellett belefeküdnie, és ebben nem jelképesen, hanem valójában élte át a halált, és a halálnak azt az arculatát, amely fenyegető, iszonytató, és hatalmas nagy egyedülléttel és magánnyal jár. Ezért beszélnek úgy a pálosokról, hogy „akik kiállták a magány és egyedüllét próbáját”. Az ember, halálának pillanatában hirtelen nagyon magányossá tud válni, amikor kiderül, hogy minden elveszett: az élet, az érzékszervek, az a képesség, amivel azonosítani tudja saját személyiségét és kiderül, hogy teljesen egyedül van. Ez a félelmetes állapot az egyetlen érzés, ami megmarad, de olyan kínzó, gyötrelmes érzés, hogy erről a nagy világvallások jól ismert halottas könyvei lépten-nyomon beszámolnak.
Vajon miért fontos ezt az állapotot átélni, miért ez a kulcsa mindennek?
Mert különben a rosszat nem tudjuk jóra fordítani, mert aki nem ismeri a végső, szinte a pusztulás szélét jelentő minőséget, az a világban soha nem fog tudni jót tenni, mert minden jótette csak „lebegni” fog a világban. Ez a mérce.
Első remete szent Pálról is elmondják, hogy ő a nagy magányos, elmegy egy sivatagba, pedig gazdag szülők gyermeke, nemes családból származik. És itt újra és újra figyelmeztetni kell arra, ami a pálosok egyik legnagyobb titka volt, legalábbis az Árpád-korban, de még Nagy Lajos király idejében is talán, hogy a fennállás első harminc éve alatt a pálosok közé, kizárólag csak főnemesi családból származó férfiak és ifjak léphettek be. És csak és kizárólag magyar főnemesi családból származó férfiak, mert itt végig a magyarságról van szó. Utána, amikor már a rend megerősödött és jól kimutathatóan megmaradt ez az ősmagyar hatalmas tengely végig a rend életében, akkor vettek fel esetleg más népek fiaiból is jelentkezőket. Tehát lehet érzékelni, hogy már az indulásnál fontos a nemesség, akárki volt is remete szent Pálként a pálos rend őse, egy biztos, nemes ember volt. Főnemesi családból származott és a gazdagságot ifjúságában hagyta ott, amikor az ember leginkább tud örülni az anyagi javaknak, akkor érte valami nagy csalódás, kiment a thébai sivatagba, és a hegyek oldalában talált magának egy szép, árnyas barlangot. A hegyet hatalmas nagy pálmafák vették körbe. Ebben az a figyelemreméltó hogy még a játékosság szintjén sem foglalkozott még senki azzal, hogy remete szent Pál öltözékét a pálmafák adták, eledelét pedig a pálmafa gyümölcse adta. Pedig ha Pálnál fontos a pálmafa, és élettani jelentősége van, akkor itt a pálmafa Életfa, magának az egyetemes pálosságnak az Életfája, és ezt szinte szánkba rágja a legenda. Hiába nemzetköziek a szavak, egyszerűen ilyen szépen magyarul mindent meg tudunk ebből érteni, hiába ő az egyiptomi remete szent Pál. És úgy tűnik, hogy az egyiptomi, a kopt és a latin nyelvekben ezek a megfelelések nincsenek benne. A Paulus latinul kicsit, tökmagot jelent. Ehhez képest pedig milyen emberek voltak a pálosok? Hatalmas termetűek, és nekünk észre kell venni, hogy itt tényleg egy magyar alapítású rend jelenik meg a szó legteljesebb értelmében.
Remete szent Pál 60 teljes esztendeig élt egyedül a magányban. Ruházatát a pálmafa levele, eledelét a pálmafa gyümölcse adta, és nem messze ettől a helytől, volt egy csörgedező kis forrás. A forrás léte nagyon lényeges, mert a majdani Árpád-kori telepítésnél is mindig forrás mellé épülnek fel a pálos kolostorok, de nem pusztán azért, mert a vízre szükség van, ez is nagyon fontos, de itt ez a forrás egy kozmikus forrás megidézője.
Mikor van a naptárban jóraforduló Pál névünnepe?
A vízöntő havának legelején. Itt ugyanis egy energia típus jelenik meg, és a két Pál, a remete és az apostol, úgy tűnik ilyen kapcsolatban állnak egymással a magyar hagyományban!
Remete szent Pálról a magyar pálos hagyomány olyat mond el, amit a nagy kanonizált legenda egyetlen helyen sem említ, pedig egyszerű és nagyon fontos meghatározás: Pál, amíg itt tartózkodik, addig a teste a földön jár, a lelke, pedig a csillagok között. Erre a meghatározásra, vagy erre az úton-járásra a magyar vallásnak van egy gyönyörű fogalma, a révülés: a testem itt van, a lelkem pedig a csillagok között jár, ott keresi saját hazáját. Végig égi hazáról, égi honról beszélnek és ezt csak a magyar pálos hagyomány mondja így. Mást is elmondanak az idevonatkozó pálos források: Pál vezérlő fejedelemként működik, állandóan úgy határozzák meg, hogy ő vezérel.
Milyen minőség ez?
A magyar pálos írások nem azt mondják, hogy remete, hanem azt, hogy Pál a vezérlő, ő vezérli a remeték lelkeit a csillagos égbolton és a hegyek belsejében, a barlangok járataiban. A kettő pedig azonos idő alatt történik. Pedig a thébai remete szent Pálnak magányában nincsenek tanítványai, nem vezet senkit, a másik Pál viszont a háttérben, akiről nem lehet tudni semmit, csak egyet: „elhagyta hazáját, elhagyta gazdagságát és kincseit”. De a thébai remetére nem igaz, hogy elhagyta a hazáját. Ő csak saját városából egy kicsit kijjebb ment a sivatagba, a magányba, de a magyar pálosok egy olyan Pálról beszélnek, aki messze vándorolt, nagy utat tett meg, és mintha egy gyöngyhimnuszt hallanánk, mint mikor valaki nagy magasságból odahagyja atyai kincseit, égi hazáját és elmegy idegen országba, a távolba bujdosni és ott éldegél.
Miután eltelt 60 év a thébai sivatagban, egy remete társ, akit szent Antalnak neveztek, álmában hírét vette, hogy nem ő a legnagyobb remete ebben a sivatagban. Szent Antal ugyanis abban a hitben ringatta magát, hogy ő a legtökéletesebb, a legjobb remete, ő tud erről az életformáról a legtöbbet nyújtani a világ számára, s egyszer csak a Teremtő álmában küldött hozzá egy angyalt és figyelmeztette: „tőled néhány napi járóföldre van az igazi, keresd fel őt, mert az idő kevés”. És innentől kezdve elkezdődik egy versenyfutás az idővel, amely úgy tűnik Magyarország megmaradásának érdekében, megközelítőleg Krisztus után 300 körül kezdődött el, ugyanis ezek az események ekkortájt történtek.
Figyeljünk fel arra, hogy itt az idő nem egy irányban, egy tengely mentén mozog, tehát nemcsak a múltból a jövő felé, hanem bizony a jövőből is vissza a múlt felé. Ez pedig a vízöntőség lényege: a két irányban áramló idő.
Útnak indult szent Antal, és elérkezett thébai szent Pálhoz, aki igazi remete volt, és esze ágában sem volt befogadni a „betolakodót”. Pálmafa ajtaját szépen becsukta, és Antal ott könyörgött, hogy engedje be. És a legendában itt az ajtóval elkezdenek játszani, hogy Antal be tud-e lépni az ajtón, meg tudja-e nyitni az ajtót. Ez úgy tűnik megint lényeges a történetben, mert ennek az ajtónak a neve: „égi kapu”. Ha pedig megnézzük, hogy a Szent Koronán Szent Pál, egy kapu alakzatban áll, akkor itt nekünk a kaput tudnunk kell megnyitni. Itt nem arról van szó, hogy Pál és Antal nem udvariaskodtak egymással, és hogy az egyik egy rigolyás vénember, aki 60 évig nem látott embert, azt hiszi, hogy valami szörnyeteg érkezett hozzá és előle bújik el, hanem ez egy figyelemfelkeltő szertartás, mert itt Pál és a Kapu, döntő jelentőséggel bírnak.
Végre megtörtént a csoda, Pál a pálmafa levelét félrehajtotta, egyszerre üdvözölték egymást, és anélkül, hogy bemutatkoztak volna, mindkettőjük nevén nevezte a másikat. Ez volt a tökéletes és csodálatos felismerés. Ezután elkezdtek beszélgetni, elmélkedni, és az egész napot istenes elmélkedésben töltötték. Valamikor a déli órákban, mikor már-már megéheztek, megjelent egy holló. (Ezt a hollót lehet a miniatúrán látni.)
Ez a holló - hogy ismerjük az előzményt - 60 teljes esztendőn keresztül, minden áldott nap hozott a csőrében egy fél kenyeret Pálnak. Ez úgy tűnik egyetlen embernek elegendő táplálék volt, legalábbis a legenda ezt fényesen bizonyítja. Igen ám, de most már ketten voltak. Megint megjelent a holló és most már nem egy kenyeret hozott. (Bár ezen a miniatúrán ez nem derül ki, amit a legenda szóban el tud mondani, azt nem biztos, hogy a festőnek ugyanígy le kell másolni. Neki valami többet kell mutatnia, olyat, ami a szóbeli közlés során nem hangzik el.) A holló hozott két darab kenyeret és ekkor megszólalt Pál: „lásd Antal, a Teremtő Isten gondoskodott rólunk, mert eddig, amíg egyedül voltam, minden egyes nap – és most figyeljünk fel arra, hogy ennél a pontnál megkezdődik az idő mérése – egy fél kenyeret kaptam”. Mire elegendő akkor ez a fél kenyér minden áldott nap, ha nagy tettek akarok végrehajtani a világban? A nap egyik fele kimarad ebből. Ha nappal világos van, éjszaka pedig sötét, akkor ez azt jelenti, hogy a túlsó oldal, egy napi ritmuson belül, kenyér hiányában marad.
És miért fontos ez a kenyér? Gondoljunk az evangéliumra, mert ez valakinek a teste! S kiderül, hogy ez a kenyér most betölti a mindenség testét, ami jelen esetben azonos a magyarság, vagyis a nemzet testével. Tehát valamit ki kell majd tölteni, valamit, ami nem teljesedik ki évszázadokon keresztül, ami majd Hunyadi Mátyás idején ki fog egészülni, végleg és teljesen. Mert itt, bár eddig nem derült ki, de valahogy megpróbálunk eljutni Mátyáshoz, a hollóhoz, és a holló jelentéséhez.
Mátyást Corvinusnak nevezik, vajon miért? Nyilván nem azért, mert volt egy ilyen nevű római hős, ahogy Bonfini írja.
Mivel üzen Szilágyi Erzsébet a rabságban lévő fiának? Szilágyi Örzsébet küldi a hollót. Mi van Mátyás címerében? A holló. Mi van a pálosok címerében? A holló. A kettő ugyanaz. Ugyanaz a holló volt. Vegyük észre, hogy a két monda itt találkozik. Elindul valamikor Krisztus utáni évszázadokban egy hatalmas, eleven, lüktető áramlat, ami 1458-ban Mátyás trónra lépésénél megtalálja saját párját.
Itt lehet érzékelni, hogy kicsoda volt Mátyás király. Az egész világegyetem Mátyás megszületésével foglalatoskodott. Ha valaki elolvassa Zrínyi Miklós nagy munkáját, amit Mátyás királyról írt, abban a következőket írta Mátyás születéséről: „nem minden időben születnek ilyen emberek, és vélhetően a természet nagyon sokat fáradozott azon, hogy egy ilyen embert tudott adni nekünk”. A természet nagyon sokat fáradozott. És minden jel szerint a természet úgy elfáradt Mátyás megalkotásában, hogy többet erre nem is lesz már képes.
Mi azt hisszük a történelmi szereplőkről, hogy olyanok, mint mi, csak ügyesebbek. Hát nem olyanok, mert iszonyú nagy magasságból és ténylegesen a Teremtő közeléből érkeztek, és ha nincs pálos rend, nincsen thébai szent Pál, nincsen jóraforduló Pál, nem alapítja meg Béla király a pálos rendet, nincs Hunyadi Mátyás, és ha nincs Hunyadi Mátyás, akkor 1526 nem akkor következik be, és ha máskor következik be, akkor az véglegeset jelentett volna. Most nem tudnánk, mi az a Kárpát-medence. Ezek döbbenetes tények, ráadásul erre olyan adatok figyelmeztetnek bennünket, amiket ismerünk, hiszen Zrínyi Miklós Mátyás királyról szóló műve, középiskolában ajánlott olvasmány. Zrínyi leírja és figyelmeztet arra, hogy a természet évszázadokon keresztül készítette ezt a csoda lelket, aki Mátyás király volt. És hollós Mátyás királynak a földre segítését szolgálta a pálos rend, a másik hollós. Amikor Mátyás meghalt, nemcsak a főurak dobták el a gyeplőt, hanem a pálos rend is. Innentől kezdve ugyanis a pálos rend is tudta, hogy vége. S erre nekünk mindenképpen oda kell figyelnünk.
Tehát a holló nem egy fél kenyeret hozott, - és ez a legfontosabb ebben a hollóban, - hanem két kenyeret. Ha volt eddig naponta, fél napra elegendő fény a lélekben, ami a napot félig kitöltötte, innentől kezdve minden egyes napra lesz elegendő energia ahhoz, hogy a fényt fel lehessen szabadítani, és a Teremtőhöz visszaküldeni.
Hogyan repül ez a holló, milyen a röpte? Egyetlen hangzót kell csak megváltoztatnunk, a hollót hullóra, mert szinte aláhullik a magasból, nem lehet azt mondani, hogy szárnyal, hanem mint akit leejtenek nagy magasságból, mintha tehetetlenül repülne le. Ez a hollóság lényege, megjelenik benne egy olyan minőség, ami bizony, ha tetszik, ha nem, nyelvi úton bontható ki, megjelenik a hullás. A hollót a magyar középkori egyházi hagyományban minden alkalommal hulló madárként ábrázolták. Aki nem ismeri a madarak röptét, aki csak képes könyvekben látott madarat repülni, az nyilván nem veszi észre ezeket a látható madártani mozdulatokat. És mi van a holló csőrében? Ami egyébként nem is a csőrében van, mert a csőre nyitva van, a csőr pedig valamiféle csicsergést jelenít meg, amiről a holló esetében szó nem lehet, de mégis valamiféle hangadási mértékegységét jelent. Ami belőle áramlik, az egy aranyló test, a kenyér. Ha az égből jön, és holló hozza a csőrében, akkor ez a kenyér égi-test. Próbáljuk meg a kenyeret valamiféle üdvtörténeti fogalommá átalakítani, ami éppen az evangéliumban eléggé sarkalatos módon jelentkezik. Tehát van a kenyér szavunk, és ha behelyettesítjük, könyör lesz belőle. S akkor ez a holló már maga a hála, és amit magával hoz, az a könyörülés lesz. És min vagy kin könyörülnek meg az égben?
Eddig az emberiségnek, vagy a magyarságnak fél napra elegendő energiája, életideje volt, s itt ez a lényeg, a hollóval, a hollóssal, jön egy hatás, egy többletenergia, és minden nap magában a könyörületben részesülhetünk. Visszatérve erre a madárkára, ő fekete holló, és ha az égből jön, akkor azt is lehet érzékelni, hogy ő nem a nappali égbolt madara, mert ez bizony az éjszakai égbolt jelölője, egy sötét madár. Éjszaka pedig nem is a madarat fogjuk látni, hanem azt kenyeret, azt a testet, ami világít, és hogy fénytermészetű a kenyér, ami a csőrében van, azt nagyon szépen jelzi a szentek körüli dicsfény, mert Pál és Antal dicsfénye is beleszalad ebbe a fénylő, kerek testbe. A glória pedig fényből van. Minek nevezzük tonzúraszerű, kerekded kinyírást? PiLiSnek. S a kenyérnek a szélét, amit le szoktak vágni, megint csak pilisnek. És kikről beszélünk most? PáLoSokról. És ez az, aminek döntő a jelentősége.
Itt ülnek ők ketten, és hogy melyik Pál és melyik Antal, azt is fel lehet ismerni, nyilván a tekintélyesebb, Pál van magasabban, Antal pedig egy kicsit alacsonyabban, és Pál jobb keze, az Antalnál lévő nyitott könyvből egy darabot kitakar. Érdemes azokra a kis lélektani megoldásokra is felfigyelni, ahogy az Anjou legendárium festője őket elénk állítja. Antal ugyanis sír. Antalnak hullanak a könnyei, ráadásul a testtartása és az arckifejezése is a megrökönyödött embert idézi fel. Azt az embert, aki igazából már nem sok reményt lát arra, hogy a rossz dolgokat ebben a világban jóra lehet fordítani. Pál egy kicsit magasabban van, arca is fennköltebb, magabiztosabb, és lehet érzékelni, hogy ezen a programon lehet változtatni, mert bár nyitva van a könyv, ami azt jelenti, hogy ezt a könyvet bizony már felnyitották, tehát elindult már valami, de egyrészt még oda lehetne írni dolgokat, másfelől valami ki van takarva ebből a könyvből, tehát még lehet változtatni a jövőn. A nagy megírt jövendő, mivel igenis nincs előre teljesen behatárolt jövő, a Teremtő nem úgy játszik az emberiséggel, hogy mindent eleve elrendel, lehet változtatni, lehet javítani rajta, de amikor elindul egy szó szerint apokaliptikus program, azon hihetetlenül nehéz már változtatni. A pálosok pontosan ezért vezekeltek és szenvedtek, hogy ami itt nem látszik a könyvből, számunkra jó dolgokat rejtsen a jövőnk érdekében.
Visszatérve a madárra, tudni kell, hogy a holló, ha csőrében fényes égi test van, akkor ez a csillagos égbolton nevet kap, de itt vigyáznunk kell, mert nagyot lehet tévedni, mert ez nem sugárzó test, ugyanis ebből táplálkoznak.
|
|
|
Budán előkerült faragott zárókő Remete Szent Pál ábrázolásával |
Amit mégis a holló megidéz, mivel aranyló test van a csőrében, ez egy hulló fényforrás. Hogyan nevezzük ezt az égbolton? Ez maga a hullócsillag. És itt lehet érzékelni a természet nagy alkotmányát és hatalmát, mert Mátyás lelkét ezekből a hullócsillagokból alakítják ki. És erre éppen Molnár V. József szokott emlékeztetni, hogy nagyon egysíkú az a hagyományértelmezés, ami azt állítja, hogy amikor leszalad az égbolton egy csillag, akkor valaki meghal. Ugyanis ennek általában a fordítottja is igaz, ha nem ez az igazság: akkor érkezik, születik valaki. És ez micsoda nagy különbség. Nem azért szalad le a csillag, mert meghalt valaki, hanem akkor szalad le a földre a fény, akkor szalad le édesanyjának méhébe a kis lélek. És az évezredeken keresztül a hulló holló által összegyűjtött fényeket kell valahogy egyetlen egy lélekbe formálni, mintegy hatalmas nagy égi műhelyben, akkor érzékelhető, hogy aki ezen az úton születik meg, ő fényben kimeríthetetlen lesz, energiákban pedig kiapadhatatlan lesz. Mátyásról pedig pont ezt mondják a források: Mátyás király minden fáradtságot tűr. Mátyást nem lehetett látni aludni, amikor pedig úgy látszott, mintha aludna, azt az időt általában révülésre használta fel, – gondoljunk Szabács ostromára. Mátyás király hihetetlen energiával rendelkezett. És amikor valami nagy veszedelem érte, kiderült, hogy más ember ebbe már régen összeroppant volna, ekkora veszedelem súlya alatt már megtört volna. És írják a krónikások és a pálos szerzetesek is, hogy a legfelségesebb király ilyenkor mintha csak erre várt volna, hogy végre az erejéből egy kicsit megmutathat. Gondoljunk arra, mikor országunkra 3-4 irányból támadtak, belülről is ellene fordultak, és Mátyás mintha egy különleges világban élne, a legnagyobb rosszat néhány hét alatt jóra fordította. Hiszen ekkor megtámadta egyszerre a lengyel király és a cseh király. Kázmért akarták behozni, közben pedig a német-római császár döngette a nyugati kapukat, délről támadt a török, és Vitéz János esztergomi érsek is Mátyás árulójává vált. Magyarországon ekkor nem volt egy olyan főúr sem, aki a királyt vagy így vagy úgy el ne árulta volna. És Mátyás ebben a helyzetben, ilyenkor volt elemében, mikor az ember arra gondol, hogy itt már vége, és Mátyás ilyenkor kezdett el igazából élni, és fél pillanat alatt mindent a saját javára tudott fordítani.
Honnan származik ez az energia? Megint utalnék Zrínyi Miklós művére, a következőket mondja: „az az út, amelyik a fejünk felett a Tejút, telis-tele van csillagokkal. Azért tűnik útnak, mert ott sok csillag van, és az a sok csillag Mátyás király lelke. A Tejút sok-sok fényes csillagából gyúrta teremtette, és adta nekünk őt a Teremtő”. Elindulnak ezek a kis hullócsillagok, a saját útjukon, és ezt el kell ezt fogadni, mert az ember sivatagot nem szokott öntözni. Ő ilyen magasságból érkezik, - s ezek nem költői szép szavak, Zrínyi Miklós mondja, hogy ő maga a Tejút minden csillaga – és ez maga Mátyás király.
De ahhoz, hogy elinduljon lefelé, kell itt egy fogadó állomás. Ha nincs nemzet, akkor minek jöjjön el valaki? De akkor ne is csodálkozzunk, hogy most az életünket nem tudjuk megoldani nemzeti szinten.
Ezeknek a hullócsillagoknak van nevük is. Gondolkozzunk el azon, hogy hogyan is alakult meg a pálos rend. Mi volt Özséb látomása? Éjszaka, az égbolton lévő csillagok, mintha lezuhannának. Ezek hullócsillagok, és belezuhannak a Pilisbe, apró kis lángok keletkeznek, és ezek a lángok egy hatalmas nagy tűz-gömbben egyesülnek. Úgy tűnik, hogy itt a hulló-holló hozta minőség nem egyszerűen legenda, és egy szépen felidézhető emlék.
Tudjuk, hogy III. András halálával kihalt az Árpád-ház. Már III. András idejében elindult Pilisszentkeresztről egy Lőrinc nevezetű perjel, aki később a pálos rendfőnök volt. Példátlan az életpályája, mert negyed évszázadon keresztül irányította a pálos rendet, ahol máskor ötévenként perjelválasztást tartottak. Ebben az időben azonban nem voltak választások, mert Lőrinc idejében 25 éven keresztül, valami miatt nem élt ez a fajta demokrácia. Lőrinc kezében volt tehát valami, amit csak ő tudott kivitelezni és felépíteni, és a szentkereszti kolostor működése lassan-lassan a háttérbe szorult. Kihalt az Árpád-ház, és ez azt jelenti, hogy ami nagyon bent volt, egy kicsit kijjebb került, és úgy tűnt, hogy a világ szeme elé kerülnek dolgok. Elkezdtek építeni egy kolostort, ami nagyon sokáig épült, már III. András ideje alatt elkezdett épülni és valamikor Károly Róbert trónra lépésére készült el, az 1310-es években, de már 1304-ben felszentelték a templomot. Ennek neve: Budaszentlőrinci kolostor.
Vajon hogy jön Szent Lőrinc ebbe a képbe, az ember nem érti. Ugyanis Szent Lőrinc, Sixtus pápának volt diakónusa, augusztus 10-én van a névünnepe, oroszlán havában, ahol a nap van otthon, és a legendája ezt a tulajdonságkört viszi tovább, mert megsütik, ez a rekkenő hőség ideje. De ez még önmagában, hogy egy pálos rendnek a legfontosabb szent épületét egy ilyen, ha nem is huszadrangú, de végül is nem megindokolható szentről nevezzék el, erre egyszerűen nincs magyarázat. És kiderül, hogy a kulcs nem a diakónus szent Lőrinc, mint annyiszor máskor már, hanem ez a Lőrinc. Maga Gyöngyösi Gergely írja le, hogy bizony ez a szent Lőrinc annak a vértanúnak a nevére és saját neve dicsőségére építi, tehát itt a Szent Lőrinc és Boldog Lőrinc, mert bármikor szentté lehetne avatni. De nincs az a pápai hatalom, ami egy Boldog Özsébet, vagy egy Boldog Lőrincet végre már szentté avatna. S hol van az a pálos, aki naponta dörömböl – zörögjetek és megnyittatik. Felépül ez a lőrinci kolostor, 500 szerzetese van. El tudjuk-e képzelni a méretét? Olyan hatalmas templom, ahova 500 szerzetes kényelmesen elfér és mondjuk ugyanannyi vendég bármikor betérhet. Európa egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb temploma volt. De a legszebb és leggyönyörűbb. Aki látta az ámult és csodákat beszélt róla. Felépül ez a templom és kiderül, hogy ez veszi át a főszerepet, jön Nagy Lajos király és lehet érzékelni, hogy egész uralkodása alatt fáradozik, és egy ügyön dolgozik a király. De nem tudjuk, hogy mi ez az ügy. Utána már szinte nincs is ilyen uralkodó, aki ennyire komolyan venné azt a küldetést, amely a pálos rendre lett bízva.
Visszatérve a budaszentlőrinci kolostorra, miért éppen Szent Lőrincről nevezték el, miért nem Remete Szent Pálról, vagy miért nem valami más, ismertebb szentről? Azért mert ezeket a hullócsillagokat a néphagyomány, (nemcsak a magyar), Lőrinc könnyeinek nevezi.
A legfontosabb oka Hunyadi Mátyásnak abban a nevében rejlik és mutatkozik meg, amit mi Hollós Mátyásként tartunk számon. Ugyanakkor Magyarországon a Pilis belsejéből elindul egy szerzetesrend, ennek a vezérlő kalauza, irányítója, és szent madara, az a holló, ami a Hunyadiak címerében is megjelenik. Ez még önmagában nem elégséges indok ahhoz, hogy itt ilyen éles, határozott párhuzamokat vonjunk.
Tudni kell, hogy Hunyadi Mátyás király a szentek hihetetlenül bőséges választékából választhatott. Itt természetesen olyan hazai szenteket is meg kell említenünk, mint Szent László, Szent István, vagy Szent Imre, tehát a szentek bőségesen jelennek meg abban a korban, amiben Hunyadi Mátyás uralkodik, és ugyanakkor Mátyás érezhetően támaszkodik a nemzeti szentek általunk számon tartott és ismert vonulatára, hiszen minden lépésében őket követi. Nincs olyan történelmi forrásunk, ahol külön ne hangsúlyoznák, hogy Hunyadi Mátyás lépteit mindig a régi királyokhoz mérte. És ezalatt a régi Nagy Lajos királyt kell érteni az egyik ágazatból, és azért régi, mert Hunyadi Mátyás idejében ez már így szerepel a krónikákban, pedig ekkor még nincs is II. Lajos király, és nem is lehet tudni, hogy majd még jön egy ilyen nevű uralkodó, és egy útnak lesz majd lezárója, ami nyilvánvaló módon csatlakozik az elindítóhoz, Nagy Lajos királyhoz. Sajnos II. Lajost még olyan szinten sem lehet említeni ebben a mezőnyben, hogy akár árnyéka lett volna Nagy Lajos királyunknak, hiszen annyira gyönge volt. (Bárcsak árnyéka lett volna, akkor valamiben emlékeztetett volna a régi nemes királyok tetteire és cselekedeteire.) A másik ilyen ágazat, amit megemlítenek a régi királyok megnevezés alatt, természetesen az Árpád-házi királyokat jelenti. Külön hangsúlyozzák, hogy Mátyás minden törekvésében és szándékában a régi királyok dicsőségét tartotta szem előtt és szinte „vetélkedve vetekedett”, és azon fejlesztette s ébresztgette lelkében azokat a hatalmas nagy lelkierőket, - amelyekről állandóan tanúságot tett - hogy a régi királyok dicsőségét és fényét meghaladja. Egy biztos, Hunyadi Mátyás a dicső ősök útját követte. Mátyás király előtt tisztán megjelent - a szó legteljesebb értelmében - egy olyan útvonal, ahol a szent ősök „taposták” ki előtte az utat, és Mátyás imáiban, saját kéréseit megcélozva mégsem ezekhez a királyokhoz fordult elsősorban. (Nem is kellett, hiszen ők benne éltek a lelkében.) A szentek bőséges választékát leszűkítette, és amikor országos jelentőségű, sorsdöntő ügyek kerültek napirendre, akkor mindig Szent Pál közbenjárását kérte, és itt elsősorban arról a Szent Pálról van szó, akit mi remete Szent Pálként tisztelünk és a pálos rend őseként tartunk számon.
Ez a tény már elegendő ahhoz, hogy komolyan és határozottan feltegyük a kérdést, hogy a királyok életének hátterében álló pálos rendre miért támaszkodott olyan határozottan Nagy Lajos király, és talán még nála is határozottabban, és erőteljesebben Hunyadi Mátyás. Mi volt a pálosok titka? Honnan származnak a pálosok? Mi az, amit a pálosok feltétlenül tudtak, ami mindenféleképpen egy olyan többletet jelentett, ami az uralkodó és a nemzet számára is a túlélés és a megmaradás zálogát jelentette az adott korban?
Már sokszor megemlékeztünk arról, hogy a pálos rend indulásánál az Árpád-házi királyok működtek közre. Az első királyunk, akiről határozottan lehet tudni, hogy azon törte a fejét még ifjabb korában, amikor még nem ő volt Magyarország koronás királya, hanem édesapja, II. András király – ebből ki lehet találni, hogy a későbbi IV. Béláról van szó – (ez oklevelekben megmaradt,) hogy országát hogyan menekítse meg a vészterhes idő beköszöntésekor. Minden jel szerint Bélát az 1220-30-as években egy látomás indította el azon az úton, hogy a Pilisben a barlangok mélyén, a hegyek belsejében lakó és élő titokzatos remetéket összegyűjtse. Ez még nem Özséb terve volt. Özséb ugyan kortársa volt IV. Béla királyunknak, de van egy történelmi pillanat, amikor pontosan lehet érzékelni, hogy az indításhoz szükséges helyzeti energiát, lendületi erővé, a Turul-nemzetségből származó uralkodó adja meg. Még II. András volt Magyarország királya, aki ekkor már élete vége felé járt (1235-ben adta át a kormányrudat Bélának) de ezt megelőzően, megközelítőleg 4 évvel korábban Béla az oklevelekben már rendre egy olyan látomásról és vízióról, jövendőről emlékezett meg, amely az ő látomása volt, és amely a magyarság jövőjét jelentette.
Tehát Béla ebben az időszakban, egy látomásban, vagy révülésben látta Magyarország végzetes sorsát, de ugyanakkor látta, hogy ebből a megpróbáltatott sorshelyzetből, hogyan lehet továbbjutni. Minden látomás csak addig él, amíg a bajokból kivezető utat meg lehet találni.
Mi történik akkor Magyarországon, ha a Turul-nemzetség kihal? Hogyan lehet azt a vallást, ami a Kárpát-medencében meghatározó, irányadó, és ami a Szent Koronához kötődik megtartani?
Mert itt nem a római katolikus vallást vezették be és indították el. Katolikus vallásnak nevezik ezt a vallást is, de nincsen jelzője, nem római, nem bizánci, hanem katolikus, ami egyetemest, általánost és örökérvényűt jelent. Ennek a vallásnak az eszmei foglalata pedig maga a Szent Korona.
Tehát IV. Béla, aki ekkor még csak készült az uralkodásra, látva látott valamit, látomása volt. Bélának megjelent a Magyar Szent Korona, Jézus Krisztus, és a nemzet, mint egyetlen hatalmas, élő, organikus szervezet, és az a fajta együttes jövő, amely a Turul-nemzetség utáni évszázadokat jelenti számunkra. A látomást követően Béla fölkiált ezekben az idézett adománylevelekben, - nem egy levélről, hanem többről van szó, és ezért meglepő, hogy miért idézi fel állandóan azokat a mondatokat, amelyek itt elhangoznak, - „adassék dicséret az egekben Istennek és a földön a jóakaratú embereknek, mert íme felvirradt a magyarok megváltásának és a Szent Korona helyreállításának napja!” Pedig ő ekkor még csak herceg volt. Ha pedig valaki oklevelekben állandóan erről írt, akkor azon lehet csodálkozni, hogy még nem akadt történész, aki erre figyelmeztetett volna, hiszen itt miért ad hálát Béla király és hogyan lehetséges az, hogy a magyarság túlélése és a Szent Korona szabadságának helyreállítása ugyanazt jelenti?!
Béla ebben a látomásában minden jel szerint meglátta a kivezető utat is. Éppen ezért a Pilis belsejében kezdte összegyűjteni azokat a remetéket, azokat a barlanglakó, titokzatos életet élő férfiakat, akik már a megelőző évszázadokban is egymásnak adták át a stafétabotot. Ez azt jelenti, hogy a pálos visszaemlékezések a középkorból, Gyöngyösi Gergely korából, már ebben az időben úgy beszélnek ezekről az emberekről, hogy a régi atyák örökségét viszik tovább. Tehát már Béla idejében volt egy régi hagyomány, egy atyai örökség. És úgy tűnik, hogy innentől kezdve az a tudás, amit ők képviselnek, nem maradhat meg a hegyek belsejében, a barlangok mélyében, hanem egy utolsó, hatalmas erőfeszítés révén minden tudást, értéket, erőt és világosságot a felszínre kellett hozniuk. Ugyanis ha nincsenek ilyen férfiak, akkor hiába jön egy jó, kiváló és nemes lelkű uralkodó, nem tud nagy tetteket végrehajtani, mert ha körülnéz, nem lát maga mellett tisztességes, jóakaratú, daliás és reményt keltő férfiakat. Ezért nem mindegy, hogy a kor – és ez mindig az adott kort jelenti – hogyan figyel embereiben, saját magára oda.
A mai korunk egyik legnagyobb kérdése, hogy miért vagyunk ilyen helyzetben, miért nem tudunk változtatni a dolgokon, és miért nem születnek kiváló tehetségű férfiak közénk? Itt egy nagyon kegyetlen visszavágással lehet élni: mert az ember, ha körülnéz, nem lát olyan mezőnyt, olyan társaságot, olyan kiemelkedő embereket, akikkel nagy tetteket lehetne most végrehajtani. Ha a nemzet nem készül fel valakinek a fogadására, akkor onnantól kezdve a jövője le van zárva.
A pálos rend egy szent férfiak közösségeként számon tartott szellemi rend volt, szentek közössége, szentek rendje - végig így beszélnek róluk a rendelkezésünkre álló források, (és senki nem szaladt el Rómába, hogy ezeket a kijelentéseket legalizálják). A pálosok évszázadokon keresztül gyűjtötték a közösség számára azokat az energiákat, erőket és értékeket, amelyek szabályszerűen helyet készítettek egy olyan nagyformátumú uralkodónak, mint amilyen Hunyadi Mátyás volt.
És a „két hollós" tevékenysége itt találkozik egymással. Ha megnézzük, hogy az ábrázolásokon ezek a hollók mit tartanak a csőrükben, akkor általában háromféle minőség jelenik meg. Ha a holló a csőrében tartja, akkor pedig valahonnan hozza. Ha ez növényi inda lenne, mondjuk egy pálmaág, amely éppen gyümölcsöt hoz, akkor lehetne tudni, hogy a hollóból ez a fajta növényzet belülről indul el, de a pálos rendnél és Mátyásnál a holló csőrében nem növényi inda van, hanem egy gyűrű.
|
|
|
A Hunyadi család címere |
Ez azért nagyon érdekes, mert a Hunyadi család címerében a hollót és gyűrűt meg tudjuk magyarázni, de a pálos rend címerében nem, mert Remete Szent Pál legendájában nem gyűrű szerepel, ott a holló az égből egy fél kenyeret hoz magával. Ha megnézzük a pálosok holló madarát és a Hunyadiak hollóját, akkor pedig könnyen megállapítható, hogy ugyanaz a holló jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a pálosok megelőlegeznek és előkészítenek egy utat, amelyen keresztül a „Vitéz holló" jelenik meg. Mátyás királyt Zrínyi Miklós nevezte így: „aki saskeselyűket szalasztott meg, aki saskeselyűknél magasabbra szállt, és vitézségével, állhatatosságával. erejével felülmúlt mindenkit". Ugyanakkor ennek a „Vitéz hollónak" oroszlán a tekintete, ezt minden létező forrás hangsúlyozza. Tehát Hollós Mátyás oroszlánként tekint a világra. A hollós és az oroszlán az ő élettörténetében, krónikákban, legendákban, mondákban összekapcsolódik.
Mi össze tudjuk-e kapcsolnia hollót az oroszlánnal? Valóban ilyen magától értetődő, hogy ahol hollóról beszélnek, ott törvényszerűen meg kell jelennie az oroszlánnak is?
Ez az évkörben egy tengelyt határoz meg: Oroszlán - Vízöntő tengely, a vízöntő második holdháza pedig maga a holló. És még az alkati tulajdonságok leírásánál is félelmetesen találó dolgok hangzanak el. Az már más kérdés, hogy mi ezeket kozmikus tartalommal nem tudjuk megtölteni. Az igazság, hogy a Turul-nemzetség kihalása óta nem volt olyan uralkodó Európában, akinek tekintetét számon tartották volna, pedig azért éltek uralkodók. Olyan követjelentések számolnak be Mátyás félelmetes erejű tekintetéről, amely követek, mint diplomáciai küldetésben lévő emberek, királyoktól érkeztek. De nem találkoznak ilyen tekintettel, nem találkoznak ilyen félelmetes, fényteli, magabiztos, könyörületes és hatalmas erőt sugárzó tekintettel.
A másik hollós, a pálos rend megálmodásánál tehát ott találjuk Béla herceget, a rend indulásánál pedig már, mint IV. Béla király működik, és ebben az időszakában már segítsége, támogatása teljesen nyilvánvaló, és ebben az időszakban jelenik meg, mintegy Béla király társaként, mintha valami különös testvéri kapcsolat is lenne közöttük, Özséb. Özséb a pálos rend alapítója. Hogy ő ki volt valójában, hogy a magyarság mit köszönhet Özsébnek, - és a magyarságon ezt a jelenkori magyarságot is beleértve kell hangsúlyozni - az felbecsülhetetlen.
Ahogyan mára eljutottunk odáig, hogy saját történelmi múltunkat taglalva, a legnagyobb formátumú történelmi szereplőinkről könnyedén lemondunk, már helyrehozhatatlan bajok kezdenek növekedni. Nagyon oda kellene figyelni, mert vannak olyan bajok, amit egy ideig lehet orvosolni, és aztán elérkezik egy olyan történelmi pillanat, amikor már csak a kegyelem tudja orvosolni a bajokat. Most valahol pont a határon sétálunk. Szokták azt is mondani, hogy „az utolsó idők" - túl vagyunk már rajta. Most már majdnem mindent elherdáltunk az atyai örökségből. S ne fejtsük el, hogy a Kárpát-medencében voltak nagy népek előttünk, gondoljunk az avarokra. Amikor az avarok elherdálták az atyai örökséget, Atilla király kincseit, nem volt az a hatalom, ami őket a Kárpát-medencében egységes nemzetként innentől kezdve meg tudta volna tartani. Bizonyos történelmi értékekkel és múlttal tehát nem lehet játszadoznunk!
Özséb személyéről: Maga a név jelentése is figyelemreméltó és tanulságos. Ha az Özséb név tartalmát kibontjuk, azon döbbenünk meg, hogy az Eusebius görög névből származtatják. Ez pedig nem mond semmit, viszont az Özséb név szinte magától elkezdi beszélni a pálos rend életét. Nem egy jelentése tárul fel, hanem legalább 6-7 kulcsfontosságú jelentést tudunk egymás mellé felsorakoztatni.
Özséb Esztergom városában született, ez azért lényeges, mert itt született Szent István király is. Könnyen lehet azonban, hogy ez nem így van, de amikor a történelmi források valamit nagyon hangsúlyoznak, mint születési hely, akkor nem biztos, hogy az a gyermek valóban ott születik meg, de a küldetése köti oda őt. Szent Istvánnál ez egész egyszerűen kimutatható. Özséb esetében pedig arra kell figyelni, hogy miért olyan csökönyös a hagyomány, amikor olyan dolgokat megőriz, amit pl. Szent László esetében meg sem jegyeznek, és találgatni kell, vajon Lengyelországban született e, igen, minden jel szerint ott. Ha Szent Istvánnál ez ennyire hangsúlyos, akkor ez azt jelenti, hogy Esztergom bizony fontos hely, és nem azért, mert ott lakott az esztergomi érsek, hanem azért, mert ott a magyarság uralkodói programjának, nemzeti sorsának egy kulcsfontosságú kódja le van kötve, ami ott megtalálható. Ha pedig ezt elkezdik manipulálni - lásd a Habsburg idők által kitermelt esztergomi érsekeket, és a jelen időszakot is - a magyar történelem végképp vakvágányra állítható át. Tehát ezeknek a helyeknek elsősorban „programozó szerepük" van. Van egy olyan szent hely és szent tér, ahol bizonyos dolgokat, onnan kiindítva, nagyon könnyen meg lehet valósítani. Esztergom ilyen hely, elsősorban vallásos székhelyként számon tartott központ, de nagyon könnyelműek lennénk, ha ezt csak egyértelműen a mai értelemben felfogott vallásos központként értelmeznénk. Ugyanis itt nagy múltú lovagrendeknek volt templomuk, kolostoruk, rendházuk és gyülekezőhelyük. Tehát nagyon fontos Esztergom városa. És itt jelenik meg Özséb, és ahogy mondják, a források, már ifjú korában esztergomi érseki kanonok (itt Árva Vincére hivatkozom, a pálos rend régi nagy irányítójára, és kormányzójára, aki az illegalitásban vezényelte a pálos rendet, tehát az ő értesülései egészen biztosan megbízhatóak).
Ő mesélte el több alkalommal, hogy a jelenlegi kutatások - itt okleveles kutatásokról van szó -, amit Esztergomban, a levéltárban végeztek el, Özséb személyét egy kicsit átformálták. Ugyanis egyértelműen kiderült, hogy Özséb nemcsak érseki kanonok volt, hanem elsősorban a Szent István lovagrend nagymestere. S ezen információ birtokában az egész pálos rend viselkedése, szabályzata megmagyarázható, mert tudni kell, hogy a pálos rend telis-tele volt lovagokkal, vitézekkel, kardforgató férfiakkal. Ha pedig egy rendnek nincs valami egészen természetes kötődése a vitézi hagyományokhoz. akkor nem tud magába olvasztani ennyi kardforgató férfit. A pálos rendet, rögtön az indulástól kezdve, gyakorlatilag csak vitézek képviselték. Maradtak fenn névsorok, listák, visszaemlékezések, és alig találunk olyan pálost, aki ne a vitézi kötelékeket hagyta volna ott azért, hogy a rendbe beléphessen.
Ez pedig félelmetes tény, erre oda kell figyelnünk, mert ez azt jelenti, hogy itt az a fajta aszketikus életmód, amit mi mondjuk egy nyugati kereszténység szerzetesrendjében megszoktunk, itt más módon jelenik meg. Itt a vezeklés és az aszkézis olyan szinten jelenik meg, ahogy mondjuk a vitézi hadseregekben a katonákat képezik ki.
Nézzük, hogy Hunyadi Mátyás kiskorában milyen kiképzésen ment keresztül. Ezt Szilágyi Mihály a királyválasztó beszédében mondta el.
Mátyás, mint kisfiú „ismeri a hideget". Ez azt jelenti, hogy nincs olyan hideg télen, hogy ez a gyermek a hideggel, a faggyal ne tudna dacolni. Ugyanakkor, „jól tűri a rekkenő hőséget".
Ha valaki ténylegesen vitézi kötelékben forgolódik, ott az állóképesség mind a mai napig a próbatétel legfontosabb vonulatát képezi, és abban mindig a szélsőségek jelennek meg. S ezután szépen megjelenik a „hihetetlen nagy hidegben történő éjszakai virrasztás", nem egy éjszaka, hanem mondjuk egy héten keresztül.
És hogy ez milyen hihetetlenül nagy erőfeszítés és próbatétel, gondoljunk a sumer hagyományra, amikor Gilgames eljut a halhatatlanság földjére, meglátogatja dicső, halhatatlan ősét, Utnapistimet, megkérdezi tőle, hogyan lehetséges, hogy ő is halhatatlan legyen. Jön a válasz, hogy mi sem egyszerűbb, hat nap és hét éjszaka kell virrasztani. Itt egy óriási figyelmezető jelenik meg.
A pálosoknál ugyanez a vonulat jelenik meg: szélsőséges időjárási körülmények között virrasztani és helytállni.
„Őrzők, vigyázzatok a strázsán!" - ha valaki az életet tovább akarja menekíteni, akkor tudni kell, hogy ez ott válik kérdésessé, amikor az életnek nincsenek meg a földi feltételei. Vagy nagyon hideg van, vagy nagy a forróság, és ha itt nem tudjuk, hogy hogyan kell a saját életünkben, és a közösség érdekében cselekedni, akkor kisiklottunk ezen az úton. Bizony a pálos rendnél az aszkézis, - mert ez hihetetlen fegyelmezett aszkézis - a legszigorúbb volt. Rajtuk aszkézisben és mindenféle próbatételben túltenni nem nagyon tudtak. Amikor mégis vannak ilyen nyugati eredetű szerzetesrendek, ott lehet látni, hogy tényleg túlzásokba esnek, le akarják a pálosok szigorúságát körözni, és bizonyítani akarják, hogy ők a legkiválóbbak. De túlzásokba sem szabad esni.
Özséb, minden jel szerint harcias, vitézlő és nagy tudományú férfiú volt, amikor a pálos rendet megalapította. De neki van egy születése, és amit erről elmondanak, az kísértetiesen egybeesik azokkal a nagyon ritkán hangot kapó történészi és régészi véleményekkel, amelyek azt mondják, hogy a fehér ruhás pálosok a Pilis belsejében, eredetileg táltosok voltak. Nem árt ha tudjuk, hogy ma ezt a hivatalos történelemtudomány, amikor egy picit emelkedettebb szintre jut el az éppen adott képviselőiben, és éppen a pálosokról van szó, akkor ezt így mondják el, akár nagy nyilvánosság előtt is. Minden jel szerint - és itt egybehangzóak a vélemények, - a pálosok ősei olyan fehér ruhás remete szentek voltak, akik személyükben táltosok voltak, táltosok közössége. Ezt alátámasztja viselkedésük, fehér öltözékük, az hogy honnan indultak el. És nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a Pilis teljes terjedelmében. az Árpád-házi királyok családi birtoka volt.
Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a legkiválóbb kutatók olyan ostobaságokat írnak le, mint pl. a Holdvilág-árok históriájában, hogy: ott a pálos rend felbukkanásáig az ősvallás papjai titokban még tevékenykedhettek, de jöttek a „csúnya" pálosok, és mivel ők magyarok voltak, hát könnyen belátásra bírták a régi vallás híveit - ez nagyon tetszetős, egészen addig, amíg meg nem nézzük, hogy hol van a Holdvilág-árok. És nem tudjuk azt, hogy az a föld, minden egyes fűszála, milyen nemzetség birtokában volt.
Nem mondhatja senki, hogy Magyarország kellős közepén van egy királyi dinasztia, a Turul-nemzetség, és nem tudják, hogy a családi birtokukon mi történik. Minden jel szerint ezek a táltosok, a későbbiekben pálos ruhában jelentek meg, akárhonnan is eredeztetjük őket. Özséb legendájában pedig a legteljesebb tisztaságban erősítik ezt meg. Ugyanis elkezdik mesélni Özséb gyermekkorát.
Amikor egy szent ember vagy egy szent király gyerekkoráról hosszadalmasan értekeznek, gyanús jel, és oda kell figyelni, milyen tulajdonságát hangsúlyozzák a gyermeknek. Özsébnél nem is nagyon kell gyanakodni, ugyanis a következőket mondják el róla: még el sem választották az anyatejtől, máris megkezdte a tanulást.
Mit jelent ez, honnan származik Özséb tudása?
Ha valaki az anyatejjel szívja magába a tudást, az őseinek tudása, tiszta tudás, amiről nem beszélni kell, mert a génjeinkben magunkkal hozzuk. Ez a tudás, ha a tej útjához kötődik, mert a tej útja mentén jelenik meg, akkor nyilván táltosi tudás. A népmesékben ő Fehérlófia lenne, akit az édesanyja hét évig szoptat, és hét éves szoptatás után próbálja ki erejét. Özsébnél ez a fajta rendkívüli tudásszerzési út nem áll meg, ugyanis a továbbiakban azt mondják, hogy a gyermekek hiú játékait elveti. Ha arra gondolunk, hogy ez az Özséb egy szerzetespalánta, koravén emberke volt, akkor tévedünk. Ha elkezdenénk gyűjteni, és táltosok nyomába szegődve keresnék, lehetne találni a kis hazában és Erdélyben is táltosokat, és egészen biztos, hogy az első kutatási eredmény gyerekekről szólna. Elkezdenék mesélni az öreg bölcs fölnőttek, akik láttak már táltos gyerekeket, hogy igen, ebben a faluban is lakott egy… Akkor általában azon túl, hogy elmondják, hogy pl. foggal született, hogy már kiválasztott volt, a legjellemzőbb tulajdonság, hogy az adott gyerektársadalommal nem tart közösséget. Ha véletlenül valami kapcsolat kialakul köztük, hiszen nem egyenrangú társakról van szó, bármennyire lehet szeretni a kisgyermekeket, egy táltos gyermek a saját gyerekközösségében nem érzi jól magát, mert nem oda való. Itt mondják el, hogy Özséb gyermek, 6-7 éves, de a felnőtt legényeket is földhöz vágja, akkora az ereje. Lehet érzékelni, hogy, úgy ahogy egy ménesben az ember kapásból észreveszi a táltos csikót, s az a csikó a többi lóval nem tart közösséget, rendkívüli a születése, rendkívüli a tudása, és kiválik a többiek közül.
Amikor Özsébről megjegyzik, hogy a gyerekek hiú játékait megvetette, ezt nem lenézésből tette, mert a gyerekek játékai nagyon fontosak az átlaggyerekeknek, de nem egy táltos gyerek nem tud azokkal a játékokkal mit kezdeni, mert ő toronymagasan felette van. Özséb már gyerekkorában szigorú tetteket hajtott végre. Hogy ezek a szigorú tettek pontosan mit jelentenek: ha alakul egy szerzetesrend, ahol az alapító gyermekkorában minden jel szerint táltosi képességekkel van megáldva, ifjúkorában pedig egy vitézi rend irányítója, tehát harcos természetű, akkor lehet tudni, hogy ezek a vitézi vagy szigorú tettek, gyermekkorában a nagy táltos harcokat, a nagy próbatételeket jelentik. Ezekről, amikor valaki táltosként viaskodik egy másik táltossal, nem lehet pontosabban fogalmazni, kegyetlen, szigorú cselekedetek, mert itt minden lépés élet és halál mentén bontakozik ki. Így növekszik Özséb, és elérkezik a kamaszkor rejtelmes, titokzatos és megrázkódtatásokkal teli időszakához. Ekkor Özséb, már lehet rajta látni, hogy egyenes úton jár, és ez a hosszadalmas felkészülés most vezet el egy olyan titokhoz, amely tényleg a pálos rend sajátossága, és itt már érezhető, hogy kötődik ahhoz a kérdéshez, hogy a holló a pálos rend és Mátyás életében mit hoz, mit tart a csőrében.
Ha megnézzük a HoLLó név jelentését, akkor a HaLáL, a HuLLa rejlik benne. Lehet érzékelni, hogy ez a holló egy olyan minőséget hoz magával, ami a halál állapoton majd túl tud lendíteni. Tehát az életet hozza magával a csőrében. A népmeséinkben ez így is jelenik meg. Mondjuk, ahol a vitéz királyfi párharcot vív a 24 fejű sárkánnyal, és a fejük felett elrepül egy holló, a csőrében egy csepp víz van, és az fogja majd eldönteni, hogy ez a küzdelem a szereplőket hova fogja elvinni, az életbe vagy a halálba.
Özséb kamaszkoráról elkezdik mesélni, hogy nem eszik, nem iszik, és virraszt. De olyan erővel tűri az éhséget, és a virrasztást, hogy ezt mindenki feltűnőnek találja. Elhangzik a legfontosabb meghatározás, és utána folytatják: mert ő nem földi táplálékkal él, hanem mennyei eledellel.
Olyan, mintha nem enne semmit, de ez a külsejében és tartásában mégsem mutatkozik meg egy pillanatra sem, mert ő az erőből él. A hollós rend alapítója, és úgy ahogy remete Szent Pálról elmondják, hogy a mennyekből jön délben egy holló és 60 éven keresztül hoz neki egy fél kenyeret, tehát égből jön és egy égi testet hoz magával. Pál ebből a mennyei eledelből táplálkozik. Minden jel szerint Özséb is ismeri ezt a mennyei táplálékot, és ez azért nagyon lényeges, mert ez az alapja annak a tanításnak, ami a pálos rend fő tengelyét képviselte. Ha megkérdezzük, hogy a pálosok fő tanítási tengelye mentén milyen értékek jelennek meg, akkor nagy valószínűség szerint elkezdenék sorolni a szép, álszent, kenetteljes szavakat, mint testvériség, szabadság, egyenlőség, hazaszeretet. Ez mind szép és jó, ha egy vertikális tengely mentén helyezzük el, mert ezek értékek, de nem mindegy, hogy milyen tengely mentén sorakoztatjuk fel, mert ugyanezekre az értékekre hivatkoznak az embergyilkos és emberellenes liberális eszmék is, már legalább a nagy francia forradalom óta egyfolytában, miközben népeket irtanak ki. Most lehet a legjobb tanújelét látni, hogy mi folyik a világban. Milyen szépen beszélnek demokráciáról, sajtószabadságról. Nagyon jól megtalálják egymást ebben a Romulus-Rémus, Káin-Ábel helyzetben. Nagyon szépen együtt tudnak működni, de vegyük észre, hogy mivel szennyeznek bennünket egyfolytában! Ilyen a II. Világháború ideje alatt nem volt, ilyen nyíltan, ilyen orcátlan módon. Már nem is figyelnek oda, hogy ezek tényleg csak jelszavak, annyira nem érdekel senkit. Csak egyet nem veszünk észre, hogy bármelyik néppel, és népekkel megtörténhet az, ami a közelmúltban Jugoszláviában történt. Ugyanis ez most a módi, új világrend lesz bevezetve, Amerikában is és Párizsban is meghirdették. Ezt jelenti a globalizáció.
Visszatérve, a pálosok tanításában fő érték a halhatatlanság, az örökkévalóság, de nem akármilyen szinten. Ez azt jelenti, hogy a kolostorok belsejében az aszkézis, a vezeklés azért történik, hogy magukat az égi hazába át tudják menekíteni, tehát egy átmentés történik, aminek van egy külső jele, ami a halál után mutatkozik meg. A pálosoknál ez azt jelenti, hogy boldog halállal halnak, és nem bomlik fel a holttestük. Már számtalan alkalommal idéztem, de újra és újra az emlékezetbe kell idézni, gondoljunk arra, hogy amikor Kapisztrán Szent János Magyarországon járt, és elment Márianosztrára, Budaszentlőrincre, a Máriavölgyi kolostorba, egyszerűen megdöbbent azon a látványon, ami ott fogadta. És ő egy objektív külföldi tudósító volt. A következőket írta: „ezek egytől egyig szent emberek, és ha valaki élő szenteket akar látni, menjen Nosztrára, menjen Mária völgyébe, menjen Budaszentlőrincre, Pilisszentkeresztre, mert itt a régi atyák, - szinte az összes - romlatlan testtel várják a feltámadást".
Hova tűntek el ezek a testek?
Itt kolostorokról van szó, atyákról, tehát nem egy egyéni teljesítmény jelenik meg, hogy valaki keservesen eléri a romlatlan test üdvözítő szintjét, hanem ez a pálos rend hagyománya. Ha valaki a közösség, a szent szerzet tagja lesz, egészen biztos, hogy eljut erre az emelkedett szintre. Nem egy romlatlan testről, hanem kolostoronként ezrekről beszélnek. Ezt ki kell munkálni, és kiderül, hogy ez a hatalmas nagy titok, hogy romlatlan a testük, ez pedig sem szerzetesi fegyelemmel, sem sok imádsággal nem lehet elérni, hanem tudni kell a romlatlan test előállításának útját. Viszont ha nem tudjuk, akkor mondjuk kivételes esetekben, egyéni teljesítményként előfordulhat. Ezt a keresztény egyház tanúsítani tudja, de ha valaki közösségi szinten, hagyományként gyakorolja, tehát egész kolostorok vannak, s nem egy, hanem 4-5 kolostor van megnevezve, akkor ez azt jelenti, hogy itt egy hatalmas tudás van, és itt az üdvözülés nem öncélú, hanem közösségi célzattal működik, a nemzet romlatlan testén kell munkálkodni, hogy a nemzet ne pusztuljon el.
Visszatérve erre a különös eledelre, amikor Özséb már szinte öregembernek számít, és elmondják hogyan alapította meg a szentkereszti kolostort, világosan leírják, hogy hol van. (Bár ne mondták volna meg, mert ez kelti a mai korban a legnagyobb zavart.) Azzal, hogy pontosan elmondják, hogy hol van, lehet tudni, hogy egyetlen feltárt pálos rom sem azonosítható a Pilis környékén, ezzel a szentkereszti őskolostorral. Ugyanis a következőket jegyzik le:„Esztergom mellé, hegynek orma fölé", tehát világosan elmondják, hogy a szentkereszti kolostor hol épült fel. Az, hogy Esztergom mellé, ez még lehet elvi melléhelyezés is, hogy innentől kezdve ez a kolostor az esztergomi érseki központtal egyenértékű, de hogy hegynek orma fölé, ez azt jelenti, hogy völgyben keresnünk nem lehet. És kósza források is, mindig ezt a hegyen lévő kolostort erősítik meg.
Amikor leírják, hogy hogyan alapítja Özséb, elhangzik, hogy 6 társával együtt, tehát éppen 7-en alapítanak kolostort a forrás mellett, a hármas barlang mellett, tehát pontos meghatározások szerepelnek. Van egy bővizű patak, aminek csak az a neve, hogy forrás. Ha egy forrást nem neveznek meg, és abban a folyó víz a lényeg, és közben mindig figyelmeztetnek, hogy a régi atyák útja elevenedik meg, és a Pilis belsejéből indul el, akkor éppen a királyi hagyományt akarják ezzel a forrással tovább menekíteni. Hogyan lehetne nevet adni ennek a forrásnak?
Magyarország első királyának neve folyóvizet jelent: Atilla. És a templomi feliratban ezt még külön hangsúlyozzák. Az utolsó mondatban, ami Varsányi István kőbe vésett verséből fennmaradt, mely a szentkereszti kolostor bejárata fölött volt elhelyezve, leírják, hogy a pálosok „úttalan utakon jártak, barlangokban laktak" s a végén elkezdik magyarázni, hogy „a lelkük és a ruhájuk fehér, mint a hó". S az utolsó mondat: „Kis patakból így lesz majd nagy vizek árja". Ez maga az atillai küldetés: elindítani.
Hogy indul Emese álma, amiből csalhatatlanul lehet tudni, hogy Emese nem akármilyen utódoknak ad majd életet? Elindul egy fénylő folyam. És itt a pálosoknál az utolsó, mintegy amikor az i-re felteszik a pontot, elindítanak egy hatalmas folyamot, ez most még csak csörgedezik.
De hogyan írják le Hunyadi Mátyás születését: mintha vizek áradásából bukkant volna föl a lelke (Thúróczy krónika). Ő el tud indítani egy programot, és ez nem misztika. A pálos rend a saját eszmeiségét, a legcsattanósabb szinten egy kis patakhoz köti, amiből majd hatalmas áradás lesz – azért alakultunk, hogy a bennünk lévő lelki energiák elindítsanak egy hatalmas nagy folyamatot, - akkor ezt komolyan kell gondolni.
Hogy ezt ők mennyire gondolták komolyan: pl. Nagy Lajos születési événél 1325. március 5-én vagy 6-án, a pálos évkönyvekben a következők vannak bejegyezve: „A király megszületett". Honnan lehet ezt tudni? Ennyit jelent, ha van közösség, és a közösség tudja, hogy egy jelentős ember született meg.
A pálosok ugyanígy serénykedtek és tüsténkedtek, hogy Hunyadi Mátyás végre megszülessen. Ha az ember a pálosok életútját követi, akkor a vége felé egy megbocsátható érzése lesz, azért küszködtek, remetéskedtek, viaskodtak, hogy a Szent Koronának még legyen utoljára egy magyar uralkodója. Ez volt Hunyadi Mátyás. Utána, mintha maguk a pálosok is a gyeplőt kidobták volna a kezükből, hiszen tudták, hogy utolsó. Mátyást a maga korában II. Atillának nevezték. Van egy első Atilla, ő indította a magyarság Kárpát-medencei küldetését, és van egy második Atilla, aki zárja, de ugyanakkor pedig valamit a jövő felé nyilván elindított: ez az igazságos Mátyás, tehát ő fog ránk várni az utolsó ítéletnél: Hollós Mátyást nem lehet kikerülni.
Visszatérve Özsébre és a kolostor megalapítására…
Pontosan leírják, hogy hol létesül a szentkereszti kolostor. Szerepel a helymeghatározásnál a Hármas-barlang neve is. Ez az egyik legizgalmasabb kérdés, mert ahol pálos kolostor van, akárhol a Kárpát medencében, egészen biztos, hogy a környékén vagy természetes, vagy mesterséges barlang található. Nincs olyan pálos kolostor, akár az Alföldön, akár az Északi-középhegységben, akár a Bakonyban, barlang mindig van a közvetlen környezetében. Hármas barlangról már volt szó, itt lehet érzékelni, hogy ki hol tart már a bölcsesség útján, mert aki a hármas barlang hallatán elkezd 3 barlangot keresni, az nyugodtan keresheti. Ugyanis ennek neve a Hármas-barlang, és nem azt jelenti, hogy van 3 barlang egymás mellett, hanem azt, hogy van egy barlang, aminek a neve Hármas. A Pilis tele van Hármas utakkal, forrásokkal. Viszont a hármas névnek úgy látszik nagyon fontos a jelentősége. Ha máshonnan nem, akkor a népmesékből ismerős lehet. Mikor van egy király, akinek van 3 fia, és a meséből derül ki, hogy ez a három egy és ugyanaz a fiú, csak három arculata van, mint a Szentháromságnak, s nem lehet őket különválasztani. A Hármas-barlang minden jel szerint egy nagyon fontos beavatási központ volt.
Ami a földön isteni működésként tetten érhető, mindig egyszerre három arcát mutatja felénk, ez a Szentháromság titka. Ez a barlang ennek az erőnek és hatalomnak volt a központja, és tudnunk kell, hogy a pálosoknál nagyon erőteljes volt a fehér ruhájú, fehér hajú öregember megidéző jelentősége, nem kultusza, mert a pálosok önmagukban váltak atyává, öreggé, és ebben az öregségben megtalálták az örökkévalóságot, és romlatlan testet hagyományoztak ránk.
Amikor elmondják, hogy hol építi fel Özséb a szentkereszti kolostort, utána elkezdenek beszélni a pálosok étkezési szokásairól. Mintha a szentkereszti kolostor egy szerzetesi étterem lenne, arról kezdenek el beszélni, hogy ételben és italban nem voltak válogatósak. Ez viszont nem olyan adat, amit egy szent esetében kötelezőszerűen elő kéne írni, de mégis valamiért fontos a szerepe pont a kolostor alapítását bemutató szövegben. Az étellel és itallal mindig kapunk egy többletet. Megint Atilla neve bujkál ebben, ami a magyar nyelvben ételt és italt, a török nyelveken pedig nagy folyamot jelent. S itt lehet érzékelni, hogy mit jelent, amikor egy vallás ételről és italról beszél, és ennek működését az üdvösség szintjén említi meg. („Mert az én testem étel, az én vérem ital, és nem üdvözül, aki nem eszi a testemet, és nem issza a véremet.") Ez az az energia, és hatalom, amiből a pálosok éltek. Ez egyfajta többlet, és amikor már nagyon-nagyon veszedelmes körülöttük a kíváncsi kutakodás, akkor ilyen gyönyörű allegóriákban, kicsit materiálisabb szinten ugyanezt mondják el.
Egyszer egy püspök látogatást tett a kolostorban, és feltett egy kérdést egy ifjú szerzetesnek, akit még gyermekkorából ismert: régóta ismerlek, tudom, hogyan neveltek otthon, mivel etettek, emlékszem, már akkor is délceg legény voltál, de hogyan lehetséges, hogy most itt élsz ebben a kolostorban és szebb, tisztább, erősebb, és emelkedettebb vagy, mint otthon régen?
Erre a következőket válaszolta a legény, aki minden jel szerint Özséb utódja, Benedek volt: Kedves barátom, ennek van egy nagy titka: mindig egyféle étellel kell táplálkozni! Tudjuk, hogy ez mese, mert itt egy erőről van szó, és az a lényeg, hogy ettől a befogadott erőtől válik szebbé az ember, ha ugyanakkor lehet látni, hogy nem eszik és nem iszik szinte semmit sem. Ezután az ifjú szerzetes még hozzáteszi: én mindig borsót eszem. Mindig egyféle a táplálék, mert a sokféle tápláléknak sokféle hatása van.
Tehát egy hatásról kezd el beszélni. Gyöngyösi Gergely, aki a rend Mestere volt, külön figyelmeztet, hogy milyen bölcsen válaszolt ez az ifjú. Abban nincs bölcsesség, hogy azt mondja, borsót eszem, de ezzel megadja valaminek a mértékegységét, és ez a lényeg. Ugyanis az a mennyei eledel, amit a holló hoz a csőrében, amivel remete szent Pál 60 éven keresztül táplálkozott a sivatagban. Ezt nem a föld állítja elő, hanem a mennyből érkezik. Mikor a régi nagy világvallások mögött álló hagyományokban beszélnek a halhatatlanságról, az örökkévalóságról, - és itt most olyan hagyományokra emlékeznünk, amelyek az egész földkerekségen megtalálhatók, Mexikóban, Egyiptomban, Kínában - egy titokzatos ételről írnak, egy olyan eledelről, ami megőrzi a testet a halál után is. Ennek az ételnek az előállítási útját csak a beavatottak ismerhetik. Ezt az európai középkori mágia és misztika kvintesszenciának és életelixírnek nevezte. Amikor pedig a használatáról és mértékegységről van szó, mindenhol ugyanazt az egységet írják elő kötelezőszerűen. Ez a mértékegység a borsószem. Ez az egyiptomi írásokon, a középkori alkimista iratokban is így szerepel. S a pálos atyáknál is ugyanezt találjuk. Őket a háttérből mindig alkímiai tevékenységgel vádolták meg a nyugatról érkezők, mert máshogy nem tudták elképzelni az örök élet titkát, minthogy valaki különböző utakon, hosszas töprengés után felfedezi a csodaszert. A pálos atyák egészen biztos, hogy nem ezen az úton jártak, de valamit ismertek, és ezt a titokzatos mennyei eledelt, amikor mértékegységhez kötötték, akkor borsószemnek nevezték.
Amikor leírják miért alakul meg a szentkereszti kolostor, hogy hol van, közvetlenül utána pedig erről beszélnek, ez azt jelenti, hogy bizony a szentkereszti kolostor egyik titka maga a Szent Kereszt, a másik pedig annak a halhatatlan és romlatlan testnek az előállítása, ami rajta feszül a kereszten. Ez a test ugyanis a világ teste, és a pálosok ezt munkálják és építik. Amikor már ténylegesen irodalmi hagyománya is van a pálos rendnek, amiről azt akarták, hogy a külföldiek ne értsék meg, azt magyarul írták, amiről azt akarták, hogy bárki elolvassa, azt pedig latinul.
Ez hatalmas figyelmeztetés, és itt pálos kolostorokról és nem falusi plébániákról van szó. Ezt külön hangsúlyozzák, versekről, vallásos könyvekről van szó. Báthory László nevezetű budaszentlőrinci pálos atya, magyar nyelven írja meg a Bibliát. Az irodalomtörténészeink pedig fordításokat keresnek levéltárakban. Miről van itt szó? Megírja! Ez óriási különbség, mert nem lefordítja, hanem megírja a bibliát a magyarság számára. Vajon hova tűnt ez biblia, és hová tűntek a pálos költők magyar nyelvű versei? A budaszentlőrinci kolostorról azt mondják, hogy a kultúra fellegvára volt. Azt nem tudjuk, hogy hol volt, de azt igen, hogy magyar nyelvű volt a kultúra, tehát itt megint szemléleti kérdésről van szó. Egy krónika, amit elolvashat bárki, okulhat, tanulhat belőle. Ha leírnak a pálosok egy krónikát latinul, azt magyarból ültetik át. Tehát nekünk nem latinból kellene visszafordítani, mert fordított a felállás.
Visszatérve Özsébre, az ő neve beszélő név. Az egyik vonulaton megkapjuk azt az emberi szépséget, amit a krónikák állandóan hangsúlyoznak is. Itt központi kérdés, hogy szép vagy-e vagy csúnya, mert ha csúnya vagy, akkor a pálos rendben nincs helyed. Ez kegyetlen tételnek tűnik egészen addig, amíg nem tudjuk, hogy a pálosok milyen ügy érdekében harcoltak. Ama régi embert, az örök embert építették ki, az igazi ember arcvonását, testét alakját akarták megőrizni a jövő emberisége számára. Ez pedig modern gondolat, mert könnyen lehet, hogy már hamarosan nem lesz igazi emberiség. „Végy egy sejtet, és mint az ördöngös szüle a mesében, a vetélőt erre dobja, lejön 100 ezer egyforma ember, a vetélőt arra dobja, és lejön megint 100 ezer egyforma ember." Mit jelent a vetélő, és mit az ördöngös szüle? Ő egyforma embereket gyárt le a szövőszéken, ezért tudjuk, hogy a pálosokat nem véletlenül irtották ki, és állították félre. Mert ha az eredeti pálos eszme egyszer feltámad, akkor az emberiség sorsába tud pozitív módon beavatkozni. Gondoljunk csak azokra a késői pálosokra, mint Pázmány Péterre, aki a következőket írja: „ha azt akarod tudni, hogy Magyarország népének milyen a sorsa, menj be egy pálos kolostorba. Ha a pálos kolostor virágzik, országunknak is jó sorsa van. A kettő ugyanis egymástól elválaszthatatlan."
Tudjuk, hogy virágzó pálos kolostorok évszázadok óta nincsenek, és sincs is virágzás, mert a jelen egyfajta vegetálás, és bár vannak nagyon tisztességes emberi szándékok, de nem mindegy, hogy milyen örökség folytatói vagyunk. Itt lehet látni, hogy a pálosok nem akármilyen szintű hagyomány őrzői és továbbítói voltak. Nem egyszerűen a vezetésen volt a hangsúly, nem az aszkézisen, hanem lépten-nyomon megjelenik valami többlet. Az aszkézis és vezeklés ugyanis egy öncélú tevékenység, és nem a közösség megigazulását szolgálja. A nyugati szerzetesrendek pedig indulásuktól kezdve ilyen öncélúak voltak. Csak magukra, mint individuumra gondoltak, vagy arra a néhány szerencsétlenre, akik a közösséget, mint individuumok együttesét hozták létre és alkották. És lett belőlük ferences és domonkos rend, akik az inkvizíciót hajtották végre. A pálos rendből vajon miért nem lett inkvizíciós rend? Nehogy arra gondoljunk, hogy ez véletlen, mert ez egyfajta mentalitás. Itt lehet érzékelni, hogy már alapjaiban teljesen más az elképzelés a kereszténységről a Kárpát-medencében, mint azon túl.
Visszatérve Özséb nevének elemzéséhez, a szép egészen biztos benne van. Ezt mindig hangsúlyozzák is, szép öregkort élt meg, amikor egy pálos atya meghalt. Mindig a szépen van a hangsúly, és mindig a fejedelmi megjelenésen. Ezt Özsébről is mindig elmondják. Ez ugyan önmagában még semmit nem jelent, de gondoljunk arra, hogy Szent Lászlóról mit mondtak. Milyen tulajdonságát hangsúlyozták Szent Lászlónak? Az emberfeletti szépségét, csodálatos megjelenését, „Elegantissimus Rex" amikor egy francia szerzetes meglátja, így kiált fel: „A Legelegánsabb király". Megjelenése fenséges, és ez a fajta szépség mindig az Atya szépségét sugározza tovább, tehát nem öncélú a szépség, mindig hangsúlyozzák is, hogy maga a Teremtő szépsége sugárzódik át ezeken az emberekben.
Özsébről a következőket írják: „az isteni szeretet megsebesítette, és ezeket a sebesüléseket a tanítványai elől nem tudta elrejteni". Milyen sebeket hordhat magán Özséb? Krisztus sebeit. Elrejteni nem tudja, pedig szeretné. És itt válik félelmetessé, ez a tényleg magyar alapítású rend. Miért nevezik őket a Szent Kereszt remetéinek? Miért mondják ők, hogy mi felmegyünk a Keresztre. Özséb miért mondta ezt? A sebei miatt.
„Nem láttam én szebb termőfát, mint Úr Jézus Krisztus keresztfáját."
Ez azt jelenti, hogy erre a keresztfára kell fölmenni, és a pálosok végig hangsúlyozzák, hogy ők egylényegűek a keresztre feszített Krisztussal.
Elérkezik az 1270-es esztendő, amikor Özséb meghal, és ugyanabban az évben, néhány hónappal később, Béla király is meghal, éppen a Szent Kereszt feltalálásának napján. Általában pont akkor halnak meg az Árpád-házi királyok, mikor előttük vagy utánuk közvetlenül – egy-két hónapnyi időt engedélyez a Teremtő, – a pálos rendfőnök is eltávozik. Szinte együtt távoznak, és mindig a Pilisből indulnak el égi útjukra. Lehet érzékelni, hogy szinte mintha egy lélegzetet vennének, mintha össze lennének nőve. Ez tényleg egy égi küldetés.
IV. Béla a Szent Kereszt feltalálásának napján halt meg, ezt így őrzik krónikáink, és a pálos hagyományok is. Ez pedig nagy figyelmeztetés, hogy hol kell kereskednünk, amikor a pálos hagyományok nyomába szegődünk.
Özséb néhány hónappal korábban, 1270. január 20-án hal meg, és február 20-án temetik el, s teste romlatlanul nyugszik a szentkereszti kolostorban. Mi történik egy hónapig, ami a halál és a temetés között telik el? (Gondoljunk itt Szent Margit temetési szertartására.) Mintha Özséb várná Béla királyt.
Özséb után Benedek a következő rendfőnök. Ő olyan, mint a neve, áldottat jelent, s névünnepe a tavaszi napéjegyenlőség időszakára esik: „Benedekben mennyei szép rózsa." Neve a tavasz megújulást hozza magával. Benedek a pálos rend életében tényleg hű a nevéhez. Ez azt jelenti, hogy nagy tehetségű ifjú, és emiatt Béla király, mintegy utolsó nagy tettként – még Özséb vezetése alatt - a rendtársak közül kiemeli. Tehát nem Özséb „tolja" maga előtt Benedeket, hanem Özséb halálos ágyánál megjelenik Béla király, és ekkor már nem nagyon kell utódot keresniük, mert Benedek akkora tehetség. Béla király az, aki Benedeket elindítja a rendfőnöki pályán, és éppen azért, hogy ezt nyomatékosan jelezze, ezzel elindít egy olyan sorozatot, melyet az utána lévő Árpád-házi királyok folytatni fognak. A Pilis belsejében lévő területeket átadják a Pálos rendnek. Az első nagy adományozó IV. Béla király. Sőt már azt mondják, hogy a szentkereszti kolostort is ő adományozta. Kun László egy oklevelében, amit maga a pálos Gyöngyösi Gergely ír le, az áll, hogy Kun László király azt írja az oklevélben, hogy a szentkereszti kolostort az ő ősei alapították. Ha Özséb az ősökhöz tartozhat, erre oda kell figyelni, mert sok mindent jelenthet nekünk. Ez szinte testvéri kapcsolat Özséb és Béla király között, és jön az unoka, IV. László, aki azt írja, hogy az őseim közül alapították azt a szentkereszti kolostort, amiről tudjuk, hogy minden forrásunk azt írja, Özséb alapítja.
Halála előtt Béla király a Pilisi-szigetet átadja a pálosoknak. Hol van a Pilisi-sziget? Mert most nincsen ilyen nevű szigetünk. És ez egy meghatározott hely, itt nem hegyről és nem völgyről van szó, ez egy sziget. Béla király tehát átenged Benedeknek egy vadászkastélyt minden tartozékával egyetemben, s ebből a vadászkastélyból a pálosok pillanat alatt templomot építenek. Mi lehet ez a kastély? Mert vadászkastély szerepel az adományozási levélben.
Ez a vonulat egészen III. Andrásig végig nyomon követhető. „Végy egy vadászkastélyt, add át a pálosoknak, a pálosok bemennek, és kiderül, hogy ez egy templom". Milyen királyi vadászkastélyok lehettek ezek a templomok, vagy milyen templomok ezek a királyi vadászkastélyok a Pilis belsejében, hogy nem kell építkezéseket folytatni? Csak egy nagy átalakításra van szükség. És még elhangzik valami, ami figyelemreméltó, amely dolog minden kétkedőt meggyőz. A következőket írják az oklevelek: a vadászkastélyt minden tartozékával együtt adják át.
Ha nem tudjuk, hogy a magyar hagyomány nemcsak az uralkodók földi vadászatát ismeri, hanem az égi vadászatot is, akkor tényleg nem érthetjük meg ezt a kérdést. A pálosok vadgondozási tevékenységet főállásban nem folytattak. Mellékállásban igen, mert egyébként kiváló solymászok, halászok voltak, tehát a természetet is gondozták. Ez akkor válik érdekessé, amikor kiderül, hogy az Árpád-házi királyok, vagy Álmos herceg, aki megalapítja a dömösi prépostságot, és utánuk a két legnagyobb király, Nagy Lajos és Mátyás, templomokat alapítanak és egyben a legkedvesebb szokásuk a vadászat. Például Kálmán király vadászati tevékenységében Álmos herceget mindenben támogatja. Abban az időben minden férfiember szerette a vadászatot. Mert a földi szinten egy felüdülést jelentett, és a férfias tulajdonságok megtartását, mert a vadászat nagy ügyességet és figyelmet igényel. Ezt a krónikákban és a szentek legendáiban nem kellett hangsúlyozni, mert akkor egy férfigyerek így született. A vadászat nemcsak a vadpusztítást jelenti, sőt régen egyáltalán nem azt jelentette, hanem az állatállomány gondozását és fenntartását.
Amikor tehát hangsúlyos, hogy vadászkastély, minden tartozékával együtt, és amikor ezt összekapcsolhatjuk azzal, hogy a krónikák már a legkorábbi időszaktól kezdve két királyi tulajdonságról beszélnek, amiből az egyik a vadászat.
Itt Nagy Lajos király emlékét idézem, hogy lássuk mennyire fontos. A személyi titkára, Küküllei János leírja, hogy Lajos király gyermekkorától fogva imádja a vadászatot. S rögtön ezután a következő mondat, hogy Lajos király gyermekkorától fogva a csillagászat nagy tudója. Tehát kiderül, hogy a vadászat és a csillagászat ugyanazt jelenti Lajos király számára.
Ugyanannak az erőnek kétfajta az útja, a kosban a nap van erőben, ez magának a feltámadásnak a megidézője és félelmetes energiákat jelent.
Szegény Kun László, mint garabonciás király, néha ezeket fel is villantotta, aminek az lett az eredménye, hogy például egy csatában a kunok a csata kellős közepén megfordulnak és elkezdenek menekülni. Miért? Mert a garabonciás lelkületű ifjú Kun László király feltornyozta a környéken a fekete fellegeket és az egész vihart a kunok feje fölé irányította. Ha itt arra gondol valaki, hogy ez csak az időjárás műve, ugyanez nem is egyszer megismétlődött. Mert a kun hadsereg egy kis szélvihartól nem fog megszaladni.
És hogyan szaladnak meg a tatárok 1282-ben? Megint a hatalmas vihar űzi ki őket az országból. S kiderül, hogy megint ott van Kun László és Benedek testvér. Ha ők együttműködnek a nagy veszélyek idején, tudnak elhárítási energiákat felszabadítani. Benedek tehát, ahogy a nevéből adódik, a hajnal embere volt. Ez azt jelenti, hogy amikor életszentségéről beszélnek, akkor nagyon egyszerű szavakkal tényleg mindig mindent telibe találnak. Benedek a tavaszi megújhodást idézi fel, a nap erőben van, a nap pedig keleten szokott felkelni, és a Hajnalcsillag szokta bevezetni a felbukkanását. Innentől kezdve nem kérdés, hogy egy Benedek nevű rendfőnök hajnalban sohasem fog aludni, ugyanis ezt mondják róla, mint legfőbb erényét. „Hajnalban álom soha nem érte a szemét". Egy normális szerzetest sem talál ágyban soha a hajnal, a hajnali imádság miatt. Tehát amikor külön hangsúlyoznak ilyen tulajdonságokat, akkor nem feltétlen arra kell gondolni, hogy ez életképi jelenet. Valami nagyon fontos minőség jelenik meg – ő hozza magával a hajnalt, és ha ez pálos rend, akkor itt maga a Rend telítődik hatalmas erőkkel. Innentől kezdve, mint a tavaszi megújulás, a pálos rend kitörése és szétáradása a Kárpát-medencében megállíthatatlan folyamat. Ugyanis ettől a pillanattól kezdve terjed szét a Rend a Pilisből a Kárpát-medencében, és robbanásszerűen megjelennek mindenhol a pálos templomok és kolostorok.
Benedeket a hajnal nem találja álomban, a többieket viszont az édes álomban találja. Ez mit jelenthet? Ha valóban ez volt a felállás a kolostorban, akkor Benedek előbb-utóbb szomorú lett volna, mert miközben ő virraszt hajnalban, mindenki más szépen alszik. Ilyenkor mondja azt az ember, hogy érdemes? De itt pont ez a lényeg. Benedek a rendfőnök, és a pálosok az Úr vitézei, harcosai, bajnokai. Szinte mindegyikük ismeri az elragadtatás, ill. révülés állapotát, és itt lehet érzékelni, hogy mi történik, mert miközben a közösség közös „álmot alszik", ezt nem azt jelenti, hogy alszanak, hanem azt, hogy egy cél érdekében a túlvilágról erőket hoznak le, és mozgósítják őket. Benedek pedig ébren van, miközben a közösség többi tagja a jövőt álmodja, és az égből leérkező energiákat és jövendőt, Benedek itt a földön irányítja.
A hajnali álomról azt kell tudnunk, hogy a magyar hagyományban a jövendőt megidéző jelentősége van. Az éjszakai álmot nem tartják olyan fontosnak abból a szempontból, hogy az a jövendőt tudná megidézni. De amikor azt mondja egy öregember: vigyázz, hajnali álma volt a legénynek, - kiderült, hogy amit álmodott, az valóra vált. Itt a pálos közösség a hajnali álomban a jövendőt álmodja meg, s Benedek igazi rendfőnökként és mesterként irányítja és kormányozza testvérei révülését, és ez egy félelmetes szint.
Benedek 1290-ben halt meg, akkor, amikor Kun László. A Pálosok Kun László haláláról nagyon érdekes módon emlékeznek meg. Kun László király halála napja: „A Hét testvér ünnepe". Ebben megint egy többlet jelenik meg. Tudjuk, hogy a Rák havába esik Mars isten fiának halála. Nem is eshetne máshová, mert a Marsnak a rákban semmilyen hatalma nincs, erővesztésben van, tehát nem személyes becsvágy éppen ott meghalni, ez a kozmikus üdvtörténelembe tartozó esemény. S a pálosok hozzátesznek még valamit: „A Hét testvér ünnepén". Ez viszont félelmetes, mert alátámasztja, hogy Kun László halála áldozati halál és egy megújulást segít elő a nemzet életében, egy új „Honfoglalást".
Emlékezzünk Mátyás királyra, amikor a Szent Koronát visszahozatja: Hét Fejedelmi Személyt állít 3000 lovas élébe, és így mennek Bécsújhelybe, visszahozni az ellopott Szent Koronát, s le is írják, hogy ki ez a hét fejedelmi személy.
Benedek 1290-ben bekövetkező halála utána következik István pálos rendfőnök és III. András király.
Istvánról a következőket mondják: „erkölcsei finomabbak voltak, mint nemesi származása". Ez sokat jelent, ugyanis a pálos rend indulásánál csak előkelő ifjakat találunk, és Özséb még a halálos ágyánál figyelmezteti testvéreit, hogy vigyázzanak, mert a nemes születés még nem elegendő. Hogy milyen férfiak lehettek ők? Tényleg az ország színe, virága, akik tudják, hogy hogyan kell kardot forgatni, de azt is hogyan kell az égbe emelkedni, amikor a testi valóban éljük az életet. Ezért mondják, hogy a pálos testvérek felhőként szárnyaltak a magasban. Erények szárnyain és az igazság vágyain, felhőként emelkedtek a magasba, és életükben a földön azt élték, amit odafent láttak az égben. S ezért érdekes, amit Istvánról írnak. Ez azt jelenti, hogy egy vérségi köteléket egy jó ügy érdekében, de csak a nemzetség vonalán keresztül meghaladott. És ez nem akármilyen szint, amikor már olyan magasra emelkedik valaki, hogy tényleg az egységben van az Emberfiával. István erre a szintre emelkedett fel. Az ő életében indult el egy visszafelé fordulás, mivel III. András az utolsó Árpád-házi király. István 1300. december táján halt meg, III. András pedig rá egy hónapra, 1301. január 14-én, megint együtt vannak.
Eddig ténylegesen együtt ment a Pálos rend és a Turul-nemzetség vonala. És itt, István rendfőnöksége és III. András királysága alatt lehet érezni, hogy valami visszavonul a Pilis belsejébe. Ez egy utolsó nagy tartalék lesz, lehet, hogy pont a mai idők számára. Megint eltűnnek a pálos testvérek, visszahúzódnak a barlangokba. 1297 tájékán szinte kiemelkedik egy Lőrinc nevezetű perjel, aki a szentkereszti kolostorból indul. Amikor Lőrinc felbukkan, és a Pilisszentkereszti kolostort elhagyja, az ami rajta keresztül megy tovább, az érkezik el Nagy Lajos király és Mátyás király idejébe. Ami visszamarad, az most is ott található a Pilisben. Vannak még megújulási lehetőségek és tartalékok.
Lőrinc perjel András egri érsektől – aki nem pálos - kér regulát. (Itt megint nehéz megérteni, mi történik.) István halála után, 1300-ban Lőrinc veszi át a főszerepet és az irányítást, de már nem a szentkereszti kolostorból, hanem elmegy egy Buda fölött magasodó hegyre, és ott rendház építésébe kezd, ami 1304-ben gyakorlatilag már áll, és innen megy tovább a Pálos rend. Tehát valakik bent maradnak a Pilis belsejében, valakik pedig végleg kilépnek, és valamit határozottan továbbmenekítenek. Egyetlenegy kérdés, hogy mitől Budaszentlőrinci ez a kolostor, és miért Szent Lőrincről nevezték el? Ezt megnyugtató módon tisztázni nem lehet, ugyanis annak a Lőrincnek, aki a 200-300-as években élt egy pápa mellett diakónusként, olyan hatása nem volt a Kárpát-medencei kereszténységre, hogy a későbbi évszázadok legfontosabb kolostorát róla nevezzék el. Ezt ki lehet zárni. A megoldás kulcsát magában Lőrinc mesterben lehet csak keresnünk.
Ő szent ember és azt mondják, hogy saját neve hírnevét növelve alapítja meg, tehát belőle épül meg a szentlőrinci kolostor. És hogy itt milyen liturgia, milyen vallás van, ez megint csak visszavezet a pálos hagyományokhoz, ugyanis Szent Lőrinc, mint az augusztus 10-ét kijelölő nap, rendkívül fontos helyen van az esztendő körén belül. Ez az időpont a hagyományban nem a nappalhoz, hanem az éjszakához és a csillagos égbolthoz kötődik. Ezen a napon a Kárpát-medencében, szinte a szkítiai ősi hagyományok továbbéléseként csillagászati ünnepet tartottak. Ennek nyomai még a század elején is fellelhetőek voltak Erdélyben. Lőrinc napján étkezési szokásokat változtattak meg, böjtöltek, este pedig a közösség kiment a szabad ég alá és nézte a csillagos égboltot. És mi az, amit kerestek? Itt megint visszatér a holló képe, mert a Lőrinc könnyeinek nevezett hullócsillagokat keresték az éjszakai égbolton. Ezt követően pedig Mátyás mélységeit mélyítjük, és a magasságait tágítjuk, ez pedig lefelé és fölfelé végtelen. Mátyás életútja, csakúgy mint Atilla királyé, Szent László királyé, vagy bármelyik Turul-nemzetségből ismert uralkodónké, kimeríthetetlen.
Mátyás életpályája nincs bezárva, nem ismer határokat és korlátokat. S az előzőekben igen gyakran idézett Zrínyi Miklós kiváló művet írt Mátyás királyról.
Ebből fogok idézni, és ezzel ténylegesen tisztán lehet majd látni, hogy valóban milyen nagyságrendben jelent meg a magyar nemesség és nép szemében Mátyás király. Érezhető, hogy Mátyás király alakja kimeríthetetlen. Emlékezzünk arra a halra, amit Mátyás csukájának nevez a néphagyomány. És bizony az ő képességei a csillagos égbolton oda vannak lehorgonyozva. Ugyanez a Zrínyi, Mátyás királyt Vitéz hollónak nevezi, aki bátorságával, vitézségeivel és erényeivel saskeselyűket szalasztott meg.
Tehát a holló-kérdést még mindig nem merítettük ki, és most is csak a széléről fogjuk ennek a hollónak a röptét nyomon követni. Zrínyi művében elhangzik megint egy főszereplő Mátyással kapcsolatban: a főnix. Mátyás egy olyan kozmikus hős típusát jeleníti meg, aki sok évszázados szünet után, látszólag a semmiből érkezik közénk, és minden előzmény nélkül itt ragyog föl úgy, ahogy a főnix is hamvaiból támad fel. Egy ilyen kiváló elme, mint Zrínyi Miklós, a maga hasonlatait nem véletlenszerűen használja. Erre oda kell figyelni, mert megközelítőleg egy 500 éves ciklussal azonosítható. S ha megnézzük mikor halt meg Mátyás király és most milyen időszaknak vagyunk a végén, lehet tűnődni, hogy várható-e ez a hatalmas nagy felragyogás. De ez a Teremtőtől függ.
„De nem mindenik seculumban születik Főnix, és sok száz esztendeig kell fáradozni a természetnek, meddig formálhat oly embert, aki a világ és országok megbotránkoztatásának gyógyítója legyen".
Ez egy archaikus nyelvezet, a világ… ilyen nagyságrendben jelenik meg Mátyás király. Zrínyi pontosan tudja, hogy mi egy ország és a világ közötti különbség. Mátyás szerepe üdvözítői szerepkör, és a maga nemzetének megvilágosítója. Népek Gyógyítója, nemzetének megvilágosítója – ez Hunyadi Mátyás.
„Ilyen vala a mi jó Mátyás királyunk, de mivelhogy a természet ezen ő alkotmányán sokat fáradt, hihető, hogy meg is fáradt."
Nem olyan könnyű nagy embernek, világ megváltójának földi környezetbe leszületnie.
1304-ben szentelték fel a Buda fölötti hegyen található budaszentlőrinci pálos kolostort. Minden jel szerint fogalmunk nincs arról, hogy hol lehetett ez, mert nem olyan könnyű megtalálni egy olyan szent helyet, ahová az ország és a nemzet boldogulása van lekötve. A középkorban ezt külön így hangsúlyozták. A budaszentlőrinci pálos főkolostor nem egy volt a templomok közül. Nem lehet rangsorolni a jól ismert templomok rendszerébe. Valami miatt a budaszentlőrinci kolostor egy bizonyos történelmi időszakban szinte minden templom és kolostor fölé emelkedett.
Tudni kell azt is, hogy nagyon pontos leírásaink maradtak az elhelyezkedéséről. Lehet sejteni, hogy milyen tájékon lehetett, sőt még azt is, hogy a Buda várával való kapcsolata milyen volt látványszerűen. Mindig hangoztatják, hogy a budaszentlőrinci kolostor a Buda fölött található hegyen volt. Ha valaki a mai Budát megtekinti, azt mondhatja, hogy nincs gond, mert a mai Buda fölött van egy hatalmas rommező, amit mi már néhány évszázad óta a budaszentlőrinci pálos főkolostor romjaival azonosítunk. Ez a Hárs-hegy és a János-hegy közötti nyergen található, varázslatos környezetben. Azonban itt érdemes egy picit eltűnődni. Az a mai értelemben azonosított budaszentlőrinci kolostor megérdemelné a nagyobb törődést, mert valamire félelmetesen rávilágít. Ha az ember körülnéz a korabeli keresztény világban, és megtekinti mondjuk a Dél-Franciaországban, Itáliában vagy Németország belsejében található templomokat és összehasonlítja ezzel a rommezővel, még mai állagában is félelmetesen nagy a különbség. Könnyen lehet arra gondolni, hogy így bánunk el nemzeti örökségünkkel és kincseinkkel, de nem erről van szó, mert akik felelős pozíciókat töltenek be, azoknak kellene minden generációban a nemzetet tájékoztatni, hogy Magyarországon milyen kultúrkincsek lelhetők föl.
Ez a mai templomrom hatalmas, és ez azt jelenti, hogy csak a hajó hossza eléri az 50-60 métert. A tornyok pedig a számítások szerint majdnem 100 méter magasak voltak. El lehet tűnődni, hogy ez csak egy templom a középkori Magyarország romjaiból, ami megmaradt romként. Milyen félelmetes, gyönyörű és lenyűgöző szellemi élet lehetett Magyarországon. Ebből ki lehetne indulni, de egyetlenegy baj van, amikor a pálosok a török kiűzése után visszajönnek Buda és Pilismarót környékére és keresik az elveszett kolostorokat, egyetlenegyet sem találnak. Nem tudják hol volt a pilisszentlászlói kolostor, amit III. András királyunk királyi vadászkastélyként adományozott a pálosoknak. Ebben a kolostorban tárgyalt Csák Máté és egy Gentilis nevezetű pápai diplomata, korának egyik legképzettebb diplomatája, legragyogóbb elméje Magyarország sorsáról.
Hogyan lehet eltüntetni egy templomot, nyoma nincsen, egy tégla nem került elő a helyéről egy alapfal nem bukkant ki a föld mélyéből. Hol van a Pilisszentkereszti pálos kolostor? A mai Pilisszentkereszten? Nem tudják azonosítani. A Pilis túlsó oldalán, a Klastrompusztai rommezőn? Ezt csak a művészettörténészek és történészek erőltetik, és egyetlen pálos sem fogadja el. Hova tűntek el ezek a kolostorok?
A budaszentlőrinci kolostor ugyanebbe a kategóriába tartozik. Nyomtalanul eltűnt, mert azok, akik jobban ismerik, mondjuk Magyarország történelmét mindig egy kritikus történelmi pillanatban, mint mi magunk, pontosan tudják, mit kell eltüntetniük. Miért fontos a töröknek a budaszentlőrinci kolostor eltüntetése? Nem Budát foglalják el, nem a budai fellegvárat a királyi palotával pusztítják el, hanem a budaszentlőrinci pálos kolostort, és az összes pálos kolostort, amihez csak hozzáférnek, és keserűen állapítja meg korabeli krónikásunk, hogy ezután a pusztítás után, ami Budaszentlőrincet érte, a kolostort a régi fényében a világ végezetéig sem lehetne helyreállítani. Pedig a pálosok megközelítőleg 8 év alatt építették fel Európa legnagyobb templomát, ami egy félelmetes építészeti teljesítmény. Nem árt tudni, hogy a kassai szintén nagyon híres és csodálatos Szent Erzsébet templomnak az alapkövét V. István királyunk tette le, a zárókövét pedig Hunyadi Mátyás, és nem volt szünet az építésben.
A pálos templom Budaszentlőrincen ennél nagyobb volt. Nem szabad elfelejteni, hogy 500 szerzetes lakta, és vonult be együtt a templomba imára. Példátlan az az alaposság, amivel ezt a templomot eltüntették. A mai Budaszentlőrincen, tehát a János-hegyet és a Hárs-hegyet összekötő nyergen bizony még az 1700-as években is állnak a falak. Tehát többek között ezért sem lehetett ez a budaszentlőrinci kolostor, mert a falak ott nem állhatnak, mert még az alapokat is kiásták, és ez nem túlzás, így írják a források. Ezen a területen pedig állnak a falak. A múlt században a betelepített sváb gazdák innen még hatalmas köveket visznek le budakeszi házaik építéséhez. De ezt a kolostort a pálosok sohasem azonosították a budaszentlőrinci fő kolostorukkal, és nem is ezen a területen keresték. „Dokumentumunk van arról, hogy a kolostor a Pilisben van"- írják az akkori pozsonyi központban. Tehát pontosan tudják, hogy a Pilisben van, de nem találják, mert még az alapjait is eltüntették. Tehát lehetne ez is az eredeti, mert méretei alapján lenyűgöző. De képzeljük csak el, ha egy peremterületen ilyen hatalmas és lenyűgöző templom épülhetett, akkor milyeneket találhatnánk a Pilis belsejében, a központban. Ezen érdemes elgondolkodni.
Budaszentőrincet tehát Lőrinc kezdi el építeni, aki a pilisszentkereszti kolostorban perjel, amikor a generális István. Itt érezhetően a pálos rend útja kettéválik, a pilisszentkereszti marad a főkolostor, amit maga Özséb alapít, elsődlegességét végig megőrzi, de névlegesen, mivel ezután a munkát Budaszentlőrincen kell folytatni, ez a kolostor kerül előtérbe a legtekintélyesebb pálos központként. Azonban azok sem tétlenkedtek, akik Szentkereszten maradtak, és a Mátyás utáni időket is figyelembe véve, tovább tették, amit tenniük kellett. Ha egy kis magból meg lehet újítani a magyarság növekedését, akkor ez az ősi, pilisszentkereszti monostor hagyatékából lehetséges. Nem véletlen, hogy nem lehet tudni, hol van. Tehát Lőrinc látszólag elhagyja a pilisszentkereszti monostort és a Buda fölötti hegyen, új templom építésébe kezd, ami 8 év alatt készül el. Hogy milyen hatalmas lehetett, az a példákból világos. Csak a szerzetesek száma félezer, és akkor el lehet tűnődni, hogy mennyi a látogatók, és a kiszolgáló személyzet száma, (de kiszolgálók nem is nagyon voltak, mert a pálosok mindent maguk csináltak meg). Ha az ember megkérdezi, hogy honnan hívtak kőfaragókat, építőmestereket, festőművészeket, orgonakészítőket, akkor egyetlenegy válasz érkezik: nem kellett hívniuk, mert a legkiválóbb művészek, alkotó emberek a pálosok közül kerültek ki. És képzeljük el, hogy rövid idő alatt 100 hatalmas templomot építenek fel a Kárpát-medencében, és mindegyiket pálosok tervezik, építik, kivitelezik. És ez azt jelenti, hogy itt nem kellett kultúrát tanulni, mondjuk flamand vagy francia mesterektől.
Ebbe bele kell gondolnunk, mert általában a fő oktatási helyeken szakképzett történészek tanítják a magyarság történelmét, és eddig egyetlenegy történész nem tette fel soha azt a kérdést, hogy mit jelent Szent Istvánnak az a parancsa, hogy minden 10 falu építsen egy templomot. Magyarország hatalmas területén még a korabeli népesség arányait is figyelembe véve hány falu fér el? És tudnunk kell, hogy régen a falu egy általános elnevezés volt, tehát nem a népesség sűrűségének legalacsonyabb szintjét jelentette. Nincs Európában annyi kőfaragó mester, aki ennyi templomot tudott volna építeni. És nekünk mit tanítanak? Mégis azt, hogy Szent István behívja a jó képességű idegeneket, mert ebben az a lényeg, hogy idegeneket, és ezek az idegen mesterek kezdenek el nekünk templomokat építeni. Ez matematikai képtelenség, pedig a történelemtudomány állítólag tényekkel foglalkozik. És tény az is, hogy a pálosok a templomaikat saját maguk építették fel. Hol tanultak meg, templomot építeni? Hogyan lehetséges az, hogy aki a rendbe bekerült, mondjuk egy nádorispán, vagy vitézek, főnemesek, pillanatok alatt kőfaragókká, orgonakészítőkké, üvegablak gyártókká váltak.
Ezen csodálkoznunk kellene, mert ez azt jelenti, hogy a nemzet gerince tényleg egy értékes genetikai állományt jelent ebben az időszakban. 8 év alatt elkészül a hatalmas budaszentlőrinci templom, melynek méretére csak az ott élő szerzetesek számából és a korabeli tudósításokból lehet következtetni. Tudni, kell, hogy Budaszentlőrincről azt mondják, akkora volt, mint egy mezőváros. Tehát nem egyszerűen egy monostorról, egy templomról van szó. Ez azért félelmetes, mert itt egy hatalmas területen csak szent emberek laktak. Azt mondják, hogy amikor elkészült a templom, lenyűgöző volt. Amikor nyugaton lement a nap, a templom tornyai árnyékot vetettek Budára. Ezt szinte minden szemtanú leírja. A mai Budaszentlőrinc és a mai Buda kapcsolatát figyelembe véve, ezt a fény-árnyék játékot próbáljuk beazonosítani. Ez megint tény. Mekkora tornya lehetett ennek a templomnak? Vagy milyen lehetett ez a két csodálatos torony? Olyan hatalmas volt, és annyira a budai vár fölé magasodott, hogy amikor a lemenő nap fénye érintette, akkor a torony árnyéka bevetült Buda főterére?
Ezt a templomot Lőrinc alapítja, itt az a szent Lőrinc, aki szóba jöhet, mint névadó titulus, nem mindenben tesz eleget kötelességének. Magyarországon szent Lőrinc kultusz, ahogy ez elvárható lenne Nyugat-Európában, nincsen. És csodák-csodája az építő-alapítót is Lőrincnek nevezik, aki soha nem kérkedik dicsőségével és rangjával. Az építést követően, beköltöznek a pálosok és elkezdődik egy több évszázadon át tartó versenyfutás az idővel. Ha megnézzük, hogy a pálosok mivel foglalkoznak, milyen rendszerben építik fel gyakorlataikat, akkor kiderül, hogy mindig az idő a főszereplő: gyorsítsunk vagy lassítsunk rajta. És ez mindig attól függ, hogy az áldozati szertartásokat milyen ütemben mutatják be. Van olyan pálos generális, aki kifejezetten megparancsolja, ebben az időszakban, hogy a szertartásokat a szokottnál lassabban végezzék. Mit jelenthet ez, amiért lelassítják a szertartásokat? Ha egy szertartáson keresztül az idő folyásába beavatkoznak, akkor ez azt jelenti, hogy valamit tudatosan késleltetnek. Aztán jön a következő pálos generális, és azt mondja, hogy nem kell lassítani, nem kell gyorsítani, hanem a szertartást a megfelelő, megszokott, emberi léptékben mért ütemben kell lebonyolítani. Hogy az időbeliséggel hogyan bánunk, és mi függ az időtől, ez rögtön az alakulásnál megjelenik, és az utolsó végszónál is napnál világosabban bukkan fel.
Károly Róbert és a pálosok kapcsolatáról beszélni nem érdemes. De azért meg kell jegyezni, hogy alig van olyan rendtörténész vagy vallástörténész, aki ne csorgatna el néhány millió könnyet, és írná le, hogy Károly Róbert és pálosok kapcsolata milyen csodálatos volt. Károly Róbert Magyarországon rengeteg gaztettet hajtott végre. Nagyon sok mindent elrontott, elpusztított, de figyeljünk fel valamire: vannak egy nemzetnek rövid távú és hosszú távú érdekei is. A régiek pedig mind tudták, hogy rövid távú érdekekért a jövőt feláldozni nem lehet. Ez azt jelenti, hogy elfogadják Károly Róbertet uralkodónak, de ez nem behódolást jelent, hanem azt, hogy várnak valakit.
Amikor megszületik Nagy Lajos király, kiderül, hogy őt várták. Éppen Nagy Lajos az, akiért Károly Róbertet a nemzet a nyakába veszi, és türelmesen várakoznak. Ez a türelem kétesélyes, mert a magyar főnemesség már beletörődött, de a főpapság húzza meg a harangot: hogyha Károly Róbert nem tér észhez – és ez halála előtt 4-5 évvel történik – akkor az egész nemzet fegyvert fog ellene ragadni. Ezt pedig nem titkos levelezéssel intézik, hanem a nyugat-európai közvéleményt értesítik. Az egyik ilyen levelet maga a római pápa kapja kézhez. Amikor megszületik az utód, a pálos évkönyvekbe azt írják: megszületett a király. Honnan tudják, hogy ő a király? Csak, azért mert királyfinak születik? De mi van akkor, ha mondjuk, a sors úgy dönt, hogy idő előtt kiveszi őt ebből a világból? Ezek a rövid félmondatok rendkívül figyelmeztetőek.
De figyeljük meg, hogy Nagy Lajos hogyan adja majd át a stafétabotot? Lehet érzékelni, hogy a pálosok, és az az uralkodó, aki tényleg királynak nevezhető, szívvel-lélekkel együtt munkálkodnak valamin, amit még ekkor nem lehet érezni, hogy mi, de ennyire fontos, és csak félmondatok hangozhatnak el.
Nagy Lajos király életének vége felé érkezünk el egy példátlan eseményhez, amikor 11 éves lányát, - ez még fiúban is meggondolandó – a nemzet elfogadja uralkodónak. Miért fogadják el Nagy Lajos király lányát Magyarország királyi joggal felruházott királynőjének? Mert a források nem királynőről beszélnek, hanem így írják: Mária király. Ekkor Lajos Magyarországra hozatja Luxemburgi Zsigmondot, aki megközelítőleg Károly Róbert féle ember. Zsigmondnak ekkor nincs neve, rangja, azon kívül, hogy királyi családból származik, de ez még önmagában nem érdem. Itt a történészek nem teszik fel azt a kérdést, hogy hogyan lehetséges, hogy Máriát megkoronázzák, és ugyanakkor összeházasítják azzal a Luxemburgi Zsigmonddal, akiért a kis 11 éves kis királynő nem túlzottan rajong. Zsigmondot Nagy Lajos felesége sem kedveli, és Lajos király mégis Zsigmondot hozza ide, és nincs egyetlen tiltakozó ember sem Magyarországon. Holott itt bármelyik földműves vagy kiskondás kiválóbb uralkodó lenne, mint amilyen Zsigmond volt.
Ezek a hatalmas figyelmeztetések, ugyanis a magyarság a függetlenségére mindig adott. Mindig odafigyelt és kényesen ügyelt arra, amit úgy fogalmaztak, hogy a Szent István király által adott szabadságjogok. Mi Szent Istvánt rendszerint kritizáljuk, bíráljuk. Kicsit vissza kellene szaladni az időben, és egy nemesi közgyűlésen, Fehérváron ezeknek a kérdéseknek hangot adni. Vegyük észre, hogy Szent István alakja rendkívül fontos, és akik ráúsztattak egy torz minőséget, azok nagyon jól tudták, hogy hol kell Magyarország falait megrengetni, nyilván az alapoknál. Hogy hívják Bécs és a Habsburg família védőszentjét? Szent Istvánnak. Itt lehet érezni, hogy ebben hatalmas csúsztatás van, ez kb. akkora csúsztatás, hogy mondjuk 500 esztendő múlva az egyik Mátyást, majd ráúsztatja valaki a másik Mátyásra. Melyik két Mátyás válhat itt főszereplővé? Az egyiket természetesen Hunyadi Mátyásnak hívják. A másikat pedig Rákosi Mátyásnak. Ha sikerül ez a művelet, ugyanazt az eredményt kapjuk meg, mint Szent Istvánnál. Nem véletlenül figyelmeztet Zrínyi Miklós arra, hogy Magyarországon kezdenek olyan hangok megjelenni, hogy „Szent Istvánunk szent gondolatát félreértelmezve tárgyaljuk". Ez éppen a Habsburg térnyerés időszakában történik. Mindezek figyelembevételével azért nem akarják az Anjoukat betelepíteni Magyarországra, és ekkor még Károly Róbertről van szó, mert a Magyar Egyház félti függetlenségét. (Nem a magyar nemesség.) Ez a Képes krónikában így van leírva. Felsorolják azokat a főpapokat, akik az Anjou Károly Róbert nevű embert elutasítják. Közöttük az Esztergomi érsek, a Kalocsai érsek, és Magyarország minden főpapja. És a végső indok nem az, hogy Károly Róbert idegen, hanem az, hogy mivel a római pápa támogatja, ezért általa a Magyar Egyház függetlensége veszélyeztetve van. Ez tehát a korabeli viszony az esztergomi érsek és a római pápa között.
Ilyen meggondolások alapján a nemzet mégis úgy fogadja Luxemburgi Zsigmondot, mintha ő lenne a Grál lovagok legékesebb vitéze, minden zokszó nélkül. Vajon miért fogadják el Luxemburgi Zsigmondot, aki még nem bizonyított semmit. Mégis úgy pátyolgatják bűnei és hitványsága ellenére, mintha valamit várnának tőle. Pedig egészen biztos, hogy nem tőle várják, de hogy a királyoknak titkaik vannak, az ebből kiderül. Vannak olyan leírások, melyek azt mondják, hogy a király szíve olyan, mint a csillagos égbolt, halandó ember számára kifürkészhetetlen. Ezt valamelyik középkori magyar forrásunk mondja.
Ehhez képest Kun László 12-13 éves, amikor kimondja, hogy a király szíve Isten kezében van, és arra fordítja, amerre csak akarja. Ez azt jelenti, hogy az uralkodó attól király, hogy valóban az emberek fölött áll. Olyan dimenziókba van előre belátása, felfelé vagy lefelé, amelyek előlünk el vannak zárva. És Nagy Lajos király akárkit választhatott volna utódjának, legkevésbé egy 11 éves kislányt. De ebben valamire fel kell figyelni, a kislány neve Mária. S az egész biztosan nagyon fontos ügy, hogy Mária megkoronázása Szűz Mária országában legalább egyszer történjék meg. Erre a történelmi pillanatra megint nem lehet azt mondani, hogy a nemzet pillanatnyi rövid távú érdeke ezt sugallta. Ezt hozza legkevésbé magával. De Lajos király előregondol, és tudja, hogy ez egy szertartás és vállalja a nehéz körülmények ellenére is. Nagy Lajosról még azt kell tudnunk, hogy a pálos misekönyvekben a neve előtt nem Magnus, hanem Sanctus (szent) szerepel. Tehát a pálos rend azt a Nagy Lajos királyt, akit a római egyház soha nem kanonizált, szent királyként tiszteli, és mind a mai napig kötelező misét mondani őérette. Tudni kell azt is, hogy a korabeli krónikás források egy másik jelzővel is illetik őt, a Ludovicus előtt van egy jelző: a Potens, ez pedig kétféle dolgot jelent: erőt és hatalmat. Az, hogy ki lehetett Nagy Lajos király, ezekből a jelzőkből már lehet érzékelni. Róla ír egy történelemkönyv, amiben egy Mügeln nevezetű Nyugat-Európából érkező krónikás mutatja be a nyugatiak számára Magyarország történelmét. Ebben 3 királynak van a neve előtt valamiféle jelző. Az egyik Szent István, Sanctus Stephanus, a másik Szent László, és utána jön Lajos, a neve előtt ezzel az érdekes Potens fogalommal, ami egy félelmetes erő és félelmetes hatalom jelölője.
Az utódok Nagy Lajos királyt két évszázados távlatban sokféle névvel illették, az egyik: a régi Lajos király, a régi pedig valóban lehet a magnus átültetése, mert abban az időben nemcsak nagyot, hanem régit is jelentett. Ez azt jelenti, hogy Nagy Lajos idején számtalan régi érték felújul, abból amit Károly Róbert eltüntetett vagy eltüntetni vélt. Ehhez képest az erős és hatalmas jelző hadi tettekre vonatkozik. Azt mondták róla, hogy mikor háborúba ment, félelmetes volt. amikor békében volt, a kegyelem áradt belőle. Tehát háborúban félelmetes, békében kegyelmes.
|
|
|
Nagy Lajos király, a Képes Krónika első lapjának miniatúráján (nagyítható) |
Egyet nem szabad elfelejteni, Nagy Lajos az a király, aki bemegy Rómába. Atilla király nem ment be Rómába. Hunyadi Mátyás milyen célt tűzött ki maga elé? A Német-római császári koronát akarta megszerezni. Az egyetlen uralkodónk, aki diadallal vonul be Rómába, és felkínálják neki a római király címet, az Nagy Lajos volt. Mi történik ekkor? Ő mindezt nem fogadja el. És itt megint meg lehetne vonni a történelmi párhuzamokat Atilla király vagy Szent László között. Bemehetne Velencébe is, Velence a lábai előtt hever, és mindenki arra gondol, hogy Nagy Lajos be fog vonulni, és a földdel teszi egyenlővé a várost, és Lajos ekkor megkegyelmez, és minden fővezére ugyanígy gondolja. Itt jelenik meg ez az erő és hatalom, ami ténylegesen felülről érkezik és adatik neki.
Már élete vége felé jár, amikor Firenzéből követség érkezik hozzá. Budán nem találják, mert ekkor már visszavonult életét éli, és két régi kedves szokásának hódol, az egyik a csillagászat, a másik az imádkozás. A követeket átküldik a Margit-szigetre, ugyanis Lajos kedvelt időtöltése Szent Margit koporsója előtt imádkozás. Mennek a követek s keresik a királyt, de csak egy fekete palástos embert látnak elsuhanni, akiről azt gondolják, biztosan csak egy szerzetes. Pedig ő volt az álruhás Nagy Lajos király. A magyar királyoknál ez az átlényegülés szinte mindennapos gyakorlat volt, ha ott ő szerzetesként jelenik meg, akkor nincs szüksége testőrökre, mert magára borít egy fekete palástot, s a legedzettebb diplomata sem fedezi fel, hogy ő a király. Amikor pedig királyi pompában jelenik meg, mindenki lenyűgözve áll.
Nagy Lajos király a pálosokkal kitűnő kapcsolatban van. Rengeteg pálos kolostort alapít. A leghíresebb a Márianosztrai és a Máriavölgyi. Mindkét templom arról híres, hogy az ott élő papság maga után romló holttestet nem hagy. Ezek azok a templomok, ahol a pálos atyák romlatlan testtel várnak valaki érkezésére. Kire várnak romlatlan testtel ezek a pálos atyák? És hol vannak, hova tűntek el ezek a testek?
Végezzünk egy gyors számolást: budaszentlőrinci kolostor, 500 lakója van. Ki lehet számítani egy emberi élet hosszát, s ezt osszuk el kb. 200 évre. Nincs olyan hadi jelentés, ami arról számolna be, hogy a török ezeket a koporsókat megtalálta, ill. megszentségtelenítette volna. Egy-két szent sír feldúlásáról tudunk, de ezek egyedi esetek. Mire várakoznak ezek az atyák, megközelítőleg Özsébtől kezdve, Nagy Lajoson keresztül, Hunyadi Mátyásig? Mintha tényleg egy kakasszóra várnának. Ez félelmetes és hátborzongató, mert kiderül, hogy ezek a pálos atyák nem Mátyás érkezését várják, hanem valami mást. És amire várnak, még mindig nem érkezett el, és ahol ők várakoznak, az a hely még mindig megvan. Ez nem egy „lefutott mérkőzés", hogy azt lehessen mondani, itt bizony a pálos rend üdvtörténeti szerepe véget ér. Lehet hogy a mai pálos rendé véget ért, de az eredeti pálos rendé egész biztos, hogy nem.
Lajos királynak megvannak a kedvenc pálosai, és ezt azért kell hangsúlyozni, mert egy király súlyát és szerepét ott lehet lemérni IV. Bélától kezdve, hogy a hagyomány vagy a pálos rendtörténet odarendeli-e mellé a maga kedves pálosát. Zsigmondnak nincsenek kedves pálosai, Károly Róbert sem ismer olyat, hogy van egy kedves pálos barátja, akivel a világ dolgait megbeszéli. Pedig hogy miről lehet egy pálos atyával beszélni, azt Mátyás kapcsán láthatjuk.
Nagy Lajosnál ideje alatt érezni, hogy valami felforrósodik. Már életében szentként tisztelik a pálosok, pedig róluk tudni kell, hogy igen szerények, és a szent vagy boldog jelzőt nem könnyen adományozzák oda valakinek.
Nagy Lajos király életének utolsó esztendejében nagyon sok minden történik. Ő az, aki halála előtt Velencéből Remete Szent Pál holttestét Magyarországra hozatja és Budaszentlőrincen helyezteti el. Itt már valami érezhetően beindul, ő meghal és egy holttest szinte halála helyére, Magyarországra érkezik. És ez a test válik aztán a pálos liturgia főszereplőjévé.
Lajos király halála előtt végrendelkezik, és ez eléggé titokzatos. Ha körbetekintünk Európában és keressük azokat az uralkodói családokat, ahol a Turul nemzetség egy vércseppje még felfedezhető, akkor lehetne másokat is behívni, mert azért hívnak be királyokat, hogy Árpád vérét visszahozzák az országba, mert ebből egy csepp is elegendő, hogy újraéledjen. Luxemburgi Zsigmond vérében pedig egyetlenegy csepp van, lehet, hogy ő erről a cseppről nem is tud, de vajon honnan tudja Nagy Lajos, hogy őt kell behívni? Honnan tudja a magyar főpapság és főnemesség, hogy neki kell bizalmat szavazni, mert erről az ágról fog valami kisarjadni. Tudni kell, hogy Zsigmond családjában megjelennek az Árpád-házi leány ágazatból ősök. S kiderül, hogy ők szinte kivétel nélkül IV. Béla leányai. Itt válik érdekessé valami, mert ki alapítja királyi szinten a pálos rendet? IV. Béla. Ki az, aki azt mondja, hogy nincs semmi baj, mert a magyarság megváltása biztosítva van? Még ifjú korában szintén IV. Béla, s ebben egy hallatlan tudatosság jelenik meg. Nagy Lajos pedig szintén tudja ezt az összes magyar főpappal és nemessel együtt. Nehogy azt higgyük, hogy ezek nagyon nagy titkok, hogy ez misztikum, mert ettől király a király. Erre mondják a középkori források: „a király szíve olyan, mint a csillagos égbolt, aki abba beletekint, az tudja, hogy tényleg a teremtő közelébe érkezett el!". És itt lehet érzékelni azt is, hogy a nemzet rövid távú érdekét a hosszú távú érdek miatt nem fogjuk feláldozni. Ez elképzelhetetlen. S jön Luxemburgi Zsigmond, és mi benne az elképzelhetetlen? Előre megyünk az időben. Hunyadi Mátyás, amikor felépíti a budai és visegrádi palotát, szobrot állíttat apjának, testvérének, saját magának, és még valakinek: Luxemburgi Zsigmondnak. Pedig Mátyás, ha mint királyi elődjét tekinti Zsigmondot, akkor nem szobrot állít neki, hanem még az emlékét is kigyomlálja. Tehát ez a szoborállítás egy árulkodó jel.
Luxemburgi Zsigmond élete kalandos. Először is, ő Mária királynő férje. Mária áldott állapotba kerül, és lovaglás közben – ez megint érdekes, magyar királylány már szinte szülés előtt van, de még mindig lovagol, - egyedül van egy erdőben, vágtázik, felbukik, a szülés megindul, és mindketten meghalnak. Tehát Zsigmond özvegyen marad, járja az országot, daliás fiatalember, s jó sorsa valahová Erdélybe vezérli, ahol találkozik egy Erzsébet nevezetű gyönyörű szép leánnyal. Zsigmond magyar király, bizonyos dolgokhoz joga van, és a magyar hagyomány szerint szerelembe esik. Bármily különös, azt lehet mondani, hogy a magyarság ezért a szerelemért fogadta el őt uralkodójának, és azért az egy csepp vérért, amit ősei révén magában hordozott Árpád véréből.
Itt lehet érzékelni, hogy mi is az a fekete színű holló, ami a csőrében hoz valamit, és nagyon messziről érkezik. A magyar nyelvben a hollóra nehezen lehet ráfogni, hogy élő minőség. Ugyanis az első, hogyha elkezdjük pörgetni a szavakat, a hulla. Nyilván a holló nem hulla, de a halálon át menekít valamit a csőrében, ami a népmesékben az élet vize. Ez egy család számára jelentheti azt az egy csepp vért, ami ha jó helyre kerül, a nemzet egy válságos pillanatában növénykévé fog hajtani. Miért beszélnek Magyarországról mind a mai napig nemzetség- vagy családfáról. Ez egy teljesen általános, az egész emberiség kultúrkincsében fellelhető hagyomány. Pont ezért a növekedésért, mert visszametszhetünk egy fát, ki is vághatjuk, el is pusztíthatjuk, de ha maradt még belőle valami az újra ki tud hajtani, és sokszor ezek a magok hosszú időn keresztül lappanganak a föld alatt.
Ki az édesapja Hunyadi Jánosnak? És itt ne arra gondoljunk, amit velünk megtanítottak, hanem az a lényeg, hogy Hunyadi Mátyás erre mit mondott. Amikor feltették neki a kérdést, hogy kegyelmednek ki volt a nagyapja, azt válaszolta, hogy Zsigmond király.
Mert Luxemburgi Zsigmond szerelembe esik az Erzsébet nevezetű lánnyal, s a nász után Zsigmond lehúz az ujjáról egy gyűrűt. Ez a gyűrű kerül bele a Hunyadiak címerébe, ez a gyűrű pedig arra szolgál, mondja Zsigmond Erzsébetnek, ha eljön az idő és fiút szülsz, hozd fel Buda várába, és ez a gyűrű legyen a bizonyság arra vonatkozólag, hogy a gyermek, akit megszülsz, az én fiam. Történészeink nem tudnak elszámolni Hunyadi János gyors felemelkedésével. Hunyadi János még egyetlen cselekedetet nem hajt végre, nincsenek hőstettei, amikor már Zsigmond király mellett van, már a főnemesi udvarokban járja ki a minden magyar főnemes palánta számára kötelezően előírt oskolát. A híres Vajkot, akit Luxemburgi Zsigmond, mint Hunyadi János apját felemel, megajándékozza a Hunyadi birtokokkal, és innen kapják a nevüket, de van egy hatalmas nagy bökkenő. Vajknak van még egy fia, János, és hogy hívják Hunyadit, őt is Jánosnak. Vajon hogyan fordulhat elő, hogy egy családban két gyermeknek, akik élnek, ugyanazt a keresztnevet kapják? Egészen más dolog, ha meghal az első gyermek, születik egy másik, és aki meghalt, annak a nevét kapja a második. De itt él mindkettő, és mindkettőt Jánosnak nevezik. Vajk nem törődik Hunyadival, a másik Jánossal viszont igen. Hunyadi János nem azt a nevelést kapja, amit Vajk eredeti gyermeke, János. Miért ez a megkülönböztetés? Hogyan lehetséges az, hogyha körbenézek Magyarországon, számtalan nemesi család van, meg sem lehetne Hunyadi Jánost találni, és rögtön ott van Zsigmond király udvarában. János pedig rögtön, miután az apródi iskolát kijárja, fényesen bizonyítja, hogy nem akárki. S már neki megjelenik a nevében, a címerében a holló és ezzel elindul egy program. És abban a pillanatban kiderül, hogy neki nemcsak Luxemburgi Zsigmond a legfőbb segítője és támogatója, hanem pálos rend is.
Hunyadi János és a pálosok, mintha csak egymásra találnának, szinte végig együtt vannak. Hunyadi János, Zsigmonddal együtt eljut a bázeli zsinatba, Rómába, Prágába, mert a király mindenhová magával viszi. Mert ez Zsigmond egyetlen erénye, hogy nem metszette vissza ezt az ágat önmagában, – mert megtehette volna - ezért állít majd neki szobrot Budán és Visegrádon az unokája, Mátyás király.
A Hunyadiak származása tényleg rejtély, és Zrínyi Miklós is azt írja: „minden magyar forrás azt mondja, hogy Zsigmond volt az atyja Jánosnak". A magyar forrásokról pedig azt kell tudni, hogy nem ismerik a hazudozást, mert mindig nagyon pontosan ügyelnek arra, ki honnan jött, és kik a felmenői. De Hunyadi János olyan nagy tálentumokkal érkezik, hogy lenyűgöz mindenkit, és abban a pillanatban felragyog. Azt mondja Zrínyi, ha a régi időkben élt volna János, bizony az ő apjának Jupitert tették volna, mert ember ennyi jótettet végrehajtani nem tud. Ez az a hatalmas megújító erő, amit a holló a szent királyok véréből átment. Mert bármily különös, ez a holló IV. Béla vérét hozza magával. És kikerült Mátyás címeréből az Árpád-sáv? Nem, a családi címerben jelenik meg. Az ország címerében mindig benne van, de hogy a Hunyadi család címerében benne van, ez csak egyféleképpen lehetséges, ha egyetlenegy csepp árpádi vér elérkezik, s az kiterebélyesedve fává nő. Hogy Hunyadi János milyen tetteket hajt végre, ez mindenki előtt tudott. De mivel hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy ő egy egyszerű katona és vitéz, ehhez képest vallásossága példaértékű, s ez azt jelenti, hogy ebből a vallásosságból még Kapisztrán Szent János is meríteni tud. Ugyanis leírják, hogy Kapisztrán Szent János Nyugat-Európából.
Jön, s elkezdi okítani Hunyadi Jánost. János pedig gyönyörűen felhívja a figyelmét arra, hogy a Mindenható Isten az egekben lakik, s ő azt a Mindenhatót ismeri és nem a teológusok véleményét. És ekkor vagyunk 1456 után, amikor megjelenik, és egész Európa egén látható egy hatalmas üstökös. Menetrend szerint érkezik. Mikor érkezett menetrend szerint ennek az üstökösnek az elődje? Nagy Lajos halálán van, és felbukkan egy üstökös, s mindenki tudja, hogy ez a király halálát jelenti. Ezt követően pedig Hunyadi János halála előtt jön az üstökös. Hunyadi a következőket mondja: „ez az üstökös sok minden jelent" – figyeljünk az észjárásra és a nagyságrendre, mert egy ilyen égi tünemény felbukkanásakor nagyon sok mindent el szoktak mondani, hogy mi mindent hoz magával, ezeket János is tudja, s a következőket mondja - „de legfőképpen az én halálomat jelenti"- ennyire van ő az égi pályához odakötve. Azért jön ez az üstökös, mert ez hozta Nagy Lajos halálát is. Ez a holló útja, és égi pályája. Ahogyan János a temetéséről végrendelkezik, az nem a római katolikus szertartás szerint történik. Bemegy egy templomba, természetesen körülötte a pálosokkal, lefekszik az oltár elé és 6 hatalmas gyertyát gyújtat meg. Kettőt lábhoz, kettőt fejhez, kettőt derékhoz helyeztet, s a következőket mondja: „mire a gyertyák leégnek, én már halott leszek!". Ilyen volt Hunyadi János, s az ő halála indítja el végképp a pályán a kisebb fiát, Mátyást.
Kik voltak Mátyás idején Magyarországon a híres pálosok? Először is, Mátyás még Bécsben van fogságban, s kiderül, hogy Budaszentlőrincen egy hatalmas mozgalom indul el, amit Báthory László irányít és vezet. Ő már életében egy legenda és csoda.
Tudjuk, hogy a pálosok indulásánál megjelent a barlang, tehát a Hármas-barlang mellett a forrásoknál építik fel az első templomot, aztán, mintha nem is léteznének barlangok, hosszú a csönd, majd kiderül, hogy mégis vannak barlangok, mert Báthory László a Budaszentlőrinci kolostor fölött található barlang mélyébe megy le néhány társával. De miért mennek le? Az Úr keresztjét veszik, mint fegyvert magukhoz, és lemennek a barlang mélyébe harcolni. Hogy mit jelent ez a vitézi küzdelem, ezen el, lehet gondolkodni, de egy biztos, Mátyás ez idő alatt fogságban van.
Feljönnek, és Báthory László a következőket mondja: „mostantól kezdve elérkeztünk abba a korszakba, hogyha valaki házasodni akar, úgy fog élni, hogy a házasságából nem fog gyermeket várni, amikor pedig házas, úgy gondolja, hogy özvegységben van. Aki épít, mostantól kezdve olyan, mintha nem akarna abban lakni, amit felépített, aki szőlőt művel, mostantól kezdve úgy műveli a szőlőjét, mintha nem akarna a szüret idején jelen lenni!" Ez nagyon költőinek tűnő program kihirdetése, de ugyanakkor egy nagyon kegyetlen pillanat is, mert azt jelenti, hogy innentől kezdve úgy fogunk élni, hogy minden napot az utolsónak kell tekintenünk. Úgy fogunk várakat, kastélyokat templomokat építeni, hogy tudjuk, nem mi fogunk majd benne lakni. S ebben a pillanatban jelenik meg Mátyás király, s ezt ő is pontosan tudja. Gondoljunk csak a visegrádi építkezésére, milyen nagyszerű az a király, aki Európában, és talán az egész világon a legcsodálatosabb palotát építi fel, s közben tudja, hogy még 50 évig sem fog állni, de mégis megteszi, és mégsem válik szomorkodóvá. Ez a pálos misztérium lényege.
Mátyásnak is megvan a kedvenc Pálos barátja, őt Gergelynek nevezik. Gergelyt kétszer is megválasztják rendfőnöknek. Hogy milyenek lehettek a pálosok, milyen lehetett Mátyás király, és milyen lehetett az az emberi légkör, ahogy ők éltek, itt két anekdotát közlök, amiből igazából látni, hogy milyen emelkedettek voltak. A pálosokat szentek közösségének nevezik, szent emberek, és hiba nincs, mert a legszigorúbb rendek között említik nevüket. Gergely rendfőnöksége alatt történt, hogy két szerzetes, két jó barát, a tilalmas böjti napokon mindig eltűnik, ugyanakkor a cellájukból isteni illatok áradnak ki. Gergely tudja, hogy ők lehetnek a közösségi morál megrontói, de ő is érzi az illatokat. A tilalmas napokon pedig húst enni nem szabad. Egyébként ettek a pálosok húst, de tudták mikor kell, tudták hogy mikor ad a húsból származó energia erőt, és mikor viszi el az erőt. Nem véletlenül volt napokra felosztva az esztendő. Tehát ez a két barát eltűnik egy jó kis fűszeres kappannal, amit elkezdenek majszolni. Tudni kell, hogy a rendfőnöknek hatalmas tekintélye volt. Gergely belép a titkos helyre utánuk és a következőket mondja: az Isten irgalmazzon nektek, hogy engem nem hívtatok meg! Leül és kér az ételből, és elkezdenek enni, aztán az első nagy ijedtségből derű lesz és a rendbontók megfogadják, hogy soha többet ilyet nem cselekednek. Ez pedagógia, és hatalmas nagy tanítói tudás, mert nem azzal hat rájuk, hogy szigorúan ledorongolja, megszégyeníti vagy megbünteti őket, hanem a saját bőrét is veszélyeztetve - mert ő is megszegi a szabályzatot - mutatja meg nekik a helyes utat.
A másik történet, hogy pestről két gyönyörű szép özvegyasszony érkezik a rendházhoz, és Gergely pontosan tudja, hogy melyik az a fiatal szerzetes, aki bizony szemének mohóságát, a szoknyára tekintvén nem tudja féken tartani. Odahívja magához, hogy legyen ő is ott megbeszélésükön, miközben ezeket a szépségeket fogadja, mert ez a két özvegyasszony jelentkezni akar a szerzetbe. Mondja a rendfőnök nekik, hogy nálunk nincs üres cella. (De a pálosoknál egyébként nincsenek asszonyok.) Ekkor szólal meg a pajzán szerzetes, hogy perjel úr, az én cellám mellett van egy üres szoba. Ilyenkor nem kell rosszra gondolni, csak pusztán arra, hogy ott vezekelnek a férfiak és mellettük ott sugárzik a női erő. Itt persze megint épületes tanítás következik a fiatal szerzetes részére, ami sajnos kimaradt a szövegből, amit sajnos nem jegyeztek le.
Ugyanezzel a legénnyel még egy játékot játszott Gergely mester. Megint leányok jönnek, megint gyönyörűek, megint őt hívja be tárgyalni, éppen azért, hogy legyen jelen, és nézze, hogy fejlődött-e már a legény valamit. Mikor elmegy a két lány, megbeszélik a dolgokat, és nem is neki mondja, csak úgy magában megjegyzi Gergely, hogy milyen gyönyörű volt ez a két asszony, és főleg a magasabb, egy hibája, hogy fél szemére nem lát. Erre mondja a kis legény, hogy generális úr, én jól megnéztem, és olyan gyönyörű tüzes tekintete volt.
S akkor megint jön a tanítás, s itt sajnos megint lemarad a csattanó, de lehet érezni, hogy mi az. Ezekben Gergely lelkivilágába és személyiségébe lehet valahogyan beletekinteni. Ha valaki ennyire fennkölt és humoros tud lenni, lehet érzékelni, hogy Hunyadi Mátyás miért szereti ennyire. És amikor Mátyás királynak valami baja van, mindig felmegy Budaszentlőrincre, és ott Gergellyel az egész éjszakát végigbeszélgetik és végigelmélkedik, és kiderül, hogy Gergely minden élethelyzetre tud valami vigasszal élni. Úgy is tekintik őt, mintha ő lenne a földre leszületett vigasztaló, aki mindenkit, minden időben meg tud vigasztani. De miről beszélhet egymással Gergely és Mátyás?
Itt van még egy történet, de ez már Mátyásra világít rá, és egy picit eltűnődhetünk, azon, hogy ezek a beszélgetések milyen szellemi magaslaton folytak. Galeottó jegyzi meg, hogy Mátyás király híre szétterjedt Európában, jönnek hozzá bölcsek, tudósok és mindenki Mátyás bölcsességén csügg, és mindenki be akarja mellette bizonyítani saját tudását és felvértezettségét. Ekkor az esztergomi érseket meglátogatja egy Dattó nevezetű itáliai főpap, aki egyben teológus is, s alig várja Mátyás Esztergomba érkezését, hogy találkozhasson és beszélhessen vele, hogy saját műveltségét fényesen felcsillantsa előtte. Meg is érkezik Mátyás király, Dattó már tűzben ég, már látja maga előtt, hogy főpapi ornátusban a vallásról, szent titkokról szónokol, és kioktatja a magyar királyt. Vacsora van, a nagy beszélgetések ideje, s az új vendéget is meghallgatják, aki elmondja magáról – és itt szerénységről szó sincs – hogy ő itáliai főpap, korának legnagyobb teológusa, és felajánlja, a király bármit kérdezhet tőle, szent titkokat, teológiai dolgokat, csak tegye, mert ő mindenre tud válaszolni.Mátyás király szépen felvezeti kérdését, bizony őt régóta foglalkoztatja egy probléma. Közben Galeottó zárójelben megjegyzi, hogy Mátyás király pontosan ismeri ezt az embertípust, akik soha nem szentelnek figyelmet az erkölcsre, és az evangéliumok magyarázatára, helyette fennkölt gondolatokat kergetnek, filozofálgatnak, és a szentháromságról értekeznek, tehát csupa olyan légvárról beszélnek, amit nem lehet tényekkel alátámasztani, mert nem jelenik meg emberi vetületben, és nem lehet cselekedetekre lebontani. Tehát Mátyás ezt pontosan tudja, de mégis kíváncsi a reakcióra, és azt mondja neki, látja, nagyon bölcs ember, de mivel ő egész életét hadjáratban éli le, ilyen nagyon komoly dolgokkal nem tud foglalkozni, mert nem nagyon jut rá ideje. De már régóta izgatja őt egy kérdés, hogy annak idején Jézus Krisztus saját egyházának fejévé miért azt a Pétert nevezte ki, aki Jézust elárulta, cserbenhagyta, sőt a lényeg, hogy esküvel megtagadta, hogy valaha is ismerte őt. Holott ott volt János, aki végig kitartott, akiben nem volt hiba, akit Krisztus szeretett, aki megőrizte szüzességét, tisztaságát, és soha semmilyen körülmények között nem hagyta cserben Krisztust. És itt lép be az erkölcs a kérdésbe. Mert ha valaki nem tudja, hogy az erkölcs mit jelent az emberi életben, a legfontosabb dolgokat el fogja maga mellett engedni. És Mátyás tovább folytatja, hogy ezzel Krisztus milyen példát akart mutatni az utódok felé, hiszen egy árulót jutalmazott, aki őt megtagadta, megcsalta, viszont aki méltán megérdemelné a jutalmat, János, minthogyha nem is tett volna semmit. Hosszútávon az emberiség ebből hogyan okuljon? Mert ebből az emberek csak arra következtethetnek, hogy bűnöket nyugodtan el lehet követni.
Dattó természetesen már a kérdést nem érti, de elkezd teológiai kérdésekbe bocsátkozni, és egy többórás beszédet tart, melyet a következőkkel fejez be: ez egy olyan teológiai titok, amit jobb, ha nem kutatunk, mert ez nem emberre vonatkozik, ezt Krisztustól sem merte soha senki megkérdezni. Itt lehet látni a kétféle kereszténység közötti különbséget. Ő Itáliából jön, a római pápa hazájából, és nem tudja, hogy Péter örökségét a pápai hatalmat miért a római pápák kapják, miért Péter alapozza meg a pápák hírnevét és hatalmát.
S ekkor Mátyás a következőképpen válaszol, bár mivel neki ott vannak a hadi események, s az állami élettel kapcsolatos gondok és nem ér rá elmélkedni, de azért nem ilyen egyszerű a dolog, mert erről sok mindent lehet tudni. Van egy Jeromos nevű egyházatya, aki a következőket írja – és Mátyás úgy idézi, mintha csak tegnap olvasta volna, lehet érezni, hogy játszik vitapartnerével. És ezek mindig erkölcsi tanításokat is jelentenek. Jeromos erről azt mondja: azért lett Péter és nem János az egyház feje, mert ezzel Krisztus a tanítványok között nem akart szakadást előidézni, mivel Péter volt az idősebb, János pedig minden forrás szerint ekkor még fiatalember volt. Tehát Jeromos szerint Krisztus egy meglett, idős embert nem akart a háttérbe szorítani azzal, hogy egy méltatlannak tűnő ifjút állít a római pápai székhelyre. Ezt Jeromos leírja, és ez azt jelenti, hogy ő sem tudja az igazi okát, de Mátyás szerint ebből el lehet indulni. S ezután elmondja, hogy ő milyen következtetésre jutott, és félelmetes a tanulság. Péter, a bűnös embert képviseli, akinek volt felesége, ismeri az emberi vágyakozás hevességét, ismeri az ölelés csapdáját, ismeri milyen, amikor az embert vágyak és kínok gyötrik, tehát ismeri az embert. Ezzel szemben János bűntelen, szűz volt, soha nem volt emberi vágyakozása, mindig tiszta tudott maradni. Itt lép be a kegyelem az üdvtörténetbe, ha János lett volna Rómában a pápai szék betöltője, akkor a bűnös embernek, mivel magából indult volna ki, nem adott volna kegyelmet, mert azt mondta volna, hogy ez nem emberi gyöngeség, amit helyre lehet hozni, hanem, emberi gonoszság, nem adott volna kegyelmet, és a legkegyetlenebb módon büntetett volna. Viszont Péter, aki ismeri az esendő embert, aki ismeri a bűnt, aki tudja, hogy a kegyelem ereje milyen hatalmas, ő az esendőknek megbocsátott. Ezzel Mátyás király egy fennkölt, emelkedett tudásról tett bizonyságot, mert ezt egy teológus így soha nem tudta volna kikövetkeztetni.
Ezen történet alapján képzeljük el, milyen magaslatokon beszélgethetett Mátyás király azzal a pálos generálissal, akivel már az alapokat nem kellett tisztázni. És végig megmaradnak egymás mellett és ténylegesen együtt szárnyalnak.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/szantailajos_matyasesapalosok.html
Őstudatunk élő emlékei I. rész
Az írás mérete miatt azt több részben teszem fel.
forrás: http://www.magtudin.org/ostudatunk.htm
© Tomory Zsuzsa
1997
A ma uralkodó nagy vallások szerinti hit a magyarban igen találóan megfogalmazott “vakhit”-nek felel meg, mely a világtól, élettől teljesen elvonatkoztatott, ember szülte képzeteket törvényszerűsít, rendszerez, vitat, elvet, vagy megtart, s ezek elfogadása, vagy el nem fogadása biztosítja egy bizonyos korban élő ember boldogulási lehetőségét. Más szóval élve: ezen a “vakhiten” nyugszik egy bizonyos szűkebb kör hatalmi rendszere. Ez a hatalmi rendszer látszólag állhat magasabb eszmeiség szolgálatában, de alapja ekkor is a hatalomvágy, mely testi-lelki szolgaságba taszítja a hatalmi körében élő emberiséget. E hatalmi rendszer ellentételeképpen, annak béklyójában vergődő jóindulatú kezdeményezések vezethetnek a lelki fejlődés egy magasabb pontjának küszöbéig, de mivel kiindulási alapjuk a korábbi hitrendszer önző, tehát téves alaprendszere, éppen úgy képtelenek lesznek az ember ősi, Isten utáni vágyódását kielégíteni, mint az ezeket szülő hitrendszer.
Minden ilyen vallás az előző műveltségek hitrendszeréből válogatja össze azokat a tételeket, melyek saját hatalmának megszilárdítását mozdítják elő, s mindig az előző kor hatalmi rendszerének nyelvét tartja meg “szent”, “egyházi” nyelvként. Így vált például a nagyon is pogány római birodalom nyelve, a latin, a római katholikus egyház nyelvévé, s általa új köntösben, de a régi római uralmi rendszer folytatódott Európaszerte. Ezt a keretet töltötték fel az akkori világ ősi, általuk pogánynak minősített hitrendszerének külsőségeivel. Az ilyen utódvallások rendszerint nem törődnek az átvett vallás eszmeiségével, azok továbbélésével, hanem csak annak keretét veszik át saját hatalmi céljaik elérése érdekében. Ezért szertartásaik lélektelen külsőségek maradnak, s ezekből száműzik az Isten adta értelem utólsó pislákolását is. Egyben valamennyi ilyen “csinált” vallás megegyezik: kötött hittételeik vannak, melyekkel vitatkozni nem szabad az “Isten így mondja, így akarja” elmélet szerint. Ezeket a hittételeket olyan szilárdan állítják kitalálóik, mintha képesek lennének megérteni a Mindenség Urát, miközben mindjobban elkülönítik magukat a természettől, s ezzel együtt embertársaiktól, a teremtett világtól, s így Istentől is. Ezen a ponton hatalmas tudathasadás áll be: elkülönítik a teremtett világtól, s az azt vizsgáló, megérteni akaró tudományt és Istent egymástól.
Ősvallásunk ismerte a teremtés titkait, s a világot egynek tudta. Nem volt külön lelki és külön tudományos igazság, csak Igazság, mint ahogyan nem lehet a lelket és a testet ma sem különválasztani súlyos károsodás nélkül. Őseink e tudását népünk a mai napig megőrizte. Ezen ősi tudása, mint nyelve is, sziklaszilárdan él ősezredek óta. Az ebből elszármazott vallások teljes megértése lehetetlen e magyar őstudat ismerete nélkül. Példának okáért, az északeurópai népek hitregéit vizsgálók megállapították, hogy azok érthetetlenek a Kalevala vonatkozó képei nélkül. A Kalevala viszont homályos, nyelvi alap nélküli történeteit csak az ősmagyar hitvilágon és nyelven keresztül lehet megérteni.
Napjainkban elemi erővel tör fel népünkből az őseink hitének megismerése utáni igény. Ezen a ponton válik most el további létünk, vagy bukásunk. Képesek vagyunk-e ősi hagyományainkhoz visszanyúlni, s annak magas eszmeiségét magunkban felélesztve azt élni, megőrizni, vagy pedig újabb íróasztal vallást készítgetünk egy gondolomféle magyar vallás címe alatt, melynek egyedüli célja egy “nemzeti vallás” és “nemzeti Isten” forgalmazása, minden szellemi, erkölcsi, s főleg igazságtartalom nélkül. Ebben az esetben olyanokká válnánk, mint a többi hatalmi vallás alkotói: vakká, gőgössé és elbukásra méltóvá.
A vakhit megkötöttségének ellentéte a vallás ősi gyakorlata. A
“Te mit vallasz?” kérdés teljes szabadságot ad a kérdezettnek, aki így minden megkötöttség nélkül adhatja elő a világképéhez tartozó fogalmakat. A kérdező ezeket udvariasan meghallgathatja, tisztelettel észrevételeket tehet a számára homályos fogalmak tisztázására, melyeket azután vagy beleépít élő eszmerendszerébe, vagy elveti: a választás az övé, illetve lelkiismeretéé. Szittya és hún testvéreink életének ez a gondolatszabadság volt a része, s éppen ezért teljes szabadságot élveztek a körükben élő népek, a magukkal hozott hitrendszerekkel együtt. Nem véletlen, hogy a világ első ismert vallásszabadsági törvénye Erdélyben született meg a tordai országgyűlésen a kora XVI. században.
Vallások, valláselméletek, hitrendszerek kutatói napjainkban minden vallás eredetét a hyperboreusokhoz vezetik vissza. Ezek nyoma a nyugaton történelemelőttinek nevezett emberi közösségek ködéből kilépve a Kárpátmedence, s még közelebbről a Duna felső folyásánál lévő nagy sziget felé mutat. Prof. Geoffrey Ashe tárgyalja ezen hagyományokat részletesen, a Brit Szigetek Mythologiája című művében a 129. oldalon.
Ezzel megérkeztünk a magyar hagyományok szerinti őshazánkhoz, a Kárpátmedencéhez. Őshagyományaink a legtisztábban a Csallóközben maradtak fenn, s Erdélyben. A világteremtés hagyományai hazánkban mind csallóköziek, abból az időből, amikor Csallóköz szigete még nem volt megalkotva, Ipolyi Arnold és Magyar Adorján gyűjtései szerint. E kor volt az őseredeti Tündérkor, melynek képviselői fénylények. Hozzájuk kapcsolódik az emberiség soha nem felejtett Aranykora, mely név jelentése, mint majd később látjuk, Fénykor volt. A Kárpátmedence benépesülésével kapcsolatos hagyományok a Csallóközben, majd Erdélyben, s az ország egyéb részeiben is megtalálhatók. Hogy fogalmat alkothassunk a csallóközi hagyományok ősiségéről, megemlítem, hogy a későbbi, alföldi hagyományok tisztán emlékeznek arra az időre, amikor Szeged városa még csupán sziget volt, majd pedig a kárpátmedencei tenger elvonulásának idejére. Ez az idő mai földtani tudásunk szerint 350 millió évvel ezelőtt volt. Itt, ezen az áldott és védett földön alakult ki az emberiség legősibb, legemelkedettebb műveltsége, nyelve. Amíg a szomszédos földeket még az alakuló föld szülési fájdalmainak földrengései szaggatták, tengerek jöttek és apadtak, hegyek emelkedtek és tüntek el, földtáblák csúsztak egymás alá, vagy sűlyedtek a tengerbe, a Kárpátmedence mint egy védett fészek nyugodott a Isten tenyerén. Máig élő, virágzó ősműveltség máshol nem is alakulhatott volna ki, illetve nem is maradhatott volna fenn. Csak ebben a békés, védett, boldog honban volt ideje nőni, gyarapodni, fejlődni, fejlődése eredményét átadni gyermekeinek. Ha szertenézünk hazánkban, nem véletlen például népművészetünk páratlan gazdagsága: minden egyes vidék egy-egy önálló, de mégis összetartozó csodavilág. Ezek kialakulásához hosszú ezredekre volt szükség, mint ahogyan hosszú ezredek alatt alakulhatott csak ki tökéletes nyelvünk csodája, írásunk, s műveltségünk valamennyi ága. Az a tény pedig, hogy ezt az ősi műveltséget üldöztetéseink idején a “legalacsonyabb”-nak mondott társadalmi osztály őrizte meg azt jelenti, hogy ez a műveltség nem egy felső osztály kiváltságos birtoka volt, hanem őseink életének része. Ősi írásunkat, a székely-magyar rovást “írástudatlan” székelyeink őrizték meg számunkra az erdélyi bércek biztonságában. Ez azt is jelenti, hogy őstársadalmunkban írástudatlan ember nem volt. E tények nyomán fel kell ismernünk azt, ha őseink hitvilágával akarunk közelebbről megismerkedni, a most enyhe lenézéssel kiejtett “népi” műveltségi termékek között fogjuk csak azt megtalálhatni. Gyakran hallható ma, hogy “Meg kellene alkotni a magyar vallást.” E jóhiszemű kezdeményezőknek első sorban fel kell eszmélniök arra, hogy a magyar vallást “megcsinálni” nem kell, mert az él, s velünk van a Teremtés hajnala óta. Csak fellelni, újra megtalálni, s élni lehet őseink lelki világában gyökerező őstudatot, mely Isten képét dajkálja. E tudat útja az örökkévalóságból örökkévalóságba vezet. Istenét Teremtőnek, tehát jónak ismeri népünk. Nevei a személyes ismeret legmelegebb hangján emlékeznek meg róla: Jó Isten, Teremtő Isten, Boldog Isten, Szerelmetes Isten néhány leggyakrabban használt neve. Istene és saját maga közötti kapocsnak a szeretetet tudta, s ezt nyelvében a következő gondolati egységen belül fejezte ki: szer – szerez – szeret. E szerint a Teremtés kútforrása a teremtő szeretet. A szeretet az a teremtő szerződés melyen keresztül a Teremtőnek személyes kapcsolata van teremtményeivel. Amennyiben nem figyelünk őseink szavára: még egy, a teremtéstől elvonatkoztatott íróasztal-vallással gyarapítjuk a világ amúgy is túlzsúfolt ilyen kelléktárát, mely nem válik hasznára sem nekünk, sem a világnak.
*
Dolgozatom elkészülte után felmerült néhány kérdés nyomán még a következőket kell megemlítenem. Városainkban, s az innen kiinduló iskolarendszerben őseink vallási képei ismeretlenekké, idegenekké váltak. A görög-római hitrendszer képeit honosították meg gyermekeink lelkében, minden valóságtartalom, összefüggés nélkül. Így szépen elfogadtuk, hogy Zeus az Olympusz hegy tetején trónol, hogy bika alakjában elég illetlenül udvarolni is jár, hogy Vénusz a tenger habjaiból kelt ki, Európa helytelenül értelmezett történetét, s folytathatnánk a sort. Mindezt a legnagyobb természetességgel elfogadtuk annak ami: meséknek. Gúny tárgyává soha nem tettük őket. Mennyivel többet nyertünk volna akkor, ha tanáraink elmagyarázzák e mesék valahai igazságtartalmát, ami csak magyar nyelvünk és hagyományaink segítségével lehetséges, s ezek tárgyalása egy további könyvet, sőt könyveket igényel.
Éppen ezért, ha a mai, falusi gyökereitől távol szakadt átlagember ősi hagyományainkkal találkozik, azokat meg nem értve, kigúnyolva megértésükre időt nem szentel, noha valamennyi hagyományunknak valóságalapja a természet, s a teremtés valamely részét mondja el gyermekek által is érthető alakban. Eredettörténetünk gyakran a világteremtéssel kapcsolódik a “Miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is” világszemlélet szerint. Sok történetünk megszemélyesítői a csillagvilág nagy történéseivel kapcsolatosak, mint például az Öreg Király, kinek egyik szeme mindig sírt, a másik mindig nevetett. A városi ember ezt gyakran a zengő “hülyeség” szóval nyugtázza, nem véve észre, hogy ezen Öreg Király Örök Istenünk, egyik szeme a nap, a másik a hold, s nélkülük még a büszke városi lény sem létezhetne e földön.
Magyar életünk kárpátmedencei elindulásának csillagkapcsolatai időszámításunk pontos útmutatói, s ezzel csillagászainknak és néprajzosainknak kellene behatóan foglalkozniuk. Az úttörő munkát Pap Gábor már elkezdte, csak folytatni kell.
Másik gyakran gúnyolt tény, hogy őseink akkor érkeztek e földre, amikor a Csallóköz még nem volt. Itt csupán kis gondolkodásra van szükség: Csallóközünk a négy Duna-ág közötti feltöltött terület. Mielőtt ez feltöltődött volna, a későbbi négy Duna-ág még csak a Duna deltája volt, mely a kárpátmedencei őstengerbe torkollott, s az ott felgyülemlett hordalékból alakult ki a négy Duna-ág ölelte Csallóközünk. E rege is időrögzítő.
Folytathatnám a sort. E helyett megkérem az olvasót kövesse figyelemmel őseink hagyatékának hangot adó képeket, szavakat, de főleg ezek erkölcsi tanítását olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel őseink ezeket reánk hagyományozták.
Kis tanulmányomban csupán népünk ősemlékei szerepelnek, amint azokat regéinken, imáinkon és nyelvünkön keresztül megismertem, minden saját okoskodást mellőzve.
http://www.magunk.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=698:studatunk-el-emlekei-i-resz&catid=45:oeseink&Itemid=161
A Szent Korona tagok PAJZS Szövetsége a 2010-es országgyűlési választásokon
A Szent Korona tagok PAJZS Szövetsége a 2010-es országgyűlési választásokon
Az államalapító magyar nemzet és az államalkotó nemzetek Magyarországon élő tagjai egyben a Szent Korona tagjai is, ezért mindannyiunké a Szent Korona és mindannyian a Szent Koronáé vagyunk.
A Szent Korona adja azt az értéket, ami meghatározó paradigmája (gondolkodási módja) lesz annak a világtörténelmi korszaknak, ami a most dicstelenül sírba ereszkedő helyére lép.
A PAJZS Szövetség készült fel arra, hogy a világtörténelmi korszakok közötti gyökeres (radikális) változást a Szent Korona tudatának gondolattá válásával tegye mindennapjaink irányítójává, mintát adva az emberiségnek az emberi életre.
A gyökeres változást – amíg lehet – békésen kell elérni, ezért kell a Szent Korona tagoknak választási pártként indulnia a 2010-es országgyűlési képviselőválasztáson. A „választási párt” kifejezés azt jelenti, hogy a PAJZS Szövetség az összes Szent Korona tag, vagyis
az egyetemes magyarság érdekeit jelentő Szent Korona Értékrend
hatalomra jutásáért, és nem a társadalom egy részének (pártjának) érdekei képviseletében indul az országgyűlési választásokon,
a jelenlegi választási törvény tiszteletben tartásával, de a Szent Korona Értékrend választási törvénye szerint,
vagyis átadja a jelöltállítási jogot a választóknak.
Így az egyéni (alsóházi) jelöltek járásukban (választókerületükben) a teljes önellátást (autarkiát) a listás (felsőházi) jelöltek szakmai tudásán, társadalmi csoportjuk érdekeinek összehangolásán keresztül valósítják meg.
A választók a kettős államhatalom gyakorlás legfőbb elöljáróit, a kündü feladatot ellátó Államelnököt és a gyula méltóságot viselő Miniszterelnököt közvetlenül jelölik.
A képviselői felelősségviselés visszaáll hagyományaink szigorúságára:
a választókhoz hűtlenné vált elöljáró és képviselő nemcsak visszahívható, hanem tette hazaárulás bűncselekményének minősül.
(Természetesen ugyanilyen sorsra jut az is, aki megalapozatlanul indította a visszahívási eljárást.)
Íly módon tehát a választók két lehetőség között választhatnak 2010-ben:
- az új világtörténelmi korszak paradigmáját (gondolkodási módját) megvalósító Szent Korona tagok PAJZS Szövetségére leadott szavazattal, vagy
- a megbukott rendszert azzal, hogy valamelyik társadalmi csoport (rész = párt) hatalomra jutását támogatják.
Mivel a Szent Korona Értékrend rendszerben és összehangoltan adja
a Gondoskodó Magyarország
programját, a PAJZS Szövetség minden rész (párt) érdek szerint megfogalmazottnál teljesebb jövőkép meghatározással rendelkezik, amit
a jelöltállítási nyilatkozatok és az elkészített törvénytervezetek
bizonyítanak.
Felkészültségünkről mindenki meggyőződhet a http://szksz.com címről a PAJZS Szövetség honlapját előhívva.
Az egyéni (alsóházi) és a listás (felsőházi) képviselőjelöltek nyilatkozatai és a hozzájuk kapcsolódó anyagok jól mutatják, hogy nem pártkatonákra van szüksége a Szent Koronának, hanem olyan emberekre, akik érzik, értik és vállalják a képviselet felelősségét.
A Szent Korona Értékend kezünkbe adta (csak le kellett írni) a társadalmi együttélés örök és változtathatatlan szabályainak alapját (alkotmányát) és az új világtörténelmi korszakra áttérés irányelveit (alaptörvényét), valamint ennek nemzetközi kapcsolatokat meghatározó elveit, amelyet
a Püski kiadó jelentet meg 2010 januárjának első napjaiban, „Az új történelmi korszak paradigmája a Szent Korona” címmel.
A könyv megjelenésével válik közkinccsé az a szellemi érték, amely a Szent Korona Értékrend megvalósításához vezet bennünket, ezért
a könyvbemutató napján rendezzük meg a Szent Korona tagok PAJZS Szövetségének választási nyitó rendezvényét.
Kedves Szent Korona tag!
Emeld a Teremtő által Rád kegyelmezett küldetését a Szent Korona – ezzel Magad és Nemzeted – alázatos szolgálatává!
Kelt Szegeden, 2009. december 27-én.
A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel:
Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája
Fényvallás – I Rovás
A Teremtő Öregösten megjelenése mint tiszta Fény.
Őseink a Nappal azonosították, kitől minden élet függ. Fényével a Nap megtermékenyíti Földünket. Annank minden létező egyedének szüksége van a Fényre, mert anélkül élete elpusztulna.
Alap elem tehát a Fény, minden élő ős-eleme.
Ezért személyesítették meg őseink, ezért tisztelték a Napban Teremtő Öregöstenüket.
A tiszta Fény, amely a Napból ránk ragyog, szívünket melegséggel önti el, az ragyogni kezd.
Mivel magába fogadta eme Szentséget, azt képes magából kisugározni.
Ez a sugárzás a Szeretet, mely önmagát nyilvánítja meg.
Ez az érdeknélküliség, az önzetlenség, hisz’ Napunk sem önös érdekből sugározza fényét, ahogy Teremtőnk sem az Ő szeretetét!
Ő szeretetből alkotott meg minket s ezért viseli gondját mindent teremtményének. Napunkon keresztül Istenünk mosolyog ránk.
Ez a Fény vallásának alapja.
(Prok, 2009. 12. 26.)
Védjük meg értékeinket és érdekeinket!
*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Siklósi András
(A HunHír.Hu munkatársa)
Mottó: 1. "Nem az ősöket kell követni, hanem amit az ősök követtek." (Busho japán költő)
2. "A középutak a tehetségtelenség marhacsapásai. Ezeken jár a magyar sorsot félszegségekkel és kompromisszumokkal tönkretevő magyar könnyelműség." (Prohászka Ottokár)
Hadd kezdjem egy személyes vallomással. A magyarok Istene különös kegyelméből abban az áldásban részesültem, hogy eddigi életem folyamán sohasem kényszerültem megalkuvásra. Fiatal koromtól, szellemi eszmélésem kezdetétől fogva, a legsötétebb bolsi diktatúra idején is mindig élesen szemben álltam az uralkodó széliránnyal, vagy legalábbis nem simultam bele a szennyes áradatba. Nem szolgáltam egy abszurd, embertelen rendszert, gátlástalan lakájainak nem szorongattam izzadt pracliját, nem ültem soha komcsik asztalához, nem vettem részt vérgőzös tivornyáikon. Nem kértem tőlük előléptetést, nem fogadtam el semmilyen jogtalan előnyt, vagy meghasonlással járó pozíciót. Árulásra, besúgásra, fenéknyalásra még a politikai börtönben ("izgatásért" kerültem oda 8 hónapra!) sem tudtak rávenni, noha ott is és később is mindent elkövettek e végett; hízelgéssel, fenyegetéssel, pályafutásom kerékbe törésével, a legalattomosabb módszereket bevetve. Szerencsére a hatalom-, pénz-, karrier-, dicsőségvágy távol állnak tőlem, s ha az ördög effélékkel próbál megkísérteni, bizony beletörik a bicskája. Nem is vittem sokra, mert a napfényen sütkérezés helyett tudatosan vállaltam az árnyékos oldalt, s inkább eltűrtem a rám zúdított csapásokat, minthogy bezsebeljem a gerinctelen hajbókolásért járó simogatást. Magatartásom a gengszterváltás nemzetrontó folyamata során sem változott, új gazdáinkat éppúgy megvetem, mint hasonszőrű elődeiket. Nem félemlít meg sem a vörös, sem a liberális vasököl; persze ha képen vágnak, nem tartom oda nekik a másik orcámat is. Nem keresem a bajt, de ha megdobnak kővel, igyekszem mennykővel válaszolni.
Nem azért mondtam el mindezt, hogy dicsekvésnek tűnjön - ámbár sorsomra, nyílegyenes életutamra akár büszke is lehetnék! -, hanem mert bizonyítani kívántam, hogy a legzordabb időkben se volt mindenki sehonnai bitang, vagy alávaló kapcarongy. A nemzeti oldalon nem volt mindenki szem a láncban (lásd Illyés: Egy mondat a zsarnokságról), ellenkezőleg, sokan a legnagyobb áldozatok árán is megőrizték becsületüket, szellemi függetlenségüket. Hazudnak tehát a túlsó part zsiványai, vagy a patkányból hazaffyvá nemesített csatornatöltelékek, amikor mindenkit egy kalap alá gyömöszölnek, mikor összes honfitársunkat megkísérlik benyálazni, s a maguk ingoványos, lidérces, büdös mocsarába szippantani. Teljes erőnket latba vetve küzdenünk kell, hogy ezt a jellemtelen emberszemetet és gyalázatos művét végleg eltakarítsuk a magyar jövendő, a magyar igazság és szabadság újjászületése útjából! Mert minden gaztett, eltévelyedés megbocsátható, ha az elkövető belátja, megbánja és kiküszöböli vétkeit, ám aki tudatosan hazája és népe tönkretételén, elárulásán, fölszámolásán serénykedik, annak számára nincs föloldozás sem földön, sem égen! Mi kifacsart, megalázott, legázolt magyarok hiszünk abban, hogy Isten birodalmában a szenvedők és a jók elnyerik örök jutalmukat, viszont a gonoszok méltó büntetésüket. Persze nem árt, ha a magunk törvényei és erkölcse szerint már evilágban megoldjuk az igazságtételt, s a felelősségre vonás hálójából egyetlen "nagy halat" sem engedünk kisiklani.
Minden valamirevaló náció szereti a hazáját, és ragaszkodik ősei földjéhez. Mennyivel inkább kötelessége ez a mi fajtánknak, aki különleges életterét egyenesen a Teremtőtől kapta. Nemcsak azért, hogy gondosan megőrizze, belakja és felvirágoztassa, hanem azért is, hogy sajátos képességei, egyedülálló lelkisége révén példát mutasson a világ népeinek a békében, szeretetben, magas kulturáltságban élés lehetséges és egyedül üdvözítő voltára, hogy isteni erejének és tudásának fényét önzetlenül kisugározza egész bolygónkra; s ha tanításaiban, vándorlásaiban megfáradt, megroggyant, mindig örömmel térhessen meg a hívogató Kárpát-haza szentséges ölébe. Mert mi bármely égtájon csupán adakozni, soványodni tudunk; csordultig feltöltődni, azaz energiát, hitet, bátorságot, műveltséget meríteni azonban kizárólag a Kárpát-medence ölelő karjaiban. Ez a terület nemcsak a magyarság, hanem az egész emberiség egyik bölcsője is. Nyugodtan állíthatjuk, hogy innen indult a világtörténelem, itt született meg sártekénk legelső írása s mindmáig legfejlettebb nyelve is! (Nekünk fölösleges idegen nyelveket tanulni, aligha gazdagodunk általuk; viszont mások bölcsen tennék, ha elsajátítanák a miénket, legalább azért, hogy rádöbbenjenek a titokra: a mai magyar nyelv a világ ősnyelvének egyetlen utódja, az összes többi ennek többé-kevésbé elfajult, rontott változata. Nem akarok senkit megbántani, de az oly divatos angol, francia, német, spanyol stb. "világnyelvek" fényévekkel elmaradnak a mi "finnugor" nyelvünk szépségétől és tökéletességétől. Persze vigyáznunk kell rá, mert könnyen elgazosodhat, ha nem ápoljuk kellő gondossággal, s ha megtűrjük vadhajtásait.)
350 ezer éve itt élt a vértesszőlősi előember, aki már a mai homo sapienssel lényegében megegyezett (szemben például a fejlődésképtelen, kihalt neandervölgyivel és cromagnonival), s szinte bizonyos, hogy belőle alakult ki a Kárpát-Duna-medence ősnépe, vagyis a magyarság. 5-10 ezer évnél korábbi elvándorlásairól nincs megbízható adatunk, ekkortól viszont nyomon követhető elterjedése az egész földgömbön. Gondoljunk csak a sumérok, szabirok, kaldeusok, pártusok, ujgurok, türkök, onogurok, szkíták, hunok, avarok, óegyiptomiak, ősgörögök, kelták, etruszkok, tibetiek, japánok, koreaiak, kazahok, maják, kecsuák és más indián népek genetikai, régészeti, embertani, nyelvi és kulturális azonosságaira, melyek rokonságunk, szoros összetartozásunk tagadhatatlan mozaikdarabjai. Természetesen a kutatás még alig kezdődött meg, s roppant feladatok állnak a társtudományok előtt, hogy a fehér foltokat eltüntessék, s a lehető legteljesebb igazságot felszínre hozzák. A magyarság tehát a turáni népek milliárdos nagy családjába tartozik, s barátait, szövetségeseit inkább köztük kellene keresnie, mint egyéb eurázsiai vagy amerikai, tőlünk idegen származású és mentalitású nemzetek körében. Nincs most módom őstörténetünket tovább részletezni, de azt leszögezhetem, hogy csodálatos, ésszel már-már fölfoghatatlan tárgyi és szellemi örökséget, páratlan hagyományvilágot és lelki gazdagságot hordoz a magyar nemzet, s e kultúrfölényénél fogva ma is a legközelebb áll az isteni, transzcendens, természetfölötti valósághoz, a világ összes népe és nemzete között. (Sokak szerint ez azt is jelenti, hogy Isten ténylegesen kiválasztott népe a magyar, nem pedig bizonyos "felsőbbrendű" szemita faj, mely fönnállása óta a Sátán legmegbízhatóbb szekértolója.)
Különlegességünknek, üdvtörténeti küldetésünknek sajnos egyre kevésbé vagyunk tudatában. Bezzeg ellenségeink jól ismernek, s mérhetetlenül irigyelnek, gyűlölnek bennünket, már a puszta létünk is szálka a szemükben. Nem véletlenül akarják hazánkat szétszabdalni, meghódítani, nemzetünket pedig elsorvasztani, szétszórni, kiirtani, s egész dicsőséges múltunkat kiradírozni a históriából. Nem valószínű, hogy sikerülhet nekik, mert Boldogasszony Anyánk (sumérul: Bau-Dug-Asan!) s Jézus Urunk eddig is minden vészen átsegítették elődeinket, s a sűrű megpróbáltatások dacára megtartó szeretetük nem lehet kétséges. Bárhogy alakul azonban a sorsunk, büszke öntudattal kijelentem kőbe véshető tételemet, mely szerint: A MAGYARSÁG VAGY LESZ, VAGY A VILÁG SEM LESZ! Bárki cáfolhatná azzal, hogy számtalan nép és birodalom elpusztult már, de a Föld tovább forog a tengelye körül, s zökkenőmentesen járja kozmikus pályáját a csillagok között. Nos, azt nem vitatom, hogy nélkülünk is lenne valamilyen élet bizonyos ideig, ám az emberiség totálisan lezüllene és elállatiasodna, mert hiányzana belőle az összetartó kovász, az a mélységesen szakrális titok, az a szívós társadalomalkotó képesség, amely csak a magyarok sajátja. Reméljük, a világ sötétebbik fele is megvilágosodik annyira, hogy nem öli meg önnön tanítómestereit. Azért mi legyünk éberek, de ne csüggedjünk, és ne rettegjünk semmitől, hiszen ha az Isten velünk tart, ki tehet bármit ellenünk?! Kövessük mindig az Ő parancsait, figyeljük iránymutató jelzéseit, s akkor nem tévedhetünk el a ránk boruló pokoli éjszakában.
A zsidóság több mint 3000 éve élősködik az emberiség nyakán. Egy tudatlan, barbár, dologtalan pásztornépből, elképesztő nagyravágyással, a világ vezető hatalma kíván lenni. Mások vérét, verejtékét szipolyozva uralkodni szeretne az egész glóbuszon, s e rémálma megvalósítása érdekében hajlandó eltiporni, tönkretenni mindent és mindenkit. Csak ölni, rombolni tud, csalni, lopni és hazudozni, fertőben dagonyázni és másokat is bemocskolni; de értékalkotásra, tisztességes építkezésre, önerőből boldogulásra, önzetlen segítségnyújtásra a legcsekélyebb hajlandósága sincs. Ahová csak beteszi a lábát, mindenütt viszályokat szít, gyűlöletet kelt, s léha életmódjával, amorális, talmudista filozófiájával sorra megfertőzi a kiszemelt anyanemzeteket. Kiváltképp a fehér fajban s a keresztények között okozott hatalmas károkat, de a legbrutálisabb, szinte gyógyíthatatlan mérgezéseket éppen a legjámborabb, leglovagiasabb nemzettel, a magyarsággal szemben követte el. Féktelen tombolása a 20. században jutott csúcspontjára, amikor két világháborút robbantott ki önző céljai érdekében, ugyanakkor párhuzamosan létrehozta az egy tőről fakadó monopolkapitalizmust és kommunizmust, majd utóbbi látszólagos megbuktatása után az immár egypólusú neoliberális globalizmust. A Cion bölcseinek jegyzőkönyvében lefektetett programjának kivitelezése mostanra célegyenesbe fordult, de a beteljesedésig sohasem juthat el.
Egyelőre pár száz zsidó vagy zsidóbérenc maffiacsoport birtokolja a világgazdaság zömét, a fontosabb pénzintézeteket, a fegyvergyártást, a kereskedelmet s a személyszállítást, a politikát, a tömegtájékoztatást, a tudományt, az oktatást és a kultúrát; vagyis mindent busásan lefölöznek, ami az egyetemes emberiség munkájának gyümölcse. A kisebb vagy elmaradottabb országokat egyszerűen gyarmatosítják, de a legfejlettebb nagyhatalmakat (pl. USA, Nyugat-Európa) is körmönfontan behálózzák és ellenőrzik. Semmi sem történhet nélkülük, vagy ellenükre. Régen rájöttek arra, hogy erős, egészséges, virágzó nemzetekkel szemben nincs esélyük. Ezért a globalizmussal elmossák a határokat, kifosztják és kiéheztetik a színeseket, majd a fajok mesterséges összekeverésével, a médiumokból záporozó agymosással legyengítik a nemzetek öntudatát, történelmi immunrendszerét, s végül kitenyésztenek egy hitetlen, erkölcstelen, műveletlen, elkorcsosult fogyasztói embercsordát, mely képtelen a kitartó ellenállásra, ill. az értelmes gondolkodásra s önérdekei felismerésére. Ezt a kasztrálást hihetetlen ügyességgel és ravaszsággal végzik, ugyanakkor irtóztató agresszivitással is, ha a finomabb módszerek nem vezetnek a várt eredményre. Mózes fiai szerint a világ összes javai és humán forrásai csupán az ő jólétüket hivatottak szolgálni, ezért bármilyen alantas eszköz megengedhető a vonakodók s a protestálók letörésére, akár fizikai likvidálásuk is. Szerencsére Kínával, Indiával, az arabokkal és egyéb muszlim népekkel alig boldogulnak, s ez magában hordozza biztos bukásukat. Valószínűleg Izraelből is kiverik őket, ám ennek csöppet sem örülhetünk, mert a menekülő kaftánosok alig titkolt célpontja éppen Magyarország. Ha a mostani 3-400 ezer zsidó ilyen szellemi és egzisztenciális terror alatt tarthat bennünket, akkor itt kő kövön nem marad, ha még 2-3 millió "honfoglaló" hittestvérük elárasztja hazánkat. A bibliai sáskajárás, a tatárdúlás, törökvész, a Habsburg és szovjet megszállás, a himnuszi balsors ehhez képest paradicsomi idillnek tekinthető.
A világ rossz irányba, végső pusztulása felé száguld, s minden eresztékében recseg-ropog. Bajai, válságai erőszakkal megoldhatatlanok, kizárólag a jézusi szelídséggel és türelemmel könnyíthetünk rajta. Ezt a magasztos lelkületet - mint már említettem - valamennyi nemzet közül a magyarság képviseli leghatékonyabban. Az emberiség tehát vagy felismeri és elfogadja, sőt támogatja a magyar nemzet küldetését, vagy maholnap megszűnik létezni. Egyelőre e "megvilágosodásnak" semmi jele sincs, hiszen a helyi etnikai háborúk, a "terrorizmus" megelőzéséért, fölszámolásáért indított katonai beavatkozások lángba borították a szárazföldek jelentős részét. Az USA (melyet szintén egy zsidó banda kormányoz) ma még a legerősebb szuperhatalom, de tekintélyét jócskán megtépázta a koreai, vietnámi, majd afganisztáni és iraki veresége (ez most már nyilvánvaló!), s katasztrofális összeomlásáig alig pár éve lehet hátra. A másik mesterséges szuperállam, a Szovjetunió már korábban széthullott (bár katonai ereje és nyersanyagokban, energiában való bővelkedése miatt még ma sem írható le), ellenben Kína és India egyre följebb emelkedik, s a világ gazdasági súlypontja is átbillent a Távol-Keletre. Az ivóvízkészletek, a művelhető területek, az ásványkincsek és energiaforrások vészesen fogynak, a környezet s a légkör rohamosan szennyeződik, a gyorsan szaporodó emberiségnek szűkül az élettere. A születésszabályozás eddigi kudarca, a hatalmi átrendeződés s az anyagi javak megszerzésének szüksége, másfelől az elszegényedés, az elburjánzó járványok, a megfelelő szabadság és szuverenitás hiánya, a faji, vallási és szociális feszültségek mind arra mutatnak, hogy reményeink ellenére az újabb világháborúk elkerülhetetlenek. Nem kizárt persze a békésebb megoldás sem, ehhez azonban sokkal megfontoltabban, előrelátóbban és önzetlenebbül kellene politizálni, a természeti és az isteni törvények megszegése nélkül.
Bármi történjen a világban, nekünk az az elsődleges kötelességünk, hogy megmaradjunk, kivergődjünk a szörnyű romlásból és nyomorúságból, valamint visszanyerjük életkedvünket és életerőnket, mert csak így tölthetjük be ránk szabott hivatásunkat. Ahhoz, hogy másokon is segíthessünk, először magunkat kell megmentenünk; azaz vissza kell térnünk ősi gyökereinkhez, vissza kell szereznünk eltékozolt örökségünket, meg kell tisztítanunk az idegen mételytől anyanyelvünket, történelmünket és hagyományainkat. Bármi áron meg kell ragadnunk a hatalmat, hogy az alapos rendszerváltás és öntisztulás után helyes irányba fordíthassuk az ország szekerét. Szükségtelen másokhoz törleszkednünk, értelmetlen kívülről várni az orvosságot; egyedül magunkban bízhatunk, ezért föltétlenül ki kell vívnunk a függetlenséget, a szabadságot s az össznemzeti önrendelkezést, azaz sorsdöntő ügyeinket csak kipróbált hazafiak intézhetik. Meggyőződésem, hogyha a magyarság külső befolyásolása, dróton rángatása megszűnik, akkor önerejéből már rövidtávon is csodákra lehet képes. Az olyan elbizonytalanító fogalmakat, mint "lehetetlen, fölösleges, kilátástalan, túl sok áldozattal és kockázattal jár" stb. egyelőre töröljük a szótárunkból. Merészen, eltökélten, hideg fejjel és forró szívvel, olykor a visszahúzó valóságtól is elrugaszkodva kell a cselekvéshez fognunk. Az eredmények mindig a győzteseket igazolják, s elsöprik a gyáva, pragmatikus megalkuvókat. Ahhoz azonban, hogy sikerrel operáljunk, először a helyes diagnózist kell fölállítanunk. Aki teljes lelkéből, összes idegszálával szereti népét, nem hízeleghet neki, hanem hibáit, vétkeit és mulasztásait szigorúan rá kell olvasnia; viszont a túlzott önmarcangolás nem vezet sehova.
Szomorúan kell megállapítanom, hogy sok ezer éves küzdelmei során a magyarság még sohasem zuhant ekkora mélységbe, s még sose volt ennyire közönyös és megosztott. Nem hisz már semmiben, csüggedten ücsörög hazája romjain, s bamba révületben várja a megváltó halált. Mintha alvajáró volna, mintha kicserélték volna, mintha nem lenne többé önmaga. Úgy múlik ki végelgyengülésben, mint egy leláncolt fogoly, még hóhérainak véres munkáját is megspórolja. Nem bír már üvölteni, tiltakozni, lázadni, sem káromkodni vagy imádkozni, s ellenségei, gyilkosai helyett a saját fajtáját gyűlöli. Muhi után, Mohács után, Nagymajtény és Világos, majd Trianon után, a világháborúk pokla, a Gulág haláltáborai s az ÁVH pincéi után, a legmostohább helyzetekből is mindig talpra álltunk; érthetetlen, hogy a gulyáskommunizmus s az elszabotált rendszerváltás zárta ránk a koporsófedelet. Nem vitás, hogy több száz éve egy tervszerű népirtás folyik ellenünk, mely a 20. században hágott tetőfokára, s alighanem most ért el odáig, hogy szétzúzta identitásunkat, felmorzsolta elemi összetartásunkat és szolidaritásunkat. Talán már nemzetünk sincs, csak klikkek, kasztok és szekták, esetleg pártos acsargók vagy elhülyült ivócimborák. Pedig a porba sújtott szerves műveltség és társadalom újjáépítéséhez mindnyájunknak hozzá kell járulnunk, s egyben el is kell köteleznünk magunkat mellette. (A kettő messze nem ugyanaz, hiszen tréfásabban fogalmazva: a szalonnás rántottához a tyúk hozzájárult, a disznó pedig elkötelezte magát iránta.)
Közéletünk rákfenéje kétségkívül a hamis parlamentáris demokrácia s a jogállamiság blöffje. Itt, ahol még az alkotmány s a törvény is törvénytelen, ahol az igazságtétel helyett legföljebb jogszolgáltatás folyik, a democsokrácia vagy demokratúra nem más, mint a szalonképes gonosztevők rémuralma a leigázott, kizsigerelt embermasszák fölött. A pártokat, szakszervezeteket és egyéb tömörüléseket indulásuk óta ügynökök, besúgók, kereszténnyé és neoko(h)nzervatívvá vagy neoliberálissá vedlett marxista ámokfutók vezénylik, a mezei tagságnak esélye sincs a tehetség szerinti érvényesülésre. A hivatásos kerékkötők szétbomlasztanak minden összefogást, megtorpedóznak minden valamirevaló cselekvést, a háttérerők paktumai és forgatókönyvei szerint. Hordószónoklatokban, üres frázispuffogtatásban, önérdekű lobbizásban, az "üvegzsebek" degeszre tömésében, gátlástalan korrupcióban, csalásban és rágalmazásban, felelőtlen ígérgetésben és hazudozásban, majd a színfalak mögötti kollaborációban merül ki a mindenkori kormányoldal s hasonszőrű ellenzékének "hazamentő" tevékenysége. MSZP vagy FIDESZ, SZDSZ vagy MDF - mind egykutya, mert érdemi különbség alig akad köztük; valamennyi a nemzetvesztő idegen finánctőke szervilis kiszolgálója. Fölösleges bármelyikre szavazni, úgysem változik semmi. Lényegében a pártok is döntetlenre játszanak, mert így csekélyke differencia esetén még elhihető impotenciájuk, míg egyébként valamit mégiscsak lépniük kellene. Az egyes pártkorifeusok jól elvannak egymás közt, fütyülnek rá, hogy a nép éhezik és fázik, szellemileg és erkölcsileg satnyul, állását, lakását és/vagy földjét veszti. A rendőrség, az ügyészség s a bíróság a bűnözőket védi; annál erélyesebben jár el az ártatlan tüntetőkkel, a rendszert kritizálókkal s persze a "rasszistákkal, antiszemitákkal" szemben.
Nincs itt se szólás-, se sajtó-, se gyülekezési-, se másféle jelzőtlen szabadság; egy feneketlen dögbugyor az ország, mely valóságshow-któl, buzifesztiváloktól, hanuka-ünnepektől és kábítószeres orgiáktól bűzlik. Lenin, Sztálin, Kun Béla, Rákosi, Kádár, Aczél s más derék elvtársak elégedetten röhögnek a sírjukban. De Atilla, Árpád, Szent László, Mátyás, Zrínyi, Rákóczi, Kossuth, Horthy, Teleki és a többi hősünk holtukban is megőrülnek a bánattól! Emlékezzünk a néhai KALOT mozgalom vezetőjének, Kerkai Jenő páternek négyes jelmondatára: "Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart!" Hol vagyunk már ettől? Itt már semmi sincs nemzeti kézben, kitehetjük a táblát: Magyarország áron alul elkelt, sőt azt is, hogy Magyarország adósság miatt zárolva! Most még elprivatizálgatják a meglévő közműveket, vasútvonalakat, középületeket, műemlékeket, kórházakat, bezárják a kiüresedett iskolákat és óvodákat, a működésképtelen kultúrházakat, kihúzzák alólunk a dúsan termő földet, s végül a "bennszülötteket" kiforgatják személyes vagyonából. Kell a hely a lúdtalpas, kaftános bevándorlóknak, hiszen a gettószerű lakóparkok tucatjai is nekik épülnek, mi pedig hontalanná válunk a tulajdon hazánkban, s mehetünk krajcárokért zabot hegyezni Európa tágas mezőire, vagy zsúfolt metropoliszaiba. "A jövő elkezdődött." - harsogták Orbánék; "Múlik a jövőnk." - figyelmeztetett Nagy Gáspár; "A jövőnket elrabolták!" - kiáltanám világgá én, ha lenne, aki meghallgatna; s nyomban hozzátehetném azt is, hogy "Múltunkat pedig meghamisították!"
Nem mindegy, hogy unokáink kegyelettel leborulnak-e majd sírhalmunkon, avagy leköpik fejfánkat; mert nem méltó a tiszteletre az, aki eltékozolta ősei mesés kincsét: nemcsak az országot, annak anyagi és természeti javait, hanem mindazt a szellemi-lelki értéket, amit hosszú évezredek küszködésével felhalmoztak, s ingyen szeretettel továbbadtak nekünk, hogy egyszer mi is átörökítsük utódainkra. Bizony mások a lehulló morzsákkal is elboldogulnának, mi viszont könnyedén lemondanánk az egész terített asztalról? Hitemre mondom, nem vagyunk igazi szittya-magyarok, ha mindezt veszni hagyjuk! Embereljük meg magunkat, ugorjunk lóra valahányan, s foglaljunk, szerezzünk vissza mindent, amit külső és belső ellenségeink elsíboltak tőlünk! A Kárpát-medence a magyarok hazája, itt minden minket illet, idegennek legföljebb vendégjoga lehet! Kapaszkodjunk össze, söpörjük le testünkről a vérszopó piócákat, s egyesítsük a hentesbárddal szétdarabolt nemzetet! Ne tűrjük tovább a zsarnoki terrort, a megszállók és haszonélvezők takarodjanak innen! Elég volt a cionbolsevizmusból, a judeokapitalizmusból és mindenféle országhódításból!
Szabad magyarként, büszke nemzetként, igazságban akarunk élni és halni! Mi nem bántunk senkit, nem törünk mások hazájára, de azt sem engedjük, ami ősi jusson a miénk! A saját utunkat akarjuk járni, s harcba szállunk bárkivel, ha ebben meggátol, vagy ostorral terelget bennünket! Nemzeti létünk, magyarként való fennmaradásunk immár végveszélybe jutott. Tovább nem hátrálhatunk, már nincs mit vesztenünk! Csapdába szorultunk, ahonnan azonnal ki kell törnünk. Tekintsünk a Szent Koronára, vessünk egy pillantást címereinkre, harci és egyházi jelvényeinkre! Lobogtassuk meg az Árpád-sávos s a háromszínű zászlót, és hordozzuk körbe a véres kardot! Hazánk és nemzetünk szolgálatánál semmi sem lehet fontosabb! Csak ezért érdemes élnünk, s meghalnunk is, ha kell! Térjünk a hadi ösvényre, ragadjunk íjat, pajzsot, s meg se pihenjünk a végső győzelemig! Védjük meg értékeinket és érdekeinket a jöttment hordáktól, hiszen az egész világért harcolunk! Isten nevében: Magyarországért előre!!
Siklósi András
Országos temetőben
Sokezer éves lázban
állok az elmúlásban
Számig érnek a sírok
Virrasztok Némán sírok
Fojt a temető csöndje
csontvázként csuklom össze
Megrohannak a rémek
és félek félek félek
Mit tehet itt a költő
hol koporsó a bölcső
ahol az ablak lőrés
s a lakodalom dögvész
ahol tilos az álom
s fosztogatnak a vámon
Reménytelen az ének
ahol fázik a lélek
Mint az elhagyott gyermek
olyan béna a nemzet
Ködbe veszett az arca
és hitét rég föladta
Tetőtől-talpig vérzik
s tiporják nyúzzák tépik
Egyre rosszabb a sorsunk
Nem létezünk Csak voltunk
Kiégtünk barbár tűzben
s elsüllyedtünk a bűnben
"Kegyes" hozzánk az Isten
dúskálhatunk a nincsben
Sárkányfogak közt járunk
s áruló minden társunk
Mikor támadsz föl népem
meddig alszol még tétlen
Le kell győznünk e hordát
vagy széthullik az ország
s leszünk förtelmes szajha
zsiványok birodalma
Szökjetek talpra holtak
betegek megraboltak
Bújjatok elő árvák
vitézek hősök s gyávák
Fogjatok kopját kardot
meg kell vívnunk a harcot
Ütött a végső óra
Lóra magyarok lóra
Amit szintén a Szent Koronával kaptunk
Gulyás Miklós JutasI. rész
Urunk megígérte az Élet Koronáját és meg is adta. Ugyanígy megígérte Isten Kardját is, és ezt is megadta. Eddig csak legendának gondoltuk a dolgot, de a Szent Korona Dukász- és Geobitzász-képe eloszlatja kételyeinket. Ha mégsem oszlatná el, ha téves értelmezéseknek gondolnánk e képek üzenetét, a Jelenések Könyvében el is olvashatjuk a konkrét ígéretet. Először János azt látja, hogy: "Vala pedig jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki" (1.16.). A szájából kijövő kard nyilván a kardra tett ígéret jelképe, de később Urunk pontosítja, nyomatékosítja is a dolgot, arra az esetre, ha János képzelődésnek gondolta volna a látottakat: "A Pergánumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van" (2.12.). A Kard egyik éle bizonyára az isteni, a másik az emberi erő jelképe, tehát csak addig van ereje, amíg az ország és népe őrzi vele az igaz hitet, az igazi jézusi kereszténységet.
A Szent Koronával együtt megkaptuk a Szent Lepelt is, Urunk Halotti Lepeljét, csak sajnos, már erről sem tudunk. Szerencsére azonban a Pray-kódex egykori készítői még tudták, s így bizonyára nem tűnik félreértelmezésnek, hogy a Lepel ott látható a Szent Koronán, Szent András ölében, térdén, ugyanúgy összehajtva, ahogyan ma Torinóban őrzik. Állítólag István Kardját Atilla király után az Árpád-ház őrizte, majd "ajándékozás" (bűncselekmény) által Németföldre került és ma Brüsszelben őrzik Ez még kutatásokra szorul, mert megtörténhet, hogy egy kard Magyarországról valóban oda került, de nem biztos, hogy az Isten Kardja. A Bécsben őrzött kard sem Isten Kardja, hanem egy díszes fejedelmi szablya.
De a Szent Koronával csak ezeket kaptuk volna? Például a Legfelső Parancsot nem? Urunk a "képe és köve" biztos őrzésére a Jelenések Könyvében ugyanolyan nyomatékosan figyelmeztet bennünket, mint a legfelső Parancs! Ez az őrzés apostoli küldetés, és így nem véletlenül látható a csüngők apostolkövei között Atilla király zöld kövecskéje, a kör alakú kis smaragd. Az esetleg még elképzelhető lenne, hogy a csüngők többi, különböző színű kövecskéit illetően tévedünk, mert a kövek fényjátéka megtévesztett bennünket, de a zöld smaragd annyira különbözik az apostolok kövei között, hogy itt semmi tévedés nem lehetséges, ez a kő másféle apostolt jelképez, mint a többi: időben jóval későbbi apostolt.
A körülményekből nyilvánvaló, hogy a Szent Koronával együtt apostoli feladatokat, apostolságot is kaptunk. Nemcsak a mindenkori király, a mindenkori magyar nép is! De ha ez így van, akkor az apostolsággal új nevet nem kaptunk volna, mint például Péter is kapta a Kéfás nevet. Akkor Urunk a Jelenések Könyvében miért szól mégis kifejezetten egy bizonyos "új írott névről"? Olvassuk csak: "A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja." (2.17.) De hol van ez a "fehér kövecske" és hol van az "új írott név"? Ne csodálkozzunk rajta, ha nem találjuk egyiket sem, hiszen már Urunk jelezte szavaiban, hogy ez "elrejtett manna", elrejtett mennyei ajándék, a koronakészítők pedig a legrejtettebb helyre rejtették: valamennyiünk szeme elé! (A szövegben szereplő "győzedelmes" egyelőre érthetetlen jelző, de emiatt ne aggódjunk.)
Urunk kezében látható egy könyv. Erről korábban szóltam már ugyan, csak sajnos, tévesen Élet Könyvének gondoltam. Ez a könyv nyilvánvalóan törvénykönyv, hiszen minden bíró törvénykönyvet tart a kezében, amikor ítélkezik Ha pedig büntetőügyben ítélkezik, akkor nyilván egy "Btk"-t, egy büntetőtörvénykönyvet tart. És az is igen valószínű, hogy az Utolsó Ítélet majd nem valami válóperben vagy hasonló ügyben fog születni.
A Könyv fedelén köröcskék, pontok (pecsétek) által közrefogott négyszögek láthatók, isteni jelek, tehát ez a Büntetőtörvénykönyv isteni Törvénykönyv. E jelek értelmezése nem is jelent semmi különösebb problémát, hiszen ez a körülményekből egyébként is nyilvánvaló: a Könyvet Isten Fia tartja a kezében! Sokkal nehezebben értelmezhető az a jel, amely a Könyv fedelén a középpontban látható: egy ovális, vörös alapszínű alakzat, "benne", rajta pedig egy sötétkék színű folt. Mi lehet ez a furcsa jelkombináció?
A koronakészítők nyilván számítottak tanácstalanságunkra, ezért a Halotti Lepelen, a Bíró palástján úgy helyezték el az "eltakarni a Napot" sumér jelet, hogy az közvetlenül a Könyv mellé kerüljön, hogy a Könyv közepén lévő jelkombinációval egy szinten legyen. Szinte már csak az egyenlőségjel hiányzik a két jelkombináció közül. Ebből az utalásból azonnal megtudhatjuk, hogy a vörös ovális alakzaton látható sötét folt jelentése is valahogy "eltakarni a Napot" értelmű, de azonnal nem értünk valamit: ovális Nap? Ez meg mi lehet? Zöld Nappal már találkoztunk, de ovális Nap?
Ne központi égitestünkre gondoljunk! Mint a jobbfül melletti "információs háromszög" belsejében lévő ovális kő esetében, itt is gondoljunk az "ovális" szóban rejtőző "óv", véd, őriz igére! Urunk mennybemenetele után elküldte nekünk az Óvó Napot, a Szent Koronát, hogy az éjszaka sötétjében óvjon, védjen, őrizzen bennünket a sötétség, az emberi sötétség ellen! Ezt az Ovális Napot próbálta elfedni, eltakarni előlünk az emberi sötétség (sötét folt az ovális alakzaton), de ez teljes egészében mégsem sikerült, a Nap vörös színe kilátszik a sötét folt alól! Például hagyományos koronakutatásunk is megtesz mindent annak érdekében, hogy a Szent Koronát különböző részekből összetákolt tákolmánynak tüntesse fel, amely részek eredetileg nem is a koronához készültek. Sőt azt is el akarja hitetni velünk, hogy a Szent Korona egyik vagy másik uralkodónk számára készült volna. Annak ellenére is, hogy egyetlen történelmi uralkodónkról sem tudunk, aki vízfejű lett volna. (A Szent Korona névleges kerülete 26 coll, ez nem emberi fejméret!)
A Szent Korona "betakarása" az isteni Akarat elleni vétség, tehát bűncselekmény! Önmagában véve is bűncselekmény, de ehhez társul még a magyar nép elleni bűncselekmény is: az "eltakarás" a magyar népet megakadályozza isteni, apostoli küldetése teljesítésében! Az Urunk kezében látható Törvénykönyv fedeléről tehát a Vád maga is leolvasható!
A képen Urunk az Utolsó Ítélet helyzetében látható, tehát nyilvánvaló, hogy a kép legapróbb részlete is valahogy az Ítélettel kapcsolatos. A Bírói Szék döntött helyzetű, ami már eleve utal a bírói Döntésre, az Ítéletre. Urunk lábai alatt a trónus kárpitja zöld színű, ami eleve arra utal, hogy az Ítélethozatal és kihirdetése a földön fog történni, mégpedig a Zöld Nap, a földre szállt Nap, vagyis a Szent Korona országában. Ha a trónus alapélét (pl. vonalzóval) meghosszabbítjuk, akkor az Ítélet körülbelüli, megközelítő idejét is megtudhatjuk. Az alapél meghosszabbított egyenese a precessziós körön, a koronaabroncs felső gyöngysorán a 2000. évet jelző kis arany rögzítő karikára mutat, vagy a karika utáni első gyöngyszemre, ami azt jelzi, hogy az Ítélet kihirdetése majd valamikor a 2000. év után "hamarosan" fog történni. Ezt a "hamarosan"-t pontosan nem tudhatjuk. Bizonyára a koronakészítők sem tudták, de hozzávetőlegesen mégis ábrázolták, s ez az információ csak és kizárólag Urunktól származhatott. A mi feladatunk azonban nem is az, hogy a pontos időpontot tudjuk, hanem az, hogy a Korona Legfelső Parancsának eleget tegyünk! Mindegy, hogy "ha későn, ha csonkán", még ennek ellenére is! Nem igaz az, hogy abszolút tehetetlenek lennénk! Amit Trianon ellenére is meg tudunk tenni, azt azonnal meg kell tegyük!
(A teljes kötet tartalmáról érdeklődni lehet: brusam@freemail.hu, www.brusam.com)
A képen Urunk jobb keze ujjai között látható valami, amiről koronakutatásunk feltűnően keveset szól. A képről készített rajzos ábrázolásokon ez a kis valami sokszor el is sikkad, mintha ott sem lett volna soha. Ez egy kis, fehér gömb alakú valami, ezért próbálták már gyöngynek, sőt tojásnak is értelmezni, de gyöngytől nagyobb, és nem is tojás, hiszen gömb, nem pedig tojásdad. De akik így értelmezték, azok legalább megpróbálták valahogy értelmezni, nem próbálták elsikkasztani Urunk kezéből.
Mesterházy Zsolt az etruszkoknál olyasmire bukkant, ami igen nagy segítség számunkra a Szent Korona kutatásában.
"A fellelt és látható régészeti anyagban különös képre bukkantam. A Kr.e. VIII. századi tarquiniai sírfreskón egy fehérbőrű nőalak és egy vörösalakos férfi látható. Ez utóbbi a kezében valami tárgyat - tojást vagy gyöngyöt - tartott, így kézenfekvőnek látszott e tarquiniai freskó rokonítása a magyar Szent Korona Pantokrátorának kezében tartott Gyöngy történetével."
E mondat után a szerző be is mutatja a freskót, így mutassuk be mi is az általa adott címmel együtt.
Kép: Tarquiniai falfestmény Etrúriából Fehérlófia és Fehérló.
"A Kr. előtti VIII. században készült tarquiniai freskón érdekes részleteket figyelhetünk meg" - folytatja Mesteházy Zsolt. "A hivatalos tájékoztatás szerint a főszereplő tojást tart a kezében - mint az örökkévalóság zálogát -, ugyanakkor ez a tojás eléggé körszerű formát alkot. Akár tojás, akár Gyöngy, valamiféle szellemi kapcsolata látszik megfogalmazhatónak a magyar Szent Koronával. Akár tojást, akár Gyöngyöt tart kezében az etruszk fiatalember, azt ugyanazokkal az ujjaival teszi, mint a Szent Korona Pantokrátora, és a keleti (jézusi és ortodox) egyház későbbi Pantokrátor-áűbrázolásai és szentábrázolásai is."
Itt is feltétlenül figyeljünk a szerző remek megérzésére, sőt meglátására! A jézusi kereszténységet nem véletlenül választotta el a rómaitól! Pontosan arra a "neuralgikus pontra" tapintott, amelynek ismerete nélkül a Szent Korona misztériuma csak úgy értelmezhető, amint azt hagyományos koronakutatásunk értelmezi: sehogy! Fából ugyanis igen nehéz vaskarikát gyártani, hogy tapintatosan fejezzem ki a helyzetet. Márpedig a paulinista judeokereszténység éppen ilyesmivel próbálkozik, már nem tegnap óta. (Például "ávóstisztet" apostollá tenni.)
"A felmutatott Gyöngy csak kisebb részben igazolja az uralkodásra való alkalmasságot, lényegében az égi és földi lét egyesítéséről szól a történet. Ez nem más, mint a szakrális uralom létrejöttének korszakos eseménye."
Mint hamarosan látni fogjuk, nem égi és földi lét egyesítéséről van szó a "kis valami" felmutatása kapcsán, hanem adományozásról. Ezen adományozás által a Föld egyetlen pontján valóban létrejött a szakrális uralom, más uralkodások ezt csak hangoztatják magukról az "Isten kegyelméből" szófordulattal és természetesen konkrét bizonyítékok nélkül. Ilyen konkrét bizonyítékok csak egyetlen nép számára adattak meg!
Ezután Mesterházy Zsolt folytatja a tanulmányt:
Az etruszk freskó és a Szent Korona ábrázolása megegyezik abban, hogy a kézben Gyöngy (vagy tojás) szerepel rajta. Eddig nem találtam ehhez hasonló ábrázolást a művészettörténet anyagában. A kéztartás azonban megmaradt (mármint más népeknél is - G.M.J.), csak üresen úgy, hogy az ujjak tartandó tárgy híján összeérnek."
Rendkívül fontos megállapítások!
Meggyőződésem, hogy kutató honfitársunk tűvé tette a művészettörténet egész anyagát, s ha az etruszk freskón és a Szent Koronán kívül nem talált ilyen vagy hasonló ábrázolást, akkor az bizonyára azért van, mert több ilyen nincs is. De akkor azt az ábrázolást Atilla király koronakészítői az etruszkoktól kölcsönözték volna? És az etruszkok kitől kölcsönözhették?
Folyamodjunk most a magunk módszereihez és próbáljuk meg megállapítani, ami így az etruszk freskóról megállapítható.
A festményen egy fehérbőrű nő látható, valamint egy vörösbőrű, de nem indián fiatalember. Mindkettő ül, tehát isteni személyek, és mindkettőnek korona van a fején, amely koronákat itt az etruszkok babérkoszorúkkal jelképezték. A nő tehát királynő, a férfi király. Ha most a sumér nyelv felöl közelítjük meg a kérdést, ahol az embert "lu"-nak mondták, a királyt pedig "lugal"-nak, "nagy lónak", nagy embernek, lófőnek, akkor a képen egy női és egy férfi "ló" látható. Írjuk most a nőt is "sumérosan": "nu-lu", illetve fordított sorrendben: "lu-nu". Ebből már nem nehéz felismerjük, hogy a képen Luna, a Holdistennő látható. Mindkét alkarján háromsoros karpereceket visel, az isteni 3-as szám jeleit, tehát nem tévedtünk.
A kép ábrázolásából és hangulatából egyértelmű, hogy a vele együtt ábrázolt fiatal férfival igen közeli viszonyban van. Áhítattal, szeretettel tekint felé, míg a fiatal férfi a kezében tartott valamire figyel. Egyik kezét nyitott tenyérrel ugyanúgy a férfi felé nyújtja, mint a Szent Koronán is a tévesen angyaloknak tulajdonított képeken. A nyitott tenyerű kéz az "adni" vagy "kapni" jele a szimbolikában, tehát az Istennő vagy adta azt a valamit a férfinak, amit az tart az ujjai között, vagy kéri tőle.
Ne emberi vonatkozásokban gondolkodjunk, mert azonnal zsákutcába kerülünk. Ha az ábrázolt nő Luna, a Holdistennő, biztosra vehetjük, hogy a másik is isteni személy: vagy fia, vagy férje (férfi princípiuma). De ha fia, akkor a fiú bőrszíne miért vörös, miért nem olyan, mint az anyjáé? Ez a látszólagos ellentmondás csak akkor érthető, ha tudjuk, hogy a Nap (Napisten) színe a szimbolikában vörös. Csak így érthető, hogy a Fehérlófia miért vörös színű. (Jegyezzük meg jól e színeket és azt is, hogy mind a fehér, mind pedig a vörös lóval kapcsolatos, de nem közönséges lóval. Ez bizonyára segítségünkre lesz majd a Jelenések Könyve szövegeinek értelmezésekor, amely szövegeket az "apokalipszis lovasainak" nevezik. Az első ló rögtön egy "fehér ló", és a rajta ülőnek "adaték" egy királyi korona! Ebben a jövőképben János esetleg Boldogasszony anyánkat, a Fehérlót, és az Ő majdan elkészülő Koronáját, a Szent Koronát látta volna?)
De mi lehet az a kis kör alakú fehér valami, amit a Fehérló Fia az ujjai között tart?
Úgy gondolom, abban "kiegyezhetünk", hogy nem gyöngy és nem is tojás. Ennyi az, amit biztonsággal megállapíthatunk, és innen egy tapodtat sem juthatnánk tovább, ha Urunk a Jelenések Könyvében nem szólna erről a kis valamiről. Álljanak itt ismét szavai:
"A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja." (2.17.).
Urunk tehát pontosan megmondja, hogy az egy fehér kövecske! Bizonyára gömb alakú, de lehet éppenséggel korong is, ez a lényegen nem változtat.
Tudjuk, a gömb vagy kör a Napisten jele a szimbolikában, ezért az alakzatot he-ben országot, földet jelent, így most olvassuk össze a két jelentést: Napisten + ország = Napisten országa, földje, Napország! Ez a "kő" fehér, hiszen az ország a Fehérló anyagi teste! Az etruszkok tehát az utolsó pillanatig, az i.e. VIII. századig, Rémus és Romulus megjelenéséig is őrizék ősi vallásukat és nem felejtették el, hogy az ő óhazájuk a Napisten országa! Ezt az országot a Fehérló tehát már az idők kezdetén Fiának adományozta, a Dicső Turulnak, ahogyan Isten Fiát 7000 évvel ezelőtti, jóval az etruszkok előtt Tatárlakán élt őseink is tudták. De Urunk a Jelenések Könyvében miért szól erről az országról, vagyis saját országáról?
Szavaiból egyértelműen kiderül, hogy az adományozás és az új név miatt. De hogy értsük ezt?
Először is úgy, hogy nem a másét adja, hanem a sajátját! A Jelenések Könyvéből azt is tudjuk, hogy megígérte az Élet Koronáját, majd azt is, hogy meg is adta. De csak koronát adott volna, királyságot nem? De, azt is megadta! És e királyságnak új nevet is adott, amint megígérte: saját nevét! Ez ezeréves viszontagságaink után már hihetetlen, sőt az evangéliumok sem szólnak róla, hogy Urunknak más neve is lett volna. Az Ő igazi, mennyei nevét csak úgy tudjuk meg, ha tudjuk, hogy Ő a Napisten Fia, a Napisten egyik neve Magor, a másik Hunor. Nem "testvérpárról" van szó, hanem egy és ugyanazon Személy két princípiumáról! A Magor princípium a teremtő, alkotó lényegiség, a Hunor pedig a harcos, büntető (de nem bosszúálló!).
Urunk a Jelenésekben mindezeket megígérte, de az adományokat feltételhez kötötte: "Légy hív mind halálig..." Mennybemenetele után eleink évszázadokig hűnek bizonyultak és Atilla király elkészíttethette a megígért Élet Koronáját. Az Élet Koronájával együtt pedig Atilla király és népe megkapta a "fehér kövecskén", vagyis az országon az új, írott nevet, amit rajtunk kívül a mai napig sem tud senki: Isten Magor, Magyar nevét! Ezzel a "mi Szkítiánk" (ahogy Urunk ezelőtt nevezte) Isten királyságává változott, apostolországgá, királya (Atilla király) apostolkirállyá, népe apostolnéppé! Urunk ezzel örök időkre meghatározta Magyarország nevét, államformáját, királya és népe apostoli küldetését! E küldetés Parancsát a Szent Koronán olvasható Legfelső Parancsba írásosan is megfogalmazta, és amint mondta: "az írás fel nem bontható"! (János 10.35.)
(A teljes tanulmányról érdeklődni lehet a brusam@freemail.hu, www.brusam.com)
Megtalálták FEVÉRVÁRAT a királyi koronázó fővárosunkat a PiLiSben!
Képek: http://www.panoramio.com/user/2499022
Minden épület
pontosan ott van ahol lennie kell csak 30-40 cm föld takarja.
Székesfehérvár, Stulweisenburg, Albe Regalis, Bude Vetus, Alba városa és
Veteri Pest is előkerült.
A yazilikayai hettita sziklapantheon székely jelek előképéből álló jelképe
Rovó - 2009.11.11 14:50
A hettita hieroglif írásnak vagy 20 jele formai, abból 12 pedig tartalmi kapcsolatban is áll a székely jelekkel. Ideje, hogy valamit el is olvassunk a hettita feliratokból a székely írás segítségével.
Persze nem kell sokra gondolnunk. Nem regényt, nem levelet, nem könyvelési táblát olvasunk el a hettita írás emlékei közül - csak egy ősvallási jelképet.
1/a. ábra. Ez az az ősvallási jelkép, amit a Yazilikaya sziklájába vésett hettita reliefről a székely jelek segítségével Du isten értelemmel el tudunk olvasni
1/b. ábra. A székely rovásírás "us" (ős) szójele a nikolsburgi ábécéből
1/c. ábra. A székely rovásírás "nt/tn" (Ten) jele a nikolsburgi ábécéből
1/d. ábra. A székely rovásírás "d" (Du/Dana) jele a homoródkarácsonyfalvi feliratból
2/a. ábra. A yazilikayai ligatúra párhuzama az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáiról; olvasata: Egy isten
2/b. ábra. A székely rovásírás Du Ten ligatúrája a székelyderzsi tégláról
2/c. ábra. Magyarszecsődi Du Ten ligatúra (Fettich nyomán)
A hettita jelkép a Tejút (égigérő fa) ábrázolása. Hasonló típusú ligatúrákat a székely írásrendszerben is találunk. Ezek jellegzetessége, hogy az elemi jeleik egy függőleges oszlopba vannak rendezve - mert ezt kívánja meg a Tejút (égigérő fa) ábrázolása.
Az 1/a. ábrán látható hettita jelkép három szójelből áll, amelyek - az ábrázolási hagyománynak megfelelően - egymás alatt helyezkednek el.
- A felső szójel a székely "us" (ős) jel megfelelője (1/b. ábra), amely a hettita hieroglif írásban az isten szójele.
- A középső szójel a székely írás "nt/tn" (Ten) jelének megfelelője (1/c. ábra).
- A kereszt alakú alsó jel pedig a székely "d" (Du/Dana) jel (1/d. ábra) rokona.
A három szójel a székely írás és a magyar nyelv segítségével az Ősten Du vagy Du isten olvasatot adja. Nem lehetünk bizonyosak benne, hogy ez a hangzósítás pontos, az olvasat értelme azonban helytálló lehet.
A hangzósítás helyessége mellett szól az a körülmény, hogy a hettita nyelvben mindegyik szó megtalálható volt. A napistent Estan u-nak hívták, a viharistent pedig Ta/Da néven tisztelték. Ebből következtethetünk a két írásrendszer és a két mitológia rokonságára - s az olvasat megközelítően helyes voltára.
3. ábra. Yazilikaya sziklapantheonjának részlete, középen (a kiemelkedő szikla aljába vésve) a bennünket érdeklő relief
4. ábra. A kiemelkedő szikla alján lévő dombormű; ennek közepén van a jelképet tartó isten
5. ábra. Ugyanaz a részlet egy rajzon
6. ábra. A felfedező Charles Texier rajza a domborműről
7. ábra. Charles Texier rajzának részlete; ebből emeltük ki a ligatúrát
Gyakran tapasztalom, hogy a különböző antik kultúrákban az ősvallás szókincse és jelkincse ismerős elemeket tartalmaz. A szavak a magyar nyelv szavaira, a jelképek a székely írás jeleire hasonlítanak. Ez annak köszönhető, hogy a vallások általában hagyománytisztelőek voltak és hosszú időn keresztül megőrízték a szertartásaikon használt nyelvet és jelkészletet.
A vallások hagyományőrző volta miatt alakult ki az a különös helyzet, hogy az antik (pl. az egyiptomi, sumer, hettita, kínai) kultúrák nyelvénél és írásánál ugyanannak a kultúrának a vallási szókészlete és jelkészlete közelebb áll hozzánk. Azaz minél régebbi egy szó, vagy jel az antik kultúrákban, annál nagyobb as valószínűsége, hogy hasonlít valamilyen magyar szóra, vagy jelre.
A jelenséget aligha lehet másképpen magyarázni, mint hogy az antik kultúrák keletkezésére a kőkori magyar nyelv és kultúra meghatározó hatást gyakorolt. Később a nyelvek fejlődése eltávolodott az eredeti (magyarral rokon) alapoktól.
E viszgált jelkép esetében ez azt jelenti, hogy a Ta/Da és az Estan szavak nem az indoeuropainak tekintett (Csőke Sándor szerint azonban a finnugor nyelvekre jellemző módon ragláncokat alkalmazó) hettita nyelv szavai, hanem az őket megelőző agglutináló nyelvű hattiaktól származnak.
Nem fejthetem ki bővebben ezt a sejtésemet, csupán megemlítem, mert a yazilikayai jelkép - és világszerte megtalálható társainak magyar jellege - magyarázatot kíván. Nem lehet említés nélkül hagyni Mészáros Gyula " Chattiak és skythák" c. kitűnő dolgozatát, amelyben azt feltételezi, hogy a hattiak északra vándorlásával alakultak ki a szkíták. Amihez a magyar krónikák azt teszik hozzá, hogy mi pedig a szkíták leszármazottai vagyunk. A dolog bonyolultabb lehet ennél az egyszerű képnél, mert a székely írás párhuzamai már évezredekkel a szkíták előtt megjelentek a sztyeppén. De ennek további fejtegetése messze túlmutatna e cikk keretein.
Az ősi Magyar Egyiptomi Nyelv Azonossága
Kedves testvéreink, magyar olvasóink. Egy új rovat jelenik meg A MAGYAR MEGMARADÁSÉRT honlapunkon melyben Dr. Gáspár Vilmos egy eddig keveset emlegetett tanulmányról fog szólni.
Vili Pittsburgh, Pennsylvania-ban született 1957-ben magyar szülőktől, akik 1956-ban emigráltak. Néhány év után azonban a szülők (Vilivel együtt) visszaköltöztek Magyarországra és így Vili az elemit és középiskolát Magyarországon fejezte be. Itt is nősült meg Évával, majd megszületett leányuk is Rubina. Nem találták helyüket abban a társadalomban, ezért 1980-ban leányukkal együtt elszöktek Magyarországról.
Nyolc hónapig egy olaszországi táborban voltak és csak ezután engedték őket vissza az USA ba.
Így írja Vili:
„Angolul elfelejtettem, de 1 és fél év múlva képes voltam esti
Főiskolát kezdeni, majd befejeztem egy 4 éves egyetemet nappal, és
utána egy 4 éves orvosi egyetemet. Belgyógyászként dolgozom Új
Mexikóban.
Az érdeklődésem először a Jégkorszaki ciklusok felé vezetett, később a mitológiák és vallásos proféciák kezdtek érdekelni. Két könyvet írtam angolul a címük 'The Celestial Clock' (az Égi Óra) es a 'Sacred Cosmic Marriage' (Szakrális Kozmikai Házasság).
Az
elmúlt években egyre több információt találok a kutatásaim során ami
arra a következtetésre juttatott engem, hogy a magyar nyelv és kultúra
az egyik legősibb, ha nem a legősibb és az új kutatásaim szerint az
egyiptomi hierogliffás írások is a mi ősi nyelvünkből erednek. . Ezt
fogom megosztani az olvasókkal.
Az ősi Magyar Egyiptomi Nyelv Azonossága
The Magyar Egyiptomi Nyelv
Volt
egyszer egy ősi nép akinek a neve U-GOR volt. A nomád törzs neve U-Gor
és a letelepedett törzs neve pedig Új Gur volt (Uyghur). Ezeket most az
‘Uyghur’ néven ismerjük az angol betűzés szerint, és a hazájuk a Nyugat
Kina Uyghur Megyéjében található. A mi híres professzoruk dr.
Kiszely István terjedelmes kutatásai is a Magyar – Uyghur rokonságra
mutatnak. Az ‘Új’ szó a névben arra utal, hogy az ősi GOR törzsnek egy
Új csoportja alakult. Talán ez a nagy Özönvíz után történt, mert a
Himalaya hegység északi részén telepedtek meg először. Az eredeti GOR
(Ghur / Gur) törzs, a Col. James Churchward írásai szerint több mint 70
000 éves múlttal rendelkezik. Van egy Mai GOR törzs akinek a
legendáikban az egyik haza alapító ‘báttynak’ a neve MaGÓR! Ezek mi a
magyarok vagyunk és a nyelvi fejtegetéseken keresztül megpróbálom
bebizonyítani, hogy a magyar nyelv az ősi kozmikai túdásra alapozott
‘tudomány’! Mivel a Tibeti írások azt mondják, hogy az Új Gurok /
Ú-GOR-ok (Uyghur) voltak minden fehér embernek az ősei, így nyugodtan
merem állítani, hogy az utolsó megmaradt fehér ember aki még beszéli az
alap nyelvet, ami a kozmikai titkokra volt épitve, az már csak a Magyar
Nyelv! Mivel az UyGhurok a 70 000 éves múltuk alatt túléltek több
természeti csapást és ebből eredendően a nyelvüket a Kozmikai túdásra
építették.
Az U-Gor / Új Gur / Ma Gor szavak rejtenek egy gyököt ami GOR vagy G-R, amely szótőveket megtalálhatunk etnikumi nevekben, mint a GÖR-ög, GER-mán, Bul-GÁR és Hun-GÁR. Ezek mind rokonok.
Ábra 1-2: A Föld gömbünknek Két Pólúsa van. Az egyik a Mágneses Észak ami a bolygónk ‘MAG’-ját jelképezi és a mitológiai ‘KÖ’ ként ismert. Ezt mi az asztronómiában a Herkules testeként ismerjük az északon, amit hivatalosan ‘KULCS KÖ’-nek hívnak. A másik pólus meg a Poláris Észak.
A Poláris Észak az a megdőlt állapotában van mutatva a Nap síkjához képest. Ez a két pólus amit a mitológiai és vallásos írások a mágikus ‘Életfának’ vagy ‘Világfának’ hívnak. Azt tudjuk a Hoppál Mihály ‘Sámánok’ című klasszikus könyvéből, hogy a szibériai sámánoknak mindig ‘Két Fa’ nőtt párhuzamosan az udvarukban. Ezt látni lehet a Hindu mitológiákban is amit később bemutatunk. A szibériai és az északi népek meséiben a Tél Apó nagy szerepet játszik. Őt annyira imádjuk, hogy még a Kereszténység ünnepei közé is bevettük a Mikulást Karácsonykor. Na persze mi lenne akkor ha a híres Tél Apónak nem lenne egy csodálatos fája? Hát természetesen neki is van egy ‘égig érő’ fája amit mi a Karácsony fa néven ismerünk és mivel tudjuk hogy a Tél Apó vagy Mikulás az az Északi Sarkon lakik, így azt is értjük hogy a Karácsony fa ott nől. A szibériai sámánok dobjai is
sokszor ábrázolják a ‘két fát’, a ‘Tél Apó’ – a ‘Sámánt’ ahogy a ‘Szánkó’-jával repül keresztül az égen. Érdekes módon, a ‘második kisebbik fa’ a sámán dobon a NAP-ból nől ki. Ez persze természetes, mert a NAPunk 90 fokban stabilizálja a bolygónk MAGját ami a Mágneses Észak formájában az Északra mutat. Ha valami ‘felfordulás’ történik a NAPunkal, mint egy nagy Nap Folt Kitörés, akkor ez a stabilizáció elveszik egy időre és a Föld MAGja megcsuszamlik a Poláris Észak féle. Mivel ez megtörténik kb. minden 12 000 évenként, így egy Mágneses Észak Tengely csuszamlás az ami a titka ezeknek a ‘mágikus fáknak’ és ‘kőszikláknak’ amiből csak az Artúr Király képes kihúzni a kardját, vagy talán a mi hires Attilánk. Ez a roved bemutatkózás a Föld bolygónk geó-dinamójának a mükődésébe szükséges, mert ez az ősi kozmikai tudás, amit a Magyar (Egyiptomi Ugor) nyelv megőrzött nem csak 12 000 évig, hanem talán több mint egy 70 000 évig. Ez a tudás lett rá vésve a Piramisok falára magyarul!
Ábra
1-3: Két ‘Fa’ vagy két ‘Oszlop’ tartja fenn a Földünket. (Sámán dob
ábra, módosított a Hoppál Mihály ‘Sámánok’ című művéből.)
Az egyik
‘fa’ az a Poláris Észak, ahonnan a Tél Apó jön, a másik pedig a
Mágneses Észak iránya, a Föld Magja, ami a Nap által van stabilizálva
egy 90 fokos szögben. A Tél Apó / Sámán itt a Perseusz Csillag képet
jelképezi, ami az ‘északi’ bátty a két haza alapíó bátty esetében a
mitológiai beállitásokban. A ‘Szánkó’ pedig a ‘Tűzes Szekere a Napnak’
ami a Taurusz ‘Bi-KA’ csillagképet követi az égben. Ez a bemutatkozás
nagyon fontos, mert ezeknek az ismerete fogja megengedni nekünk azt,
hogy bebizonyítsuk azt, hogy a magyar volt a legősibb nyelv és magyarul
lettek ezek a titkok leírva először. Amit az egyiptomi piramisok falán
olvasunk erről az is magyarul volt írva!
Az sem véletlen hogy a FÁ-RA-Ó neve is a FA szóval van képezve és a RA szó ami az egyiptomi RÁ Nap Istenre utal. Az ‘Ó’ betű titka megint csak az, hogy amikor a kerek Földünk a két pólusával az ‘Ö’ betű formáját ölti magára akkor minden jó. Ha a Mágneses Észak elcsúszik a Poláris Északhoz, akkor az ‘Ö’ betűből ‘Ó’ betű lesz. Ez persze így hirtelen egy nagyon új információ és sokunknak egy kis időbe fog telni keresztül rágni magunkat ezen a ‘GÁSPÁR Teórián’! De persze ez nem csak az én teóriám, hanem tudatlanul a Szabad Kőműveseké, vallásos írásoké és a mitológiai meséké, csak eddig még senki nem rakta ezt be egy kozmológiai modellbe, hogy megérthető legyen. Természetesen, mint minden új teória, kell az is, hogy lehessen leellenőrizve minden egyes irányból, mert hamis teóriát nem akarunk
senki tudatába bele keverni.
Ábra 1-4 : Amikor a KAR-ok ‘KA’ jellé válnak.
Ábra 1-5: A ‘KAR’-ból ‘KA’ fogalmat már ismerjük, de hogy legyen félre értés ebből, megmutatom az Magyar-egyiptomi hieroglifás jelet, ami a ‘NAP’ (Nap Ki-RÁ-ly) nevét tartalmazza, a SZÁJ és a KAR !!!
Ábra 1-6: A FÁRAÓ is EGY magyar eredetű fogalom! A KÖZös ÜLés fogalma és nyelvészeti eredete ebből a képből ered.
Amikor a SÓLYOM (Vega / Búkó Sólyom/ Mágneses Észak le ül a Királyné TRÓNjára az a kozmikai közös-ülés! Ezt most bemutatom az Asztronómiai ábrán keresztül is. Ez az egyik legfontosabb titok a mitológiában és észrevehetően ez magyarul lett le írva és kigondolva!
Ábra 1-7: Szeptember közepén északra nézve a Tej Úton, ezt a felállás láthatjuk. A ‘Rezonáns’ Kereszt (NÉGY) az amerikai Űr Társaság által a Tej Út közepe, ahonnan a legerősebb Gamma Sugárzás jön. Amikor a Sólyom leül az ‘Is-Is’ Királyné Trónjára – Koronázás!
Ábra
1-8: A Föld két tengelye (‘KÖ’ modell) az egyiptomi Magyar ‘Z’ betű azt
jelenti hogy a ‘két csomó’ tartja a bolygónk két tengelyét. Is innen
ered a KÖ-Z szavunk. Tehát mi KÖ-Ze ennek a KÖZ-MOSi titkokhoz? Minden.
KÖZösÜLés, KÖZösség, KÖZvetlen is innen jön!
Ábra 1-9: Amikor a Földünk KÉT TENGELYE ‘párhuzamossá’ válik, azt mi Egyiptomi Magyarok a KÉT KAR (‘KA’) hieroglifes jelel ábrázoltuk. A két tengely közötti ‘R’ betű kiesik, Ka-R-ból ‘KA’ lesz!
Mivel a Föld ‘két pólusa’ között a SZÁJ jel a Krokodél szája ami az egyiptomi ABC-ben az ‘R’ (‘Ró’) betűként van megismerve. Így amikor a Föld két tengelye párhuzamossá válik, akkor az ‘R’ betű kiesik és a KA-R szavunkból Így lett a ‘KA’ egyiptomi MAGYAR hieróglifes jel. Persze ha ez csak egy véletlen lenne, akkor nem találnánk több példát, de mivel ez nem véletlen, így nagyon sok példát fogok bemutatni. Mi magyarok voltunk a legősibb egyiptomiak!!!
Figure 1-10: A ‘SA’ (Shah), ‘R’ (Ro, kiejte a Kopt ABC-ben), & ‘K’ a kozmikai model kiolvassa a SA-Ro-K szót, ami az északi Sarkokat jelenti. A ‘K’ betű a K-upa hiergliff jel, ami a körnek az alsó ‘fele’. (A kör felső fele meg a ‘T’ betű, ‘felkelő nap’ vagy a ‘KéT Tengely’ idea.)
Ábra 1-11: A R ejtő szavaink rejtik ezt a titkot! (R-EJTŐ!!!)
MAGYAR EGYIPTOMI HIERÓGLIFÁK A PIRAMISOKON avagy a MAGYAR EGYIPTOMI ASZTRÓNÓMIA
2009. 02. 13.
Ebben a fejezetben szeretnénk bemutatni egy pár Egyiptomi Magyar Hieróglifás kép jelet, amiknek nagyon hasonló hangzásuk és értelmezésük van. Így magukban nem is annyira helytállóak, de amikor elkezdjük majd őket betenni a kozmikai modelbe, vagy megtaláljuk a helyüket az asztronómiai mitológiai értelmezésekben, akkor több választ adnak majd nekünk.
Ábra 2-1: A ‘SZÁMOK’ az ősi Egyiptomban Hasonlitanak a Magyar Számokhoz. Persze a kÉp jelek itt egy kozmikai tudást Őriznek meg!
Ábra 2-2: Egyiptomi Magyar Hieroglifás Jelek.
Ismerünk sok számú MAGYAR Egyiptomi hierogliffás jelet ami magyarul volt le írva és a piramisokra rá karcolva ezer évekkel ezelőtt mielőtt még a Hinduk, Szumérek, Perzsák, Törökök, Latinok, Angolok és Finnek jelen lettek voltak a világ színpadán. Persze, hogy mind azokhoz a népekhez rokonság köt bennünket, de a mi gyönyörű MAGYAR nyelvünk tartotta meg azt a csodálatos szerkezetét ennek az ősi nyelvnek ami nem hagyta azt hogy nép keveredések során a mi nyelvünk elfajoljon mint ez másokkal történt.
Mielőtt a részletes anyagot bemutatnám a jelekről és ennek az igazolásába bele kezdenék, előtte had mondjam azt hogy a ‘PIR’ szó amit a PIRA-misoknál is megtalálunk, természetesen a ‘peremes’ szavunkra is utal, és több fokon is magyar eredetű ahogy azt észleljük a PIROS szóban ami a ‘tűz’-nek a színe. A ‘vörös’ a vérnek a színe és a ‘rőt’ meg a ‘narancs sárgás vörös’ szín. Ki gondolná, hogy az amerikai dolláron levő Szabad Kőművesi titok ami, a ‘piramis a tető tűzzel vagy fénnyel’ a magyar ősi szóból eredhet? A ‘PIR’-kadatja a hajnali Napnak is ebből a tőből ered.
Sőt, ennél tovább menve a ‘jövevény’ szavunk mint a PIRO-mániás (‘tűz imádó’) sem lehet egy görög jövevény szavunk legalább is nem a piros tűz által amikor az alapvető PIR-kadat és PIRO-s szavunk már létezett az ősi nyelvben!
Mivel a ‘titkos társaságok’ az Északról délre RO-hanó útat a Föld két tengelye közé dugták -‘Ro’ a ‘Száj’ jel- igy a ‘RO’-vas szavakat fogjuk keresni. Mivel a Dan Brown általi titkos ‘piros vonal’-ról beszélünk, igy a ‘Ró’-t a magyar szinekben keressük meg. Persze aki tud angolul, az észre veheti azt hogy ez a ‘RÓ’ szó tővűnk benne van az angol nyelvben is.
Nekünk van az ‘ÚT’ szavunk és az angol ügyesen elé helyezte a ‘RO’-t hogy ebből Ro-ÚT (‘route’) legyen. Persze, a spanyol meg ‘Ruta’-nak mondja ugyan ezt. Az ‘t’ a ‘R-ut-A’-nak is a közepén ott van. al mi ez a ‘RO’ Út? A pi-RO-s út? RÓ-zsák háborújának útja?
Azt tudjuk hogy a ‘száj’ jel a ‘Ró’ (R). Pi-RO-s Ro-uge-t (‘Rúzs’) kennek a hölgyek a szájukra. Mi a nagy ‘titok’ a Dan Brown világ sikeres ‘A Da Vincsi Kód’ cimű könyvéből és filméből amikor az ‘Északról Délre szaladó vonalról van szó? Megadták-e a Szabad Kőművesek ‘titkát’ ezzel a ‘Jézusnak született egy Szarah nevű lánya’ fajta befejezéssel, vagy csak megint elhúztak egy fátyolt a szemünk előtt?
Persze mindenkinek más a véleménye erről, de én azt hiszem hogy ha a nagy titkok és a nagy tanitások a kozmológiát rejtik magukban, az Isten természeti csodás művét, akkor jobb ha ott keressük a válaszunkat is a csillagok között.
Ábra 2-3: Az egyiptomi ‘R’ betű az Kopt nyelven (Ró) és a ‘SZÁJ’ hieroglifás jellel van ábrázolva. Ez fent Északon a Krokodél vagy a Sárkány ‘szája’, a ‘Nyugaton / Keleten’ pedig a ‘BÁL’-na szája. A ‘NA’ a Nap-ra utal.
Ábra 2-4: Ez asztronómiai ‘újoncoknak’ ez még egy nehéz ábra, mert a HÁROM kozmikai vonal/sik (a Galaktikai sík, nap síkja és a Földünk egyenlítője) a Napra van vetítve, és az Orionban találkozik. A kelet és a nyugat iránya meg van fordítva a forgó napon.
Tehát, volt egy Jónás BÁLnája is a Bibliában. Mondta is a Biblia, hogy ne imádkozzunk a BÁL-hoz (‘Baal’, mivel nincs Á betűjűk)! Természetesen, lesznek emberek akik szó szerint elhiszik a csodálatos mesét, hogy egy bálna tényleg bekapta a Jónást, aki aztán ott élt a bálna hasában 3 napig. Jónás tűzet is rakott a bálna gyomrában, és végezetűl megmenekült onnan. Aranyos kis történet, de erre van nekem egy kozmikai magyarázatom. A Bálna az persze egy aktuális csillagkép, aminek az egyik fő csillagja a ‘MIRA’ Csillag ami az előző ábrán a bálna hasánál van jelezve. A képen ha valaki megtalálja a VEGA csillagot (Bukó Sólyom / Mágneses Észak) és a Királyné TRÓNJÁT, akkor megint az ősi titokhoz térünk vissza, ami pedig az, hogy a ‘Sólyomfi leült a Trónra’. Ez a titka annak a majdnem 12 000 évvel ezelőtti Mágneses Északi Mag megcsuszamlásának, amit a mitológiai és vallásos történetek rejtenek magukban. Ilyen szemmel kell néznünk majd a Magyar Egyiptomi Hieróglifás Jeleket, mert különben nem lesz értelmük. Például, ha nem értjük, hogy a ‘WAS’ rúd amit a Fáraó tart a kezében horizontálisan …., hogy az a Föld ‘VAS’ magját jelképezi, ami egyenesen felfelé Mágneses Észak írányába mutat, akkor nem értjük meg, hogy a ‘VAS’ megnevezésnek kozmikai értelme van, és persze azt is, hogy ezt mi magyarok neveztük ‘VAS’-nak. Ha valaki olvassa azt a Bibliában, hogy: …27 ’Ö fog uralkodni a VAS Rúd által’ (Jelenések Könyve, 2. Fejezett, 27. Vers) …akkor sejtjük, hogy itt nem egy földi Királyról van szó, hanem egy ‘kozmikai’ tanításról.
Amit most le irok azt a tudomásom szerint majdnem senki sem tudja, hogy mit is jelent a BÁL-NA a titkos kozmikai fogalmakban. A magyar egyiptomi nyelv vezetett engem erre rá. Ilyen kincs a mi nyelvünk.
Ehhez még azért hozzá kell tennem, hogy a Spanyol nyelvben a Bálna neve az ‘BAL-le-na’ (‘Bájéna’ vagy ‘Vájéna’ kiejtve, mivel a ‘B’ spanyolul sokszor ‘V’-nek van mondva), és persze az angol Whale (‘Wél’= bálna) is egy módositott formája ennek. Tehát, azt kérdezem, hogy melyik az ősi szó? Az angol WÉL-ből nem jött a spanyol VAJ-éna (BAL-le-NA) és a spanyol BAL-le-NA-ból nem jött a magyar BÁL-NA! Az ősi magyar nyelvből jött a spanyol. Ezt persze ne mondd nekik. De hogy lehetne a spanyol vagy az angol nyelv ősi ha még nincs ‘S’ betűje vagy ‘Ö’, ‘Ő’, ‘Ü’, ‘Ű’, ‘Gy’, ‘Ty’, … soroljam tovább? Ezért is a ‘SÁ-rából ‘SzA-rah’ lett. Most nem írom le az ‘S’ és a ‘Sz’ betűk közötti kozmológiai különbséget, de később beszélhetünk róla. Igen, ők származnak mi tölűnk és nem mi ő tőlűk! Érdekes módon, a legnagyobb édesvízi tavunk Európában a BAL-ATON tava. Na hát ha ‘BÁL’ a Bálnára utal akkor az ATON név mire utalna? Egy magyar sámán barátom azt mondta nekem, hogy a Balaton tó onnan kapta a nevét hogy az útolsó medicinásunk neve Bál Aton volt a Tihanyban, és ott ölték meg 997-ben. Nem tudom. Lehet. A BÁL az a bálna kozmológiai titka, és az ATON meg egy egyiptomi titok. Az ‘ATON’ az a ‘kitörő nap’ az 18. Dinasztiából származó Akhen-Aton fáraó idejéből. A zsídó neve az ‘’ÚR’-nak héberűl az meg ‘ADON’ és a görögöknél meg ott van az ADON-is (az ‘IS’-ten szanszkrit neve az ‘IS’ !) és a persze nyelvészetileg azt tudnunk kell, hogy az EREDETI Egyiptomi –Magyar ‘T’ betű az a héberben, a görögben és latinban ‘D’ betűvé változik.
Még a spanyolban is észleljük, hogy a pé-‘T’-er-ből pe-‘D’-ró lesz.
A ‘T’eológiában a ‘D’eósz –ról (‘Isten’) tanulnak. Keverik a ‘T’ a ‘D’-vel! Tehát, ha a ‘T’ az eredeti az egyiptomi jelekben, igy a ‘D’ betűs nyelvek az A-T-ON szóból nem az egyeneságú leszármazottai az ősi egyiptomi hagyományoknak annak ellenére, hogy később … utánunk, talán ott élhetek. Szóval akkor miért is engedjűk őket, hogy a mi ősi nyelvűnket egy ‘jövevény szavak tárházának’ nyilvánítsák? Ígérem, hogy amikor én befejezem ezt a nyelvészeti munkát, nem lesz kétségünk az felől, hogy a magyar az az ősi nyelv! A mi ‘IS-KO-LA’ rendszerünk jobb mint a másoké. Az ‘IS’ szótő a pergament tekercset jelenti az egyiptomiaknál, és az ‘IS’-ten neve a szanszkrit nyelvben. Hogy lehet az, hogy a legősibb egyiptomi az ‘IS’-nek ismeri ezt a szót, de mi meg már ‘ISz’-nek kapjuk vissza másoktól? Nézzük meg az ISKOLA szót. Az oroszok elejtik az ‘I’ betűt és csak ‘skólá’-nak hívják. Itt hadd említsem meg, hogy még bizonyos mértékben ők vannak a legközelebb az igazsághoz, de csak útánnunk! Nincs ‘I’, akkor nincs ‘I’sten! Szóval a szlávok elejtik az ‘I’ betűt még az ‘IS’-tvánnál is, és ‘Stefán lesz belőle, és az angol meg úgyan úgy elejti, de hogy még jobban megcifrázza, a jó kis ‘K’ betűnket ‘C’ betűvé változtatták, csak úgy mint a spanyolok. Persze, ehhez a spanyolok hozzá ragasztanak egy ‘E’ betűt az ‘I’ betű helyébe, ES-tefán lesz! Szóval nézzük csak meg, mit csinált a ‘klasszikus’ spanyol a mi jó kis IS-KO-LA szavunkból? ES-Cuo-La? Mi? Nem tudtátok ezt még jobban el cifrázni? A héber nyelv és szokás itt jobban tett, mert az Is-ra-el (angolul) névben megmaradt az ‘IS’ és a ‘RÁ’, persze a zsídó rabbik is a ‘pergament’ tekercsből olvassák az ‘Isten szavát’. Ez a pergament tekercs a ‘két pálca’ között van feltekerve ami a Föld két pólusa közti tér. Ezt meg kell hagyni nekik, hogy ügyes volt.
Ábra 2-5: a Magyar ISKOLA a legjobb Iskola.
Ábra 2-6: ATON a ‘Nap Kitörés’.
Hadd mutassak meg egy pár hieroglifás kép jelet ami magyar.
Ábra 2-7: A ‘Sa’ / ‘SU’ jel
A ‘SU’ vagy ‘SA’ jel a SÚ-LY és a SA-jtolás fogalmára utal. Nagyon érdekes, hogy az egyiptomiak minden kis dologra figyeltek. A ‘súly’-nak a tetején a fogóka a Poláris pozicióját mutatja. Meg van dőlve az 1 óra állásába. Tehát a ‘SÚLY’ amikor a Mágneses Észak.
Ábra:2-8: A KARA /’KHER’ (‘angol fordítás’) hieroglifás jel
Ábra 2-9: EGY az EGY-iptomi Királyság EGY-esülési jele. Ha az EGY mint egy szám csak nálunk maradt meg az EGY-iptomi piramosokon kivül, akkor kérdezem, kinek vannak jövevény szavai? Mint mondottam, bizonyos szavakban a szláv nyelv közel áll, DE az ‘OGY-in’ (‘Egy’ / # 1 oroszul) nem vetélkedhet a mi ‘EGY’ szavunkal!
Így lehet
nekik bebizonyítani, hogy a mi nyelvünk közelebb áll az eredetihez mint
az övék. EGY-iptom az EGY-iptom, nem pedig … OGYIN…ptom!
A Maja Naptár 2012-es Vége I.
Körülbelül 5 121 évvel ezelőtt Augusztus 11.-én, 3114 B.C. (Krisztus előtt) a Maják elindítottak egy 5 125 éves Naptárt aminek a végződését a 2012-ben, December 21.-évvel érjük meg. Büszkén mondhatom, hogy az egyik leghíresebb tudós ebben a témában az amerikai John Major Jenkis aki egy személyes barátom. A John M. Jenkins-nek megjelent több könyve, de a legismertebb két műve az a ‘MayaCosmogenesis 2012’ és ‘Galactic Alignment’ itt az USA-ban. Nekem 1998-ban jött ki az első könyvem megszerkesztés nélkül és hát nekünk magyaroknak komplikáltabbak a mondataink mint az angoloknak és kellett persze valaki aki angolosabbá teszi.
Mivel én voltam az első író aki a Jégkorszaki Ciklusokat tudományosan össze kötőtte a Maja Naptárral, mítológiával és a vallásos próféciákkal, igy nehéz volt találni valakit hogy segítsen a könyvem szerkesztésében. A John-t felkerestem 1999-ben és mivel hasonló érdeklődési körünk volt, jól össze barátkoztunk. Aztán mondtam neki hogy segítsen keresni egy szerkesztőt nekem. A szerencsém akkor jött amikor John M. Jenkins e-postán értesített engem hogy Ö megcsinálja a szerkesztést, azután hogy hallotta a Rádió interjúmat 2001 Február 10.-én az Art Bell Programon, ami még most is a legismertebb ‘Új Korszaki’ (New Age) Előadás. Szóval a John Major Jenkins lett a szerkesztője az új könyvemnek amit magyarul ‘Az Égi Órá-nak hívnánk és angolul a ’The Celestial Clock’ néven adtam ki és ami Jégkorszaki Ciklusoknak egy új életet és értelmet adott.
Ábra 1-1: A Milankovitchi Jégkorszaki Ciklusok Ritmusai. (Mielőtt a 2012-ről irunk, a Kozmológiai Alapokat meg kell ismernünk!)
A kutatásom eleinte a Milankovitch Teória által ismert Jégkorszaki Ciklusokra irányult és minél többet tudtam meg arról, annál jobban a Maja Naptár 2012-es végződése kezdett érdekelni. Úgy tűnt ez nekem, hogy a Glóbális Felmelegedés vége a Maja Naptár végződésével párhuzamos. Ennél még meglepőbb volt az, hogy körülbelül erre az időre várható volt, vagyis lesz egy hirtelen lehűlés a Jégkorszaki Ciklusok számításaiban. Úgy néztek ki a számításaim, mintha egy hirtelen klíma változás bele taszítana minket egy gyors Jégkorszaki Lehűlésbe 2012 körül. Szóval amikor azt állítottam 1998-ban, hogy mind ez a globális felmelegedés, ami akkor észlelhető volt, egy hirtelen lehűlésben végződhetne 2012 körül - akkor persze mindenki úgy nézett rám hogy én nem tudom miről beszélek. Na persze ez most hirtelen megváltozott, amikor a tudósok bejelentették azt a múlt évben hogy 2007 Januárjától 2008 Januárjáig a Föld lehűlt 0,7 Celsius fokot egy évben, ami viszatólt bennünket a 1936-os évi hőmérsékleti átlaghoz. Ez meglepett egy pár embert aki azt muzsikálta már évek óta, hogy a globális felmelegedés az a levegő szennyeződésével kapcsolatos. Ezt a ‘felmeledési’ okot nekem azért volt nehéz elhinnem, mert a Jégkorszaki rétegek felmelegedése és lehűlése mutatott egy ritmikus 100 000 éves ciklust (~116,500) aminek egy ötös és tízes tagozódása volt. Ez a fogalom a legjobban látható a kezünk ujjain. Mivel ez a model felállás ismétlődik harmónikusan az elmúlt 1 - 2 millió évben a Jégrétegekben, így selytetem hogy a ‘Teremtő’ erőnek itt több közé van a ciklusokhoz, mint az emberek lég szennyeződési tendenciáiknak. Persze a környezet szennyezés az helytelen sok oknál fogva, de akkor sem az okozza a felmelegedést.
Ábra 1-2: Az ábra felső részén egy aktuális emberi EKG van ami az ÖTÖS elosztást mutatja. Az ábra alsó felében pedig az aktuális VOSZTOKi Antaktikai Jégmag Lefúrásnak a grafikája van. A hasonlóság meghökkentő és a magyarázat a Fekete Lyukból jön.
Ábra
1-3: Két SPIRÁL az ÖTÖS elosztásban (5 + 5 = 10) együtt a tökéletes 10
adja ki és ezt értenünk kell mielőtt a Maja Naptárról írok.
Ábra 1-4: A két SPIRÁL a Maja Uxmal épület falán a közepén ‘közösül’ egy fonott hajban. Ez a Tej Út közepe ahol a klíma változások és az ‘EGY-es ÜL-és’ történik. A kép jobb oldalán egy harcos ÜL. A kép bal oldalán a Virágnak 10 SZIRMA van. Ha nem értjük a Szakrális Mértant, ha nem értjük a ‘Gáspár Teória’ SPIRÁL PÁR Fél Precessziós Átváltását, akkor nem fogjuk érteni a Maják üzenetét!
Ábra 1-5: A ‘HUNab Ku’ Jel a Majáknál a Galaxisi Központot jelképezi. A Két Spirál a Tej Úti két spirált jelenti. Az ÖTÖS elosztás megtalálható mindkét spirálban és 36 ki csúcsosódás van a körben ami egy NÉGY Irányban van mutatva.
Tudom, hogy sokkal könnyebb dolgom lenne, ha csak egy egyszerű magyarázattal jönnék fel egy komplex tudományra. Ha azt mondanám hogy a Mars lakók felelősek mind ezért a titkokért akkor biztos többen olvasnák a könyvemet. Vagy ha azt állítanám, hogy a Maja piramisokat egy ‘UFO űrhajós’ leszállási pályának építették, azt persze könnyebb valahogy megemészteni sokaknak. De ha tényleg megakarjuk érteni miről is beszéltek a fejlett Maja, Magyar, Egyiptomi Asztronómia Papjai, akkor bezzeg jobb ha megtanuljuk azt a tudományt amire ők építették az üzeneteiket. Igen értem azt hogy a spirálok, az ötös és a tízes számok elosztozódása, a maja és az egyiptomi kézjelek amik a Föld tengelyeit jelképezik, az asztronómia és a kozmológia, és még sok más tudomány össze gyűjtése egy össze foglaló teóriába az sokkal nehezebb mint mindent a Mars lakókra fogni. Amikor az izraeli Zacharia Sitzchin, meg a Von Däniken, és az amerikai David Iche elő jönnek a legvadabb hamis teóriájaikkal akkor sokszor nem tudom, hogy csak ennyire butának tartják az embereket vagy ők annyira buták? Vagy talán egy gyalázatos össze esküvés van a józan emberi eszme ellen azért, hogy ne hogy ki is találjuk azt hogy mi történik a Galaxisben és miért? Na, aki megakarja védeni a Von Däniken féle ‘ősvilági űrhajós’ érdemét annak csak azt tudom mondani, hogy egy komplex galaxisnak egy komplex magyarázata van. Persze van élet a Galaxis más részében is, de ha valaki a ‘marslakókat’ hozza fel válasznak, annak csak vegyük elő az egyiptomi és maja atlaszokat és kérdezzük meg őket, hogy mit jelent a Solyóm, a Bika, a Rák, a Szamár és más millió állat forma amit az őseink mutogatnak az üzeneteik között? Nem ‘marslakói állatkert’!
Próbálta-e a Von Däniken megmagyarázni ezeket az asztronómiai állatokat a könyvében vagy csak kényelmesen kihagyta őket, mert nem fértek bele az Mars-ról jött ‘űrhajóba’? Szóval had mutassam meg az ‘űrhajót’ amire ezek a ‘népszerű’ írók alapozták a ‘tudományukat’.
Ábra 1-6: A Maják Kozmológiája a Keresztet is magába foglalja. Kinek van az érdekébe hogy ezeket másnak állítsa be mint ami ez?
Ábra 1-7: A RÁK csillagképben történt az ‘Nap Fiának születése.
Ábra 1-8: Kozmikai titok. A RÁK vágja le a KIGYÓ fejét. Ezt megtaláljuk az Egyiptomiaknál is és persze a Kereszténységben is egy kicsit más formában. A SZAMÁR Csillagok a Rákban vannak!
Ábra 1-9: A Krisztus születésénél a SZAMÁR is jelen van. A ‘szamár’ Csillag a RÁK Csillag képnek egy fontos csillagja.
Ábra 1-10: Az Egyiptomi Lynx pöttyös MACSKA vágja le a fejét a HYDRA vízi KÍGYÓ-nak a VILÁGFÁNÁL. Ez megint csak a Mágneses Észak / Föld Magja megcsuszamlásának a titkát rejti magában. A LYNX a RÁK felett helyezkedik el.
Igen, volt Globális Felmelegedés, de azt a Teremtőnk tökéletesen megtervezett ‘Galaxis Dinamója’ hatására kell írnunk. Amikor elkezdjük megérteni a ‘Gáspár Teóriát’ ezzel kapcsolatban, akkor könnyebb lesz kifigurálni a temérdek információt.
A ‘Természet’ magazin (‘Nature’ az USá-ban) bejelentette 2007 áprilisában hogy az elmúlt 20 évi globális felmelegedés , ami 0,5 Celziusz fok volt a Földünkön, az pontossan ugyanannyi volt a Mars bolygón is az elmúlt 20 évben. Tehát akkor a globális felmelegedés az egész naprendszerünkre érvényes és akkor annak az eredete vagy a nap, vagy talán még a szuper masszív fekete lyuk. Persze én ezt az egészet a Fekete Lyukra fogtam, és a tudósok akiknek elküldtem a könyveimet 1998-ban, legtöbben nem válaszoltak, egy kettő aki vissza irt ‘elmagyarázta’ nekem hogy a fekete lyuk túl messze van a naprendszerünktől arra hogy befolyással lehessen ránk. Az egyszerű magyar paraszti eszem nekem azt diktálta, hogy nincs igazuk, és 2 éven belül a NASA (Amerikai Űr Hivatal) kijött a tanulmányával ami engem igazolt.
Tehát, ezeket azért írom le most hogy megértsük a vallásos és mitológiai üzeneteket, amit az őseink hagytak ránk, mert azok a Fekete Lyúk erejéről beszéltek. A Maják azt a ‘Xibalba Bé-nek, vagyis a nyugaton fekvő ‘Fekete Útnak’ hívtak. Csak úgy fogjuk tudni megérteni az üzeneteiket, ha tudományos szemmel nézzük az írásaikat, mert azért olyan pontos a Maja Naptár mert nem babonás hiszékenységre alapul!
Tehát, ezen a ‘116,500 éves’ Milankovitchi Jégkorszaki cikluson belűl találunk egy domináns 23 300 ‘Jégtömb Összeomlási Ciklust’. Érdekes módon ez le lett írva tudományos körökben a W. Broecker által 1981-ben, akinek az ‘Atlanti Óceán Fútószalagi Áramlás’ Teóriája kezdett lenni az elfogadott tudósság. Persze, ezt azóta sem tudtuk bele hozni a köztudatba, mert a tudósok többsége még mindig a 26000 éves Precesszióról beszél. A SPIRÁLIS Tej Útban nincs lineÁris számolÁS és nincs tökéletes Kör pálya 26000 évre alapozva !
A felmelegedés és lehűlés ritmikusan vissza tért az elmúlt 2 millió évben, ha voltak emberek a Föld felszínén vagy nem. Tehát amikor 1998-ban én azt állítottam hogy a Tej Út közepén levő Szuper Masszív FEKETE LYÚK kontrolálja a naprendszerünk működését, akkor még a legtöbb tudós is kinevetett. Hát korán nevettek, mert 2 év múlva az Amerikai Űr Hivatal (NASA) nekem adott igazat, hogy igen a Fekete Lyúk irányítja a naprendszerünk működését.
Tehát, ha a Maja Naptár annyira pontos akkor akkor annak remélhetőleg a kozmikai ritmusra kellett volna épülnie és nem valami emberek által okozott levegő ‘szennyeződési’ modellre. Hát akkor nézzük is meg hogy milyen Szakrális energia okozza ezt a ritmusosságot a Tej Útnak a spirális struktúrájában? Tekintsünk a Jégkorszaki ciklusok morfológiájára, hogy megértsük hogy milyen galaxisi erő mozgatja a klíma váltózásokat? Tehát mielőtt bele kezdünk a Maja Naptár 2012-be és a Teremtés mitológiákba, ismerjük meg a Kozmológiai Titkok lényegét és a Galaxis működésének az alapját! Amikor most a Maja Kalendár / Naptár végződik 2012-ben, ez ezzel a Precessziós végi Szóláris Napunk Téli Szólsztiszának a Galaxis Tej Úti közepének az EGYSIKBA Állásával van kapcsolatban hozva. Ne tévedjen itt senki, hogy ez egy ‘babonás világvége jóslás’ amit már máskor is hallotunk! Aki tud angolul, annak ajánlom, hogy nézze meg a ‘The Horizon Project’ című DVD-t (YouTube-on is bemutatott) amit Brent Miller részben az én munkámra alapozott, de asztrofizikusokat interjúvolt meg, akik tudományosan ugyanazt állítják amit én mondok.
Folytatjuk
Bemutatkozás >> A mayák 7 titkos jóslata
Azt hiszem, hogy mindannyian olvastuk a Biblia ÚJSZÖVETSÉGI oldalain lévő jövő leírását, ismerjük Nostradamus jövendölését, igen ismertek katolikus világunkban a Szűzanyánk kinyilatkoztatásai is de sajnos kevesen ismerik a maya papok által a kövekbe vésett jóslatokat. Mindegyik egy és ugyanazon mondanivalót tartalmazza, egy korszak végét, mely csak a maya műveltségben maradt fenn ősi, hiteles alakjában a Csillagrendszeri (Galaktikai) Ismeretek által.
Elvesztek a babilóniai kaldeusok ismeretének az adatai, elvesztek a perzsa hódító háború miatt, de ezzel forr újra egyé a két papirend, így lesz újból a monda szerinti férj és feleség és együtt építik fel sok évszázad után azt a piciny országot, melyet ma Magyarországnak nevezünk és minden bizonnyal a vérünkben csörgedezik e két papirend vére és a mi elfelejtett öntudatunkban él továbbra is a tudományuknak minden apróbb ismerete!
Az első maya
jóslat első sorai nekünk magyaroknak is szólnak, mivel itt adja ki az
utasítást arra, hogy újra vissza kell állítani a már elveszett tudós
Papirendeket és ez által ránk is vár a Kaldeusi és Maghiár rendek
újbóli megszervezése, felállítása! Hatalmas feladat kevés idővel!
Nem csevegni, nem félni kell a jövőtől, hanem felébreszteni a tudatalatti ismereteinket, és formálni az igaz, NEM HAMIS papokat. Nem, nem vallást kell megváltoztatni a jelen pillanatban, hanem azt a vallási tudományt felépíteni és tanítani mely ezelőtt még 2000 évvel jelen volt a népeknél, hiszen maga Jézus is ezt tanította!
Elménkben kell felépíteni ezen utolsó anyagi műveltségünk (civilizációnk) világegyetemes (KOZMIKUS) PIRAMISÁT minden jelképével, magyarázatával és ismertetni a nagyvilággal!
Az eddigi ismeretek alapján tudjuk, hogy a maya Naptár 2012, december 22.-ére jelzi az utolsó korszaka végét! Ez magában nem jelent semmit, hiszen korszakokról van szó és ahogy egy korszak befejeződik, úgy születik meg egy újabb; de a 2012-es korszakváltozás különbözik a többitől, mivel ekkor fog befejeződni egy Nagy Év is 25920 évvel. Nem lesz vége a Világnak sem az évek számításának mivel újra kezdődik el egy NAGY ÉV egy új 5125 éves korszakkal, azaz a mayák pontos számolása után 5184 évvel! Nem lesz vége a földi életnek!
A mai kutatók az 5125 évet egy maya piramison, Palenquen talált évszám átszámításával kapták meg, ahol az évszám az Kr.e 3113 (hozzáadva 2012) évet jelöli meg; ezt kell elfogadnunk mint az utolsó anyagi műveltség (civilizáció) idejét, de a különböző műveltségeknek különböző ideje volt a valóságban attól függően, hogy milyen erővel hatott rájuk a HUNAPKU ereje.
A mayák egyetemes nyelve a számtan volt és e nyelvhez szerencsére nincs szükségünk tolmácsra. Ennek köszönthető, hogy ma viszonylag igen könnyen érthetők a ránk hagyott magyarázataik, ismertetéseik. Ma a papjait már nem találhatjuk meg, hiszen a szó legszorosabb értelmében eltűntek a Kr.u. 830-as években, de szent írásaikat a piramisok köveibe vésve láthatjuk. Gyönyörködhetünk a kódexeikben, a csodálatos rajzos írásaikban és minden soruk megértése után meg kell állunk és gondolkoznunk kell azon, hogy mennyire értelmes és okszerű gondolkodású emberek voltak. Ismerték a mennyiségi (kvantikus) számolási módszert és csakis ezzel tudták megadni a korszakokat, hiszen korszakokon épül fel az egész Világmindenség, a vonzerő, a villamos-delejes (elektromagnétikus) erőnyök (energiák) ereje által. A csillagállásokból jósolták előre a földrengéseket ahol újból ezek az erők hatnak egymásra és sugározzák az erőnyüket a Földanyára.
A magyarázataikat megismerve erősödik meg bennünk az a vágy, hogy népünk ébredjen fel a 2000 éves mély álmából és adja vissza újból más népeknek az ősi titkos tudományát! Nem, nincs bennünk semmi hatalmi vágy akkor, amikor erre gondolunk, ez csupán egy igen szükségletes tanítás és csakis a régi paprendek tudják újból felismerni azt, hogy eljött az idő nemcsak a tudomány, nyelv és hit újbóli fejlődésére, hanem ezzel együtt egy új anyagi műveltség (Civilizáció) ajtaja fog előttünk megnyílni és ezt a kaput az emberiségnek egyetértéssel kell átlépnie és ehhez vezetőkre van szüksége.
A világnak el kell vetnie a régi, hibás felfogásokat, a babonás hitüket, a hamis jövendölők bilincsbe verő láncait. Az első jövendölést pontosan ezért nevezhetjük Felhívásos Reménynek! Felhívás a közel jövő szerencsétlenségeire, melyek már többször felhívták a figyelmünket és figyelmeztettek bennünket! Reményt sugározni az ettől félőknek a lelkébe, hogy mindez könnyíthető legyen a nagytudású szent emberek által, akik ezen a göröngyös úton át tudnák segíteni a népeket, az emberìséget.
Ennek az új tudósrendnek a felépítéséhez a mayák megadtak 13 évet, melyből sajnos már majdnem 6 év eltelt, de van még teljes 7 év a részünkre, nincs minden elveszve és reméljük azt is hogy e kis beszélgetésünk is hozzásegít az ősi nagy csillagrendszeri (galaktikai) magyar tudomány megtalálásához, felállításához és tanításához és főleg ahhoz, hogy mindezek előtt megismerjük a valóságot és szét tudjuk választani azoktól a titokzatos meséktől melyek az évszázadok során akarva és akaratlanul feldíszítették a az ősi papirendek világegyetemmel kapcsolatos (galaktikai) ismereteit. Megismerni a vallásunk, a vallások anyagi okát, megismerni a Teremtést.
1999. augusztus 11.
Igen emlékezetes évszám volt a napfogyatkozással (eklipszével) és csillaghullással.
Ekkor lépett az emberiség a lelki időszakába, az elmélkedésébe!
Valójában ekkor értük el azt az időt, amikor a jelenlegi hátramaradt anyagi műveltség (civilizáció) éveiből az emberiség már nem fog tudni újat tanulni. Ezen a napon fejeződött be a ma már jól ismert Indygo gyerekek születése.
Ezen a napon érte el a FÖLD a napközelségének legnagyobb fokát és a Holdtól való legnagyobb távolságát.
Mindezen jelenségek sokkal jobban befolyásolták az embereket, mint ahogy ezt elképzelni tudnánk.
Ezzel az évszámmal kezdődik el az első Jóslat, ezen a napon volt Földünknek a napfogyatkozás általi VILÁGMINDENSÉGI (KOZMIKUS) KERESZTJE, mely egyben megjelölte az 2012-es jövendölési évszám utolsó 13 évét.
Vízöntő jegye
!
tauro, bika jegyű-------------------------föld-------------------------skorpió jegye
!
leó, oroszlán jegye
Ezen az éjjelen az erős holdfény megvilágított sok országot, megfényesítette földünk azon helyeit, ahol már a háborúk keserű szelei fújtak.
IRAK, IRÁN, KOSOVO, PAKISTAN többek között.
Ezen a napon veszítette el Napunk a pólusait. Az villamos-delejes (elektromagnétikus) ereje gyengült, melynek válságos hatása lett és lesz a föld minden lakójára!
Mindezt a mayák egy igen egyszerű mondattal fejezték ki: "Az emberek megbolondulnak!" És láthattuk, hogy az állatok is ekkor kezdték elveszíteni az tájékozódó ösztöneiket, sőt ebben az időben hallhattunk először a repülőgépek kézi működtetéséről, mivel a műszerei nem működtek jól és mindez az villamos-delejes (eletromagnétikus) erő csökkenése miatt! A nap kevesebb erőnyt kap a Hunkaputól és ezzel mi itt a Földön is kevesebb erőnyhöz jutunk a Napunk által. Egyszerűen felbomlott a Tejútrendszer erőny-egyensúlya.
Ez a Jövendölés anyagi kezdete, a Jövendölés oka és maga a Jövendölés ennek a következményét írja le.
A földi, megszokott életünk is bomlani kezd. Már láttuk, hogy a földünknek az elképzelt tengelye kilengett 5 fokkal, de még hiányzik 85 fokos kilengés, hiszen, a mayák azt írták, hogy a nap északon kel fel és délen fog nyugodni , azaz a mai északi mágneses sarok fogja a napkeltét mutatni és a déli mágneses sarok a nyugatot. Igen, tehát a következő 7 év nem lesz könnyű az emberiség számára és pontosan ezért a FELHÍVÁS az ősi papirend felállítására, arra, hogy mutassa meg a népeknek mindezeket és főleg azt, ha mindezt nem is lehetne megállítani, meg nem történté tenni, egy bizonyos részét IGEN, egy közös tudattal egyesülve, az emberiség építő (pozitív) erőnyét használva!
Igazi lelki vezetőkre lesz szüksége az emberiségnek, akik csak jó, tiszta érzésre és az igazi szeretetre tanítanak, és akkor, amikor 2012-ben átlépünk aVILÁGEGYETEMES (KOZMIKUS) HAJNALBA nem lesz a földön többé gyűlölet, becsapás, hamisság, bűn! Meg kell tanulnunk, hogy az a másik ember az egy másik ÉN, hozzám tartozik, a részemnek a része!
A MÁSODIK JÖVENDÖLÉS az átmenet idejét írja le, azt aminek meg kell történni a világegyetem (kozmikus) erőinek változása miatt! Változások a Földanya és az Emberiség anyagi és lelki világában. Elsőként az embereknek el kell ismerni a Hunapku nagy erejét, az isteni mivoltát úgy, mint egy élőlényt! Meg kell tanulni, hogy ez az életet adó erő, ez maga a szeretet és azt, hogy minden élőlény az Ő erejéből táplálkozik és, hogy hozzátartozása széttörhetetlen, hiszen minden élőlény egymáshoz van kapcsolva pontosan az ő éltető ereje által!
Megváltozik a földünk külseje, szigetek, partok tűnnek , el míg a tűzhányók (vulkánikus) ereje újabb területeket alkot és mindezek újabb, ismeretlen betegségeket hoznak magukkal. Szükséges lesz a változás az emberek viselkedésében, és ehhez a Földünk siet a segítségünkre hiszen a rezgése, belső lüktetése meggyorsul és ezt az ütemet kell nekünk is átvenni és ezzel kell gondolkodásunkat, érzelmeinket átalakítani.
Maga a Nap anyagi alakja, vonzereje (magnetikus ereje) is változáson esik át, és ez is elősegíti a természeti csapásokat, a testi és lelki fájdalmakat, de egyben az összetartásra, egymás megbecsülésére fogja serkenti a népeket.
A korszak végén minden ember elér a Tükör Szalonjába és saját maga lesz a bírája azon cselekedeteinek amelyeket egész életén át elkövetett; a jókat és a rosszakat maga fogja kettéválasztani és keresi azt a fejlődési fokozatot, mely az életének a célja volt, vagy lett volna. Ekkor fogja megérteni, hogy a Világmindenségnek fejlődni kell a teljesség eléréséhez és azt, hogy ennek mi is részei vagyunk!
Ez a
jövendölés megérteti velünk, hogy mindezt el kell fogadnunk és
változtatni kell a jelenlegi életünkön, továbblépni a fejlődés útján
és ezzel tudjuk csak semlegesíteni a földi csapásokat. Csak ezzel tudja
a fájdalmait enyhíteni minden ember.
A HARMADIK JÖVENDÖLÉS azokat a gyors anyagi változásokat említi meg, mely a megszokott, eddigi földi életünket át fogja változtatni.
A elképzelt földi tengely kilengése fogja okozni a sarkokon található jegek olvadását, a tenger szintjének az emelkedését! A föld földtani (geológiai) működése földrengéseket, szökőárakat okoz. A földön az éghajlati változások rekkenő hőséget jósolnak. Ennek az oka a nap működésének a meggyorsulása, rezgéseinek a hatására a sugárzása erősödik és mindehhez az emberek által termelt levegő szennyezettsége is hozzájárul, mely a csapadékhullás hiányát fogja okozni. Ha nincs eső, nincs aratás, nincs élelem!
A magas hőmérséklet mindig egy erős széljárást okoz, és növekedni fognak a szélvészek is, a föld kiszáradása tüzeket okoz és mindez a földön élők gazdasági életét zavarja meg, betegségeket, éhséget és közjóléti megmozdulásokat fog kiváltani.
A NEGYEDIK JÖVENDÖLÉS beszél arról, hogy a mayák a jövendöléseiket csillagászati számításaik alapján készítették el. Ezt többek között a VENUSZ időszaka után. Ennek a keringése, időszakjának az útja 584 nap volt és ez a szám segítette a Napunk korszakának a számításához. A Vénusz, a magyar mesék Tündér Szép Ilonája szabad szemmel látható az égbolton mivel a Nap és a Föld között látható!
A Drezdai Kódexben leírják, hogy minden 117 korszak után a Vénusz ugyanazon a helyen található az égbolton és pontosan ekkor a Napunk működése változásokon megy át, megjelennek a napfoltok, kitörések, és szelek
Ránk hagyták örökségül, hogy minden 1 872 000 kin azaz 5125 év után Napunk ezen változásai sokkal erősebben észlelhetők és így nagyobb hatással vannak a földi életre is.
Ilyenkor történnek a nagy természeti csapások. Ez a Kódex ugyanígy leírja azt is, 1, 366 560 évnek van egy 20 éves számolási különbsége ezzel a számmal, mely a kereszt templomában Palenquen megtalálható és éppen ezért nevezték az utolsó 20 évet 2012 december 22 előtt mint "az idő mely nem idő"!
Tehát valójában az utolsó 20 év az az idő, amikor ezek a változások elkezdődnek, ettől az időtől kezdve kezd nagyobb mennyiségben csökkeni a villamos-delejes (elektromagnetikus) erő hatása a földön.
AZ ÖTÖDIK JÖVENDÖLÉS az emberek félelmeiről beszél, azokról, melyek idő- változást okoznak testében, lelkében, vagy a fejlődésében. Minden olyan ismert rendszer, mely az emberiség félelmére építetett sok-sok időn keresztül átváltozik, megsemmisülhet az egyik percről a másikra. Az Anyaföld és a hátán hordott népek helyzete egy egyforma, összehangolt fejlődésen esik át. Mindez szükséges lesz ahhoz, hogy a fejlődés egészen más, új alapokon alakuljon ki és mutassa meg az utat a TEREMTÉS megértéséhez.
A villamos-delejes (elektromagnétikai) erők változása igen nagy hatással lesz minden műszaki megoldásra, korszerű műszerre, melyek működése nemcsak összetettebb, hibásabb lehet, hanem egyszerűen megjavíthatatlan állapotba is kerülhet, különösen a műholdak, melyekre a földi és a földön kívüli vonzerők és napkitörések egyenes hatással vannak, az ibolyántúli sugárzás miatt a műholdak körpályáját gyorsabbá teszi. A műholdak hiánya képzeletünkre bízza a földi zavar megjelenését a közlésfolyamatok minden területén és ezzel a világ gazdaságának gyenge oszlopai összedőlnek, mely maga után von minden más világi csapást, az éhséget és ezzel a népek testi és lelki élete is válságba kerül, de ezzel egy időben kell megjelennie annak a szellemi útnak, melyen az emberiségnek el kell indulnia és melynek végén egy újabb, tisztább, fejlettebb erőny (energia), élet vár minden népre, akkor amikor átlép a VILÁGEGYETEMES (KOZMIKUS) HAJNALBA.
A HATODIK JÖVENDÖLÉS megemlíti annak a hullócsillagnak (meteor) a megjelenését, melynek a jöveteléről már annyi, de annyi hamis mesének tűnő dolog kering a világ minden részén! Az pld. hogy a földöntúliak ezzel fogják megmenteni a föld lakóinak egy részét.
Ellenben a hullócsillagok csak becsapódni tudnak a Földbe, hiszen senki sem irányítja és ez veszélyeztetheti az egész emberiség létét. Sok vallás is beszél erről a hullócsillagokról. A Bibliánk is például, de a mayák ismerete szerint anyagi és siquiakai eszközökkel el lehetne téríteni a pályájáról és nem engedni meg azt, hogy elérje a Földet. Ezek a hullócsillagok (meteorok) mindig megtalálhatók voltak a naprendszerünkben, sőt többször már be is csapódtak.
Ismerjük a 65 millió évvel ezelőtt földünkbe csapódott meteor történetét, ott pontosan ahol a mayák éltek, s élnek ma is, a mexicoi Yucatan félszigeten CHIC-CHULUB falujánál az Atlanti óceánnál, Progreszo kikötője mellett és a becsapódás tere 180 km átmérőjű és ez alakította ki GOLF ÖBÖLT. Az hullócsillag becsapódása által haltak ki az ősi óriáshüllők.
Isaac Newton volt az, aki már műszeres (technológiai) tudományai alapján megállapította azt, hogy egy vonzerő (magnetikus erő) az, ami mozgatja a bolygókat a nap körül, jóval későbbi időkben mint a mayák---- és ezután Edmond Halley nem is olyan régen, Newton számításai után meg tudta határozni az üstökösök keringését is és ezzel azt, hogy mennyi idő szükséges ahhoz, hogy újra láthatók legyenek a földünk közelében.
A tudós maya csillagászok tudták azt, ha az égbolton megjelenik valamilyen addig nem ismert, nem látott tárgy az lehet igen zavaró (negatív) hatással a földön élők részére és e veszély alapján nevezték zavaró (negatív) istennek. Innen ered e nép papjai által táplált sok misztiszizmusa. Számtani, csillagászati tudása adta a jövőnek az ismereteit az anyagi jelenségek által.
AZ UTOLSÓ, A HETEDIK JÖVENDÖLÉS.
Leírja azt a hatalmas pillanatot amikor 2012. december 22-én a földünk elhagyja a VILÁGEGYETEMI (KOZMIKUS) ÉJJELT és belép a VILÁGEGYETEMI (KOZMIKUS) HAJNALBA és ennek a valóságos anyagi megnyilvánulását. Ezt egy csodálatos fénysugár megjelenése fogja az emberiség tudtára adni, ez ami összhangba hozza földünk minden élőlényét és akkor már megengedi az emberiség kényszerű átalakítását. Új elmét, új alkalmat, új közlésrendszert vesz át ettől a meleg, vakító fénytől, mely a lelkébe szeretetet és békét fog sugározni!
Ez maga már a HUNAPKU új erőnye, és ez az erőny lesz az, mely az örökletes egységek láncait (génláncokat) működésbe hozza két újabb örökletes egységgel (génlánccal) és az emberek testét egy nagyobb rezgésre állítja és ezzel születik meg az új EMBER, A VILÁGEGYETEMI (KOZMIKUS) EMBER a szónak a legszorosabb értelmében egy új anyagi műveltséggel (Civilizációval) egy újabb 25920 éves NAPUTTAL!
Nem lesz szüksége a emberiségnek többé törvényekre, nem lesz hazugság, bűn és büntetés. A világot egyetlen államrendszer (politikai központ) irányítja és ezzel nem lesz többé háború, harc, nem lesz gazdagság és szegénység!
Az új rezgés segíti az emberiséget a félelmek ellen és ezzel nem lesz többé betegség a földön.
Természetesen a hit, a vallás is fejlődésen fog átesni az egyisten hivés fogalmában és a Szentháromság egy szent négyességgé fog válni, ahol a negyedik elem éppen maga a Világegyetemi (Galactikai) Alkotó Ember ember lesz!
Visszaáll az ősi magiár maya káldeusi papok által tanított VILÁGEGYETEMI VALLáS az ősi papirendek tanítási rendszerével, azoknak a tanítóknak a tudásával, akik ismerték a 65.-ös örökletes egységi (génlánci) rendszert, avagy ezzel talán rendelkeztek is?
Itt Mexicóban
az első FŐPAP ILTAR ezelőtt 13000 éve jelent meg a hitregék szerint és
ez az évszám pontosan megegyezne a mayák nagy 25920 éves korszakának a
félidejével, pontosan azzal az idővel, amikor az emberiség belépett a
világegyetemi éjjelbe és megjelöli a korszak azon felét, amikor az
emberiségnek igen nagy szüksége volt azokra a tanítókra, akik
átsegíthették ezen a nehezebb útrészen a földön élő emberiséget a
Naprendszerünk körpályája VILÁGEGYETEMI ÉJJELÉN.
A sok kutatásunk után tudjuk, hogy minden papi rend ez időtől fogva egy tudomány hirdetője volt, a világegyetemi ismerettel és egy közös ismeretlen nyelvet használtak ennek az átadásához! És ez nyelv a világ minden nyelvi fejlődési fokában jelen volt.
A hosszú kutatóutamon találkoztam még igen sok más, az amerikai, látszólagosan tudatlan őshonos népek mai napig nem értett titkaival, melyek minden bizonnyal nem kevesebb értékűek mint amit ma már megfejtettek, megfejtettem.
A cél, a munka megvan, csak idő és erőny hiányzik, azaz a kevés idő, mely még megadatott a HUNAPKU azon kevés erőnyének, mely napról napra kevesebb erőt ad ki magából!
Hosszú időn át minden magyar ember ajkáról csak egy fohász szállt az Istenünkhöz!
Ne felejtsd el szegény Magyart!----nem! nem! a Jó Isten nem felejtette el a magyar népet, annyira nem, hogy ma egyedül áll fenn mint annak a régi nagy papairendeknek egy önálló állama, mely tanított, alkotott! Nem hagyta elfeledtetni a tudományát sem, hiszen ha tudatlanul is de bennünk él!
Egy új fohász, egy újabb szózat van születendőben!
Ébredj magyar mély álmodból!............................
Lajdi Péter: Nyílt levél Böjte Csaba Testvérhez!
Forrás: Mária országa
Mindenekelőtt le szeretném szögezni mindjárt levelem elején, hogy a
"legkisebbekkel", a saját szüleik által kitaszított és sorsára hagyott
árvákkal szembeni, jézusi szellemben folytatott buzgó munkája nemcsak
az összmagyarságban, hanem azon belül bennem is a legnagyobb
tiszteletet és őszinte elismerést kelti. Tettei alapján Önt abszolút
hiteles embernek és a legnagyobb életszentség magaslatára emelkedett
személynek tartom, aki minden csindattratta és hókusz-pókusz nélkül
csendben és kitartóan végzi Jézustól reárótt, felelősségteljes
feladatait az emberek szolgálatában.
Azonban egyre növekvő aggodalommal figyelem szóbeli
megnyilatkozásait, melyeket országjáró körútján nagy embertömegek
jelenlétében tesz, ezen belül is a feltétlen szeretettel kapcsolatos
fejtegetéseit tartom veszélyeseknek a ma magyarsága számára.
Nem kételkedem egy pillanatra sem abban, hogy amit mond, saját
személyes meggyőződéséből mondja, és azzal kapcsolatban sem mardos a
kétely, hogy mindebben a legnagyobb jóindulat vezeti. Egy dologra
azonban föl szeretném hívni a figyelmét: Arra a körülményre, hogy az Ön
széles körben hitelesnek számító és elfogadott személyéből sugárzó
életpéldát fölsőbb egyházi körök a saját titkos céljaikra akarják
kamatoztatni. Az Ön erkölcsi tekintélyét, hiteles emberi példamutatását
saját egyházi feljebbvalói ki- és fölhasználni igyekeznek, ezért is
nyújtanak az Ön számára oly sok szereplési lehetőséget. Látják és
látták, hogy Ön milyen mértékben képes hatni hallgatóságára, azt a
hitelességet és erkölcsi tőkét, melyet ők maguk már régen eljátszottak,
és melyeket Ön képvisel, föl akarják használni olyan célok érdekében,
melyekről Önnek halvány sejtelme sincs.
Ön azt hirdeti, nyilván meggyőződésből, hogy "nem az igazság és nem a méltányosság, hanem egyedül a szeretet számít".
Jézus ellenben következőképpen definiálja megtestesülésének,
küldetésének lényegét Pilátus színe előtt: "Én arra születtem és azért
jöttem a világra, hogy tanúsúgot tegyek az igazságról. Mindaz, aki
igazságból való, hallgat az én szavamra." (Jn. 18./37.) Majd másutt:
"Az igazság szabaddá tesz titeket".
Az Ön feltétel nélküli szeretet-tanítása a család, a munkahely, az
egyházi kisközösségek stb. léptékében helytálló lehet (azonban nem árt
itt sem egy kis éberség), de társadalmi szinten ennek a tanításnak
nincs se hitele, se valóságalapja, és ez a legkevésbé sem követendő egy
olyan végsőkig megalázott és végveszélyben forgó nemzet esetében, mint
jelenünk magyarsága.
Kérem, ne álljon öntudatlanul egy hamis, minden hájjal megkent,
csalárd és hazug háttérhatalom főpapi palástba és süvegbe öltöztetett
ügynökeinek szolgálatába! A vallás álcája mögé bújtatott aljasság a
leghatásosabb és a legalattomosabb, mert olcsó zsarolással,
félelemkeltéssel és fenyegetőzésekkel az emberek lelkiismeretét
manipulálva kísérli meg elérni rejtett céljait.
Jézus ugyan egyhelyütt azt hirdette: "Szeressétek
ellenségeiteket!". Ez nem jelent mást, mint "Szeressétek" ugyan
ellenségeiteket!", de ne a hülyeségig és az önfeladásig! Ha legyőztétek
őket, bocsássatok meg nekik, de csak akkor, ha méltók rá, mert jót
cselekedni arra méltatlannal nagyon meggondolandó! Legyetek irgalmasak
legyőzött ellenségeitekkel szemben, ahogyan a jézusi szkíta hagyományok
szellemében Atilla nagykirály is mindig az volt. Ezt még a nagy hun
uralkodóval kapcsolatban a vele szemben gyakran rosszmájú gót Jordanes
sem hallgatja el, hogy a neki meghódoltakkal és a legyőzöttekkel mindig
nagyvonalú és irgalmas volt. Ez az alapvonás egyébként a magyar
királyok által követett magatartásnak mindig jellemzője volt az
indoeurópai-szemita kultúrkör népeivel ellentétben! Egy sumér költő kb.
5.000 évvel ezelőtt, tehát oly régen, amikor a zsidó nép még nem is
létezett, így fogalmazott: "Ellenséged iránt irgalmas légy! Ne tégy
rosszat ellenségeddel!" Jézus ennek a sumér papkirályi, melkizedeki
(kenyér és bor) hagyománynak és szellemiségnek volt a továbbvivője és
betetőzője, és nem a "fogat fogért, szemet szemért" mózesi
tévtanításnak. Vegyük fontolóra az ellenség-szeretet témájában a sumér
agyagtáblácskák bölcseségét: "Akit szeretsz, annak igáját is húzod."!
Ugyan ki hajlandó önként ellenségei jármába hajtani a fejét?! Vagy
talán erről lenne szó??!! De ugyancsak elgondolkodtató Victor Hugonak
ez a mondata: "Szeretni valakit annyi, mint átvilágítani." Ezért ismerd
meg jól az ellenségedet! Tudd meg, méltó-e rá, hogy nagyvonalú lehess
vele!
Ugyanez a Jézus azt is tanította, hogy "Legyetek szelídek, mint a
galambok és okosak, mint a kígyó." Azaz hasson át titeket a szeretet
ereje, de józanul mérlegeljétek a szeretet gyakorlásának feltételeit,
nehogy naívitásotokkal magatoknak, családotoknak és nemzeteteknek
fölöslegesen ártsatok, és ezzel megkönnyítsétek mindazok esélyeit, akik
gonoszul rátok támadnak!
Ugyanez a Jézus korbáccsal zavarta-verte ki a vallást kereskedelmi
tevékenységgé lealacsonyító zsidó kufárokat a templom előteréből, és
egy alkalommal sem finomkodott a szavakkal, amikor a képmutató zsidó
vallási előljárókkal, a farizeusokkal, szadduceusokkal és egyéb
írástudókkal viaskodott. Mindenféle undoksággal teli, kívülről meszelt
síroknak, festett koporsóknak, kígyók és viperák fajzatainak, az ördög
atya fiainak, világtalanok vak vezetőinek, eszteleneknek,
képmutatóknak, prófétagyilkosok fiainak stb. nevezte őket Urunk.
Ellenségeinket majd akkor szerethetjük, ha már fölhagytak az
ellenünk való állandó támadásaikkal, és már legyőztük őket. De addig
minden erőnk bevetésével a harcos Jézus szellemében jogunk és
kötelességünk védelmezni hazánkat és igazunkat!! Kierkegaard, a nagy
dán filozófus így ír e dilemmáról: "Egyet szeretni nagyon kevés,
mindenkit szeretni felületes dolog." Mi se szeressük tehát
ellenségeinket túl korán!
Jézus nem azt mondta: "Szeretlek sátán.", hanem "Távozz tőlem,
sátán!", vagy máshelyütt: "Takarodj, sátán!". A gonosszal még
árvaházaink további, egyházi pénzből történő bővítésének érdekében sem
köthetünk kompromisszumot semmilyen mértékben!! Értse meg, itt nem
csupán kétezer gyermek további sorsáról, hanem egy egész nemzet
életbenmaradásáról van szó!! A Jelenések Könyvének huszonnégy véne,
akik Isten színe előtt trónolnak, így szólottak: "Azok pedig, akik
megrontották a földet, pusztuljanak!" (Jel. 11./18.). A sátánnal és
seregeivel nincs se egyezkedés, se fegyverszüneti megállapodás!!
Kérem, óvakodjon attól, hogy a babitsi szentencia értelmében
vétkesek közt cinkossá ne avassa a némaság! A némaság, mely a jelenlegi
példátlan erkölcsi züllés és országunk gyarmati sorba süllyesztése,
gátlástalan kifosztása és a Nemzet számára az életlehetőségek
kormánypolitikai szinten menő szándékos szűkítése és megnyirbálása
láttán is csak egyfajta madárcsicsergéses és a tavaszi mezők virágzó
pompájától megrészegült szentferenci "pantheizmus" csillogószemű
rajongásának lagymatag szeretet-tanításáig jut el, de hallgat, ha
Magyarország vérző sebeire és a haldokló ország jajszavainak hathatós
orvoslására keresendő gyógymódokról kellene szót ejteni! Hallgat,
amikor a végveszélybe sodródott Nemzet felrázásán kellene igyekeznie
minden becsületes, magát magyarnak tartó papnak! Ne arra buzdítsa a
nemzet napszámosait, a pedagógusokat, akik éhbérért végzik az
ellenséges kormányintézkedések által csak még idegőrlőbbé és még
kimerítőbbé tevő munkájukat, hogy "nem sztrájkolni kell, hanem
tanítani", vagy hogy "ne a fizetésükkel legyenek elfoglalva, hanem
becsületesen tegyék a dolgukat", mert Ön még soha sem volt kitéve annak
az élethelyzetnek, amikor hónap végén már nem jutott sem a havi rezsi
kifizetésére, sem gyermekei étkeztetésére a fizetéséből. Önt még
egyszer sem fenyegette az a veszély, hogy családostól az utcára
hajítják. Ezért álságosnak tartom az ilyen "jótanácsokat".
Tiborc panasza újra aktualitást nyert a mai Magyarországon, amikor
egyes püspökök 12 milliós pásztorbotokkal flangálnak, és több
tízmilliós luxuslimuzinokban szállíttatják pohos hasukat. Katona József
e szavakat adja hűséges cselédje, Tiborc szájába a "Bánk bán"-ban:
"Tűrj békességgel, ezt papolta apát urunk is sokszor: Boldogok a
békességesek, mert Isten fiainak hivatnak. - de tömve volt magának a
gyomra. Istenem! Mi haszna, ha szorongat a szegénység: a pokolt nem
féljük - a mennyország sem jön oly szép színben a szemünk elébe. ... És
aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség
garast rabolni kényszerített." Vajon kinek, kiknek áll érdekében az
okkal-joggal háborgó magyar társadalom lenyugtatása, elkábítása hamis
és téves tendenciák mentén kiforgatott vallásos szólamok áfiumával? E
kérdés költői. Mindannyian ismerjük a választ, hiszen sok izraeli
iskolában már magyarul oktatják a tanulókat, akikkel, mielőtt "új
hazájukba" áttelepülnének, okos taktikát követve elsajátíttatják az
ottani módszeresen legyengített és fogyó számú őslakosok nyelvét. (Ezen
információ a magyar televíziócsatornákon keresztül jutott el hozzám,
nem az ujjamból szoptam.)
Egy olyan szeretet-tanításra senkinek sincs szüksége ma
Magyarországon, de egyebütt sem, mely egy egész népet akar lagymataggá,
enerválttá és mind materiális vagyonában, mind tudati-szellemi
kincseiben teljesen kiszolgáltatottá és védtelenné tenni amúgyis
túlerőben lévő ellenségeivel szemben! Bizonyos mértékben megértem a
kétezer évvel ezelőtti zsidó zelótákat, akik a római hódítók ellen
fölvették a harcot. A római túlerő kb. ugyanakkora volt velük szemben,
mint ma a magyarság és a zelóták igencsak átvedlett, kései fajtestvérei
között, mégsem adták föl.
Nemcsak kétezer évvel ezelőtt volt azonban égbekiáltó az írástudók
árulása, mely kijátszva az örök, isteni törvényeket a saját emberileg
összetákolt hagyományait akarta helyettük piedesztálra emelni, hanem ma
is az, még hangsúlyozottabban az egy olyan országban, amelyet
főhadiszállásául szemelt ki magának az antikrisztus!!
Meg kell találnunk nemzeti sorskérdéseinkben is az egyensúlyt a
szeretet és az igazság szelleme között, mert egyik sem létezhet a másik
nélkül! A szeretettel átitatott, harcos igazságosság az egyedül járható
út!
A felebaráti szeretet és a közös magyar nemzethez való tartozás
nevében kérem Önt, Csaba Testvér, hogy vegye fontolóra aggódó
szavaimat, nehogy saját tudtán kívül olyan erők szolgálatába álljon
vagy állítsák az egyházi hierarchia csúcsán ülő egyes janicsárok,
akikről Jézus, ha ismét emberként közénk születne, kénytelen lenne
mindazokat a jelzőket az arcukba kiabálni, melyeket eszmei,
mentalitásbeli elődeik esetében használt. Ön semmiképpen se legyen
"Csaba királyfi" az EU-zászló ötágú (pentagramm!) csillagösvényén, mert
a Regnum Marianum igazi csillagösvénye csak a Szűzanya tizenkét
csillagból álló koronáján keresztül vezetheti a Nemzetet a feltámadás
felé!
Szeretettel és tisztelettel: Lajdi Péter
